Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
Kádár János látogatása a Taurusban 2. A béke megóvásáért, a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezéséért Mihail Gorbacsov nyilatkozata NÉPÚJSÁG, 1986. január 16., csütörtök fFolytatás az 1. oldalról) kor a gazdasági életünkre nehezedett óriási nyomás közepette a teherpróbát kiálltuk, s bizonyos mértékig fejlődni is tudtunk. Méltatva a genfi csúcstalálkozó jelentőségét — Kádár János hangoztatta: a Szovjetunió közös álláspontunkat képviselte, amikor az összes vitás kérdésben az érdemi tárgyalások meggyorsítását szorgalmazta és számos ésszerű javaslattal állt elő a fegyverkezési verseny megfékezésére. A csúcstalálkozó — mondotta — jobb feltételeket teremtett ahhoz, hogy egy békésebb, biztonságosabb világ felé haladjunk. A párt főtitkára hazai tennivalóinkról szólva kiemelte. hogy a párt kongresszusán és a választások idején adott programmal az emberek egyetértésüket fejezték ki, és készek a cselekvésre. E program megvalósításával tovább haladunk a szocializmus építésének útján. Céljaink eléréséhez azonban az eddiginél jobb munkára van szükség, s arra is, hogy szilárdan és ihatározottan álljunk ki politikánk, rendszerünk, programunk, a tisztességes >munkia mellett és segítsük az alkotó erők kibontakozását. A jobb munkára az érdekeltségnek is ösztönözni kell. Aki becsülettel és tisztességgel dolgozik. kapjon nagyobb részt a javakból. Kádár János utalt a gazdasági munkaközösségekről folyó vitákra, s hang. súlyozta: jövőnk a szocialista üzemek munkáján múlik, minden más ennek csak hasznos kiegészítője .lehet. A törvény erejével, a társadalom erkölcsi súlyával fel kell lépni a tisztességtelen jövedelemszerzés minden formája ellen, de a becsületes munkából eredő jövedelemtöbbletet elismerjük és el is kell ismernünk. Csak a hatékony, nyereséges termeléssel tudjuk megteremteni az előrehaladás anyagi alapjait. E szilárd bázis nélkül nem valósíthatjuk meg az élet- színvonal érzékelhető emelésére vonatkozó elképzeléseinket sem. Magasabb termelékenységre kell tehát törekedni és megtanulni jobban gazdálkodni az anyaggal, az energiával, az élőmunkáiul. Fokoznunk kell az exportot, miközben mind szigorúbb követelménnyé válik a megfelelő minőség garantálása is. — A párt Központi Bizottsága, kormányzatunk nevében is mondhatom: bízunk tervünk megvalósíthatóságában és számítunk arra, hogy munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk képes a kijelölt célokat elérni, az ehhez szükséges feladatokat eredményesen megoldani — hangsúlyozta Kádár János, s hozzátette, hogy a Taurus kollektívája ebbe az Irányba. jó úton halad. Gratulált a vállalat dolgozóinak az elért eredményekhez, további sikereket kívánt, s reményét fejezte ki, hogy az iparban mindinkább gyarapodnak majd a Taurushoz hasonlóan jól gazdálkodó nagyüzemek. Az ipar, — mint mondotta — a nemzeti jövedelem jelentős részét állítja elő és ha a népgaz. daság jövedelemtermelését növelni akarjuk, akkor az ipartól is többet várunk, mint amennyit eddig teljesített. A párt főtitkára néhány más, társadalmi összefogást igénylő tennivalót is említett, kiemelve a munkafegyelemmel, az italozással, a családi élet széthullásával kapcsolatos gondokat. Olyan feladatok állnak előttünk, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk kellőképpen. Ezek megoldásában a nők támogatására az eddigieknél is jobban számítunk — mondotta, utalva arra, hogy a Taurus előbbre jutásában is milyen jelentős szerepet vállaltak a dolgozók nagy részét kitevő munkásasszonyok. — Egészséges, megfelelő erkölcsi normák szerint élő társadalmat akarunk, s ennek nélkülözhetetlen része, hogy a kollektívák is egészségesek legyenek, a család is rendben legyen, Iés maga az ember is harmonikusan éljen. Sok tennivalónk van, de nagyok a lehetőségeink is. Ha igazán meg tudjuk mozgatni társadalmunk erejét és a tisztességes emberek mindenütt megfelelő határozottsággal lépnek fel, akkor el tudjuk érni azokat a nagy célokat, amelyeket a párt XIII. kongresz- szusa meghatározott, s amelyeket népünk a választások idején szlinte egyhangúan támogatott — mondotta befejezésül. Kádár János látogatásának befejező programjaként találkozott a vállalati tanács tagjaival. Bárány György, a testület elnöke köszöntötte a vendégeket, majd a tanács tagjai számoltak be az új vezetési forma kialakításának előkészületeiről. Dán Gábor, a tanács megalakítását előkészítő bizottság vezetője elmondta, hogy a kollektíva véleményét kikérve, termelési tanácskozáson döntöttek a vállalati tanács létrehozása mellett. A 37 tagú testület — közöttük tíz fizikai dolgozó — tavaly, december 17-én tartotta alakuló ülését, amelyen egyöntetű volt a vezérigazgató személyének megerősítése. Betyár Ferenc, a termelési igazgatóság vezetője szerint, a tapasztalat azt mutatta, hogy ha a dolgozók kellő információval rendelkeznek, akkor akarnak és tudnak dönteni érdemi kérdésekben. Bárány György elmondta, hogy mivel merőben új intézményről van szó, sok mindent munka közben kell megtanulni. Szabó Tibor, az abroncsgyár szakmányvezetője arról szólt, hogy a dolgozók megértették a választás fontosságát, aktívan részt vettek az előkészületekben. Közös vélemény volt, hogy az előrelépés legfőbb záloga: jobban kihasználni a szellemi kapacitásokat, a műszakiak alkotóképességét. Palotás László, a Fejlesztési Kutatási Központ vezetője kifejtette, hogy műszakiak, a fejlesztéssel foglalkozók munkáját a vállalatnál eddig is elismerték, s tudják, tevékenységükre a jövőben még inkább számítanak. Várkonyi Bernát munkás, csoportvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanácsban a fizikai dolgozók véleményét is ismertetni kell, s fontos, hogy a munkások mindig tudják: a döntések értük és nem ellenük jönnek létre. Ezt követően Kádár János kért szót. — örülök, hogy alkalmam van e fontos új intézménynyel, a vállalati tanáccsal megismerkedni, s annak is örülök, hogy e testület tagjaival személyesen is találkozhattam — mondotta, majd az elhangzottakhoz kapcsolódva, rámutatott: az intézmény létrejötte demokratizálást jelent, de demokratizálni, csak önmagáért — nem helyes törekvés. A demokratizálásnak rendeltetése van. Mint ahogy Marx, Engels és Lenin sem azért dolgozták ki a munkásosztály forradalmi elméletét, hogy ezzel a történelemben megörökítsék nevüket. Hanem azért, hogy az elnyomottak felszabadulhassanak, az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnjék, s a dolgozók élete szebb, különb legyen. Vagy a máról szólva: marxista—leninista tudományunk, szocialista elveink arra valók, hogy az embereknek jobb és emberibb életük legyen. Ilyen értelemben fogható fel a demokratizálás és a vállalati tanácsok létrehozása. A lényeg, hogy segítse szocialista céljaink, a hatékony gazdálkodás megvalósítását. A döntés helyes volt, szükséges ez az intézmény. Éppen ezért, elvileg fontos érteni: a kommunisták feladata az ilyen testületekben is az, hogy a párt és a kormány gazdaságpolitikai elveinek érvnyesítéséért dolgozzanak. Kádár János utalt az egyik felszólalásban elhangzottakra, mely szerint a vállalati érdek a döntő. De ha a vállalaté és a népgazdaságé ütközik — folytatta — mindig a népgazdasági érdek az első. A vállalati tanács tevékenységében tehát érvé- nj'esülniük kell a gazdaság- politikai elveknek, s a helyi és az országos érdekek megfelelő összehangolását kell biztosítaniuk. Kitért arra is, hogy a vállalati tanácsok létrejöttével felmerült a vezérigazagató- val való együttműködés kérdése. Nem baj — mondotta —, ha megválasztásakor a vállalati igazgató függ a dolgozóktól, de az év munkanapjain az igazgató a „parancsnok”. Olyan kollektív vezetésre ugyanis nincs szükség, amely anarchiára, fejetlenségre és meddő szó- cséplésre vezet az értelmes cselekvés helyett. Kádár János kitért a fiatalokról elhangzott véleményekre is. Ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy valamiképpen párosítani kell az idősebb nemzedék tapasztalatait a fiatalok lendületével, dinamizmusával, sőt türelmetlenségével is. Hozzáfűzte: bizonyos anyagias szemlélet van terjedőben a társadalomban, amely hat a fiatalokra is. Egy részük közönyös a társadalmi kérdések iránt, holott nem igazi fiatal az, aki a világot nem akarja megváltani. Ezért is rendkívül fontos a szocializmus eszméinek vonzó propagandája az ifjúság körében. A műszaki értelmiség helyzetéről, szerepéről Kádár János hangsúlyozta: a társadalom fejlődésének törvényeiből adódóan, a jövőben az értelmiség szerepe nemcsak termelési, hanem társadalmi értelemben is növekszik. Ennek megfelelő figyelemmel kell e réteggel foglalkozni. Ez azért is lényeges, mert a szocialista rendszer szabad utat ad a termelőerők fejlődésének, a műszaki-technikai előrehaladásnak, s ebben meghatározó szerepe van a műszaki értelmiségnek. Végezetül Kádár János eredményes munkát, erőt, egészséget kívánt a vállalati tanács tagjainak. Ezzel ért véget az MSZMP főtitkárának szerdai munkaprogramja a Taurus Gumiipari Vállalatnál. Mihail Gorbacsov. az SZKP KB főtitkára nyilatkozatban fejtette ki az SZKP és a szovjet állam hosszú távú, a 2000. évig szóló külpolitikai programját. A nyilatkozat, amelyet szerdán közölt a TASZSZ szovjet hírügynökség, s amelynek lényeges részét most közöljük, részletesen kifejti azokat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió véleménye szerint meg kell tenni a béke megóvásáért, a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezéséért. A Szovjetunió azt javasolja, — hangzik a többi között az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata, — hogy 1986-tal kezdjék meg annak a programnak a megvalósítását, amelynek nyomán az emberiség megszabadul a nukleáris katasztrófa félelmétől. 5—8 év alatt a Szovjetunió és az Egyesült Államok felére csökkenti az egymás területének elérésére alkalmas nukleáris fegyvereit. A megmaradó hordozóeszközökön legfeljebb 6000—6000 robbanótöltetet hagynak meg. Magától értetődik, hogy ilyen csökkentés csak abban az esetben valósítható meg, hogy ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen lemond a támadó kozmikus fegyverek létrehozásáról, kipróbálásáról és telepítéséről. A Szovjetunió számos alkalommal figyelmeztetett arra. hogy a támadó kozmikus fegyver létrehozása szertefoszlatja a földi nukleáris fegyverek csökkentésének reményét. Az első szakaszban döntenék az európai övezetben telepített közép-hatótávolságú szovjet és amerikai rakéták — ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek — felszámolásáról. E döntést végre is hajtják, ami az első lépés lenne abba az irányba, hogy az európai kontinenst mentesítsék a nukleáris fegyverektől. Ennek során az Egyesült Államoknak kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem adja át hadászati és középhatótávolságú rakétáit más országoknak. Angliának és Franciaországnak pedig olyan kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem növeli az ebbe a kategóriába tartozó atomfegyvereit. Kezdettől fogva szükséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodjanak: beszüntetnek mindenfajta nukleáris robbantást. A két országnak felhívással kell fordulnia a többi országhoz, hogy azok minél hamarabb csatlakozzanak ehhez a moratóriumhoz. A nukleáris leszerelés első szakasza a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra vonatkozik, mert példát kell mutatniuk a többi nukleáris hatalomnak. Ezt teljesen nyíltan kifejtettük a genfi találkozó idején Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének — mondotta Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a továbbiakban folytatja azokat a csökkentéseket, amelyekben még az első szakaszban megállapodott, lépéseket tesz közép-hatótávolságú nukleáris fegyverei felszámolására és befagyasztja harcászati nukleáris eszközeit. Miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok a második szakaszban felére csökkentette megfelelő fegyverzetét, újabb radikális lépésre kerül sor: valamennyi atomhatalom megsemmisíti harcászati atomfegyverét, vagyis a legfeljebb 1000 kilométeres hatósugarú eszközeit. Ebben a szakaszban a csapásmérő űrfegyverek betiltásáról szóló szovjet— amerikai megállapodásnak többoldalúvá kell válnia azzal, hogy kötelező érvénnyel csatlakozik hozzá valameny- nyd vezető ipari hatalom. Tilalmat mondanának ki az új fizikai elvekre épülő nem nukleáris fegyverzetek létrehozására. Ezeknek a fegyvereknek a romboló képessége megközelíti a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek hatását. A harmadik szakasz 1995- ben kezdődne és ebben a szakaszban befejeződik a még megmaradt valamennyi nukleáris fegyver felszámolása. 1999 végére a földön nem marad nukleáris fegyver. Egyetemes megállapodást dolgoznak ki arról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újjá. Arról van szó — mondta Gorbacsov —, hogy ki fogjuk dolgozni a nukleáris fegyverek megsemmisítésének, valamint a hordozó- eszközök leszerelésének, átalakításának és megsemmisítésének különleges eljárásait. Ennek során megállapodunk abban, hogy mindegyik szakaszban hol és milyen fegyvert semmisítsünk meg stb. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemzeti műszaki eszközökkel, valamint helyszíni ellenőrzésekkel valósítanák meg. A Szovjetunió kész megállapodni bármilyen más, kiegészítő ellenőrző intézkedésekben. Vitathatatlan, hogy a nukleáris leszerelés általunk javasolt programja jótékony befolyást gyakorolna a kétoldalú tárgyalásokra és a többoldalú fórumokra. A program meghatározná .a megállapodások elérésének és végrehajtásának pontosan behatárolt útjait, irányait, konkrét határidőket szabna, céltudatosságot és célirányosságot kölcsönözne a tárgyalásoknak. Egyúttal megtörné azt a veszélyes tendenciát, amikor a fegyverkezési hajsza üteme megelőzi a tárgyalások eredményességét. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcs°nösen elfogadható és szigorúan ellenőrzött megállapodások alapján nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe. Ha az Egyesült Államok kormányzata hű a nukleáris fegyverek teljes és átfogó felszámolásának céljához — mint ahogy azt számos alkalommal kinyilvánította —, akkor lehetősége nyílik, hogy a gyakorlatban kezdjen foglalkozni ezzel a kérdéssel. Az űrfegyverek állítólag azt a célt szolgálják, hogy feleslegessé tegyék a nukleáris fegyvereket. Ám ahelyett, hogy az elkövetkezendő 10— 15 évet az emberiség számára rendkívül veszélyes űrfegyverek kidolgozására pazaroljuk, nem ésszerűbb-e megkezdeni e fegyverek megsemmisítését, s végső fokon teljes felszámolását? A Szovjetunió — ismétlem — pontosan ezt az utat javasolja. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz — s mindenekelőtt természetesen nukleáris államokhoz —, hogy támogassák a nukleáris fegyverzetek felszámolásának 2000. évig szóló programját. Minden előítélettől mentes ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen program megvalósításával senki nem veszít, viszont mindenki nyer általa. Egyetemes jelentőségű problémáról van szó, és ezt megoldani közösen lehet és kell- Minél előbb kerül sor e program nyomán gyakorlati lépések* re, annál biztonságosabbá válik az élet földünkön. Ugyanebből a megközelítésből kiindulva és azzal a törekvéssel, hogy a nukleáris leszerelés programján val öszefüggésben egy további gyakorlati lépést tegyünk a Szovjetunió fontos döntést hozott. Három hónappal meghosz- szabbitjuk az összes nukleáris robbantásra meghirdeteti moratóriumokat, amelyek, nek határideje 1985. december 31-én lejárt. Ez a moratórium később is érvényben marad, ha az Egyesült Államok szintén beszünteti a nukleáris kísérleteket. Még egyszer javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy csatlakozzék ehhez a kezdeményezéshez, melynek jelentősége szó szerint az egész vi. lág számára nyilvánvaló. Természetesen távolról sem volt egyszerű ilyen döntést hoznunk. A Szovjetunió nem képviselhet a végtelenségig egyoldalú tartózkodó magatartást a nukleáris ki. sérletek terén. Túlságosan nagy a tét és a felelősség ahhoz, hogy ne próbáljunk ki mindent, ami a példa erejével hat mások álláspontjára. Jó előre szeretném a következőt leszögezni. Semmi alapjuk sincs az ellenőrzés problémájára való olyan esetleges hivatkozásoknak, amelyek szerint ez akadálya a nukleáris robbantási moratórium életbe léptetésének. Teljes határozottsággal kijelentjük, az ellenőrzés számunkra nem jelent problémát. Ha az Egyesült Államok elfogadja az összes nukleáris robbantás kölcsönös alapon történő beszüntetését, akkor a moratórium betartása felett a megfelelő ellenőrzést teljes mértékben biztosítani lehet a rendelkezésre álló hazai műszaki eszközökkel, valamint a nemzetközi eljárások segítségével — szükség esetén a helyszíneken történő vizs. gálatokkal is. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak az erről szóló megállapodás megkötését. A Szovjetunió határozottan azon van, hogy a moratórium váljon kétoldalúvá, majd többoldalúvá. Javasoljuk azt is, hogy újítsák fél a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek teljes és általános betiltásáról folytatott háromoldalú tárgyalásokat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia részvételével. Ezt azonnal meg lehetne tenni, akár ebben a hónapban. Arra is készek vagyunk, hogy késlekedés nélkül sokoldalú tárgyalásokat kezdjünk a kísérletek betiltásáról a genfi leszerelési konferencia keretén belül. Ezeken a tárgyalásokon részt venne valamennyi nukleáris hatalom. Tavaly nyár óta javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy kövesse példánkat; szüntesse be a nukleáris robbantásokat. Washington mindeddig nem tette ezt, figyelmen kívül hagyva a közvélemény tiltakozását és követelését, az államok többségének akaratát. Az amerikai fél mind újabb nukleáris szerkezetek robbantásával továbbra is a katonai fölény beteljesülhetetlen álmát kergeti. Ez meddő és veszélyes politika. Olyan politika, mely méltatlan a modern társadalom által elért civilizáció szintjéhez. Miután az Egyesült Államok részéről nem volt kedvező válasz, a Szovjetuniónak teljes mértékben joga lett volna arra, hogy már 1986, január 1-től kezdve felújítsa a nukleáris kísérleteket. Ha a fegyverkezési hajsza megszokott „logikáját” •követjük, akkor nyilvánvalóan így is tett volna. Az MSZMP főtitkára a gyűlésen beszél (MTI.fotó: Petrovics László felv. Népújság-telefotó — KS)
