Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 9., hétfő 3. Ifjú technikusok a GMSZ-ben Szakembert nevelni. Ez a kérdés méltán foglalkoztatja napjainkban mindazokat,' akik felelősséget éreznek az utánpótlás képzéséért. Az is természetes, hogy az igényeket éppen azok a vállalatok nyújtják be, amelyek nemcsak munkaerőgondokkal küszködnek, hanem igyekeznek tenni azért is, hogy megfelelő technikusokat állítsanak a termelésbe. Megyénkben olyan cégek próbálnak rátermett fiatalokat keresni, mint a Finomszerel- vénygyár, a Csepel Autó, a Mátravidéki Fémművek, a KAEV, a VILATI, a gyöngyösi MÄV Kitérőgyártó üzem és a Mikroelektronikai Vállalat. Egy ide illő rendelkezés kapcsán — az Ipari és a Művelődési Minisztérium elhatározása alapján — Egerben a Gép. és Műszeripari Szakközépiskolában az idei tanévben kezdődött meg az ifjú technikusok oktatása. Hogy mit jelent ez az elméletben és a gyakorlatban, erről kérdeztük meg az intézmény igazgatóját, Szabó Pétert. — Szeptembertől indult a technikusképzés — magyarázza. — Az országban mechanikai, villamosipari, vegyészeti, építési, biokémiai, biomechanikai, továbbá biológusi, geológiai, földmérési és vízügyi szakcsoportokat alakítottak ki. Megyénkben a gyöngyösi Vak Bottyán János Szakközép- Iskolában és nálunk létezik ilyen képzés. — Mennyiben előnyös ez a fajta oktatás? — Mindenekelőtt abban, ha egy gyerek ebben a szakcsoportban tanul, két év után választhat, hogy szakmunkás célú szakközépiskolai ágban kíván-e továbbtanulni. Például, ha ezt az időt valaki a mechanikai képzésben eltölti, s máshová szeretne jelentkezni, akkor az ország bármelyik, őt fogadó szakközépiskolájába kerülhet. Ha valaki mondjuk számítástechnikai vonalon kíván újabb ismereteket szerezni, az Székesfehérvárra nyújthatja be jelentkezési lapját. Vizsgáznia kell a nálunk elsajátított kétéves anyagból, s ezután képezheti tovább magát. — Ebben a szakközépiskolában hány osztály kezdte meg működését? — A mechanikai szakcsoportosok között, valamint a villamossággal foglalkozók számára két-két osztály indul. Az előbbi keretében finommechanikai és automatizálási technikusok válhatnak tanulóinkból. Nekik egyébként másod év után alapvizsgát kell tenniük, s más szakközépiskolába is jelentkezhetnek. Ennek a szakcsoportnak nincs szakmunkás-továbbképzési ága — épp ezért azoknak javasolják, akik egyetemen vagy főiskolán szeretnék folytatni tanulmányaikat. Ok a negyedik év végén érettségiznek és emellett szakmunkásoklevelet is szerezhetnek. Aki úgy gondolja, hogy ötödik éven is maradni kíván, az a gépgyártás-technológusi szakmával ismerkedhet meg. Ezek a fiatalok az orosz mellett egy másik idegen nyelvet is tanulnak. — A villamos szakcsoportban tanulók milyen jövőt választhatnak? — Második után — tanulmányi eredményeiktől függően — nekik is alapvizsgát kell tenni. Ezután két ág között választhatnak: aki szakmunkásképzésben kíván részesülni, az az irányítástechnikában, illetve az elektronikai műszerészeiben szerezhet jártasságot. A technikusi ágat választók ipari elektronikai szaktudásukat gyarapíthatják. Ebben az oktatási formában Nógrád, Borsod, Szolnok és Heves megye vállalatai, üzemei részére képzünk szakembereket. ök vagy hároméves technikusképzőn, vagy kétéves szakmunkásképzőn végezhetnek. Harmadik-negyedik osztályban valameny- nyiük számára általános képzés van, emellett szakmájuk elméleti és gyakorlati fogásaival is megismerkedhetnek. Például a villamos ágat választók a VILATI-ban, az irányítástechnikások pedig a Finom- szerelvénygyárban sajátíthatnak el mesterségbeli fogásokat. Ötödik éven már csak a leendő foglalkozásuk alapismereteivel találkoznak, s emellett még testnevelési órákat tartunk nekik. — Miként hoz ez a képzési forma minőségi változást a szakember-utánpótlásban? — Természetesen éppen ez a minőségi változás a cél. Mindenekelőtt a mechanikaigépész vonalat szeretnénk erősíteni, hiszen ebben komoly gondjaik vannak megyénk vállalatainak, üzemeinek. Ezt azzal is segítjük, hogy humán és szakmai tantárgyakból egyaránt igyekszünk átfogó, alapos ismereteket nyújtani a fiataloknak. Mindemellett például a számítástechnika mind- annyiuknak kötelező tantárgy. Természetesen az említett két szakcsoportba a következő tanévekben is várjuk a jelentkezőket. Ennek érdekében például rendszeresen úgynevezett nyílt napokat szervezünk iskolánkban a nyolcadikos tanulóknak és szüleiknek, akik ezeken a rendezvényeken széles körű tájékoztatást kapnak a technikusképzésről. Ilyen rendezvényre kerül sor ma, hétfőn is intézményünkben. Sz. Z. Kovács István: „Hozzájárultunk az országrész élelmiszer-ellátásához” POROSZLÓI HÚSTERMELŐK Hízott költségek - növekvő elvárások Erdemes-e disznót vágni? — kérdeztük Sárközi Vincét, amikor a portáján a még le nem adott állatokat must- rálgattuk. — Hát, ha úgy vesszük, nem érdemes — fontolgatja. — A családból senki sem eszi a füstölt húst. Ha boltból vennénk meg, talán olcsóbb is lenne. Mégis vágunk, mert a falusi ember úgy van vele, jó érzés, ha tele van a kamra. — Megéri-e malacot tartani? — Aki tsz-tag és földje van, annak mindenképpen — veti közbe beszélgetőtársunk, Kovács István. — Azon az egy holdon, amit a termelőszövetkezet juttat, sokféle takarmány megterem. Az ól, a férőhely megvan, fűtés nincs, a munkabért sem kell kifizetni, no meg a konyhai hulladék is hasznosítva van. A házigazda helyeslőén bólint, és megmutatja neveltjeit. — Ez a szép kövér — bök rá a legtermetesebbre — nemsokára kés alá kerül. Olyan 160 kilósra becsülöm. — Talán még több is — mondja Kovács István. Nem csoda, ha szakértő szemmel nézik a süldőket, hiszen mindkettőjüknek hivatása az állattenyésztés. A házigazda egyúttal a Poroszlói Szovjet—Magyar Barátság Tsz sertéstelepének vezetője. A látogató, Kovács István állattenyésztési fő-ágazatvezető a termelőszövetkezetben. A háztáji után a nagyüzemi malacnevelő felé vesz- szük utunkat, s közben a sertéstartás gondjairól beszélgetünk. — Nálunk, a tsz-ben a disznóhizlalás kiemelt helyet élvez — vázolja a helyzetet a fő-ágazatvezető. — Foglalkozunk szarvasmarhával, juhval és lovaink is vannak, de a hússertés-termelés fő feladatunk. Jelentősen hozzájárulunk az országrész élelmiszer-ellátásához Épp ezért állami támogatást kaptunk annak idején a szakosított telep fejlesztésére, amelyet 1972-ben korszerűsítettünk. Akkor létszámban is megugrott az állatállomány, azóta állandó. Négyszázötven anyakocától évente 7—8 ezer malacra számíthatunk. Ennek nagy részét a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak adjuk el. A többit közvetlenül értékesítjük. — Tervezik-e a telep további bővítését? — A malacok számát nem növelhetjük, ennyire van hely, és ember, de a minőséget fokozni szeretnénk. — Erre ösztönöznek az átvételi árak — jegyzi meg Sárközi Vince. — Az általunk hizlalt duroc-fajta jó ellenálló hússertés, de ha vastag a szalonnája, kevesebbet ér. Az átvevő eszerint értékel és fizet. — Így van ez a kistermelőknél is? — Nem, a leadott hízókat élősúlyban veszik át tőlük. — Melyik a kedvezőbb? — Nyilván az utóbbi. A minősített leadásnál nagyobb a kockázatvállalás, hiszen utólag értékelik az állatokat. A következő év elejétől talán kedvezőbb lesz a helyzet, mert emelik a minőségi sertés átvételi árát. — Ez mindenképp kedvező — nyugtázzák mindketten — Bár nyereségre továbbra sem számítunk. A takarmányozás is egyre költségesebb lett, mióta az árakat emelték. No, meg sok energia fogy el a sertéstelepen. A munka nagy részét gépek végzik. Ez is sokba kerül. A minőségi hústermelésre kell ügyelnünk. Ebből következik, hogy a takarmányok minőségére, ösz- szetételére is fokozottabban figyelünk majd. Jó helyzetben vagyunk, mert saját keverő- és takarmányszári- tó-telepünk van, amely nemcsak a tsz, de a poroszlói, s a környékbeli gazdálkodókat is ellátja. Végezetül rövid sétát teszünk a nevelőben. Épp most fejezték be a jószágok oltását. Az egyenletes melegben gyarapodó, rózsaszín malacok mit sem tudnak a körülöttük tornyosuló gondokról. Pár hónap múlva már húsosán, első osztályú áruként mennek a vágóhídra. Jámbor Ildikó Magyar—egyiptomi vállalatközi árucsere Hatvani „gázos” ügyek Az idén júliustól kereskedőházként működő Trans- elektro Külkereskedelmi Vállalat 5—5 millió dollár értékű export-, illetve import- keretmegállapodást írt alá — több magyar vállalat képviseletében —, a kairói Arab Foreign Trade Co. képviselőivel. Az ézt kiegészítő bankközi megállapodást a Külkereskedelmi Bank és az egyiptomi Export Development Bank megbízottai kötötték meg. Az ENSZ iparfejlesztési szervezete, az Unido által kiírt versenytárgyaláson a közelmúltban a Novotrade Rt. ajánlatát fogadták el, s így magyar szakemberek vállalkozhatnak a kínai santou-i alumínium művek mellék- termékének hasznosítását szolgáló tanulmány kidolgozására. Az alumíniumkohóban évente 600 ezer tonna barnaiszap keletkezik, amely jelentős mértékben szennyezi a környezetet, és elhelyezése is komoly gondot okoz. A Novotrade — együttműködve a Keraprogressz Műszaki Fejlesztő KisszövetkeA keretmegállapodás alapján többféle magyar árucikk kivitelére nyílik lehetőség 1986-ban, így a többi között elektromotorok, hegesztőgépek, hűtőgépek és izzólámpák szállítására. Ellentételként egyebek között mélyhűtőládák, textíliák és ruházati cikkek, cipők és bőráruk érkeznek Egyiptomból. A partnereknek szándékában van a jövőben újabb termékeket bevonni az ilyen jellegű árucserébe. (MTI) zettel — technológiát dolgozott ki a melléktermék hasznosítására. A barnaiszapból különböző építőipari termékeket — téglát, csempét, falazóblokkot — kívánnak előállítani, elősegítve ezzel a kínai lakásépítési program megvalósítását. A kínai szakembereknek már megküldték a barnaiszapból Magyarországon készült tégla és csempe mintapéldányait. Ha ezek megfelelőék, később lehetőség lesz arra, hogy a magyar vállalatok bekapcsolódjanak a melléktermék feldolgozásához szükséges berendezések szállításába is. A napokban ugyancsak megnőtt egy-két hatvani kézbesítő gondja. Különösen a Tabán utcában gyűlt fel a posta, éspedig a városi tanács fejbélyegzőjével ellátott tasakokba borítékolva. Nos, a hivatalos levelek nem valami örvendetes dologról tudósították Pintér Annát, Tőrök Istvánt, vagy éppen Tóthékat, hogy csak néhány nevet említsünk e tájról. A műszaki osztály felszólítása szerint ugyanis valamennyiőjüknek 5600 forintot kell befizetniük hat hónap leforgása alatt a tanácsi kasszába, mégpedig közműfejlesztési hozzájá. rulásként. Ebben az évben ugyanis a Tabán, majd a Bányász utcákat érintve vitték, fektették a gázvezetéket a Horváth Mihály úti új lakótelepre. Nemrég a településfejlesztés most meg ez! S a meghökkenéssel vegyes háborgást csak szította, hogy a telkekre kirótt kvóta nem tett különbséget a tehetős családok és mondjuk egy olyan magányos asszony, mint a 87 esztendős Karner Gyuláné, vagy az őszi házaspár között. Utóbbiak egyetlen szűkös nyugdíjból élnek, ráadásul mindkettőjükön be akarják hajtani az említett összeget! ★ A lakosságot szélesebb körben érintő problémáról lévén szó, kötelességünknek éreztük, hogy különböző jelzések nyomán a panaszok okának-jogának végére járjunk, illetve tájékoztatást kapjunk e „gázos” ügyben a tanács műszaki osztályától. Első kérdésünk a behajtandó közteher jogosságára vonatkozott, s informátorunk Takács Péter osztályvezető volt. — Az állami szervek pénzösszegeinek felhasználását illetően rendelet írja elő, hogy a közművesítésre szánt költségek egy részét át kell hárítani a lakosságra, pontosabban az adott ügyben érintett telektulajdonosakra. Vonatkozik ez az előírás a víz-; a gázhálózat fejlesztésére éppen úgy, mint az újonnan épülő utakra, járdákra — mondotta bevezetőben az osztályvezető. — A konkrét esettel kapcsolatban csak annyit: a városi tanács ez év márciusában tartott ülésén határozta meg a telkenként fizetendő összeget, és mivel a Tabán utca környékét érintette a gázprogram, hivatalból fel kelleti szólítanunk a lakosságot az 5600 forintban rögzített hozzájárulás befizetésére, mégpedig hathónapi -határidőn belül. Hozzáteszem még, hogy azokban az utcákban, ahol a lakosság önerőből, a tízezer forinton felüli költség teljes átvállalásával kívánt gázhoz jutni, ott nincs újabb közműfejlesztési járulék ... ! ★ Takács Péter eddig hallott tájékoztatója természetesen nem elégíthetett ki bennünket. Szocialista társadalomban élünk, tehát egy vezető, irányító testület ilyen ügyekben is akkor jár el korrektül, ha megoldásukban figyelemmel van az érintettek anyagi helyzetére, szociális körülményeire. Ebből kiindulva érdeklődtünk tehát afelől: ki, milyen mértékben mentesülhet a hirtelen nyakába szakadt közműfejlesztési hozzájárulás megfizetésétől? És hogyan sújthat ez a kötelezettség egyetlen házaspárt kétszeresen, miként erre Hatvanban is példa volt? — Az utóbbi témával kezdem, rögtön leszögezve, hogy a műszaki osztály a most kirótt hozzájárulást, mint ahogyan a többi megelőzőt is, a földhivataltól kapott „kataszter” alapján állapította meg. És mivel egy telek, egy épület átírása nem egyik napról a másikra történik a hivatali munka túlzsúfoltsága, torlódása miatt, elképzelhető, hogy azonos címre két'három ügyiratot postáztatunk. No de! A kérdéskör lényegesebb részére áttérve is tudok kedvező- válasszal szolgálni. Nincs fellebbezhetetlen kirovás például, illetve minden érintett a vagyoni, szociális- körülményeitől, s a hozzájárulás összegétől függőé* kedvezményért folyamodhat a tanács pénzügyi osztályához, amely akár öt esztendőre kitolhatja a befizetés rendezését, a részlettörlesztést. De hasonló írásbeli kérelem alapján, amelyhez öt- ven forintos okmánybélyegei kell mellékelni, arra is lehetőség nyílik indokolt esetben, hogy a pénzügyi osztály részletfizetési kötelezettség megállapítása nélkül, bizonyos időre szóló kamatmentes haladékot adjon. Ám, ha adják, elidegenítik ezt a tulajdont, akkor a hátralékot a tulajdonosnak egy összegben kell kifizetnie, vagy pedig az öröklőre hárul ez a kötelezettség. ★ Befejezésként arról érdeklődtünk: várható-e ismét Hatvan területén hasonló akció, illetve mit céloznak a közműfejlesztés tervei? Az osztályvezető nem hagyott bennünk kételyt afelől, hogy a közeljövőben tehermentesítenék a posta kézbesítőit. Mint megjegyezte : nemsokára — ugyancsak tanácstestületi döntés alapján — útépítéssel, víz- és gázvezetésset kapcsolatos közműfejlesztési hozzájárulás miatt küldenek ki hasonló felszólítást az érdekelt városrészek, utcák lakóinaik. Moldvay Győző Versenytárgyalást nyert a Novotrade Rt. Sárközi Vince otthon is nevel disznókat (Fotó: Szántó György)
