Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-12 / 291. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. december 12., csütörtök Ezzel a címmel tartott közös fellépést kedden délután a Megyei Művelődést Központ dísztermében az Egri Néptáncegyüttes és a Gyöngyösről érkezett Vidróczki Néptáncegyüttes. A nagysikerű műsorban a mai magyar színpadi néptánc legkülönbözőbb irányzataiból kaptak ízelítőt a nézők (Fotó: Szántó György) A Heves megyei munkásmozgalom történetéről Ipar, közlekedés és városrendezés Urbanisztikai konferencia Hatvanban A VIII. észak-magyarországi urbanisztikai konferenciát csütörtökön és pénteken rendezik meg Hatvaniban, a városi tanács épületében. Az eseményen ipari, közlekedési és város- rendezési kérdésekről tárgyalnak a szakemberek. Előadás hangzik el többek között a terület- és településfejlesztés időszerű feladatairól, Borsod, Heves és Nógrád megyék iparának helyzetéről, Hatvan és a vasút kapcsolatáról, valamint az e településen lévő Grassalkovich-kastély műemléki helyreállításáról. Szó lesz továbbá a Város- építési Tudományos és Tervező Intézet szerepéről is a közlekedésfejlesztési és -rendezési munkálatokban. Érdekesnek ígérkezik a Csendvédelem az észak-magyarországi térségben című előadás is. Nemrégiben látott napvilágot az MSZMP Heves Megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának kiadványa, a Heves megyei munkásmozgalom története címmel. A sorozat ötödik fejezete ismét érdekes részleteket vonultat fel megyénk mozgalmi közelmúltjáról. Képet kapunk többek között a testnevelés és a sport szerepéről a Tanácsköztársaság megdöntéséig, fejezeteket olvashatunk a hevesi járás úttörőmozgalmáról. Az ellenforradalom után újjászervezett csapatok tevékenységéről, az akkori úttörőexpedíciókról, az iskola és a mozgalom kapcsolatának elmélyítéséről ma is használható adalékokat sorakoztat fel írásában Kiss Gábor. Betekintést nyerhetünk továbbá a Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalat immár 25 éves múltjába. Nyomon követhetjük a vállalat megalakulását, megismerkedhetünk az átmeneti nehézségekkel, majd az egyre gyorsuló fejlődéssel, az ezzel járó profilbővüléssel s a jelenlegi helyzettel. A visontai bánya és erőmű történetének naplószerű felvázolása, eredményeinek pontos, számszerű adatokkal való alátámasztása mindenki számára hű képet nyújt a szinte egész országot érintő bánya munkájáról. Csak néhány alcím ízelítőül: Nem bontják le Vi- sonta községet; Huszonötmillió köbméter föld — új hegyek Visontán; Begyújtották az ország legnagyobb kazánját. A kiadvány következő epizódja a hatvani deportáltak és munkaszolgálatosok visz- szaemlékezéseit tartalmazza. Felidézi a zsidók egy részének pokoljárását, a nem katonakötelesek elhurcolását, szenvedéseit, küzdelmüket az életben maradásért. A Cserven Lajos, a Habó József, a Ciegler Nándorné, a Heller Mór és a Schönfeld Sándor által felelevenített megrázó élmények máig a tragikus múlt figyelmeztető jelképei lehetnek. Hablicsek István, a felszabadulást megelőző Gyöngyös környéki illegális harcokból villant fel izgalmas és nehéz pillanatokat, Nagy Béla pedig a 45 utáni időszakról rajzol a megyéről, s főként Egerről korhű képet. Csiffáry Gergely: Utak a szabadsághoz címmel 12 megyei antifasiszta ellenálló életrajzának bemutatásával zárja a kötetet. A közreadott életpályák főhősei jelenleg is Heves megyében élnek: A fotókkal, dokumentumokkal illusztrált rész ugyancsak tanulságos olvasmány lehet a könyvet forgatóknak. JAKUB OBLOMOVSZKIJ: A szőke tündér Búcsúzáskor a feleségem lágyan megcsókolt, és tanácsokkal látott el: — Ne szomorkodj, drágám, vigyázz mindenre, jól zárd el a gázt, a vízcsapot, a virágokat naponta locsold meg, és ami a legfontosabb: fejezd be a regényt, amin olyan szorgalmasan dolgozol. Ja, és még valamit! Minden este hívj fel telefonon! Aztán kocsiba ült és elhajtott. Nekem meg nagy kő esett le a szívemről. Örömömben máris megléptem hazulról, és kiültem a szomszédos kávéház teraszára. Olyan boldog ábrázattal terpeszkedtem el a fonott karosszékben, hogy látszott rajtam: csodálatosan szép két hét vár rám. Nem csoda, hogy ábrándozni kezdtem. Éreztem, történnie kell valaminek, valamilyen meghökkentően szokatlan dolognak. Amikor ez a felismerés megerősödött bennem, a fantáziám elszabadult. Mondjuk, ide gurul a bejárathoz egy legújabb gyártmányú sportkocsi. A volánnál szőke, szemkápráztató- an szép tündér ül, mélytü-. zű, kék szemekkel. Lágy mozdulatokkal letekeri az ablakot, csábító szemeivel hosz- szan néz rám, majd muzsikáló hangon megszólít: — Elnézést uram, ugye, ha nem tévedek, ön Jirzsi Cu- pák, a híres író? — Nem téved, drága hölgyem — mondom én, és közben cigarettám füstjét elegánsan fújom magam elé. — Ô, drága mester, micsoda boldogság önt látni! — áradozik a tündér. — Nincs kedve mellém ülni erre a szabad ülésre? — És hová vinne el, drágaságom? — Ö, mester, bárhová! A világ végére is! Ahová parancsolja! Így hát indulok, beülök a hölgy mellé, és máris kezdetét veszi egy csodálatosan szép utazás. Természetesen kettesben a szemkáp- ráztatóan szép tündérrel. Ábrándozásomból autókürt éles, durván bántó hangja zökkent vissza a valóságba. Felpillantok. A bejáratnál modern sportkocsi. A volánnál fiatal, szőke, szem- kápráztatóan szép nő ül, mélytüzű szemekkel. Letekeri az ablakot, és megszólít: — Elnézést, uram, ugye, ha nem tévedek, ön Jirzsi Cupák, a híres író? — Nem téved — mondom én, és köhögni kezdek a cigarettám füstjétől. — Végtelenül örülök, hogy megtaláltam — szól a hölgy. Legyen kedves, és szálljon be gyorsan a kocsiba! — Hová akar vinni? — kérdem az izgalomtól kissé remegő hangon. — Nem messze innét, úgy tizenöt-tizenhat kilométerre a kedves felesége a kocsival megcsúszott a síkos úton, és az árokban kötött ki. Nincs nagy baj, a kocsi eleje behorpadt, és kész. Na, üljön be gyorsan menjünk, ne várakoztassuk a feleségét! Mit tehettem? Beültem a kocsiba, és elindultunk. Kettesben a szemkápráztató szép szőke tündérrel. (Fordította: Kiss György Mihály) MEGHATÁROZÓ ÉLMÉNY Nagyréve szülötte Fényes jövő előtt állt, minden ezt látszott igazol* ni akkor, amikor még csak főiskolás nöivendék volt. A Földosztás című képe nagy érdeklődést váltott ki. Akkor 1949-et írtak. Aztán...? itt vagyunk a mában: Molnár József műveiből kiállítás nyílt Gyöngyösön a Diósy An.tal- teremben. A képek ... Egy részük a gyerekkort idézi : témában, hangulatban. — Azt hiszem, minden ember életében meghatározó tényező a gyerekkor — mondta a művész. — Bennem is egy világ zsong a múltból. Arcok, események élnek bennem. Sajnos, a régiek közül sokan már a temetőben pihennek. Hihetetlen, hogy mennyi ismerős nevet láttam a síremlékeken. A teremben, a festőállványon, a főhelyen Anyám című képe. Érthető. A fejkendős parasztasszony arcán évszázadok keserűsége. Fegyelmezett rendbe szedett vonásai mintha figyel- meztetnénék : a valóságtól elszakadni nem lehet. — Kezdettől fogva a falu életével kapcsolatos mozzanatokat festettem — idézi a művész az életútját. — A családom körébe tartozó személyek is ide sorolhatók. Mestere Bernáth Aurél volt. Hogy mennyire hatott rá ? — Kezdetben eszembe se jutott, hogy őt figyeljem, átvegyem látásmódját, festői magatartását. Amikor leginkább hatott rám, nem is éreztem. Amit csináltam, egybeesett az ő természet- elvű felfogásával, stiláris ízlésével, A mester figyelemmel kísérte a munkámat. Nekem az a fanyarság is tetszett a festészetében, amit a közönség nem tudott elviselni. Semmi különös nincs a megállapításban: ami tetszik, azzal egy vagyok magam is, az én vagyok tulajdonképpen. Amikor tehát a mesterről beszél, önmagáról is vall. Nézem a kiállítás képeit: Egri utca, Velencei tér. Átszűrt élmény sugárzik róluk. — A friss élmények meghatározóak, de a közvetett élmény is fontos nekem. Száz virágcsokrot láttam már, de talán a százegyedik hat rám igazán. Elképzelem, hogyan kell ebből képet festenem. Már hozom is a festőállványom és ... És olykor nem tudok megbirkózni a képpel. Van, amikor az derül ki, hogy jókor fogtam hozzá. De később esetleg azt állapítom meg, hogy a kép mégsem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Félre teszem. Talán később ... Az is előfordul, hogy már soha. Nem ad egyetlen indulatba foglalható élményt, ezért lekaparom. Vívódó, gyötrődő természet. Pedig a Gyöngyösi kápolna, az Orczy-kert vagy a Római utca című képe csupa vidámság, csupa életöröm. — Volt időszakom, ami. kor nagyon nehezen tudtam megélni. A korábbi, elemi erejű bizonyosság kételyekbe torkollott. Ma már nem biztos, hogy tudom, mi a helyes. Ma is érnek kudarcok a műteremben. Nem tudok egy képpel elbánni, mert nem engedi magát. A pálya elején még nagy formátumú kompozíciókban gondolkozott, mert közületi megrendeléseknek tett eleget. — Gondolnom kell arra, hogy a közönség a táblaképek közül a csendéletet, a tájképet kedveli. A képeimet el akarom adni, ez természetes. Ilyen módon a vásárló a „megrendelőm-’ is. Ezeket a képeket is úgy csinálom, hogy a legjobbat akarom adni. Utcák, terek, városrészletek mellett virágkompozí. ciók sorakoznak a falon, a Diósy-teremben. Méreteik szerint is a mai kis lakásokhoz illeszkednek. Az áruk is idomul a keresleti lehetőséghez. — Eléggé visszahúzódó- természetű vagyok. Ma már tudom, hogy kapcsolatokat kell teremtenem. Nem várhatok arra, hogy megtaláljanak. Van egy kép a kiállításon, a Canal Grande. A téma maga is sugallja a hangulatot, de a színek itteni világa mintha egy kicsit a festő „másik” énjéről is árulkodna. — Ma is végzek pedagó. giai munkát, képzőművészeti köröket vezetek. Szükségem van arra, hogy a műtermem befülledt állapotából kiszakítsam magam, önfoezántságomból kiszabaduljak. Nem lehet mindig csak a képekkel „birkóznom”. Táncosokat látok a képen. Mintha ez az örömteli esemény is kissé búval súlyosbított lenne. A kiállítás egyik jellegzetessége ez a művészi felfogás. — A családom ? Szeren, cséré a feleségem és a lányom becsül engem. Nem követelőznek. örülnek a sikernek. Azt várják tőlem, amit csinálók. Jó így. Szűkszavú, tömör kijelentések ezek. Pontosak és tisztességesek. Irigylésre méltó életkeretet rajzolnak fel. Sikeres festő Molnár József? Az. Elindult Nagyré- déről, népi kollégista lett, festői pályája kiugrásokkal kezdődött, és máig megma. radt osztályos társai lelki tükrénék. Az ő világukat mutatja fel képein, az ő érzéseiket, álmaikat, gondolataikat hordozzák vásznai. G. Molnár Ferenc „Csak ffsx ta forrásból"
