Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 31., kedd 3. i 1 Amellett, hogy új esztendőt köszöntünk, társadalmi, gazdasági életünkben is újnak nyitunk kaput 1986. január 1-én. Népünk, nemzetünk életének egyik fontos állomása kezdődik most, amikor útjára indul a VII. ötéves tervidőszak. Minden bizonnyal ez a fejlett szocialista társadalom építésének igen lényeges szakaszaként vonul majd be legújabbkori történelmünkbe. A JÖVŐBE VETETT HITTEL Kezdődik a VII. ötéves terv Nehéz próbák után Biztonságosan továbbhaladni a társadalom, a gazdaság fejlesztésének bármely területén csak akkor tudunk, ha a tényleges helyzet, az adottságok és a lehetőségek gondos mérlegelése, alapos elemzése után tesszük meg a következő lépéseket. Ahhoz viszont, hogy így járhassunk, nem elegendő ismerni a mát. Amennyire lehetséges, körvonalaznunk kell a holnapot, ehhez viszont világosan látnunk kell a tegnapot is. Kétségtelen, manapság nem könnyű megtervezni a jövőt, hiszen még egy évre is nehéz előrenézni, annyira sok a bizonytalansági tényező. Fél évtizedre előre pedig még nehezebb. Ennek ellenére a tervezők mégis számbavették a reális alapokat. Mindenekelőtt azt, hogy a párt és a kormány, számíthat a társadalom tenniakará- sára. Ennek már az elmúlt években is voltaik jó példái, amikor az együttes erőfeszítések sok nehéz próbán átsegítettek bennünket. Bátran támaszkodhatunk például a szocialista nagyüzemek többségére, csakúgy, mint a KGST-országokkal kiépített együttműködésünkre. Országszerte kibontakozóban van a vállalkozói kedv, több a kezdeményezőkészség, ugyanakkor folyamatosan korszerűsödik a gazdaságirányítási rendszer. Gondoljunk csak a vállalati tanácsok alakulására, a demokrácia szélesítésére. Az MSZMP Központi Bizottságának elmúlt novemberi ajánlásai nyomán az Országgyűlés téli ülésszaka törvényerőre emelte a VII. ötéves tervet. Miből indult ki a két legfőbb testület, amikor kifejtette véleményét népgazdaságunk következő öt évéről? Mindenekelőtt a most zárult VI. ötéves tervidőszak teljesítésének tapasztalataiból, a jó és a rossz tapasztalatokból. A nyolcvanas évtized második felének folytatásához kedvező feltételeket biztosít, hogy az elmúlt öt esztendőben a nehéz viszonyok közepette is gazdagodott, gyarapodott az ország. Megőriztük a népgazdaság stabilitását és alapvető szociális vívmányainkat. A gazdasági fejlődés programja Hogy csak néhány példát említsünk. Felépült a Paksi Atomerőmű, amelynek két blokkja áramot szolgáltat. Befejeződött a magyar gazdaságtörténet legnagyobb szállodaépítési programja, elkészült 370 ezer lakás. Megnyílt a Budapest Sportcsarnok, valamint az újjáépített Állami Operaház, átadták a visontai gázbetongyárat. Persze, voltak kellemetlen tapasztalatok is. Így például a termelés szerkezete és a gazdálkodás hatékonysága csak lassú ütemben javult. A népgazdasági egyensúlyt főleg a belső felhasználás visszafogásával teremtettük meg, a nemzeti jövedelem pedig a tervezettnél mérsékeltebben növekedett. A tervezőmunka másik fontos pillérét az MSZMP XIII. kongresszusának határozata alkotta, amely kimondja, hogy „a VII. ötéves terv legyen a megalapozott és a növekvő ütemű gazdasági fejlődés programja ...” Hazánkban az utóbbi időben rendkívül megnőtt az igény a továbbfejlődés iránt. Hogy mit jelent ez a társadalom, a gazdasági szervezetben, az emberi feltételekben? Nos. erre megfelelő választ és nemzeti programot adott a párt XIII. kongresszusa, amikor megfogalmazta a kibontakozás útját a nyolcvanas évek második felére. Az elmúlt időszakban alapos elemzések történtek munkánkról, eredményeinkről, gondjainkról. Mindezeket értékelve Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese jelentette ki Egerben, a XXI. műszaki-közgaZ- dasági hetek megnyitóján tartott előadásában, hogy három fontos tanulság vonható le. Nevezetesen: társadalmunk minden rétegében megfogalmazódott a gazdasági élénkülés óhaja. Ebben nem kevés aggodalom is feszül azért, hogy ne maradjunk le, sőt, mihamarabb zárkózzunk fel a tőlünk fejlettebb országok mögé. Tanulságok és előretekintés Az is fontos következtetés, hogy gazdaságunk az elmúlt években nem kis áldozatok árán talpon maradt a világgazdasági kihívásokkal szemben. A várttól nehezebb feltételek közepette is sikerült javítani •a népgazdaság egyensúlyi helyzetét és megőriztük nemzetközi fizetőképességünket. Ez az egyensúly azonban labilis, amelyet bizonyítanak az 1985-ös esztendő gondjai, az alacsony vállalati, gazdasági teljesítmények. A tervezőket ugyanakkor az elmúlt időszakban sok bírálat érte, mert olykor optimistábbnak bizonyultak, mint azt a feltételek en_ gedtók. Annyi bizonyáé, hogy a most induló VII. ötéves tervidőszak igen nehéz, küzdelmes lesz. Ezért a gazdaságpolitika célrendszerét is átértékeltük. A népgazdasági egyensúly megtartásának a következő időszakban nem az a célja, hogy a belső felhasználást továbbra is visszafogjuk — mint erre a VI. ötéves tervben kényszerültünk —, hanem a nemzeti jövedelemből a növekményt osszuk el. Ennek érdekében munkánkban. első helyre kerül a hatékonyság, a verseny- képesség, amely a gazdasági növekedés alapja, s ennek kell lennie. • Erre van remény, hiszen az elmúlt években a nehézségek között is sikereket értünk el az anyag- és energiatakarékosságban. Több jövedelem képződött a vállalatoknál és jelentős importhányadot takarítottunk meg, amelyek egy részét hazai termékekkel sikerült helyettesíteni. A termelés fejlesztését ösztönző politika gerincét a következő években néhány fő területre összpontosítjuk, amelyeket a kormány kiemelt programokkal segít elő. Így az elektronizálást, az anyag- és energiafelhasználás észszerűsí tésére irányuló törekvéseket, a gyógyszer-, a nö- vényvédőszer-gyártást, valamint a biotechnológia fejlesztését. Nagyon lényeges, hogy felgyorsuljon a termék- szerkezet, elsődlegesen a feldolgozóipar és az élelmiszer- gazdaság korszerűsítése. A kulcsszó: az élénkítés A következő öt esztendőben tehát az ország lehetőségei alapján a legfőbb gazdaságpolitikai célunk: a növekedés fokozásában, a külső és belső egyensúly megszilárdításában, az életszínvonal és az életkörülmények értékelhető javításában foglalható össze. A párt állásfoglalásának ebben van egy kulcsszava: az élénkítés. Ennek tartalma igen gazdag. mert szinte egész követelményrendszert fejez ki. A gazdasági növekedés élénkítése ugyanis nem egyenlő a növekedési ütem gyorsításával, hanem ennél sokkal többet jelent. Ez a politika jelzi az erőteljes, az intenzív gazdálkodás kibontakozásának lehetőségeit. A hatékonyság fokozásának, a műszaki haladásnak és a termelési szerkezet korszerűsítésének meggyorsításával olyan megalapozott fejlődést irányoz elő. amely lehetővé teszi az egyensúly további javítása mellett a népgazdaság anyagi alapjainak fokozatos és széles körű megújítását. A párt tehát az élénkítés szorgalmazásával a gazdaság komplex és minőségi fejlesztését tűzte célul. Ezekkel az elgondolásokkal valamennyi . honfitársunk képes azonosulni és tenni is értük. Szükség lesz arra, hogy erőnk, tudásunk és képességeink legjavát nyújtva dolgozzunk az anyagi és szellemi javakban gazdagabb élet feltételeit teremtő VII. ötéves terv megvalósításáért. A hatékony foglalkoztatással, fegyelmezett munkával, a jobb szervezési módszerek elterjesztésével érhetők el újabb céljaink. Az említett nemzeti program logikájában jól nyomon követhető a nagyobb teljesítmény, az igazságosabb elosztás, a jobb élet nemes gondolata. S ez ma valamennyiünk közös akarata ! Mentusz Károly és a szén REKONSTRUKCIÓ ELŐTT n Mátraalja Nagy Sándor kotrómester több mint három évtizede dolgozik a bányánál (Fotó: Szabó Sándor) Az utóbbi időben a gyakran emlegetett szavaink közé tartozik a szén. Ügy tetszik, megyénkben köny- nyebb a helyzet, mint máshol, hiszen a Mátraaljai Szénbányák sok segítséget nyújt a lakossági igények kielégítéséhez. Valamiről azonban alig esik szó. Ez pedig a bánya, a Thorez rekonstrukciója. Meddig győzik még a régi gépek a termelést? Hogyan alakul a következő ötéves terv feladatainak a sora? Végül ha lesz felújított géppark, lesz-e elegendő munkáskéz is hozzá? Fontos kérdések ezek. A választ dr. Győry Sándortól, a vállalat vezérigazgatójától kértük. Osztrák géppel A Thorez bányaüzemben mostanában olyan meglepetések érik a műszakiakat, amilyenekre nem számítottak. A „megkutatott” széntelepek térképét ha összehasonlítják a tényleges állapotokkal, az eltérés eléggé meghökkentő. Sokszor nem a kedvezőbb irányba tolódnak el az adatok. Ma már kilenc köbméter meddőt kell eltávolítani ahhoz, hogy egy tonna lignitet kitermeljenek. Ehhez úiabb nehézségként hozzátartozik még az a homokkő-beágyazódás, amely csak fokozza a gondjaikat. A homokkőnek a keménysége valósággal. lemarja a merítőkanalak fogazatát. Csak sóhajtva emlegetik ellenpéldának Bükkábrányi, ahol a meddő és a szén aránya most ..egy a kettőhöz” és később sem lesz rosszabb az „egy a négyhez”. Mindehhez hozzájön még a Thorez rekonstrukciója, amely öt éven át tart majd. A meglévő gépeket teljesen felújítják. Jövőre már megérkezik az a meddőletakarító is, amelynek a teljesítménye nyolcmillió köbméter. — Az NDK partnerünktől olyan választ kaptunk, hogy ők az adott időre nem tudják leszállítani a gépet — mondta a vezérigazgató —, ezért voltunk kénytelenek máshová fordulni. Az osztrákok beleegyeztek abba is, hogy a meddőletaka- rító bizonyos alkatrészeit mi gyártsuk. Még valamit: a gép árának 80 százalékát itt, Magyarországon „vásárolják le". Hozzátehetjük: a piac az — piac. Ott köttetnek meg az üzletek. ' Milliók és milliárdok Kell a szén. Kell a lignit. Ezért lép elő Bükkábrány és ezért fokozódik iránta az érdeklődés. — Központi pénzalapból kétmilliárd forint jut Bükk- ábránynak — hangsúlyozza a vezérigazgató. — Ennek fejében úgy kell fejlesztenünk borsodi külfejtésünket, hogy évente 1,5 millió tonna lignitet tudjunk ott termelni és az ötéves tervidőszak végére előkészítsük a hétmillió tonnás teljesítményre is. Mi lesz Visontával? A rekonstrukció miatt és azért is, mert a Gagarinnál ugyancsak teljes felújítás folyik majd éveken át, a Thorez az éves teljesítményét hatmillió tonnában állapítja meg. De 1990-re a két bánya együttesen már 13 millió tonnát tud adni. Ebből nemcsak a Gagarinnak, hanem Tiszapalkonyának is jut elegendő. Marad még egymillió tonna. Mi lesz ezzel? A mostani elképzelések szerint nemesített lignitet lehet ebből a mennyiségből készíteni, ha a szükséges pénz is a rendelkezésükre áll. Valamiféle „kokszosításról” hallani mostanában ezzel kapcsolatban. A tárgyalások már elkezdődtek egy amerikai céggel a berendezésekre vonatkozóan. A lignit tehát egyre fontosabb fűtőeszközzé emelkedik az eljövendő évek során. A Thorez és a Gagarin Azt mondják, valóságos csoda, hogy a húszéves gépek még egyáltalán működnek Visontán. A gépüzemiek a megmondhatói, mit kell küszködniük ahhoz, hogy az öreg masinák állják a sarat. Mert állniuk kell. — Novemberben olyan volt a külfejtés, hogy emberfeletti erőfeszítésekre volt szükség az elázott talaj miatt — mondta a vezérigazgató. Halk megjegyzés: — Ehhez kell a sokat emlegetett bányászszív? De lehet csupán csak erre építeni? „Bányászpénz” nélkül? Mire a vezérigazgató: — Azt nem tehetem meg, hogy azt mondjam: emberek, dolgozzanak, ahogy csak telik az erejükből, de pénz az nem lesz. A bányákban országosan is a kérdések kérdése: kik termelnek majd? Mert az csak a gondjaink egyik része, hogy milyen berendezésekkel. Az sem könnyíti a teendőiket, hogy a Gagarin decemberre 720 ezer tonna lignitet kért. A Thorez teljesítménye pedig 600—620 ezer tonna havonta. — Csak a legnagyobb erőfeszítések árán leszünk képesek a 640—650 ezer tonna lignit elérésére — jegyezte meg a vezérigazgató. — A feladat nagysága megkövetelte azt, hogy egy operatív bizottságot hozzunk létre, amely teljesen átvette az irányítást a Thoreznál. Hiányzik 500 millió Tetszik, nem tetszik: jóval több mint 100 millió forintot vittek el a Mátra aljától a nyereségből. Jövőre pedig a mostani ténnyel szemben 500 millióval lesz kevesebb a termelési értékük. Ügy beszélik, veszteséges lesz a vállalat. A kifejezés nem jó, nem pontos, ötszázmillióval lesz kisebb a tervük, de ez nem hat ki a keresetekre és a prémiumokra sem, ha a feladatokat végrehajtják, illetve túlteljesítik. Miért ez az 500 milliós csökkenés? A magyarázat egyszerű: emögött az erőmű és a Thorez rekonstrukciója húzódik meg. Az idén a vállalati tervet túlteljesítik és a lakosságnak is mintegy. 150 ezer tonna szenet adnak a Mátraaljai Szénbányák dolgozói. Bizony, ehhez szorgalom is kell és áldozatkészség is. Végzik a munkájukat fokozott erőkifejtéssel, mert így vállalták. Az adott szavukra peciig nagyon kényesek... ! G. Molnár Ferenc Ahonnét a szén a felszínre kerül
