Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-30 / 305. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. december 30., hétfő cSzéx'h ejuj i Jstaáii egÂfjkûfi rezideu eiájún kiállítások Nagycenken A közelmúltban új kiállítótermekkel gazdagodott a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum. 1985. szeptemberében felavatták a kastély újjáépített nyugati szárnyépületét, gróf Széchenyi István hajdani rezidenciáját. Széchenyi István 1840. augusztus 20-án — István napon tartotta új lakosztálya házszentelőjét. Ezen alkalomból az országgyűlés küldöttsége — Deák Ferenc, Eötvös József és Klauzál Gábor köszöntötte Cenken a házigazdát. Az ünnepelt a nevezetes napon — szeretettől és országos megbecsüléstől övezve — joggal érezhet, hogy politikai pályája zenitjén áll: reformeszméi megfogantak a magyar talajon. Sikeres gyakorlati politikus, és az ország hajója — az általa vágyott úton — jó irányban halad. Élete e rövid pillanatában tán' megállapodott, elégedett is. A gróf a soproni Hild Ferdinánddal építtette föl korai romantikus stílusú rezidenciáját. Angliai tapasztalatait fölhasználva már gázzal világíttat, és fürdőszobát is építtetett, Magyarországon elsőként. (Ebben az időben még a bécsi Burgban sincs Széchenyiéhez mérhető fürdőszoba.) A kastélyparkot az angol kertdivat szerint átépítteti, és mai méretűvé bővíti, melyben majd fia — gróf Széchenyi Béla, a cenki kastély és birtok későbbi gazdája — hoz keletázsiai útjáról egzotikus növényritkaságokat Új kiállítások A gondosan helyreállított Széchenyi István-szárny termeiben három új kiállítás nyílott: A magyar ipar Széchenyitől századunkig, az Országos Műszaki Múzeum; a Pénzverés és pénzforgalom Magyarországon. Egy teremben pedig reményteljes reformkorunk (1825— 1846) nagyjaink arcképei sorakoznak a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából. A kiállítótermek között a folyosón a magyar ipar és a tudományos élet múlt századbeli, kiemelkedő személyiségei fényképei láthatók, többek között Ganz Ábrahám, Mecwart András, Csonka János, Bánki Donát, Jedlik Ányos, Puskás Tivadar, Déry Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, valamint Eötvös Loránd arcképei... Mindezen személyiségek rengeteget tettek azért, hogy a 19. század második felében — különösképpen az 1867-es kiegyezést követően — a hazai műszaki-tudományos élet, valamint a műszaki felső- oktatás gyors fejlődésnek indulhatott. Híres, világszerte szabadalmazott találmányok sora fűződik a rövid névsorhoz; mint Puskás Tivadar telefonközpontja, Kandó Kálmán villamos mozdonya, Eötvös Loránd torziós ingája. .. Egy-egy — a korban jelentős műszaki alkotás „eredetiben” is megtekinthető itt: például a dugattyús gőzgép modellje, a Bánki— Csonka-féle benzinmotor. Az első terem 10 vitrinje a mezőgazdasági gépgyártás, a kiegyezést követő világszínvonalú magyar malomipar (a malomipart forradalmasító Mechwart- féle kéregöntésű vashengerszék gyártása 1874-ben kezdődött a Ganz-művekben), a cukor- és szeszipar, a bányászat, kohászat és fél- készáru-feldolgozás, valamint a gőzgép, a robbanómotor- és a szerszámgép- gyártás fejlődését szemlélteti. A második terem a közlekedés rohamos fejlődését a vasúti, vízi valamint nagyvárosi tömegközlekedést mutatja be. 1873-ban az Államvasutak Gépgyárában készül az első hazai gyártású gőzmozdony. Két évvel a kiegyezést követően (1869). A magyar kereskedelem, a bankrendszer kialakulásából is kapunk kóstolót, valamint a távíró, a telefon, a világítástechnika, az erősáramú elektronikai ipar fellendülését is bemutatják. A harmadik terem a finommechanikai iparé, a fényképezésé és a vegyiparé, a felsőfokú műszaki és iparoktatásé. (1871. július 10-én alakult a pesti József Nádor Műegyetem.) A másik neves műszaki intézmény a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia. Jogutódai, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem idén ünnepelték alapításuk 250, évfordulóját. (1763-ban Mária Terézia királynő alapította a selmeci Bányászati Akadémiát, mely a matematikai és természet-tudományi alapokon álló hazai, és egyben európai bányamérnök-szakképzés kezdetét jelentette. 1809-ben a selmeci akadémián megkezdték az erdészeti tudományok önálló művelését is.) A magyar pénzverés és pénzforgalom története című kiállítást ezer évet átfogva, I. István tallérjaitól a mai forintig mutatja be a magyar arany ezüst és más pénzvereteket, majd a papírpénz megjelenésével a honi bankóforgalmat, Pénzverésünk nagy korszakai — Szent István pénzei, Károly Róbert liliomos aranyforintjai, Nagy Lajos, Mátyás értékálló pénzei, az erdélyi fejedelmek aranyai — melyek Európa- szerte elismert és keresett fizetőeszközök voltak — e kiállításon is kiemelt helyet kapnak. Érdekesek a különböző zavaros, háborús korok pénz- mizériáit bemutató pénzek: a Kossutli-bankók, az első világháborús hadipénzek, az inflációs koronák, a Tanácsköztársaság pénztervei, és a mindmáig világrekord pengőinfláció bankjegyei. Az érmék zöme a soproni Liszt Ferenc Múzeum tulajdona, közöttük a sok aranypénz, az igen értékes a.ranydukátok (például Apafi Mihály fejedelem veretei) az erdélyi fejedelemségből. .. B. J. SZTQJAN SZTOJANOV: Esetem a Az önkiszolgáló majdnem teljesen üres volt. Rátettem a ballonomat a szék támlájára, a levest, a húst és az édességet pedia az asztalra helyeztem. Ezután evőeszközért mentem, és amikor visszatértem, látom, hogy időközben egy néger ült a helyemre, és fesztelenül szürcsöli a levesemet. Dühbe gurultam. Leültem a szemközti székre azzal a célzattal, hogy szörnyű botrányt rendezek, de akkor agyamba hasított a felismerés, miközben én beszélek, megeheti a másik két fogást is. Ekkor a fasírtostányér felé nyúltam, és magam elé húztam. A néger abbahagyta a szürcsölést, csodálkozva rám nézett, és valamit morogni kezdett S az anyanyelvén. En azonban csöppnyi figyelemre négerrel se méltattam, és rávetettem magam az ételre. Most az volt a legfontosabb a a számomra, hogy elsőnek végezzek, nehogy megegye az édességet. Hatalmas kenyérdarabokat törtem, egyet-egyet mohón a számba tömtem, és egész fasír- tokat társítottam hozzá. A néger is bőszülten szürcsölt. „Nézzed csak a néger min- denit! — gondoltam. —* Idejött Afrikából, hogy befalja az ebédemet.” A köretet sem vágtam darabokra. Egész paradicsomokat és krumplikat gyömöszöltem magamba. Annyira teli volt a szám, hogy alig tudtam nyelni. Az édességért vívott harc ádáz méreteket öltött. Mindkettőnket kivert a veríték. Végül is megelőztem, és még kidagadt képpel magamhoz rántottam a kompótot. Amikor végeztem vele, a néger keresztbe tett kézzel ernyedten ült a széken, és élénk érdeklődéssel vizsgálgatott. Na és aztán, hadd nézzen! Lenyeltem az utolsó falatot, elégedetten felsóhajtottam, és én is hátradőltem. Én győztem! Két fogást megettem a háromból! Találkozott a tekintetünk. Most már tiszta lelkiismerettel botrányt rendezhetek. Mivel kulturált ember vagyok, és nem állt szándékomban az egész étkezde előtt nyilvánosságra hozni a felsőbbrendűségemet, körülnéztem. Senki sem volt a közelben. Üresek voltak az asztalok. Mindösz- sze a szomszédos. . . Hirtelen elszorult a torkom. A szomszédos asztalon érintetlenül leves, fasírt és édesség állt, a szék támláján pedig az én magányos, szürke ballonom hevert. (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) FŐISKOLÁK TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉSE A kutatásban is: több szem többet lát... Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola adott otthont a közelmúltban egy nemzetközi kémikus szim- pozionnak. A háromnapos esemény hátteréről faggattuk dr. Sárik Tibort, a kémiai tanszék docensét, a vállalkozás egyik motorját. — Már több mint húsz éve kapcsolatban állunk az NDK-beli Mülhausen, illetve a szlovákiai Besztercebánya tanárképző főiskolájával — tájékoztat az előzményekről. — Kezdetben ez a viszony inkább csak formális volt, illetve egymás megismerését szolgálta. Tanár- és hallgató- cseréket, s óralátogatásokat és persze kirándulásokat szerveztünk. Lassanként azonban felvetődött a szorosabb együttműködés gondolata, s 1978-ban elhatároztuk, hogy közös kutatási programot dolgozunk ki. Tantárgypedagógiai témákat választottunk, s megegyeztünk abban is, hogy az együttes munka nyelve a német lesz. A koordinálás feladatát mi magyarok kaptuk, s azóta is mi fogjuk össze a három intézmény kémikusait. — Milyen témakörökben folytak a kutatások? — összehasonlító elemzést ^végeztünk a három ország iskolarendszeréről és kémiaoktatásáról. Aztán a szemléltető-eszközöket. maketteket, modelleket, a kísérleti berendezéseket vettük szemügyre. Munkánk lényeges része a módszertani kérdések folyamatos vizsgálata, hiszen végső célunk is éppen az, hogy a tapasztalatok révén hatékonyabbá tegyük tantárgyunk oktatását, s ezzel emeljük a pedagógusképzés színvonalát. — Hogyan történik az egyes témakörök értékelése? — Évente más-más helyszínen tartunk konferenciát, s itt összefoglaljuk egy-egy kutatási feladat tapasztalatait. Ezen kívül rendszeresen jelentetünk meg publikációkat is, melyek mindhárom testvérintézménybe eljutnak. A munkálkodásba a hallgatókat is igyekszünk bevonni: o tudományos diákkörök is foglalkoznak témáinkkal. Az elmélet próbaköve persze a gyakorlat, s ezért igazán pozitívnak azt tartom, hogy az új tantervek, tankönyvek elkészítésénél fel tudjuk használni a tapasztalatokat. — A mostani egri találkozón az eltelt időszak eredményeinek értékelése mellett a következő fél évtized programját is kidolgozták. Milyen feladatok várnak a jövőben a kutatókra? — Valóban elkészültek a tervek, s már csak a minisztériumok jóváhagyása hiányzik ahhoz, hogy megvalósításukat elkezdhessük. Kerettémául a kémia általános iskolai és felsőfokú oktatásának korszerűsítését jelöltük meg, s ezen belül az egyes főiskolák egy- egy speciális témakör gazdái lesznek. A besztercebányaiak az oktatás és a nevelés dialektikus kapcsolatát vizsgálják, a mülhau- seniak az ismeretek átadásának kérdéseit. Mi egy érdekes kísérletbe kezdünk az oktatástechnológiai tanszékkel közösen: mikrota- nitási gyakorlatokat végzünk videoberendezés segítségével. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók próbaórákat tartanak mielőtt a gyakorlóiskola katedrájára lépnének. Ezt mi rögzítjük, majd visz- szajátsszuk az érintetteknek, s így ki-ki mintegy kívülről szemlélheti önmagát: hibáit, botlásait megfigyelheti, s hatékonyan korrigálhatja. Az együttműködők köre egyébként kibővült a csehországi Ostrava tanárképző főiskolájával: ők a komputeres oktatóprogramok kidolgozásának koordinálását vállalták magukra. A tapasztalatokat a jövőben is évente rendezendő tanácskozásokon összegezzük és együttes kiadványokban rögzítjük. — Hány szakember vesz részt a közös munkában? — összesen 15 kutató dolgozik a programokon. A kémiai tanszékről hárman veszünk részt a kutatásokban: dr. Szűcs László kandidátus, a tanszékvezetőnk, dr. Gaál István docens és jómagam. Az oktatástechnológiai tanszékről ugyancsak három kolléga csatlakozott hozzánk, dr. Thiel Miklós docens irányításával. Törekvésünk az is, hogy a hallgatókat jobban bevonjuk a kísérletekbe. — Végezetül hadd kérdezzem meg: hogyan értékelik az együttműködés eddig eltelt húsz évét? — Éppen a mostani sztm- pozionon hangzott el. hogy két évtizedes kapcsolatunkat minden résztvevő hasznosnak és folytatandónak tartja. Hiszen, az a bölcs mondás, hogy több szem többet lát, érvényes a tudományos kutatásra is. Az eltérő tapasztalatok összehasonlítása, a hatékonyabb oktatási módszerek kidolgozása és gyakorlati alkalmazása mindhárom félnek egyformán érdeke — s, végsősoron — az oktatásügy fejlesztésén keresztül az egész társadalom nyeresége. Koncz János HÁROMSZÁZ ÉVE Két zeneóriás Gyöngyösön Ha nem lett volna Bach...! A feltételezés abszurd, de szükség sincs rá. Bachot szokás sokféle jelzővel kiemelni és ezzel a csodálatunkat is kifejezni. Mellette Händel mintha egy fél akkorddal hátrább szerepelne a zenetörténet nagy partitúrájában a közfelfogás szerint. Kettőjük összehasonlításának semmi értelme nincs, de nem is szükséges. Meghatározó egyéniségek, még akkor is, ha jellemző tulajdonságaik eléggé eltérőek egymástól. Zenéjük gyökere egyazon talajból fakad. Nemcsak azért, mert születésük éve is azonos, hanem azért is, mert ugyanazt az örökséget vallhatják a magukénak, jóllehet ettől eléggé eltértek műveik megalkotásában. Őket köszöntötte, müveiket idézte az az emlékhangverseny, amelyet a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban rendeztek. Ennek a szép zenei estnek több olyan vonása volt, amit érdemes visszaidézni. Mindenekelőtt az a tény, hogy a színháztermet megtöltötte a közönség. Nem akarom túlértékelni ezt a körülményt. Feltételezem, sok köze volt ehhez annak, hogy rokonok és ismerősök is eljöttek meghallgatni a Gyöngyös Városi és Pedagógus Kórust, valamint a 6. Sz. Általános Iskola énekkarát. Eljöttek és meghallgatták Bach és Händel zenéjét. A műsor jól állt össze, alkalmat adva arra, hogy a hallgatóság bizonyos keresztmetszetet kapjon a két szerző elévülhetetlen muzsikájából. Bach D-dúr szvitje mellett a Magnificat egyes tételei is elhangzottak. „Köny- nyebb” volt Händel Vízi zenéjét, Sámsonját vagy Júdás Makkabeusát átélni, felfogni, az kétségtelen. A Győzelmi kórus ebből az utóbbi műből közismert, majdnem azt mondhatnám: sláger. Az egyesített énekkarok és az Egri Szimfonikusok most is nagy sikerrel adták elő. Az énekesek közül dr. Jokkelné Baghy Emilia „hazai közönség” előtt bizonyította ismét, hogy szép, kellemes hangja alkalmas az átélt előadásra. Mintha most hangulatilag is jobban kihasználta volna hangjának színárnyalatéit. Az Egri Szimfonikusok Farkas István vezetésével több felállásban is közreműködtek. Ök adták a hangverseny programjának a gerincét. Bennem fúvósaik játéka keltett érdeklődést, de a mélyhangú húrosok is felhívták magukra a figyelmet. Legsikerültebbnek, a legjobban átéltnek a D- dúr szvit lassú tételét éreztem. Mintha a Vízi zenénél kissé fáradtan idézték volna Händelt. A Magnific&t talán nem ért el a közönséghez olyan mélységben, mint várható lett volna. Pedig Bachnak ez a műve telítve van olyan érzelmekkel, amelyek korokat ívelnek át. Az énekkarokat Kalocsai- né Csillik Mária irányította olyan tudatos építkezéssel, hogy ezzel fejlődésük újabb szakaszáról tehetett bizonyságot a két kórus. Egy megjegyzést nem szabad elkerülnöm az ízléses, jó kiállítású meghívóval kapcsolatban. Ez pedig: a közreműködők nevét az adott műsorszámoknál kellett volna feltüntetni, hogy a közönség tájékoztatása kifogástalan lehessen. Ha azt mondom, örültem a hangversenynek, ez fölé- nyeskedésnek is tetszhet. Pedig örültem, mart azt is bizonyította, hogy az ilyen programoknak is van közönsége Gyöngyösön. Ha a kezdeti szervezés nem is adna kevés munkát.. G. Molnár Ferenc
