Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-12 / 291. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 12., csütörtök 3. Vegyszerek a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban évente 65—70 ezer tonna növényvédő szert használnak fel. Egykét évtized alatt többszörösére emelkedett a növényvédő szerek felhasználása, amivel sikerül is megvédeni a növények nagy részét a kórokozók és a kártevők pusztításától. A vegyszeres növényvédelem a termelési technológiáknak részévé vált. Hasonló a helyzet a műtrágyák alkalmazásában : Magyarországon az 1931— 1940-es évek átlagában hektáronként 1,6 kilogramm műtrágyát szórtak ki. Jelenleg a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok műtrágya-felhasználása megközelíti a 350 kilogrammot hektáronként. A kemikáliák jelentőségét ma már kevesen vitatják, ám hatásukat annál többen. Mostanában világszerte divat az úgynevezett környezetkímélő termelési módszerekről beszélni. A mezőgazdaságot is gyakorta vádolják, hogy sok növényvédő szert és műtrágyát használ fel. Mi a helyzet a hazai gyakorlatban? Erre a kérdésre Keszthelyen a mezőgazdasági kemizálási tanácskozáson kerestek választ a kutatásban és a gyakorlatban dolgozó szakemberek. Abban általában egyetértenek, hogy kisarkítva csak a gazdag országok teszik fel a kérdést, hiszen ezekben a térségekben élelmiszer-felesleg van és bő a választék is. Ahol éheznek az emberek, ott örömet jelent a több élelem, s ez független a termelés módszerétől. Másképpen fogalmazva, ahol a napi élelmezés javításáért kell a növényvédő szerek, műtrágyák felhasználását növelni, ott nem lehet kérdéses alkalmazásuk. S, bár Magyarországon jó az élelmiszer-ellátás, nálunk is a szükségletekből kell kiindulni, ezekhez célszerű igazítani a termelési elképzeléseket. Alapvető feladat, hogy önellátóak legyünk az élelmiszer-termelésben, s az ezen túlmenő felesleget értékesítsük a világpiacon. Jelenleg ez a helyzet, hiszen jó a hazai ellátás és élelmiszertermékeink egyharmada a külpiacon talál vevőre. A jövőben is az a cél, hogy a magyar gazdaság növelje exportját, s ehhez eredményesen járulhat hozzá a mezőgazdaság. Ennek feltételei adottak, egy felmérés szerint az ezredfordulóig mintegy 80 százalékkal növekedhet a növényi produkció. Ez egyben azt is jelentheti, hogy egy lakosra két tonna gabonatermés és 200 kilogramm hústermelés juthat. Mindezeknek azonban feltétele a mezőgazda- sági termelés bővítése, amely a jövőben sem nélkülözheti a kemikáliák fel- használásának növelését. Ezzel szemben sokan úgy érvelnek, hogy a talaj táperejét nemcsak mű trágyával lehet fokozni, hanem szerves anyagokkal is; a növényeket nemcsak kémiai anyagokkal lehet megvédeni a kórokozóktól és a kártevőktől, hanem biológiai növényvédelmi eljárásokkal is. Az állítás vitathatatlan, ám az is igaz, hogy az említett módszerekkel nem érhető el a mezőgazdaság tervezett ütemű fejlődése. Azt kell inkább tudomásul venni és következetesen megvalósítani, hogy a kemikáliák csaik eszközei a talaj termelékenység javításának, illetve a növények hatékony védelmének. Felhasználási módjukról már emberek döntenek, s ezt megtehetik a terméseredmény fokozásának és a környezetvédelmi szempontoknak az egyeztetésével is. A kemikáliák hasznosítása körül dúló vitáknak tehát sokkal inkább az alkalmazás technológiáira kell irányulnia. F. J. A SAJÁT PÉNZÜK KAMATOZIK Új-hatvani diákbankárok között (Fotó: Szabó Sándor) Az 1970-es évek elején kapott lábra országszerte az iskolai fogyasztási szövetkezetek mozgalma, amely jelenleg Heves megyében 32 tanintézet égisze alatt mű- ködik, taglétszáma 6700 felett van. Az iskolaszövetkezetek forgalma tavaly már meghaladta az ötmillió forintot, s a7 új-hatvani Széchenyi Közgazdasági és Vas- útforgalmi Szakközé piskótában új ágazattal, a takarékszövetkezeti tevékenységgel is bővült. Az ekként megnőtt érdeklődés tette indokolttá, hogy a tagszövetkezetek tanárelnökei közösen vitassák meg a mozgalom helyzetét, a tovább vivő út lehetőségeit. A nemrég lezajlott tapasztalat- csere már csak azért is hasznosnak bizonyult, mert bevezetésként Varga László MESZÖV-főelőadó, majd dr. Nagy Andor tanszékve- vező főiskolai tanár a további lehetőségekről tartott előadást. A tanárképzésben is Minő kérdéseket feszegetett például dr. Nagy Andor? Véleménye szerint igen gyümölcsöző lenne a mozgalom jövője szem. pontjából a szülői munkaközösségeiknek is olyan szerepkört adni, amely kapcsolatba hozható az iskolaszövetkezeti tennivalókkal. És miközben a szövetkezeti élet egyre szélesebb mederben halad, mind több általános, valamint középiskola ifjúságát hódítja meg, e munkának valamiképpen tükröződnie kell mielőbb a tanárképzésben is! Ez az élet parancsa. Természetesen nem új tantárgyról lenne, s lehetne itt szó Munkaverseny és tagutánpótlás Ami az egyes hozzászólásokat illeti, volt mire odafigyelnünk akár Eger, Gyöngyös, akár Füzesabony, vagy Párád iskolaszövetkezeti munkája tekintetében. Vagy ott volt például a hatvani József Attila Ifjúsági Otthon tevékenységét érintő fejtegetés, amelynek során Sütő György igazgató már arról is számot adhatott, hogy szövetkezeti életünk a munkavállaló ága. zat irányába mozdult el igen hatásosan: mintegy kenyérkereseti lehetőséget teremtve az ifjaknak. Az Egri Gyermekvárost képviselő Szabó József ugyanekkor tűzzománccal, bőrdíszművekkel foglalkozó szakcsoportjaik közösségi szellemre nevelő hatását helyezte előtérbe. Szerinte a diákók nem csupán árucikkeket állítanak elő és pénzt forgalmaznak, hanem az egymás iránti megbecsülés fonalát is erősítik. Szabó Lajos, a MÉSZÖV tanácsosa pedig azt fejtegette: a füzesabonyiak által kezdeményezett munka verseny beindítása a tagutánpótlás szempontjánál bizonyulhat előrevivőnek. Diákok és betétek A takarékszövetkezeti eszmecserét követően a tanárelnökök a Széchenyi Közgazdasági és Vasútfor- galmi Szakközépiskola életének egy új, gyakorlatias vonásával megismerkedtek, Új-Hatvaniban. „Menet közben” pillanthattak be a második éve működő, országosan mindmáig egyedülálló, takarékszövetkezeti ágazat ügyvitelébe, a diák- bankosok munkájába, Her. czeg Alajos, a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke pedig az ágazat tartalmi, formai jellemzőiről nyújtott tájékoztatót a vendégeknek. Így tudottá vált, hogy az iskolai takarék- szövetkezet tagjává 20 forintos részjegy vásárlásával válhatnak az iskola diákjai, letétbe helyezett pénzük 2, illetve 5 százalékkal kamatozik, minden idevágó munkát a tanulók végeznek, s a tanulmányi évek befejeztével szűnik meg az intézetet elhagyó tanulók szövetkezeti tagsága. Csökkennek a terhek Miért érdemes ezzel isko. lai szinten foglalkozni? A bolt mellett miért adott födelet a diákbanknak is Törő Elemér igazgató a Bajcsy- Zsilinszky úton? Erre a kérdésre Gál Erzsébet tanárnő, a takarékszövetkezeti ágazat elnöke adott rövid, egyértelmű választ: A mozgalom elsősorban takarékosságra neveli a fiatalságot. De az sem elhanyagolható szempont, miszerint 3—4 évi tagság után, kamatokkal együtt, annyi pénz gyűlhet össze egy-egy tanuló betétkönyvében, amely bőven elegendő a ballagással, az érettségivel kapcsolatos kiadásokra, és csökkenti a szülőkre spontán háruló anyagi terheket... Moldvay Győző Á társadalmi törvények és a közhangulat néhány összefüggése A társadalmi fejlődés törvényeinek legfontosabb sajátossága, hogy nem vak, ösztönös erők hatásaiként nyilvánulnak meg , hanem csakis az emberek tevékenységén keresztül. Ezért egészen sajátosan vetődik fel a társadalmi törvények objektív jellege és az emberek tudatos tevékenysége közötti viszony kérdése. A társadalmi törvények objektív jellege abban áll, hogy a törvényeket nem az emberek alkotják és nem is szüntethetik meg őket. Érvényes ülésük független attól, hogy kívánatosak-e az emberek számára vagy sem, megismerték-e őket az emberek vagy sem. A történelemben először a szocialista társadalomban jönnek létre kedvező lehetőségek az objektív törvények tudatos felhasználására. A szocializmus idején megváltozik az ösztönösség és a tudatosság viszonya a társadalmi fejlődésben. Megnő a tudatos tevékenység jelentősége és az emberi cselekvések távoli társadalmi következményei előrelátásának lehetősége a társadalom egésze számára. Tudatos társadalmi tevékenység pedig a tudomány, mindenekelőtt a társadalomtudományok fejlesztése, eredményei tudatos alkalmazása nélkül elképzelhetetlen. A szocializmus tudomány nélkül elképzelhetetlen, hiszen mindaz, amit szocializmusnak nevezünk, az is tudomány. A szocializmust hobbiból, bankács módon, vagy csupán elkötelezettségből, ösztönösen nem lehet építeni. De jobban számítani kell arra, hogy a rnarx izmus—leninizmuson kívüli tudományos gondolkodásban is születhetnek és születnek is olyan értékek, amelyeket a marxizmus— leninizmusnak tanításaiba integrálnia tudni kell. Ha a társadalmi valóságot és a törvényszerűségeket vizsgáljuk, akkor a fejlett szocializmus építése során is ellentmondásokhoz, konfliktusokhoz jutunk. A szocializmus építése nem statikus állapot, hanem folyamat, amely ellentmondásokkal, régi és új feszültségvonalakkal terhelt. Az ellentmondásokat, a régi és új feszültségvonalakat a szocializmus nem elutasítani, hanem megoldani, feloldani akarja. A szocializmus gyakorlattá tette ezek elfogadását és a megoldást úgy, hogy adott ellentmondás feloldásával újabb ellentmondás gyökereit ülteti el. Az ellentmondások feloldásával, újabb ellentmondások születésével összefüggésben, tehát az ellentmondások kezelésével kapcsolatban már vannak bőven hazai és nemzetközi tapasztalataink. Az általános tanulságok a következők : 1. Az ellentmondások feloldására a javaslatok, az alternatív megoldások a párttól és a pártból kell. hogy kiinduljanak. Ameny- nyiben ezt a párt nem tudja megoldani, akkor elveszítheti a vezető szerepet, elveszítheti a legfőbb társadalmi bázisát, magát a munkásságot is. 2. Az ellentmondások feloldására a párttól kiinduló javaslatok a szocialista állam felügyelete és ellenőrzése mellett kell, hogy megvalósuljanak. Amennyiben a szocialista állam képtelen kézben tartani az ellentmondások feloldását, akkor a vélt vagy jogos problémák, a feszültségeket kiváltó egyéni, csoport, a kisebb-nagyobb kollektívák reális és irreális érdekei azonnal a „teljes" megoldást követelik. Ilyen esetekben azonban a folyamatok az anarchia felé haladnak, mert szinte ellenőrzést és felügyeletet nélkülözve valósulnak meg. 3. A lenini értelemben vett konkrét helyzet konkrét elemzését mindig el kell végeznünk. Egy konkrét ellentmondás feloldására tett pártjavaslatok és állami intézkedések nem válhatnak kezünkben dogmává. A szocialista társadalom építésében szerzett hazai és nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy politikai harc előfordulhat úgy, hogy tudatosan nincs jelen az ellenforradalom. De a munkáshatalom mégis veszélyeztetett helyzetbe kerülhet, mert utólag, vagy az események folyamatában tudatosan, vagy spontán módon bekapcsolódhat az ellenforradalom. Van rá példa, amikor a szocializmus legfőbb társadalmi bázisán, a munkásosztály soraiban spontán, vagy szervezett mozgás jött létre, amelyet egyes személyek, ezekből alakult csoportok tudatosan felhasználhatnak a szocializmussal szemben. A történelem egyértelműen bizonyítja, hogy ezek az objektív törvényszerűségek a kommunistákat sem részesítik előnyben, hatnak, mert objektíve léteznek. Az már más kérdés, ha felismerjük őket, tudomásul vesszük és tudatosan alkalmazzuk célkitűzéseink szolgálatában. Még a nehezebb körülmények között, olykor a negatív tendenciák érvényesülése idején is a szocialista társadalom javára hasznosíthatók. A társadalmi valóság ösz- szefüggéseinek, régi és új ellentmondásainak megismerésében, felszínre hozásában fontos szerepet — de nem a legtöbbet — játssza a közhangulat, amely: a valóság sajátos tükröződése. Egyidejűleg objektív és szubjektív jelenség is. A közhangulat részben vagy egészben kifejezi a társadalmi realitást, de ugyanakkor torz tükröződése is lehet a valóságnak. Az alapszabályok közé tartozik az is, hogy a pártnak a közvéleményt, a közhangulatot ismernie kell, de kiszolgálnia nem! Ez nem zárja ki azt, hogy a feszítő erőket ismerni szükséges, tudni kell: mi foglalkoztatja az embereket, de döntéseket hozni nem a hangulatok alapján, hanem az objektív valóság, az érdekek, érdekeltségi viszonyok és a lehetőségek, a feltételek pontos ismeretében lehet. Az olyan döntések, amelyeknek nincs valós tartalmuk, amelyek a vágyak kategóriáiba és nem a lehetőségek kategóriáiba tartoznak — felelőtlenek. Egy marxista—leninista párt pedig felelőtlen döntéseket — politikai következmények nélkül — nem hozhat, felelőtlenül nem politizálhat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kommunista pártok nem fognak tévedni! A tévedés lehetősége fennáll, de ez nem azonos a tévedés kötelességével. A politika számára fontos kérdés — és ez nincs ellentétben a fentebb mondottakkal —, hogy a közhangulatot, a tömegek politikai állásfoglalását a szocializmus építésének szolgálatában aktív cselekedetekké alakítsa. Természetesen a közhangulat lehet leszerelő, pesz- szimista, befeléforduló, mának élő, kiábrándult, olykor még cinizmussal terhelt is. A kommunista pártnak az egyik fő feladata, hogy az ilyen közhangulatot ne engedje az ország egészére kiterjedő, a szemléletmódot, a cselekedeteket meghatározó tényezővé kifejlődni. Képesnek kell lennie arra, hogy bármilyen politikai közhangulatot __ s okoldalúan, objektív okait, mozgató rugóit feltárva — a szocializmusért aktív, alkotó társadalmi cselekvéssé szervezzen, átalakítson, folyamatosan formáljon A mi tevékenységünket az hatja át, hogy a tömegek mindenféle hangulatát hasznos cselekvéssé változtassuk ebben az országban a szocializmus építésének érdekében, pártunk XIII. kongresszusán elfogadott célkitűzések megvalósításának szolgálatában. Mindezekért dolgozva: elemi kötelességünk, hogy sem a jó szándékú, valós problémákat, feszültségeket, ellentmondásokat, sem a téves következtetéseket nem szabad kikerülni, elhallgatni, azokkal érdemben foglalkozni kell. Elsősorban ott, ahol felvetődnek, megfogalmazódnak. Éppen ebből adódóan a politika számára úgynevezett „kényes” kérdés, vagy kérdések lehetnek, mert elbizonytalanodás felé vihetnek bennünket. Ezekkel a témákkal ösz- szefüggésben a legfontosabb- követelmény, hogy nyílt, őszinte politizálás folyjék minden kérdésről a párton belül és azon kívül is. Az egyre szélesedő politikai nyilvánosság fórumai jó lehetőségeket adnak ahhoz, hogy az ideológiai sokszínűség, a különböző érdekek és érdekeltségi viszonyok ismeretében, korrekt vitákban tovább erősítsük a nemzeti egységet, a nemzeti köz- megegyezést politikai céljaink megvalósításáért. Dr. Vasas Joachim
