Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. december 30., hétfő 3. AZ EGÉSZ TÁRSADALMAT ÉRINTŐ Mozgalmas év a belpolitikában Nagy jelentőségű, a tár­sadalom egészét érintő bel­politikai események egész sora fémjelezte az idei esz­tendőt. Az év gazdag hazai politikai programját a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusára való felkészülés, majd e legfelső pártfórum tanácskozása nyi­totta meg. Nem sokkal ez­után következett a hazánk felszabadulásának 40. év­fordulójára emlékező ünnep­ségsorozat befejező szakasza. A nyár elején lezajlottak az országgyűlési képviselői és tanácstagi választások, ame­lyeket országszerte az élénk érdeklődés és tömeges poli­tikai-közéleti aktivitás je­gyében tartott jelölőgyűlések előztek meg. Pár hete nagy­számú helyi tanácskozás után megkezdte VIII. kong­resszusát a legszélesebb ma­gyar társadalmi és politikai mozgalom, a Hazafias Nép­front. A „Tovább a lenini úton” jelszó szellemében tanácsko­zott március 25. és 28. kö­zött az MSZMP XIII. kong­resszusa. A párt legfelső ta­nácskozó testületé széles kö­rű előkészületeket követően ült össze. Több mint 25 ezer alapszervezetben és 1317 pártértekezleten vonták meg a kommunisták az elmúlt öt esztendő mérlegét, s nagy aktivitással, alkotó légkör­ben vitatták meg a kong­resszusi irányelveket. Az esz­mecserék nyíltak, őszinték voltak, a párttagok felelős­ségteljes állásfoglalása az előkészületek során jó felté­teleket teremtett ahhoz, hogy a kongresszus eredmé­nyesen végezhesse el nagy fontosságú munkáját. A párt legmagasabb fóruma értékel­te a XII. kongresszus óta végzett munkát, számot adva az öt esztendeje hozott ha­tározat végrehajtásáról; át­tekintette az eredményeket, s elemezte a társadalmunkat napjainkban foglalkoztató problémákat. A kongresszus reális képet vázolt fel a magyar társadalomról, és meghatározta az ország előtt álló feladatokat. A 4 napos munkaértekezleten a küldöt­tek a párt tagságának, a ha­záért felelősséget vállaló ál­lampolgároknak véleményét kifejezésre juttatva alakítot­ták ki a politika további irányvonalát. Mint a kong­resszus határozata leszögez­te, a legfontosabb feladat, hogy történelmi jelentőségű vívmányainkra támaszkodva folytassuk munkánkat a fej­lett szocialista társadalom megteremtése érdekében ; fel­tárjuk és hasznosítsuk a szo­cialista rendszerben levő erőforrásokat; népgazdasá­gunk teljesítőképességének növelésével létrehozzuk a gazdasági egyensúly további javításának, az életszínvonal érzékelhető emelésének fel­tételeit; a tudomány, a kul­túra és a művelődés fej­lesztésével segítsük az em­berek alkotóképességének ki­bontakozását; demokratikus intézményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében erősítsük, a nemzeti egységet. A sorsfordító eseményhez méltóan ünnepelte meg né­pünk az ország felszabadu­lásának 40. évfordulóját. Az ünnepségsorozat már az elő­ző esztendő végén megkez­dődött, amikor Szegeden méltatták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, Debre­cenben pedig az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideig­lenes Nemzeti Kormány megalakulásának jelentősé­gét. Kiegyensúlyozott, jó poli­tikai légkörben, a szocialista nemzeti összefogás jegyében zajlottak le az országgyűlési képviselői és tanácstagi vá­lasztások. Milliók foglaltak állást a párt politikája és a népfront programja mellett. A kötelező többes jelölés — amelyet most először alkal­maztak — fontos lépés egész szocialista rendszerünk de­mokratizálása útján. Mint Papp Lajos államtitkár, az Országos Választási Elnök­ség vezetője nyilatkozatában elmondta, a június 8-án meg­tartott választások, valamint a június 22-i pótválasztások a törvényes előírásoknak megfelelően, a korábbinál nagyobb közéleti érdeklődés közepette, sikeresen fejeződ­tek be. Az új választójogi törvény politikai céljait a választások igazolták: a na­gyobb társadalmi aktivitás tovább szilárdította a nem­zeti egységet, fokozta a vá­lasztások népfront jellegét, szélesítette választási rend­szerünk demokratizmusát. Az ország közvéleményének egyetértésével találkoztak vá­lasztási rendszerünk új ele­mei. A népfrontbizottságok 846 országgyűlési képviselői és több mint 43 ezer tanács­tagi jelölőgyűlést szerveztek. Ezeken több mint másfél- millió állampolgár jelent meg, és élénk vitában, rész­letes, alapos véleménynyil­vánítással, felelősen döntött a jelöltek személyéről. A választások összegzett ered­ménye alapján megválasz­tottak az országos listán 35, a 352 országgyűlési képvise­lői választókerületben 351, összesen 386 országgyűlési képviselőt és 326 pótképvise­lőt, 42 731 tanácstagot és 31 668 póttanácstagot. Június 28-án tartotta ala­kuló ülését az új parlament. A nyári ülésszakon a képvi­selők meghallgatták az Or­szágos Választási Elnökség beszámolóját a választások tapasztalatairól, illetve a mandátumvizsgáló bizottság elnökének jelentését a tes­tület munkájáról. Az or­szággyűlési tisztségviselőkre tett javaslat után a parla­ment elnöke megtartotta székfoglalóját. Ezután meg­választották az Elnöki Ta­nács, az Alkotmányjogi Ta­nács és az országgyűlési bi­zottságok tisztségviselőit. Az ülésszak idején megtartotta alakuló ülését az Elnöki Ta­nács és a Minisztertanács is. Októberben a Miniszterta­nács elnökének a kormány programjáról szóló előter­jesztését vitatták meg a kép­viselők, majd vita után el­fogadták a Magyar Népköz- társaság 1984. évi költségve­tésének végrehajtásáról szó­ló törvényjavaslatot. A tör­vényhozó testület decemberi ülésén jóváhagyta az alkot­mány és a választási tör­vény kiegészítéséről, illetve az ország 1986. évi költség- vetéséről és a tanácsok 1986 —90. évi középtávú pénz­ügyi tervéről szóló törvény- javaslatot. A téli ülésszakon a képviselők megszavazták a VII. ötéves tervet is. A közelmúltban tartotta meg VIII. kongresszusát a Hazafias Népfront, amely a szocialista nemzeti egység, a különböző világnézetű em­berek együttműködésének kerete, s közéleti cselekvési lehetőséget biztosít mind­azoknak, akik részt kíván­nak venni társadalomépítő céljaink megvalósításában. A tanácskozás résztvevői — a népfrontmozgalomban tevékenykedő munkások, ter­melőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek, a nemzetisé­gek, s az egyházak képvise­lői — megvitatták a legutób­bi kongresszus óta végzett mozgalmi munka eredménye­it, s körvonalazták a jövő feladatait. Mint a főtitkári összefoglaló megállapította, a kiegyensúlyozott, jó légkö­rű munkaértekezlet a széles nemzeti összefogás jegyében erősítette a szocializmus po­zícióit országunkban. Az előjelek szerint a jövő esztendő sem szűkölködik majd belpolitikai események­ben. Már megkezdődtek az ágazati szakszervezeti kong­resszusok, amelyek tapaszta­latait a magyar szakszerve­zeteknek az év elején össze­ülő SZOT-kongresszusa ösz- szegzi majd. Jövőre von mérleget az elmúlt öt eszten­dőben végzett munkájáról a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség is. Debreczeni Tibor: „Évente egy kommunista műszak bérét szánjuk az üdülök fenntartására" Osztafin György: „Több beleszólás kellene .. „Izsépi Béla: Bevezettük az cred­ménypótlék rendszerét.. EREDMÉNYEK ÉS KÉRDÉSEK A szociálpolitika öt éve a Vilatiban — A vállalat egyre több pénzt ad lakástámogatásra, de jut-e fedél minden rá­szorulónak? — Egyre többet szánnak a fiatalok taníttatására. Mi az oka, hogy mégis csökken a harminc év alattiak szá­ma? A számvetést öt év szo­ciálpolitikai eredményeiről közösen készítjük. Debrecze­ni Tibor, a Vilati Egri Gyárának igazgatója, Oszta­fin György szb-titkár és Izsépi Béla személyzeti osz­tályvezető segédlet nélkül sorolják az adatokat, ame­lyek 830 ember sorsára vo­natkoznak. — A dolgozók 44 százalé­ka nő — mondja az igazga­tó —, és sokan, csaknem 370-en vannak a 30 év alat­ti fiatalok. Jó néhány nyug­díjasról kell gondoskodnunk: a bejárókkal való törődés külön probléma. Gyárunk villamos vezérlő berendezé­seket készít, főként szocia­lista exportra. A nagy pon­tosságot igénylő munka kép­zett szakembereket igényel. Ezért kiemelten foglalko­zunk a mérnök- és szak­munkás-utánpótlással. — A szociálpolitikára szánt pénzünk nagy részét lakás- támogatásra fordítjuk — ve­szi át a szót Osztafin György. — Korábban ugyanannyi otthonteremtéshez kisebb összeg is elegendő volt. Ma fordított a helyzet, a több pénzből kevesebbre telik. Különösen így van ez mi­után 1982-től megszűnt a fizikaiaknak adható kedvez­ményes munkáslakáskölcsön. Sokszor nem is az a baj, hogy nem tudnánk hozzájá­rulni, de nincs mihez. Ha a városi tanács nem ad lakás- kiutalást, hiába van meg az anyagi erőnk és a jó szán­dékunk. Dolgozóink többször szóvá tették, hogy vajon a lakáselosztásnál figyelembe veszik-e, hogy ki hogyan teljesít a munkában, és mit tesz a közösségben. Jó len­ne, ha a vállalat illetékeseit is megkérnék, hogy vélemé­nyezzék az igényeket, adja­nak besorolást. — Kiemelt feladatnak tartjuk az üdültetés meg­szervezését — folytatja Deb­reczeni Tibor. — Az elmúlt években jelentős összegeket fordítottunk két üdülőnk, a balatonfüredi és Börzsöny­ben levő feketevölgyi épület korszerűsítésére. Nem ke­vésbe kerül a fenntartásuk, de megéri. A két üdülőhá­zunk egy-egy hét végi ki- kapcsolódáshoz is kellemes teret nyújt. Ezek a víken- dek egyre népszerűbbek. Mintha az embereknek ke­vesebb lenne az idejük, szű- kebb a pénztárcájuk a hosz- szabb vakációhoz. Az utób­tli években NDK cserekap­csolatok révén külföldi nya­ralást is szerveztünk. Emel­lett 60—70 SZOT-beutalót osztottunk ki évente. Épül Sarudon a horgásztanya is. A vilatisok az elmúlt idő­szakban nagyot léptek előre az egészségügyi ellátásban. Ezeket sorolja az szb-titkár: — A szomszédos vállala­tokkal közösen fenntartott orvosi rendelő és a függet­lenített üzemorvos hozzájá­rul dolgozóink egészségvé­delméhez. Igaz, más oka is lehet, de mi mégis ennek tulajdonítjuk elsősorban, hogy csökkent a betegség miatt távolmaradók száma. Izsépi Béla, a gyár okta­tási, káderutánpótlási ered­ményeinek alapos tudója. Joggal dicsekedhetne, hi­szen a megyében nem sok gazdasági egységben és in­tézményben alkalmazzák az úgynevezett eredménypótlék rendszerét. Hogy valójában mit is jelent ez, készségesen magyarázza : — Az új dolgozóink kezdő fizetése két részből áll. Az alapfizetéshez a tanulmányi eredménytől függően pótlé­kot adunk. Például : egy munkába álló, jeles ered­ményű fiatal mérnök 4200 plusz 500 forinttal kezd. Ha megfelel a bizalomnak, egy év után ez a pótlék beépül az alapbérébe. A jobb mun­kára ösztönzés hatékony módszere ez, amelyet ifjú szakmunkásoknál is hason­lóképpen alkalmazunk. Megtudjuk még azt is. hogy a 80 ipari tanuló ok­tatója szintén ösztönzésben részesül. A „tanulófelelősök'' érdeme az, ha jó szakembert nevelnek, s ezt a pénztárcá­jukban is érezhetik. Az új. 1983-ban korszerűsített tan­üzemben már ilyen feltéte­lek mellett tanítanak és a tárgyi környezet is megfelel a modern követelményeknek. Az elmúlt három évben öt millió forintot költöttek az oktatási épület fejlesztésére. Beszélgetésünket a tanmű­hely megtekintésével zár­juk. Ott a leendő szakmun­kások nemcsak az alapis­mereteket sajátítják el, ha­nem több önálló feladatot is megoldanak. A gyár vezetői a jövőt illetően bizakodnak. Osztafin György erről így nyilatkozik: — A megnehezült piaci vi­szonyok között a termelés­ben is korszerűsítenünk kell. Az előttünk álló feladatok megoldásához elengedhetet­len dolgozóink kényelme. A közelmúltban nem keveset tettünk ezért. Bár ez egyre többe kerül, vívmányainkat szeretnénk megőrizni az el­következendő öt évben is.. Jámbor Ildikó Barkó Péter szakoktató ellenőrzi az elsősök munkáját (Fotó: Perl Márton) Pető Gáspár oktató a harmadikos Halló Péteri látja el tanácsokkal Mérték Hány, de hány közös reg­geli, ebéd, vacsora maradt el év közben? Nem is tart­juk már számon, hogy a ko­rai kapkodás, a túlóra, a fu- si hány együttléttől fosztot­ta meg a családot. Pedig igazából a közös étkezések szabhatnák meg a hétköz­napi rendet, sokszor halljuk a lélek szakembereitől, hogy mi mindent ki lehetne tár­gyalni az asztal mellett, meg lehetne hányni-vetni a világ sorát, kinek-kinek az egyéni gondjait. így aztán minden az ün­nepre marad. Ettől reméljük, hogy bepótoljuk a hiányo­kat, végre leülünk, békésen beletemetkezünk a töltött káposzta, a töltött csirke, a rántott hús halmaiba, ala­posan leöblögetve sörrel, borral, utána küldve néhány tekercs bejglit is. Melyik há­ziasszony nem készül gon­dosan és minden fantáziáját összeszedve azokra a napok­ra, amikor még a lakótelepi lakások is megtelnek gyerek- zsivajjal, s napközben is otthonokká válnak. Valóság­gal megrohanják az élelmi­szerboltokat, kifosztják a húsüzleteket és az italos pul­tokat. Ki tudná megszámol­ni, hány rekesz sör fogy el ilyenkor, s hány sertés és csirke „harap a fűbe” az ünnepi készülődés során. Óhatatlan persze, hogy jó magyar szokás szerint ilyenkor magunk rontjuk el az év legszebbnek tartott idő­szakát: a mérhetetlen evés és ivás következtében sokan fájlalják a gyomrukat, s nem kevesen vannak olya­nok, akik súlyosabb pana­szokkal kerülnek az orvos­hoz vagy a kórházba. Sűrű életünkben bizony elfárad a szív, a sietős, kapkodó ét­kezések következtében ki­készül a gyomor. így ez a megpróbáltatás már köny- nyen végzetes is lehet. Talán nem veszik rossz néven az olvasók hogy most erről beszélek. Higgyék el, nem akarom elvenni a ked­vüket az ünnepi asztal örö­meitől. Csupán úgy érzem, meg kell szívlelnünk a fi­gyelmeztetést: ne igyekez­zünk mindent most bepótol­ni, mert az nem sikerülhet. Meg kell találnunk a mér­téket egészségünk érdeké­ben. Egy-egy kisebb porció ugyanabból, máris jóízűen, s a következményektől ke­vésbé félve hódolhatunk év közben alaposan felduzzadt étvágyunknak, amit bizony az üzemi konyha sokszor nem elégített ki. Ne váltsuk valóra ígérgetéseinket, hogy majd az ünnepek alatt re- vansot veszünk az ínyencsé­gek hadán. Próbáljuk meg mással eltölteni ezeket a napokat, mint hascsikarás- sal, fejzúgással. Érthető persze ez a neki­buzdulás is. A gazdag asz­tal mércéje nálunk a család igényességének, vendégsze­retetének. De gondoljuk csak el, ha többet ártunk vele, mint használunk, felesleges­sé válik a legkitűnőbb házi­asszony fáradozása is. Gábor László

Next

/
Thumbnails
Contents