Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 16., csütörtök 3 az otthonba. Ez az új na­gyon szép. csak messze van egy kicsit. Nekem már min­den lépésre vigyáznom kell, de azért mindig eljövök Tudja, agglegény vagyok, ezért aztán otthon nálam nincs ekkora tisztaság. De nem szégyen ez. Én büszke vagyok az agglegénységem­re. Nem hallgattam soha asszonyi perlekedést és ezt kevés férfi mondhatja el magáról. Hadobás Ferenc is félre­húzódik az asszonykoszorú­tól. Az öreg rokka mellől figyeli a társalgást. — Én is decemberben je­lentkeztem ide. Az asszony meghalt, a gyerek, az uno­kák Egerben vannak. Ma­gamra maradtam. Hiányzott a társaság, no meg a főtt étel is. Itt mindkettőt meg­találom, Persze, azért otthon is akad dolog. Van egy kis háztájim. Igaz, a malacokat főleg a család, a fiatalok miatt tartom. Muszáj, mert városon drágán jutnak hús­hoz. Itt, falun felnevelgetem azt a pár jószágot, hadd le­gyen könnyebb nekik. Mialatt beszélgetünk, el­készül a tízórai is. Ki-ki el­foglalja szokott helyét az asztal mellett. Derűs vára­kozással, békés nyugalommal nézik a kancsóból csorduló tejet. Társaságban még az uzsonna is jobban esik A gondozóknak mindegyikük­höz van egy-két jó szava, ami az idős emberek szá­mára felér egy falat kenyér­rel. Minden apró figyelmes­ségért hálásak. Kiszolgálta­tottak? Elesettek? Nem. Csu­pán gondozásra, törődésre, melegre, szeretetre szomja­zok. Ügy tűnik. Kisnánán ezt a fiatalabb nemzedék is szem előtt tartja. (B. K.) A hagyományokhoz híven került sor az elmúlt eszten­dő eredményeinek fölméré­sére és az új feladatok is­mertetésére ez év első nap­jaiban Hevesen a Szolnoki Mezőgép helyi gyáregységé­ben. A több mint háromszáz dolgozót foglalkoztató válla­lat nehéz hónapokon jutott át sikerrel. Döcögős volt már a kezdet is, hiszen a termeléshez nélkülözhetet­len importanyagok késleked­ve érkeztek, így januárban egyhavi árbevétel hiányzott az 1985-re tervezett 138 millióból. A további időszak sem volt sokkal eredménye­sebb. Az eredetileg elképzel­tek rendre papíron marad­tak. A változó piaci felté­telek miatt kedvezőtlen át­csoportosításokra került sor, s így történt, hogy félévkor már 20 millió forintnyi „hi­ányuk" — szerződéshiányuk volt. A hevesiek menteni pró­bálták a menthetőt. Végül a tervmódosítások — más ter­mékekre álltak át — s a belső tartalékok feltárása lehetővé tette, hogy év vé­gére „meglegyen a száz százalék’’. Méghozzá úgy, hogy tőkés exportból szár­mazó árbevételt valamelyest növelni is tudják a koráb­ban meghatározottnál. Ez persze azt is jelenti, hogy a gyáregység nyeresége is több a vártnál: 16—17 millió kö­zött alakul. Az elért eredmények alap­ján a dolgozók bizakodva tekinthetnek előre is. Bár kétségkívül nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a he­vesi mezőgépnél jó pár szakember hiányzik. Első­sorban forgácsolókra, he­gesztőkre. lakatosokra, lenne szükség, de természetesen felsőfokú műszaki végzett­ségű jelentkezőkre is. Az idei termelési program még nem végleges. A cél azonban 1986-ban a 150 mil­lió forintnyi árbevétel eléré­se lesz. A korábbi termékek mellett újakkal is szeretné­nek foglalkozni, így például a serleges felhordok, illetve a takarmánykeverők előállí­tásával. Nem kis feladatot je­lent majd az sem, hogy az E—299-es adapterhez le­szállítsák a megfelelő hat­ezer darabnyi részegységet. A gondot ez esetben az je­lenti, hogy nem lehetnek egészen biztosak a külföldi anyagszállitók pontosságá­ban •.. Tízórai, a gondozók segítségévet Számvetés a hevesi mezőgépnél A kommunisták érdekei Tudjuk, hogy társadal­munk az érdekviszonyok szempontjából sem homo­gén — bár főbb mozgásait tekintve ebbe az irányba fejlődik. A politikai gya­korlatban a kommunisták­nak számolniuk kell társa­dalmunk összetett érdekvi­szonyaival, hiszen az em­berek tevékenységét végső soron érdekeik határozzák meg. A pártot és szerveze­teit tömegesen érik azok a társadalmi hatások, ame­lyek az egyes osztályok, ré­tegek, társadalmi csoportok közös, általános érdekein túl, azok sajátos részérde­keihez kötődnek, s amelyek nemegyszer egymással is ellentmondásban állnak. E hatások a pártszervezetek tevékenységében, a pártta­gok gondolkodásában, a felmerülő kérdések elem­zésében, illetve a rájuk adandó válaszok tartalmá­ban egyaránt megjelennek. A szocializmus viszonyai között megvannak a felté­telek a társadalmat alkotó osztályok, rétegek, csopor­tok és egyének alapvető ér­dekei egységének kialakí­tásához. Ezt a szocializmus természete, társadalmi, po­litikai és gazdasági viszo­nyai teszik lehetővé. Az érdekek összehangolásá­nak lehetősége azonban nem automatikusan jön lét­re, hanem az érdekviszo­nyokkal számoló tudatos tevékenysége révén. Ebben pedig az kulcskérdés, tu- dunk-e olyan célokat ki­tűzni, olyan döntéseket hozni, amelyekben a kü­lönböző társadalmi helyze­tű emberek ráismernek sa­ját érdekeikre, s amelyek megvalósításáért éppen ezért személyes elkötelezettséget érezve magas fokú cselek­vőkészséget tanúsítanak. Az elmúlt évtizedek je­lentős társadalomtudomá­nyi felismerései közé tarto­zik az érdekviszonyok sze­repének mélyebb megisme­rése, s a politikai gyakor­latban való fokozott figye­lembevétele. A pártnak az érdekviszonyok feltárásá­ban, egyeztetésében — ve­zető szerepének lényegéhez kötődő — alapvető funk­ciója van. Az érdekek sok­féleségét, összetettségét jobban figyelembe vevő po­litikai gyakorlat azonban vissza is hat a pártra, érin­ti munkáját, vezetési stílu­sát, de konzekvenciákkal jár a pártdemokrácia, ezen belül a pártban folyó viták­ra is. Ügy tűnik, hogy ezt eddig nem vizsgáltuk, nem vettük figyelembe kellő­képpen a párt belső életé­ben, politikai gyakorlatá­ban. Részben ezzel függ össze, hogy a különböző érdekek­kel kapcsolatos kérdések­ről nem a pártszervezetek-, ben folynak az érdemi vi­ták, hanem más fórumo­kon. Nem fejlődött még ki markánsan a társadalom­ban, illetve a pártszervezet működési területén ható különböző érdekek feltárá­sának, rangsorolásának párton belüli mechanizmu­sa. Pedig a párt szervezeti felépítésénél, szervezetei­nek minden fontos terüle­ten való jelenléténél, és tagságának szociális össze­tételénél fogva egyaránt al­kalmas arra, hogy közvet­lenül is érzékelje társadal­munk valóságos érdekviszo­nyait, szüntelenül újra ter­melődő ellentmondásaikkal együtt. A párttagok szociá­lis összetétele azt mutatja, hogy a pártban különböző társadalmi helyzetű emberek vannak, akik alapvető közös érdekek mellett személyük- ibe.n is hordoznak eltérő részérdekeket. A felmerülő kérdéseket az általuk kép­viselt érdekektől motivál­tán szemlélik. A pártnak alapvétő érdeke, hogy a társadalom érdekviszonyai ne csak társadalmunk po­litikai rendszerének külön­böző szervezetein keresz­tül áttételesen, hanem a párton belül közvetlenül is felszínre kerüljenek. Ez fontos feltétele annak, hogy a pártszervezetek politikai cselekvésük során jól ér­zékeljék, s megfelelően ve­gyék figyelembe az érintett érdekeket. Ezért keresni kell annak módját, hogy az érdekviszonyok felszínre kerülését és megismerését a párton belül is céltudato­sabban ösztönözzük. Az érdekek sokféleségé­ben mit képviseljen a párt- szervezet? Az egyéni-, a cso­port- vagy a társadalmi érdeket? Egyiket sem hagy­hatja figyelmen kívül, de azt mindig a konkrét kö­rülmények alapján kell meghatároznia, hogy mit és milyen súllyal vegyen fi­gyelembe. Alapállása, irány, adó célkitűzése mindig a társadalmi., a csoport- és az egyéni érdekek összhang­jának megteremtése, vagy közelítése kell, hogy legyen. A pártszervezet kép^seli a társadalmi érdeket is, hiszen ezt fejezi ki a párt politikája, amelynek helyi képviselője, megvalósítója. De a pártszervezet része a vállalati munkakollektívá­nak is. Érzékeli és képviseli annak napi és távlati ér­dekeit, de nem mondhat le arról sem, hogy a hozzá­forduló és sérelmet szen­vedett emberek jogos érde­kei mellett kiáll jón. Felmerül a kérdés: nem vezethet-e az érdekviszo­nyok erőteljesebb figyelem- bevétele pőlitikai gyakorla­tunkban a pártegység ese­tenkénti gyengüléséhez? Ügy vélem. nem. Abból kell kiindulni, hogy a társada­lom, s benne a párttagok érdekviszonyainak össze­tett jellege, sokfélesége rea­litás, amély létezik és hat akkor is, ha felszínre ju­tását nem szorgalmazzuk. Céltudatos feltárásuk, elemzésük viszont a párton belül lehetővé teszi hozzá­értő kezelésüket, hatéko­nyabb felhasználásukat a politikai gyakorlatban. T. 7. Kisndnoi naplemente nem is jelentkeztem. Telje­sen egyedül vagyok. A fér­jem meghalt, gyerekek, uno­kák pedig nincsenek, saj­nos. Van egy kis kertem, ha jó idő van, azt gondozga- tom. De így télen nem jó egyedül. Ha otthon vagyok, csak naphosszat üilök és gondolkodom. Itt legalább elbeszélgetünk. A nyugdíj is kévékké, 2500 forint. A nap­köziben ételhez iis olcsóbban jutok hozzá. A napi háromszori étke­zés térítési díja nyugdíjan­ként változó. A legmaga­sabb összeg 16, a legalacso­nyabb 10 forint. Meszlényi Tibor az étke­ző egyik zugában üldögél. Előtte kis doboz, sakkfigu­rákkal telve. — Csak így, magamban játszogatok — mondja a táblát megérintve. — Én már 77 óta járok el mindennap Az új otthont tavaly de­cemberben vehették birto­kukba a társaságra, nyuga­lomra, kikapcsolódásra vá­gyó magányos öregek. Lőrinc Jánosné és Varga Sándorné, a napközi veze­tői, örömmel vezetnek vé­gig a helyiségeken. Ragyog a hófehér csempés fürdőszo­ba, barátságos a férfiak do­hányzószobája. a világos tár­salgó pedig a kézimunkázó, Botra támaszkodva biztonságosabb Szőke Lajos- né: „Télen nem jó egyedül” olvasgató asszonyok csen­des kis birodalma. — Csaknem tíz évig az általános iskola mellett kap­tunk helyet, és most végre elkészült az új otthon. Kö­rülbelül két-három millió forintba került a régi épü­let átalakítása, felszerelése, de ennek jelentős része tár­sadalmi munka — mondja Lőrinc Jánosné. — Jelenleg 23 gondozottunk van és új jelentkezők is megkerestek már bennünket. Most még mindannyiunknak szokat­lan a megváltozott környe­zet, így aztán együtt alaikit- jük ki a közös szokásokat, a napirendet. Beszélgetünk, újságokat böngészünk, s las­sanként a kézimunkák is előkerülnek. A lábtörlőket is maguk készítették a nénik, s egy-ikét szép tárgyat, így a régi agyagköcsögöket, a rokkát is ők kerítették elő padlásokról, udvarokról. Az asszonyok közül Sztruhár György né a legidősebb. Má­jusban lesz 90 éves. Már készülünk a születésnapi ün­nepségre. Szőke Lajosné december­ben szánta el magát a nap­közi felkeresésére. — Itt lakom nem messze, ezért is jöttem el. A régi ott­honig sokat kellett volna gyalogolni, így aztán oda Hadobás Ferenc „Hiányzott a társaság, no meg a (ott étel." (Köhidi Imre felvételei) Kanyargós utakon, befagyott tócsákat kerülgetve ballagunk a kisnánai öregek napközi otthona felé. Az enyhe kaptatón az idő­sebbek botra támaszkodva, kissé görnyedten, meg-megpihenve lépkednek iaz új épület felé. A fűtött előtérben lekerülnek a boly­hos .nagykendők, a vatelinnal bélelt kabátok, s a társalgóban ül­dögélő asszonyok tekintete egyszerre fordul az ajtó felé, amikor újabb ismerős arc bukkan fel. A szomszédos konyhában készül a tízórai. Már terítenek a tágas étkezőben.

Next

/
Thumbnails
Contents