Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 7., szombot 3. Ismerkedés Hevessel aktíve Egerben (Folytatás az 1. oldalról) a párttaggá nevelésről, a megye településeinek fejlesz, tési lehetőségeiről. —■- Köszönöm az őszinte tájékoztatást, és bár a program többi része még hátra van, mégis azzal folytatom, amivel kezdtem: szép ez a város, megannyi értéke van. És nemcsak a múitjára lehet büszke, hanem a jelenére is ... Horváth István ezután megyénk legifjabb városába. Hevesre látogatott. Útjára elkísérte Barta Alajos, a ímegyei pártbizottság első titkára és Markovics Ferenc, a megyei tanács elnöke is. A Központi Bizottság titkára elsőként Juhász Lajossal, a Hevesi Városi Pártbizottság első titkárával, és Kontra Gyulával, a városi tanács elnökével cserélt véleményt. — Örülök, hogy város lett Heves — jegyezte meg a vendég a találkozás első perceiben. Majd így folytatta: — Biztos vagyok benne, hogy az általam még nem eléggé ismert új városnak nagyon sok pénzre,'.(közös összefogásra, állami vagy helyi segítségre lesz szüksége, hogy minden igény szerint város legyen. Szívből szurkolok önökért, hogy terveiket mielőbb megvalósíthassák. És ahogyan ismerem a terület természeti adottságait, az itt élő hevesi emberek tudását, szorgalmát, biztos vagyok benne, hogy jogosan bizakodnak, bízhatnak a jövőben. Ugyan az utóbbi években az egész társadalmunk szűkebben méri a különböző fejlesztésekre, beruházásokra szükséges anyagi javákat, de céljaik valóra válnak, megvalósulnak. — Köszönjük, hogy megtisztelt bennünket és így bízik bennünk — kezdte tájékoztatóját Juhász Lajos első titkár. Ezután arról tájékoztatta a Központi Bizottság titkárát, hogy milyen ipari, mezőgazdasági üzemek dolgoznak a területen, milyen a kapcsolat a termelőegységek iközött, s ki-ki mit kíván a köz, a társadalom javára adni azért, hogy a hevesiek tervei tényleg mielőbb megváló. Buljanak Szólt a to. vábbiakban negyedik városunk első tit. kára az ipari, a mezőgazda- sági üzemek eredményeiről, a várossá válás fontosabb állomásainak jelentőségeiről és lehetőségeiről. — Semmit nem minden áron akarunk — folytatta beszédét —, de mi is optimisták vagyunk, s hiszünk abban, hogy közös összefogással megálmodott terveinket megvalósítjuk. Megtiszteltetés itt élni és dolgozni, mert ez a mi kis csapatunk, már mint Heves városa és a hozzátartozó községek lakossága lehetőségéhez mérten eddig is mindent elkövetett közös életünk, munkánk, sorsunk szebbé és jobbá tétele érdekében. És ha ez így lesz — márpedig miért ne lenne így —, akkor ez a település minden tekintetben biztos perspektívát ígér az itt és a körülöttünk élő embereknek. Horváth István és kísérete ezt követően közelebbről megismerkedett az egri Fi- nomszer elv ény gyár Hevesi Gyáregységének munkájával. itt Vass Tibor igazgató és Borbáth Sándor, a pártalapszervezet titkára mutatta be Heves első igazi ipari létesítményét. A gyáregység kollektívájának munkájáról mindennél többet mond el, hogy idei tervüket 16 százalékkal teljesítik túl a tervezettnél, több szocialista és tőkés orElismerö szavak a Berva Ikarus Szocialista Brigád naplójába A Rákóczi Tsz-ben szágban ismerik és keresik már a hevesi bervások különböző ipari termékeit. Így például a svéd licenc alapján gyártott Mecmann-ele- meket, és már a Mercedes- cég is ajánlatot tett néhány termékükre. — Nem voLt könnyű az indulás — vallotta be a gyár igazgatója —, de ma már nincs munkaerő- és szak- munikás gondunk sem, Ehhez egyebek mellett az is hozzájárul, hogy az idei évben a szigorúbb szabályozó rendszer „ellenére is" több mint 12 százalékkal emeltük dolgozóink bérét. A hevesi találkozó a Rákóczi Termelőszövetkezetben ért véget. A patinás hírű szövetkezeti kollektíva nevében Gulyás Sándor tsz- elnök és Horváth Lajos párttitkár ismertette a vendégekkel a munkáját értő és szerető szövetkezeti tagság sikereit és terveit. Délután azon a kommunistaaktíván tartott tájékoztatót, amelynek Egerben, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága adott otthont. Bevezetőjében elmondta, hogy számára hasznos, kellemes és emlékezetes ez a látogatás. Tapasztalatokat szerzett arról, hogy magas színvonalú munkát végeznek a megyében. A megyét, a városokat és az üzemeket felkészült vezetők irányítják, a lakosság pedig minden területen segíti a közös célok megvalósítását. A nemzetközi helyzetet elemezve, leszögezte: amióta a szocializmus fennáll, kemény ellenféllel kell küzdenie. De ebben az imperializmussal vívott küzdelemben folytón fejlődik, előre halad. Ma hatalmas politikai, katonai erővel, nagy gazdasági potenciállal rendelkezik. Elérte, hogy a vezető kapitalista országok a legnagyobb szocialista országot, a Szovjetuniót, illetve valamennyi kapitalista állam a szocialista tábort egyenrangú partnerként kezelje. Közismert, hogy a hidegháború éveiben ez nem így volt. A hatvanas években érett meg erre a helyzet. Végül is ennek tulajdonítható, hogy azóta több alkalommal találkozott a Szovjetunió ts az USA vezetője. S ennek tulajdonítható az is, hogy most újra tárgyaló- asztalhoz ültek Genfbin. A svájci városba a szovjet párt főtitkára azért ment, hogy becsületes megegyezést kössön. Amint azóta tudjuk, a legalapvetőbb kérdésekben változatlanul nem született megoldás. Az aláírt közlemény viszont így is nagyon értékes, mert mindkét fél részéről morális kötelezettségvállalást tartalmaz. Többek között arról is, hogy a két nagyhatalom nem robbant ki atomháborút. Ezt követően a szocializmus jelenlegi helyzetével, a jövőjével kapcsolatosan megjegyezte: nemcsak külső ellensége van, de meg kell küzdenie saját gyengeségeivel is. Így például hosszabb ideig nem számoltak konzekvensen azzal, hogy ez az eszme nemzetközi, de nemzeti keretek között kell megvalósítani. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szocializmus semmit sem kapott készen, sem a termelési viszonyok, sem a politikai intézmények terén. Mindent magának kellett megteremteni. S ha közben nehézségek adódnak, akkor nem a marxizmus—leniniz- mus elméletét kell korrigálni, hanem a gyakorlattal kell azt igazolni. Szólt arról is, hogy hazánk 40 évvel ezelőtt feudáXájékoztaló közben lis viszonyokkal erősen tarkított kapitalista állam volt. Gazdasági fejlődésének ütemét tekintve, Európában a legalacsonyabb szintűek közé tartozott. A nagy jövedelemkülönbségek miatt egyesek túl jól éltek, mások a nyomor szélén tengődtek. Ilyen szintről sikerült felemelkedni a közepes gazdasággal rendelkezők felső régiójába. Sőt úton voltunk a legmagasabb kategória felé. Az elmúlt esztendők gazdasági válsága viszont megtörte ezt a fejlődést. Cél, hogy ismét előbbre lépjünk. Politikánk közel három évtizedes múltra tekint visz- sza. Tanulva az 1956-ban elszenvedett traumából, az MSZMP politikájának lényege: megnyerni az embereket, érdekeltté tenni őket a közös munkában. Bármilyen új kezdeményezés történik az élet különböző területén, annak célja, hogy az elméletből valóságot csináljon. A Központi Bizottság titkára ezután a résztvevők írásban benyújtott kérdéseire adott választ. Elsőként az űrfegyverkezést elemezte. Amint kijelentette: jelenleg sem az USA, sem a Szovjetunió nem rendelkezik ilyen fegyverekkel. A Szovjetunió arra törekszik, hogy ilyen ne is legyen. Célja: a fegyverzetek csökkentésével kell alátámasztani az enyhülést. Reaganék az űrfegyvert védelmi eszközökként igyekeznek feltüntetni. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek nemcsak Amerikát védik, hanem a Szovjetunió ellen irányuló támadófegyverek is. Amennyiben az Egyesült Államok nem tesz le erről a tervéről, úgy minden bizonnyal a szocialista nagyhatalom is megteszi a szükséges lépéseket. Egyébként azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az amerikai cégek az űrfegyverkezés révén hallatlanul nagy profithoz jutnak. Gazdasági kérdéseket vizsgálva Horváth István felhívta a figyelmet arra is, hogy a szocializmus nem csupán arra vállalkozott, hogy nagyobb gazdagságot ad, hanem arra is, hogy nagyobb műveltséget, kultúrát, demokráciát nyújt. Szólt néhány fontos nemzetközi kérdésről is. így például megállapítottá: a Szovjetunió és Kína között a sport, a kultúra és a politika terén is emelkedő szintű tárgyalások folynak. A szocialista országok egységével kapcsolatban rámutatott : mindenütt elméleti alapként a marxizmus—leniniz- mus szolgál. Fontos törekvés az, hogy a „nagymutatókat össze kell igazítani’’, de az nem baj, ha a „másodperc mutatók” eltérőek, mert figyelembe kell venni a nemzeti hagyományokat, a különböző szokásokat, ízléseket. Tehát ha valahol másféleképpen tevékenykednek egy-egy területen, az nem jelentheti azt. hogy az rossz. Az imperialista országokban azért próbálnak magyar vagy például román modellről beszélni, hogy éket verjenek a szocialista táborba, de próbálkozásaikat nem kísérheti siker. Kádár János nagy-britan- niai látogatásával, valamint Lázár György japán útjával kapcsolatban rámutatott: e tárgyalások révén minden bizonnyal felélénkülnek gazdasági kapcsolataink, viszont nem lehetnek illúzióink, hiszen például a japánokkal eddig is nagyon minimálisnak mondhatók e téren az eredményeink. A kölcsönösen előnyös kapcsolatok feltétele: mi tudjunk számukra megfelelő árut adni cserébe. Hogy a kulturális fórumnak Budapest adott otthont, ez jelentős eredmény, bár a két világrendszer résztvevő képviselőinek politikai alapállása nem szorul magyarázatra. Akadtak vitás kérdések is, éles összetűzésekre még sem került sor. Szóba került az is, hogy az MSZMP XIII. kongreszszusától sokan azt várták, hogy egyik pillanatról a másikra megoldja a még meglevő nehézségeket. Fel- hívta a figyelmet arra, hogy a kongresszus öt esztendőre adott programot. Egyébként rámutatott, hogy a Központi Bizottság eldöntötte, meg kell őrizni a nyugdijak reálértékét. Erőteljesebben antiinflációs politikát kell kibontakoztatni. Ezt jelzi, hogy 1986-ban az áremelkedések mértéke 5 százaléknál nem lehet több. A vezetés foglalkozott az igazságosabb közteherviseléssel, és igyekszik megakadályozni a jövedelem indokolatlanul nagy szóródását. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: hazánkban a marxizmus—leninizmus hegemóniája érvényesül, de nem csorbítatlanul. Oka egyebek között az, hogy lassult a gazdasági fejlődés a szocialista országokban, és bizonyos szempontból sikereket könyvelhet el néhány területen az imperializmus is. Végül államigazgatási témáikkal foglalkozott. Amint utalt rá: nem elsődleges cél, hogy az államigazgatási munkát kisebb apparátus végezze. Azokon a területeken, ahol nőnek a feladatok, ott nem lehet csökkenteni a létszámot, márpedig az igazságszolgáltatásban, a rendőrségnél növekszik a tennivaló. A jogpolitikai elvek továbbfejlesztésének főbb irányairól is szólt. Aláhúzta, hogy nem nagyon követik a jogszabályok, sőt a jogalkalmazás sem az életben végbement változásokat. Min t hangsúlyozta : ezen változtatni kell. Horváth István tájékoztatóját valamint a Heves megyét méltató szavait Barta Alajos köszönte meg búcsúzóul. Hangsúlyozva, hogy az országnak ebben a részében élők is a XIII. párt- kongresszus megvalósításán dolgoznak. Beszámolt arról is, hogy Horváth István Kádár János üdvözletét is tolmácsolta megérkezésekor, s a megyei első titkár az itt élő kommunisták nevében mondott ezért köszönetét. Tudósítás: Köós József Homo János Fotó: Szántó György Az aktíva résztvevői Terriere Heves egyik utcáján
