Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 21., kedd 3. ÚJRA ÖNÁLLÓAN Társközségek — elöljáróságok HEVESIEK AZ ÉLEN Nyolcán a százasok klubjában Nyolc megyénkben tsz tartozik jelenleg a száz legjobb hazai termelőszövetkezet közé. A gazdaságok új csúcslistáját nemrég tette közzé a Figyelő és a Heti Világgazdaság. A lajstrom kialakításához a bruttó jövedelmet, az eredményt, valamint az állóeszközérték és iaz anyagköltség százszáz forintjára jutó nyereségét táplálták számítógépbe. Mind a négy mutatót tekintve az első tíz között foglalt helyet a Hevesi Rákóczi Tsz, így az „összevont eredményességi sorrendben” ők kerültek az első helyre! Előző évben a hetedikek, azt megelőzően jmég csak ia nyolcvanharmadikok voltak. Az 1985-ös év nagy eseménye volt az ország csaknem 1600 társközségének életében, hogy megalakultak az elöljáróságok. Ezek a társközségek nagyon különbözőek, hiszen van közöttük kiemelt üdülőterület és mezőgazdasági jellegű település, van, ahol néhány száz csak a lélekszám, másutt az 1500-at is meghaladja. De valamennyi ilyen kisközség közös jellemzője és egyben sérelme is volt az elmúlt években, hogy a tanácsok összevonása, körzetesítése nyomán önálló tanács nélkül maradtak, a közigazgatás a szomszédos, székhelyközségbe költözött. Hogy ennek milyen következményei lettek a falvak úgynevezett népességmegtartó képességére, az többé-ke- vésbé valamennyiünk előtt ismert. Hiszen a tanács után elköltözött a tsz-iroda, az iskola, s velük együtt lassan az agronómus, a tanító, tehát az értelmiség is. Elárvult, üresen maradt a falu kultúrháza — ha volt egyáltalán — és sokan már siratni kezdték ezeket a kis településeket, mondván: csak idő kérdése végső elmúlásuk. De a kis falvak fellebbeztek halálos ítéletük ellen, s az élet, úgy tűnik, megkegyelmezett. Hiszen az utóbbi időben egyre több kis településről hallani, hogy fiatalok is letelepednek ott, sőt, építkezni akarnak. Ahol pedig építkeznek, ott hisznek a falu jövőjében. Több helyen az úgynevezett belterületi lakott helyekből új községek születtek (1986. január elsejei hatállyal Bács- Kiskun megyében például három ilyen területet nyilvánított községgé az Elnöki Tanács: Érsekhalmát, Fel- sölajost és Újtelket). S aki egy kicsit figyelmesebben tanulmányozza a tanácsok hetedik ötéves tervét, felfigyelhet árra a tendenciára: a korábbi tervidőszakokhoz képest lényegesen több pénz jut majd a községek tanácsainak pénztárcájába. A településpolitikai koncepciókban éppen azért van minden eddiginél nagyobb szerepe a községek gyorsabb ütemű fejlesztésének, mert ezzel egy sor társadalmi feszültség megelőzhető, az urbanizációs folyamatok lassíthatok. A városokba áramló népesség igényeit a tanácsok egyre nehezebben tudják kielégíteni, s egy bizonyos ponton túl a meglévő infrastruktúrák már képtelenek ellátni az újonnan betelepülőket. Ehelyett sokkal ésszerűbb és gazdaságosabb a falvakban komfortosabbá, elfogadhatóbbá tenni az életkörülményeket. Rendkívül sokrétű társadalmi, gazdasági folyamatokról van itt szó, s ezek között szerényen húzódik meg a bevezetőben említett köz- igazgatási intézkedés, a társközségi elöljáróságok megalakítása. Jelentőségét mégsem szabad lebecsülni, hiszen a helybéliek ezeknek a „tanácsi kirendeltségeknek” a létrehozását éppen olyan örömmel és megelégedéssel fogadták, mint amennyire bosszankodtak korábban a tanács elköltözésén. Annak is voltak persze észérvekkel jól megmagyarázható indokai: a közös tanácsban jobban megszervezhető a szakszerű ügyintézés, a szomszédos községek összefogása, együttműködése pedig újabb eredményeket hozhat a településfejlesztésben. A saját falujukhoz ragaszkodó helybéliek mégis hiányolták a saját tanácsukat. Nem is annyira az ügyintézőt, az előadót, mert hát a kihelyezett félfogadás nem szűnt meg, az akták útját valahogy mindig el lehetett egyengetni. A saját embereiket keresték, az általuk választott tanácstagokat, akik megfelelő önállóság, döntési hatáskör nélkül nem tudták jól képviselni a falu érdekeit. Mert a közös tanácsban a figyelem elsősorban mindig a székhelyközség felé fordult, s a társközségek igényei túlságosan hamar, könnyen lekerültek a napirendről. Ügy érezték az emberek, nincs elég beleszólásuk még választott képviselőiknek se abba, mi történjen a faluban, hogyan gazdálkodjanak az amúgy is csekély fejlesztési összeggel. Korai lenne még mérleget készíteni arról, mennyiben változott meg a helyzet az elmúlt hónapokban, az elöljáróságok megalakulása óta. Annyi azonban máris bizonyosan érzékelhető, hogy a társközségek lakossága örömmel fogadta a változást. Hiszen ha tanácselnökük nincs is, de saját elöljárójuk már van, aki az elöljáróság többi tanácstagjával önálló hatáskört, döntési lehetőséget is kapott. Most már nem a szomszéd faluban határoznak arról, hogy a rászorulók közül ki mennyi szociális segélyt kapjon, a helyi elöljáróság dönti el, hogy mikor legyen nyitva a bölcsőde, az óvoda, a könyvtár. Nem titok, hogy az elöljárók — bár feladataikat társadalmi megbízatásként látják el — tevékenységükért a jogszabályok szerint maximum havi kétezer forintos tiszteletdíjat kaphatnak. De pénzben aligha fejezhető ki az a haszon, amit egy jól működő elöljáróság a falujának hozhat. S ami nemcsak a település gyorsabb fejlődésében, hanem az ott élő emberek hangulatában, közérzetében is kamatozik. D. A. Még nagyobbat ugrott a Kerecsendi Aranykalász Tsz: ők a 428. helyről rulkikoltak elő a 12.-re. Az Egersza- lóki Vörös Csillag ellenkező irányban mozgott: a 6. helyről kerültek visszább a még így is előkelő 32,-re. A 34. a Horti Kossuth, a 36. a Gyöngyössolymosi Mátra Termelőszövetkezet lett. Az 57. helyről jörbt föl egy év alatt a 49.-re a Nagyré- dei Szőlőskert; ők mind a bruttó jövedelmet, mind a nyereséget tekintve a 19.-ek! Két évvel ezelőtt még az első ötszázban sem volt benne a kedvezőtlen termőhelyi adottságú Pélyi Tisza- mente Tsz a legújabb listán viszont már a 89. helyen állnak. A Visontai Reménység Tsz a 36. helyről csúszott hátrább: a 90.-re. Nekik a bruttó jövedelmük a legkedvezőbb: ebben 15.-ek a visontaiak. Egyébiránt mind a teljes bevétel, mind az eredmény szempontjából a Gyermelyi Petőfi Tsz viszi a prímet az országban. Az állami gazdaságok összevont eredményességi sorrendjét a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vezeti. A legnagyobb bruttó jö- \ vedelmet és nyereséget az Izsáki Állami Gazdaság söpörte be 1984-ben; nekik az anyagköltség kevésbé hatékony fölhasználása rontotta összevont mutatójukat, emiatt szorultak le a dobogó csúcsáról. Elkészült a magyar vállalatok csúcslistája is. amelyet a bruttó termelési érték szerint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezet. A Mátraalji Szénbányák az 59. helyen áll e fő mutatót nézve, míg létszám szerint a 45. a megyénikibeLi vállalat az országos sorrendben. A Hevesben is érdekelt Mikroelektronikai Vállalat a 81. helyre sorolt be első teljes évi produkciója atapján. Megmaradt az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt elsősége a konventihilis árbevétel tekintetében. Nyomasztó létszámgondjai ellenére továbbra is a MÁV a legtöbb embert foglalkoztató vállalat széles e hazában. Az ugyancsak létszámgondokkal küszködő Magyar Posta dolgozói állománya a második legnagyobb. Feltűnő, hogy míg a mezőgazdaságban évről évre látványosan változik az üzemek sorrendje, az időjárás szeszélyeinek kevésbé kitett iparvállalatok lajstroma merevebben őrzi állapotát. A lista első tíz tagja — köztük például a Villamosművek Tröszt, a Gabona Tröszt, a Rába, az Ikarus — azonos az előző évivel. Jelentősen javította pozícióját a Biogal Gyógyszergyár, amely a 79. helyről az 57.-re tornászta fői magát. Az 1985. szeptember 30-i állapot alapján összeállított sorrend szerint a 43-as Állami Építőipari Vállalat szerencsecsillaga valamelyest leáldozott: az egység az 58. helyről a 78.- ra csúszott vissza egy év leforgása alatt. A HVG a londoni Financial Times alapján nyugateurópai vállalatokról is közzétett csúcsJiisrtát. Ennek élén a tavalyihoz hasonlóan egy brit—holland közös olaj- vállalat, a Royal Dutch/Shell tanyázik. A legnagyobb nyugatnémet járműgyártó cég, a Daimler—Benz a 3.-ról a 4.-re csúszott vissza. A Svájci Egyesült Bank a 6. helyet foglalja el. Az első 25 helyen brit, holland, nyugatnémet és svájci vállalatok sorakoznak, a 26. helyen „lép be” egy olasz biztosító társaság. A nemzeti összetételt ezután a 40. helyen egy új spanyol távközlési oég gazdagítja. A franciák a 45. helyen „tűnnek föl” egy olajvállalat révén. A legnagyobb brit—holland vállalat részvénytőkéje egyébként 25 és fél millió dollár, profitja ennek több mint fele, forgalma csaknem négyszerese A legtöbb embert — 366 ezer főt — a 13. legnagyobb tőkéjű brit— holland Unilever élelmiszer- ipari cég foglalkoztatja. M. P. A húzóhálóval, merítőzsákkal, kosarakkal már szürkületkor elindul a halászbrigád Ahol nem telel a hal... Az ember azt hihetné, hogy ilyentájt, télen csendes a halastavak környéke. Pedig csak a pihenni vágyók húzódtak a meleg radiátorok, kályhák, fűtőtestek mellé. Csak számunkra jelent holt vidéket a környék- A halastavak gazdáinak. gondozóinak birkózniuk kell a sokszor könnyfakasztó hideggel. A vevőt, különösen, ha az külföldi, s valutában fizet, télen-nyáron egyformán színvonalasan kell kiszolgálni. A kiskörei termelőszövetkezet halastavából ezekben a hónapokban is lehalásszák a kedvelt csemegét. Jutott ebből az ünnepi asztalokra is, s jelentős mennyiség Nyugat- Európa különböző országaiban kerül terítékre. Hogyan is zajlik ez a munka? Ezt örökítette meg képriportjában Köhidi Imre a kiskörei termelőszövetkezetben. Hálókarbantartás ... és van, aki mégis meglógott! Hálóhúzás Harapós harcsa is akadt a hálóba Búsulhat a busa Rabságban a vizek „termése”
