Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. december 12., csütörtök Lázár György befejezte belgrádi tárgyalásait (Folytatás az 1. oldalról) lyes és baráti légkörű tár­gyalásokat. Lázár György és Vidoje Zsarkovics találkozóján a JSZK KB Elnökségének el­nöke beszámolt a JSZK jö­vő júniusban sorra kerülő 13. kongresszusának előkészü­leteiről. Mint mondotta, a párt stratégiája és politikai irányvonala szilárd és vál­tozatlan. A feladat a politi­kai intézményrendszer és a gazdaságirányítás tökélete­sítése, fejlesztése. Hangoz­tatta, hogy a jugoszláv kommunisták nagy figyelem- ímel kísérik a szocialista országok kommunista párt­jainak tevékenységét, gaz­daságpolitikai irányító mun­kájukat, s kiemelte, hogy különös érdeklődéssel ta­nulmányozzák a magyar ta­pasztalatokat. A magyar kormány elnöke ismertette azokat az erő­feszítéseket, amelyeket az utóbbi években társadalom- és gazdaságpolitikánk ered­ményes megvalósítása ér­dekében kifejtettünk, szó­lott eredményeinkről, gond­jainkról és jövő terveink­ről. Nemzetközi kérdéseket érintve utaltak arra, hogy a két ország a legfontosabb világpolitikai kérdések több­ségében azonos vagy köze­li nézeteket vall. Megelégedéssel szóltak or­szágaink viszonyának ked­vező alakulásáról, és alá­húzták, hogy ebben kulcs­szerepe van az MSZMP és a JSZK folyamatos, gyü­mölcsöző együttműködésé­nek. Lázár György és Dusán Cskrebics megbeszélésén mindkét fél hangsúlyozta, hogy Magyarország és Ju­A HEVES MEGYEI ZÖLDÉRT ÉRTESÍTI TISZTELT VEVŐIT, HOGY december 12—13-án, 8—15 óráig BURGONYA­ZÖLDSÉG -GYÜMÖLCS BÖRZÉT TART az alábbi egységeknél: Hűtő ház, Eger, Külsősor u. 8. sz. Hűtőház, Gyöngyös, Karácsondi út iVa. Szállítótelep, Hatvan, Kistelek. goszlávia, s ennek kereté­ben Magyarország és a Szerb Szocialista Köztársa­ság között az együttműkö­dés minden területen ered­ményes és egyenletesen fej­lődik. Lázár György és Radovan Vlajkovics a látogatásnak mintegy a lezárásaként ösz- szegezte a megbeszélések eredményeit. A JSZSZK Elnökségének elnöke kifej­tette, hogy a magyar kor­mány elnökének kétnapos belgrádi látogatása hozzájá­rult a kétoldalú kapcsolatok erősítéséhez. Kölcsönösen kiemelték érdekeltségüket a gazdasági és egyéb területe­iken folytatott együttműkö­dés további fejlesztésében. Érintették a két ország belső fejlődését, valamint a nemzetközi helyzet néhány lényegbevágó kérdését. Alá­húzták annak fontosságát, hogy a kis és a közepes nagyságú országok aktívan részt vegyenek a fegyverke­zési hajsza megfékezéséért, az enyhülés megőrzéséért tett erőfeszítésekben. A találkozót követően Radovan Vlajkovics dísz­ebédet adott Lázár György tiszteletére. A magyar kormány elnö­ke a déli órákban ellátoga­tott a Belgrád közelében lé­vő rakovicai mezőgép- és motorgyárba. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke és kísérete jugoszláviai hivatalos bará­ti látogatását befejezve szerdán délután hazautazott Belgrádiból. A magyar küldöttséget a jugoszláv főváros topcside- ri pályaudvarán Milka Pla- ninc, a Szövetségi Végre­hajtó Tanács (kormány) el­nöke, Nedeljko Mandics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagja, Budimir Lon- csar külügyminiszter-helyet­tes és Metodi Szmilenszki külkereskedelmi miniszter- helyettes búcsúztatta. Lázár György és kísérete a késő esti órákban haza­érkezett. Kádár János hazaérkezett Ausztriából (Folytatás az 1. oldalról) része az európai együttmű­ködés és enyhülés folyama­tának, sokrétű kooperáció­juk kiterjed a politika, a gazdaság és a kultúra te­rületére egyaránt. Utóbbi vonatkozásban egybehang­zó vélemény: a budapesti kulturális fórum, amelynek előkészítésében Becs és Bu­dapest ugyancsak együtt dolgozott, hasznos és ered­ményes volt. Hasonlóan egyetértettek a felek abban, hogy a genfi csúcstalálkozó jó kezdetet jelent — a leg­többet hozta, amit az adott körülmények között várni lehetett. Széles körű egyetértést hangsúlyoztak a pohárkö­szöntőkben is. Ezek délben, Rudolf Kirchschlágernek Kádár János tiszteletére a Ruszti Tó Szállóban adott ebédjén hangzottak el. „A találkozó — mondotta Kirchschläger elnök — nemcsak a két nép, hanem az egész földrész érdekeit szolgálja." Fontos és jellem­ző tényezőként emelte ki, hogy az osztrák—magyar kapcsolatok történetükben sohasem irányultak harma­dik ország ellen, s azok mindig a két nép érdekei­nek megfelelően alakultak. Kádár János aláhúzta a tárgyalások kitűnő légkörét, rámutatva, hogy e megbe­szélések is tükrözik a két ország kapcsolatainak za­vartalanságát. „Mint régi ismerősre, mindig úgy gon­dolok önre, mint kapcsola­taink nagy építőjére. Kér­jük, a jövőben is támogas­sa e jó ügyet, jelenlegi, ál- lamelnöki minőségében és ettől függetlenül is" — han­goztatta Kádár János, aki végül kiemelte: „Sokirányú együttműködésünk fejlődé­se mutatja, hogy e munká­nak van értelme és tudjuk, amikor tárgyalunk, milliók óhajának teszünk eleget”. Ezt követően az MSZMP főtitkára fogadta a burgen­landi magyar kulturális egyesület vezetőit: Heberé­nyi Lajos alelnököt, Lónyai Lászlót és Szabó Andrást, a vezetőség tagjait, akik tá­jékoztatták őt a burgenlan­di magyarság kulturális életéről. A szívélyes légkörű talál­kozó után Kádár János há­zigazdája kíséretében rövid sétát tett az idegenforgal­máról és bortermeléséről is­mert Ruszton, ahol a vá­roska vezetői baráti han­gulatban köszöntötték, ka­lauzolták és meg is vendé­gelték őt. A burgenlandi látogatás utolsó állomása Raiding (Doborján) község volt, ahol Kádár János megtekintette Liszt Ferenc szülőházát. A nagy zeneszerző, aki egész életében magyarnak vallot­ta magát, 1811-ben született e kis faluban, ahol apja az Eszterházy-uradalom tiszt­viselője volt. A szülőház egyébként 1971-ig a Svájc­ban élő, Eszterházy Pál herceg tulajdonában állt, aki akkor felajánlotta a már leromlott épületet a község­nek, amely nagy anyagi ál­dozattal helyreállította azt. A számos magyarországi emlékben is bővelkedő ki­állítással már az 1986-os Liszt-emlékévre is készül­nek. A háznál Theodor Ke- ry, Burgenland tartományi főnöke köszöntötte szívélye­sen Kádár Jánost, akit a ki­állítás megtekintése után egy Kolozsvárról származó eredeti Liszt-kézirattal ajándékoztak meg. Kádár János és a kísére­tében lévő Kovács László, az MSZMP külügyi osztá­lyának helyettes vezetője, és Esztergályos Ferenc kül­ügyminiszter-helyettes a dél­utáni órákban Raidingból Sopronon át hazautazott Bu­dapestre. Vendégét a Deu tscbkreu tz—Kopháza - i határállomáson Kirchsch­läger elnök búcsúztatta, akinek kíséretében volt Friedrich Bauer, a külügy­minisztérium politikai fő­igazgatója, Wolfgang Loibl, az elnöki kabinet igaz­gatója. A látogatáson részt vett Arthur Agst- ner, budapesti osztrák és Nagy János, bécsi magyar nagykövet. Kádár János és kísérete az esti órákban hazaérke­zett Budapestre. Népfrontkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) zások sorozatát — mondot­ta elöljáróban. — Hiszen ebben az esztendőben ülé­sezett az MSZMP XIII. kongresszusa, s fogadott el reális előremutató határo­zatot. Ennek fő céljait a Hazafias Népfront a párt- kongresszust követő ország- gyűlési és tanácstagi válasz­tásokra közreadott felhí­vásában nemzeti program­ként ajánlotta elfogadásra. A választásokon népünk szavazataival megerősítette ezt a programot, kinyilvá­nította, hogy kész annak valóra váltásáért dolgozni. — A tavaszi megélén­kült közéleti aktivitás jel­lemző volt a népfrontkong­resszus előkészületei során is. A gyűléseken több tíz­ezer ember nyilvánított vé­leményt szűkebb és tágabb környezetének dolgairól, a társadalom előtt álló fel­adatokról. E tanácskozáso­kon valóban minden fon­tos közéleti kérdésről szó esett, a résztvevők a közös dolgaink iránti figyelem és felelősségérzet szavaival szóltak eredményekről, konkrét tennivalókról, s gyakran az igazságérzetet sértő jelenségekről is. ösz- szegezve elmondható, hogy a népfrontválasztások jó politikai légkörben, ered­ményesen zajlottak le, s az újjáválasztott testületekbe nagy számban kerültek be olyanok, akik némrégiben kerültek kapcsolatba a moz­galommal, és tudásukkal, ta­pasztalataikkal tovább gaz­dagíthatják a munkánkat. Az ötévi munkát számba- vevő, s fetadatkijelölő ta­nácskozássorozat egésze is­mét kifejezte, hogy a nép­front a legszélesebb társa­dalmi és politika mozgalom, amely a szocialista nemzeti egység, a különböző világ­nézetű emberek együttmű­ködésének kerete, s képes közéleti cselekvési lehetősé­get teremteni mindazoknak, akik részt kívánnak venni társadalomépítő céljaink megvalósításában. — Az elmúlt fél évtized­ben végzett munkánknak, a mostani gyűléseknek szá­mos olyan tanulsága van, amelyet minden bizonnyal a VIII kongresszus megfo­galmaz majd állásfoglalásá­ban. Annyi bizonyos — e tekintetben egybecsengenek az eddig elhangzott vélemé­nyek —, hogy továbbra is fontos kötelességünk a párt politikájának szellemében formálni a közösségi együtt­működést, erősíteni a kü­lönböző osztályok és réte­gek szövetségét, a nemzeti egységet. S ehhez nélkülöz­hetetlen minél több állam­polgár részvétele a közéle­ti munkában, közöttük az eddigieknél több fiatal be­kapcsolódása a helyi politi­kai tevékenységbe. —- Abban is széles körű az egyetértés, hogy a szö­vetségi politika keretein be­lül különösen sok teendő hárul a mozgalomra a szo­cialista demokrácia fejlesz­tésében, gyakorlati érvé­nyesítésének segítésében. Kötelességünk támogatni a korábban is működött ön­kormányzatok, s az újabban kialakított formák mind tartalmasabb tevékenységét, gondolok például a tanácsi néplképviseletre, vagy a vállalati önállóság erősödé­sére. Nem az állami, vagy a gazdasági vezetés helyett kell cselekednünk, azonban figyelemmel kísérhetjük, eszközeinkkel segíthetjük a választott testületek munká­ját. — Gazdaságpolitikai ten­nivalóink természetes mó­don kapcsolódnak majd a VII. ötéves terv céljaihoz; e koncepció kidogozásában egyébként mozgalmunk te­vékenyen részt vett. Mint tudjuk, a népfrort nem el­sősorban gazdasfgi kérdé­sekkel foglalkozó mozga­lom. Mégis, úgy gondolom, nagy munkát vállalhatunk magunkra a XIII. pártkong­resszuson megfogalmazott fő gazdaságpolitikai feladatok megoldásában. Többet kell foglalkoznunk főleg a gaz­dasági élet emberi tényezői­vel. Megértvén a valóban objektív nehézségeket, még­sem lehet egyetérteni azzal, hogy mindent ezek — aho­gyan gyakran hallani: a külső körülmények — szám­lájára írjunk. Az országos elnökség és az országos ta­nács vitájában is többen felvetették, hogy a munka társadalmában a pontosan és lelkiismeretesen végzett munka becsülete, erkölcsi és anyagi elismerése még nem megfelelő. Társadalmi éle­tünk negatív jelenségei: a lazaság, a fegyelmezetlen­ség, a felelőtlenség, a kor­rupció, a harácsolás, a tisz­tességtelen vagyonszerzés rC Külpolitikai kommentárunk J—i Az OPEC lépést vált FÁJÖ DÖNTÉST kényszerített az élet az OPEC, a kőolajexportáló országok szervezetének országaira. Sok éven át keményen védték az 1979-ig hordón­ként jóval harminc dollár fölé kergetett árat, most azonban fel kellett adniuk az árjátszmát. A világ a magas árak miatt drasztikusan takarékoskodott, új energiaforrások után kutatott — a fogyasztók egyre kevesebbet vásároltak. Túltermelés és túlkí­nálat jellemzi a nyolcvanas évek olajpiacait, amelye­ken az OPEC a maga szabta áraival csak egyféle­képpen tudott eladni: egyre korlátozva a termelést. A kínálat féken tartása azonban oda vezetett, hogy az OPEC-államok zöme súlyos anyagi gondok közé került. Kevés volt a bevétel, sok volt a kiadás, amit még a gazdagság idején elkezdett nagyszabású fej­lesztési tervek folytatása kívánt meg. A kőolajkartellnek is nevezett OPEC mély válság­ba került. Harmincmillió hordó helyett már csak napi 14—15 milliót hozhattak felszínre tagjai. Az önkéntes termeléscsökkentés sem segített az ár fenn­tartásában. A tartós túlkínálat kedvező helyzetbe hozta a szervezeten kívüli nagy termelőket, Nagy- Britanniát, Norvégiát, Mexikót. Őket nem kötelezi az OPEC-megállapodás, olyan áron árulják olajakat, amilyenen éppen kedvezőnek tekintik. Az idei tél sem növelte a keresletet a piacokon, s így az OPEC nem tehetett mást — lépést váltott. A GENFI MINISZTERI TANÁCSKOZÁSON beje­lentették, hogy felveszik az árversenyt a világpia­con, hogy méltányos részt őrizhessenek meg a ter­melésből. Nem jelent ez egyebet, mint azt, hogy ez­tán a termelők egymást alulmúlva kínálják majd olajukat a fogyasztóknak. A következményt meg sem kell jósolni, mert 24 órán belül megmutatko­zott: szerda reggelig több mint 10 százalékkal esett a kőolaj szabadpiaci ára. A hozzáértők nem tartják lehetetlennek, hogy hamarosan hordónként húsz dol­lár közelébe kerül az olajár, hiszen a termelők most mindenáron el akarnak adni, a fogyasztók viszont a további áresésre számítva inkább várakoznak. A/ OPEC-stratégia megváltozása mindenesetre máris ér­zékenyen érintette a nagy — kartellen kívüli — kon- kurrenst, Angliát. Az olajár esésének hatására erő­sen gyengült a font, hiszen köztudottan a brit gaz­daság bázisa mostanában az északi-tengeri olaj. HOGY HOL ALL MEG a sietve lefelé indult ár, az ma még megjósolhatatlan, az is, hogy mikor jöhet létre piaci egyensúly. Az viszont bizonyos, hogy az árcsökkenés legalább annyi problémát okoz majd. mint hajdan az emelkedés, hiszen nem lesz majd ér­demes annyira takarékoskodni, csökken az érdek az alternatív energiaforrások kiaknázásra, s a szegé­nyebb fogyasztóknak még így is kibírhatatlanul ma­gas lesz az olajszámla. Avar Károly előtt A „milíciák békéje” helyett S' Életbe lépett a „biztonsági terv” dolgában sok mindennek meg kell változnia. Szocia­lista rendszerünknek nagy, korszakos eredményei van­nak, mégis azt mondom: fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában ennél lényegesen nagyobb eredmények eléré­sére lennénk képesek, ha e fogyatékosságoktól, rendel­lenességektől meg tudnánk szabadulni. — Nagyon sok véleményt, javaslatot összegezhettünk a műveltség gyarapításának kérdéseivel, az emberek életmódjával összefüggő hozzászólásokból is. Konk­rét teendőink kidolgozása természetesen a kongresszus feladata lesz, annyi az°nban bizonyos, hogy fontos fel­adataink között szerepel majd az elkövetkezendő^ években az iskola és a csa­lád együttműködésének erősítése. Támogatunk min­den olyan kezdeményezést, amely a szakmai ismeretek, illetve az általános művelt­ség gyarapítását célozza. — Hazafias mozgalmunk társadalmi bázisa kíván maradni a nemzetköziség­nek is. Kötelességünknek tartjuk a Magyar Népköz­társaság békepolitikájának társadalmi támogatását. a barátság elmélyítését a Szovjetunió, a szocialista országok népeivel, a mai államok tömegmozgal­maival kiépített együtt­működésünk, s a ma­gyarországi nemzetiségek­hez, illetve a határainkon túl élő magyarsághoz fű­ződő kapcsolataink erősíté­sét — mondotta végezetül Kállai Gyula. (MTI) Szerda hajnalban Nyugat- Bejrútban elfoglalták állá­saikat az újonnan létesí­tett különleges erők, ame­lyek a „milíciáik békéje” helyett talán tartós nyu­galmat teremtenek Nyugat- Bejrútban. A L’ Orient — Le Jour című lap, a kará­csony közeledtére utalva reggel azt írta, hogy a la­kosság úgy örül a rendcsi- nálóknak, mint a váratlan ajándéknak — de hinni ben­ne még most sem tud iga­zán. A nyugalom azonban egyelőre teljes. Kedd este igen jó légkör­ben tárgyalt egymással Nabih Berri, a síita Amal vezetője és Valid Dzsumb- latt a Haladó Szocialista Párt vezére. Nyugat-Bejrútban máris úgy beszélnek az új bizton­sági tervről, mint amely a jelek szerint „lezárt egy fe­jezetet” — sa biztonsági probléma megoldása után máris hozzá lehet látni a november elején zátonyra futott Szíriái kezdeménye­zés végrehajtásának megkí­sérléséhez. Nyugat-Bejrútban lezá­rult egy másik ügy is; kedd este a Hizbollah „allah pártja” szabadon engedte az amerikai egyetem kórházá­nak két professzorát.

Next

/
Thumbnails
Contents