Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. december 6., péntek 3. Pártmunka az iskolában Akik az ünnepeket széppé teszik... A közoktatási intézmé­nyekben dolgozó pedagó­gusok 20 százaléka tagja a pártnak. Politikai tevékeny­ségükre mindenkor ösztön­zően hatottak azok a poli­tikai döntések, amelyek át­fogóan érintették az okta­tásügyet. A 80-as évekre is­mét elkerülhetetlenné vált a magyar oktatási rendszer fejlesztése. A Központi Bi­zottság 1982-ben — a tár­sadalmi szükségleteket és az iskola fejlesztési lehető­ségeit figyelembe véve — meghatározta az iskolarend­szer fejlesztésének fő irá­nyait. A helyzet értékelése megnyugtatóan hatott a közvéleményre és a peda­gógusokra egyaránt, hozzá­járult az iskola munkájá­nak reálisabb megítéléséhez, fellendítette a területi párt­szervek és az iskolai párt- alapszervezetek politikai te­vékenységét. A megújulást szolgálva Az elmúlt években, a párt- és állami szervek irányításával, a pedagógu­sok közreműködésével, tár­sadalmi vitában elkészültek a közoktatás fejlesztését, fel­tételeit és lehetőségeit tar­talmazó fejlesztési progra­mok, megalkották az új ok­tatási törvényt. A politikai munka jelté­telei eltérő képet mutatnak. Ugyanis a pedagógus-párt- alapszervezeteknek csak egy része szerveződik úgy, hogy egy iskola—egy alapszerve­zet. Ez elsősorban a nagy létszámú középfokú oktatá­si intézményekre jellemző. Gyakran előfordul, hogy több intézmény kommunis­ta pedagógusai közös alap­szervezetben tevékenyked­nek. A községekben álta­lában a községi pártalap- szervezet munkájában vesz­nek részt az óvoda és ál­talános iskola párttag pe­dagógusai. Az iskolában fo­lyó politikai munka meg­ítélésénél mindenkor te­kintettel kell lennünk a szervezeti életben meglévő különbségekre. Ugyanis ezek a szervezeti eltérések a leg­többször kihatnak a politi­kai tevékenység színvonalá­ra, az alapszervezeti mun­ka minőségére is. Pedagógus­pártbizottságok Napjainkban, amikor erő­södik az a szemlélet, hogy gazdasági, társadalmi és kulturális előrehaladásunk egyik legfontosabb tényező­je az oktatás, a pedagógu­sok érzik az iskolára nehe­zedő felelősséget. A gazda­sági, társadalmi kihívások­kal szemben keresik a vá­laszokat. Az iskolának ez a pártkongresszusokon, poli­tikai dokumentumokban is hangsúlyozott szerepe pezs- dítően hatott a pedagógus­ikollektívákra. Ez a megúju­lási készség jellemző az álapszervezetek politikai te­vékenységére is. Ennek je­lei a megyeszékhelyeken a legszembetűnőbbek, ahol mind várospolitikai, mind oktatáspolitikai szempont­ból jelentős kezdeményezés volt a pedagógus-pártbizott­ságok megalakítása. A ked­vező tapasztalatok a példa erejével hatottak, és ma már a közoktatási intézmények munkáját irányító, ágazati pártbizottságok száma orszá­gosan eléri a negyvenet. Egy-egy pedagógus-pártbi­zottság 30—40 alapszervezet munkáját fogja össze. Az eltelt időszak egyik legfőbb jellemzője, hogy csökkentek az iskolai párt- alapszervezetek tevékeny­ségében mutatkozó színvo­nalbeli különbségek. Rend­szeresebbé és szervezetteb­bé vált az iskolai pártmun­ka, növekedett a párttagok önállósága. Mindez nagyobb követelményeket támaszt a pártszervezetek tisztségvi­selőivel, a pedagógus párt­tagokkal szemben. Többet kell törődniük a továbbkép­zéssel, a tájékozódással és a tájékoztatással, a helyi oktatáspolitikai feladatok­kal. Nem véletlen, hogy a pedagógus-pártbizottsá­gok megalakulásával, testü­letéinek, munkabizottsá­gainak kiépítésével és a nagyobb követelményekkel felszínre kerültek a káder- utánpótlás gondjai. A mint­egy 35 ezer párttag pedagó­gus zöme ma 40 év feletti, és területenként, iskolatípu­sonként, sőt, egy-egy intéz­ményben is komoly problé­mát okozhat a folyamatos munkavégzésben a pártta­gok életkori összetétele. A pedagógus-pár talapszerve­zetek ezért is tekintik fo­lyamatos feladatnak a fia­tal pedagógusok politikai nevelését. Politikai eszközökkel segítve A pedagógus-pártbizottsá­gok működési területe a nagyvárosok közoktatási in­tézményeire korlátozódik. A hozzájuk tartozó alapszerve­zetek korábban is kedve­zőbb feltételek között dol­goztak, és az átlagosnál színvonalasabb munkát vé­geztek. A pedagógus-párt- alapszervezetek nagyobb ré­sze azonban kis létszámú, kedvezőtlenebb körülmé­nyek között végzi munkáját. Olyan oktatási intézmények­ben, amelyek gyakran lét­számgondokkal küzdenek, ahol a feltételbeli hátrá­nyok egyébként is halmo­zódnak. Az alapszervezetek tevé­kenységét ma még sok he­lyen joggal illeti bírálat azért, mert nem képesek kö­rültekintően megtervezni fel­adataikat. A pártvezetés fi­gyelmét sok apró kérdés köti le, nem ritkán elvesz­nek a részletekben, nem jut elég erejük az iskola fel­adatainak megfelelő átte­kintésére, nem látják meg elég világosan, hogyan il­leszkedik az iskola munká­ja az oktatás fő folyamatai­hoz, távlati céljaihoz és a helyi fejlesztési elképzelé­sekhez. Új teendők Az új oktatási törvény bevezetése sok vonatkozás­ban új helyzetet teremt oz iskolában. Üj fórumok jön­nék létre (például az isko­latanácsok), illetve egyesek megváltozott tartalommal működnek tovább (mint a szakmai munkaközösség A), korszerűsödik a KlSZ-szer- vezetek munkája is. Mind­ezekből érzékelhető: a párt- alapszervezeteknek úgy kell változniuk, hogy politikai kisugárzásukkal „jelen” le­gyenek, az eddiginél job­ban kapcsolódjanak az adott oktatási intézményhez szer­vezeti szempontból is. A tömegszervezetek, a kislét- számú pártalapszervezetek komoly támogatást nyújt­hatnak az egymás mellett működő nevelőtestületi kö­zösségek, az iskola önálló­ságának fejlesztésében. Minden iskolai alapszer­vezet alapvető feladata, hogy erősítse a nevelőtestü­letekben az új iránti fogé­konyságot, a megújulási készséget, támogassák a ha­tékonyabb munkát, a na­gyobb teljesítmény megfele­lő erkölcsi és anyagi elis­merését. A pártszervezet munkáját is minősítő köz­ponti kérdés, hogyan fej­lődik az iskolai demokrácia, hogyan erősödik a nevelő- testületi egység, kialakul-e mindenhol az alkotó mun­kához nélkülözhetetlen ki­egyensúlyozott, iskolai lég­kör. Mindehhez nélkülöz­hetetlen kritikusan végig­gondolni az iskolai párt­alapszervezetek teendőit, és az irányító pártbizottságok segítségével javítani a párt- munka stílusát és sajátos módszereit. Nagy József az MSZMP KB munkatársa A műhelyben: Nagy Varga Béla és Volent Miklós... Tóth Bea, s a készülő mű ... (Fotó: Szabó Sándor) Nincs olyan ünnep, ren­dezvény, ahol ne látnák ügyes kezük nyomait. Foglal­kozásuk: dekoratőr, kirakat- rendező. A Hatvan ""SS Vi­déke ^fész^*Tsoportjának ilyenkor akad munkája, hi­X «-X „Varázsgömbben"... „Angyali öltözetben" Sólyomvári Tiborné Ebéd közben: .Botár Lászlóné ... Összekeveredni a múlttal Emlékezés az első körzeti megbízottakra és önkéntes segítőkre — Édes fiam, Ferikém! Vagy rendőr leszel vagy katona! — Én mindig is hentes szerettem volna lenni, hogy egyszer végre jóllakjak. Az iménti párbeszéd még annaik idején, 1945. január 10-én hangzott el. A szerep­lők nem voltak mások, mint Szálkái János, az Egerbaktán tevékenykedő nemzeti bizottság tagja, il­letve Mata Ferenc, aki ma nyugalmazott rendőr alezre­des, s aki igazán szívvel-lé- lékkel részese volt a szo­cialista magyar rendőrség, valamint a körzeti megbí­zotti hálózat és az önkéntes segítői rendszer létrehozá­sának. Olyan ember, akinek sza­vait szívesen hallgatja az érdeklődő. Ízes beszéde, epi­zódokat, anekdotákat for­máló mondatfűzése lehen­gerlő közvetlensége, és hi­bátlan, őszintesége az, ami először és leginkább megra­gadja a hallgatót. Emlékezés közben elsőként a régmúlt idők bizonyítékát, a summás könyvecskét vesz- szük a kezünkbe. Napjaink világában is jól érzékelhet­jük, mit jelentett például az éjjeli-nappali állandó robo­tolásért a fizetség: egy hó­napra 300 kilogramm búza és 60 kiló árpa. Szinte sem­mi. Nem csoda, hogy Feri bácsi az adandó alkalommal valami mást keresett. — 1945. május 1-én ala­kult meg a rendőrség — meséli. — Én végül is őket választottam. Abban az idő­szakban elsősorban a falo­pások adtak nekünk munkát. Járőrben hatalmas területe­ket jártunk be. Mátramind- szenttől Dorogházán, Galya­tetőn, Mátraballán át vissza. Ahol kellett, mi keményen helytálltunk. A következő állomás az életében a miskolci tanosz­tály volt. — Ott volt igazán komoly fegyelem! Megtörtént, hogy Miskolctól Aggtelekig meg vissza felszereléssel gyalog tettük meg az utat. De leg­alább akadt ennivalónk ... Ezután a ijudapesti közleke­dési tanosztályba vettek fel. Az évnyitót Rajk László tartotta. A sikeres vizsga után, 1949. december 23-án kerültem Gyöngyösre, közle­kedési alosztályparancsok- nak. Ekkor olyan volt a be­osztásunk, hogy előfordult, a járőr kiment péntek reggel és csak vasárnap este jött haza. Az 1951-es esztendő újabb változást hozott. Egerbe a közrendvédelmi és a közleke­désrendészeti osztály vezető­jévé nevezték ki. Eközben, el kellett végeznie a további megfelelő iskolákat, majd a főkapitányság párttitkára lett. — Hatelemis baktai pa­rasztként jogot végzetteknek, rendőrorvosoknak voltam a párttitkára. Nem volt köny- nyű időszak az sem. Jó né­hányszor ki is toltak velem, de azután rendbe jöttek a dolgok. Akkor már szó volt arról is, hogy létre kell hozni a rendőri és társadalmi ellen­őrzés rendszerét — szoros kapcsolatban az irányítást gyakorló párt- és tanácsi szer. vekkel. — A fő teendőnknek tar­tottuk — magyarázza —, hogy beszélgessünk az állam­polgárokkal, megkérdezzük őket gondjaikról. 1955 óta — miniszteri parancs alapján — már létezett a KMB in­tézménye. Természetesen a munkájukban segítségre volt szükségük, hiszen elég nagy körzetekben egyedül kellett rendet fenntartaniuk. így jött létre először a segédrend- öri szolgálat, a vállalkozó szellemű lakosokból. 1957- ben aztán minőségi változás következett be. Az ellenfor­radalom ugyanis elsöpörte a korábban kialakított hálóza­tot. Az újjászervezés során a KMB-k tevékenységét az önkéntes rendőrök támogat­ták, akik egy minisztertaná­csi rendelet szerint éppúgy hivatalos személyeknek szá­mítottak, mint a hivatásosak. Egyúttal a társadalmi el- lenőrzést kiterjesztették a termelőszövetkezetekre, a községekre is. Akkoriban 5— 7 ezer lélekre jutott egy kör­zeti megbízott. Később el­értük azt, hogy a veszélyes területeken KMB-csoportok őrködhessenek a közbizton­ság felett. Hogy milyen hatással volt megyénkben ennek az új szervezeti formának a be­vezetése, Mata Ferenc arra is sorolja a példákat. — Atány és Erdőtelek a 60-as évek elején azzal „büszkélkedhetett”, hogy ott több volt az erőszakos bűn- cselekmény, mint az egész egri járásban. A KMB meg­jelenése után jelentősen csökkent az ilyen bűntettek száma. Néhány nevet is em­líthetek: a gyöngyöspatai Pongrácz vagy Tóth zászlós Andornaktályán. Galyatetőn Torma, Gyöngyössolymo- san pedig Reményi. Azok nem ijedtek meg a saját ár­nyékuktól! S azt is tudták, mikor kell az embereket maguk mellé állítani, s ho­gyan. Nagy fájdalmam vi­szont, hogy az igazán értel­mes, határozott körzeti meg­bízottakat rendre más beosz­tásba viszik el. Sokan ma már a kapitányságokon dol­goznak közülük. Holott épp arra lenne szükség, hogy ha valaki már jól beilleszkedett, a lakosság is elfogadta, sőt segíti a munkájában, annak több évtizedet is egy hely­ben kellene eltöltenie! S még egy dolog: jobban ki kell használni a technikai előrehaladás adta lehetősé­geket, s a mai KMB-knak erőteljesebben kell támasz­kodniuk az önkéntes segítők­re ... Több órás társalgásunk vé­géhez közeledve persze, nem árt ismerni, vajon ma­ga Feri bácsi mennyire ka­matoztatja gazdag tapaszta­latait napjainkban. Amikor erről esik szó, kissé elko­morul a tekintete. Ügy érzi, még többet tehetne. Ám ko­rántsem sértett ember, s ezt bizonyítja azzal is, hogy in­kább tanácsokkal igyekszik ellátni a mai nemzedéket. — Egy széken, egy asztal­nál ültem 1972-ig. De nem- csak a hétköznapokon, ha­nem a nagy ünnepekkor is mindig kint voltam a rend­őreimnél. Ez pedig nagy erőt adott az ő munkájuk­hoz is! Úgy gondolom, az is igen fontos alapelv, hogy az állampolgár számára nincs különbség kis és nagy ügy között! Ennek megfele­lően kell kezelni minden bejelentést, esetet... Búcsúzás közben illő el­nézést kérni, hogy sokáig fárasztottuk. — Ugyan kérem — vágja rá azonnal a választ —, egy nyugdíjasnak már mindenre van ideje. Sajnos, talán több is a kelleténél. Nagyon remélem, valamelyest hoz­zájárulhattam ahhoz, hogy az emberek jobban. tiszteljék egymást. Ebben a maii pénz­kaparó világban tényleg nagy szükség van arra, hogy békében éljünk ... Meg az­tán, hadd mondjam, jól esik néha összekeveredni a múlt­tal ... Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents