Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 28., szombat Őrkutyák nélkül, de ebek harmincadján? VAGYONVEDELEM AZ ÉPÍTŐIPARBAN Rendőrjárőr lépdelt a parádi óvoda építkezésénél. Nincs bekerítve a terület — állapította meg. Mégsem lehet ebek harmincadján a sok értékes anyag, gondolták, és szólongat- ták a vagyonőrt. Sehol semmi mozgás, csak egy elcsapott kutya szaladt ki a betonkeverő alól. Ekkor a rend őrének, tapasztalt ember lévén, ötlete támadt. Űtját a legközelebbi csapszék felé vette. Gyanúja megalapozottnak bizonyult: az illetékes vagyonőr ott időzött. A kérdésekre adott válaszaiból „érződött” azonnal, hogy behatóan tanulmányozta az italpult kínálatát... Atyai nagyvonalúság Talán igazságtalan, hogy megjelenik: a megyénkbeli tanácsi építőipari vállalat egyik munkaterületén játszódott le az eset. Nincs okunk feltételezni, hogy más építőipari egységeknél minden a lehető legnagyobb rendben volna a társadalmi tulajdon megőrzésével kapcsolatban. A közelmúltbeli NEB-vizsgálat, amelyet 13 szakmai szervezetnél 76 népi ellenőr végzett el, számos hasonló hiányosságra fényt derített. Az építőipar kiváltképp nehéz helyzetben van vagyonvédelmi szempontból. Nemcsak saját tapasztalatukból, hanem korábbi vizsgálatokból is tudták ezt a kijelölt népi ellenőrök. Azokra utalva állapították meg: „A gazdálkodó szervezetek többsége erőfeszítéseket tett a közös vagyon védelmére, de nem tudtak döntő fordulatot elérni. A belső szabályozottság területén viszonylagos fejlődés mutatkozik." A raktári bevételezés szabályos, a kivételezés gyakran pontatlan, .az elszámolás nagyvonalú — derült ki a vizsgálat alatt. Ezt az teszi lehetővé, hogy az elszámoltatás „laza”. Jellemző a kis jelentőségű adminisztrációs mulasztások atyai elnézése, ettől pedig egyesek vérszemet kapnak. Bátortalanul kezdetét veszi, majd merészebben folytatódik a lopás, csalás az építési anyagok mozgatásában. Nem biztonságos a munkahelyek, raktári telephelyek őrzése, miként az a bevezető példából is kiviláglik. Sajátosan „takarékoskodni” próbálnak az egységek azzal, hogy sem kerítést, sem embert nem állítanak az értékek megőrzésére. Pedig a rendőri nyomozásnak sincs sok esélye ott, ahol a vagyonvédelem minimális feltételeit sem biztosítják a vállalatok, nyom nélkül tűnhetnek el az anyagok. Szembeötlő a lazaság a leltárhiányok elbírálásakor — állítják a népi ellenőrök. Megesett, hogy az eltérést az összforgalomhoz viszonyították, s mivel a leltárhiány az arányokat tekintve elenyésző volt, eltekintettek a felelősségre vonástól. Általános gyakorlat, hogy a kártérítés összege csenevész az okozott kárhoz képest. Szűkén értelmezik a szervezetek a belső ellenőrzést. A munkafolyamatba beépített vezetői vizsgálat ritka, mint a fehér holló. így hatékony megelőzésről nem beszélhetünk. „Egyes szervezeteknél hiányzik a vezetői példamutatás is” — fogalmaz diplomatikusan, de sokat sejtetően a NEB-jelen- tés. Példák mutatása „Példamutatásra" külön példatárat állítottak össze az ellenőrök, fölhíva a figyelmet jelenségekre, konkrétumokra. Egy Mátra környéki építő és szakipari szövetkezetben például 999 ezer forint „eltérés” mutatkozott a számlák szerinti és a felhasznált anyagok értéke között, az utóbbiak rovására. A kivizsgálást a felújítási munkák befejezése után csaknem egy évvel kezdték meg. Végül elfogadták az egyik illetékesnek „számviteli hibákra” való hivatkozását. A Hatvani Építőipari Szövetkezetnél sajátos az anyagforgalmazás bizonylatolása. Az anyagkérő jegyen feltüntetettnél nagyobb mennyiségeket adnak ki: 50 mázsa cement helyett 80-at, 30 mázsa oltott mész helyett 50-et. Tavaly két gázkonvektort „csakliztak meg” a dróthálóval körülvett raktárból; ez csak utólag derült ki. .. Az Egri Közúti Építő Vállalatnál az egyik építésvezetőség területén a raktározás módja lehetőséget kínál az eltulajdonítás különböző formáira. Éjjeliőr nincs, igaz, az esetleges tolvajoknak balesetveszéllyel kell számolniuk: kivilágítás sincs ugyanis. Indíttatást adnak a kreatív gondolkodásra a Füzesabonyi Költségvetési Üzemnél. Igaz, nem a leghasznosabb irányban. Csak alkalomszerűen végeznek utókalkulációt: a tényleges anyagfelhasználást nem vetik egybe a műszakilag indokolttal. Radiátorokat, csaptelepeket, kisgépeket loptak el, több tízezer forint értékben, az állami építőipari vállalat különböző munkaterületeiről. Az ügyeket bírósági ítélet zárta le — de talán megelőzni is lehetett volna. Védelmi érdek Éppen a megelőzést szorgalmazza a megyei NEB számos javaslata, melyet a vizsgálat eredményeinek ki- kristályosításakor megfogalmazott. Kézenfekvő, hogy tovább kell szigorítani a bizonylati rendet, okmányfegyelmet. Tisztázni érdemes a tulajdonvédelemre kiterjedő hatáskörök pontos határait! Célszerű lenne, ha rendőri szervek és vállalatvezetők módszertani konzultációkat tartanának a tárgykörben, ezt a hatóságoknak célszerű kezdeményezni. Ezeken kívül a kor szellemével egybevág a népi ellenőrzés azon javaslata, mely szerint anyagi érdekeltséget kell meghonosítani a társadalmi tulajdon védelmében, ahol és ahogyan ez lehetséges. Molnár Pál Jól vizsgázott az egy évvel ezelőtt átadott tengelyátszerelö berendezés. Ez magyar tengellyel látja el a Szovjetunióból érkező szélesebb nyomtávú vagont, így az átrakás nélkül folytathatja útját Magyarországon Európa legnagyobb teherpályaudvarán Kétmillió tonna műtrágya, 1,5 millió tonna fa, egymillió tonna vasérc, és 300 ezer tonna cement érkezett Záhonyba a Szovjetunióból január elseje és november 30-a között. Cserébe Záhonyon át a Szovjetunióba küldtünk 0,8 millió tonna búzát, 400 ezer tonna konzervet, 220 ezer tonna almát, és mintegy 6 ezer autóbuszt. . . Csak a legnagyobb kiállítási tételeket soroltuk fel, nem szólva az élő állatokról és húsról, a gépkocsik, traktorok tízezreiről és sok másról. A valóságban ugyanis több mint hatszázféle áru rejlik a Záhonyon áthaladó vagonokban. Nem véletlen, hogy Európa legnagyobb vasúti teherpályaudvarának nevezik a záhonyi átrakó- körzetet, amelynek millió tonnákban számított forgalmát Hamburg és Rotterdam, vagyis földrészünk legnagyobb tengeri kikötőinek adataival hasonlítják össze. Talán még a barométer sem érzi meg jobban az időjárás változásait, mint Záhony az ország gazdasági teljesítményének hullámzásait. Novemberben és deA Szovjetunióból érkező tömegáruk között változatlanul az első helyek egyikét foglalja el a fa cemberben például, amikor év végi hajrára vált át az ipar, 15—18 százalékkal nő a Záhonyon áthaladó magyar áruk mennyisége. S bár a záhonyi átrakókörzet nemcsak Európa egyik legnagyobb, hanem egyik legkorszerűbb teherpályaudvarának is nevezhető, év végén különösen előtérbe kerülnek az emberi tényezők. A vasutasok három műszakos munkarenddel váltják fel a négyműszakos beosztást, hogy hiánytalanul megfelelhessenek az igényeknek. Tudják: Záhonynak mindig helyt kell állnia — Záhony sohasem lazíthat. M. L. Több mint hatszázféle árut raknak át a záhonyi körzet 40 átrakóhelyén, ötszáznál is több rakodási technológiával. Az ilyen helyen nélkülözhetetlen a számító- géppark. Képünkön Záhony elektronikus agyközpontja látható (Fotó KS: Hauer Lajos felvétele) Gyermekfalu—átadás előtt Az idén tavasszal ismerkedtünk meg az épülő bat- tonyai gyermekfalu-ottho- honok, az éppen virágba borult öreg almafák között. Amikor először jártak a legtöbbjük számára ismeretlen délkeleti határszélen, abban a nagyközségben, amely — ha választásuk helyesnek bizonyul — életreszólóan otthonuk lesz. ök — akkor még tizenöten, ma a tanfolyam és a végső döntés után tizenketten — a leendő első gyermekfalu-anyák. Akkor még szinte csak körvonalaikban látszottak a házak, rendezetlen volt a a házak, rendetlen volt a porta, nem ért el az egykori öreg almáskertig a gázvezeték. Akkor még sok volt a kérdés, nem tisztázódott önmagukban sem pontosan: mit jeleni számukra ez az élethivatás. Édesanyák lesznek Egy jó félesztendő után az most már bizonyos, hogy ők, tizenketten alkalmasnak találtattak erre a nehéz és szép hivatásra. És döntöttek ők is, valameny- nyien: élethivatásul választják, hogy édesanyákként nevelik fel a mások elárvult, vagy elhagyott gyerekeit. Battonyán arra kértek: ne jegyezzem le a nevüket. Joggal sérelmeznék, hogy egyszerre mindenki személyükre, személyes életrajzukra kíváncsi és kevesen kérdezősködnek afelől: miért választották a nevelőszülői hivatást. Arról beszéltek legszívesebben, ami mélyebben jellemző valamennyiükre, mint a korábbi pedagógusi, nevelői hivatali vagy üzemben vállalt foglalkozás: hogy ők azok, akik cselekvőn akarnak segíteni azokon a kisgyerekeken, akik elvesztették vérszerinti hozzátartozóikat, vagy akiket nem képesek, vagy nem akarnak vállalni „édesszüleik.” Szerették volna tudni: valójában milyen is a még alig ismert, Magyarországon először épülő gyermekfalvak élete? Milyen távolságra lesz az iskolai van-e üzlet a közelben, kerékpárral vagy autóbusszal közelíthető meg a körülöttük élő községben mindaz, ami a mindennapi élethez tartozik? Jó lenne tudni azt is, milyen összegből gazdálkodhatnak majd, és igen vágynak már arra is, hogy megismerjék fogadott gyermekeiket. Szegeden éltek, hónapokig. Ismerkedvén egymással is, hiszen egy közösségben élő, jó szomszédasz- szonyokként fognak élni ezután, hosszú évekig. Ismerkedvén mindazokkal a lényeges alapismeretekkel, amelyek a háztartásvezetéshez, a gyerekellátáshoz és neveléshez szükségesek és nélkülözhetetlenek. November első napjaiban Ausztriában jártak. Gyakorlatban ismerhették meg az ottani gyermekfalvak életét. Hiszen ők, az eddigi gyermeknevelési tapasztalataikat állami nevelőotthonokban szerezték — amennyire megszerezhetők voltak ezek a tapasztalatok röpke hónapok alatt. De nekik majd, hivatásuk szerint önálló családanyákként kell helytállniuk. Közös karácsonyfa alatt S november utolsó napjaiban már bizonyos volt, hogy együtt maradnak, s az is, hogy tavaszra benépesülnek a sorra elkészülő battonyai házak is. — Már a karácsonyt is együtt töltjük. Persze, még sajnos gyerekek nélkül — mondja Margit, aki a legelső elkészült házak lakója lesz. — Ügy tervezzük, hogy közös karácsonyfát állítunk. Talán az egyik házban, ha lehet már talán a kertben, de szeretnénk érezni már, hogy ott az otthonunk. Időzzünk még az uitóbbi hónapoknál, heteknél. Milyen hasznos tapasztalatokkal szolgált az ausztriai út? — O, nagyon sokkal — mondják egyszerre többen is. — Egészen más hallani, és más a valóságban látnunk a megvalósult elveket, amelyek szerint felépült egy-egy 15—20 családi otthonból álló, mesterségesen létrehozott, de igazi családok közösségévé vált falucska, amely hivatott és alkalmas is arra, hogy kiegyensúlyozott, a társadalomba köny- nyebben beilleszkedni képes emberekké formálja az elhagyott, családjukból kipottyant gyerekeket. — Láttunk olyan családot is — mondja Vera —, amelyiknek már több nemzedéke nőtt fel ebben a védettségben és szeretetben. ahol már unokák is vannak. Hiszen a gyermekfaluban épp az a nagyszerű, hogy a családi kapcsolat nem a nagykorúságig, hanem az egész életre szól. — Arról is volna épp elég mesélnivalónk, milyen szeretettel fogadtak bennünket, amerre csak megfordultunk, hogy milyen esztétikusak, az eredeti faluba illeszkedők ezek a mesterséges falvak, hogy milyen csodálatos tájakon jártunk, hogy mennyire otthon éreztük magunkat e rövid idő alatt is mindenütt. De a legfontosabb, hogy most, az út után már valóban pontosan értsük: milyen életformát vállaltunk. — Az is tanulságos — jegyzi meg Andrea —, hogy kicsit későn döbbentünk rá néhány dologra. Az egyik, hogy a tanulásra fordított időnkből telt volna például arra is, hogy jogosítványt szerezzünk. Ez meglehetősen fontos a távolság miatt, amely elég nagy, nemcsak a városoktól, de a faluközponttól is... és persze legalább alapfokon meg kellett volna tanulnunk németül. így még jobban hasznosíthattuk volna ezt a tanulmányutat. Főhivatásban Mostani beszélgetésünkkor is azt kérték, ne írjam le a riportban a teljes nevüket, noha már kinek- kinek a családja is elfogadta, tudomásul vette, hogy hozzátartozójuk döntése az új hivatást illetően végleges. De nem szeretik, ha „csodabogarakként” kezeli őket a közvélemény. — Sajnos, — mondja Margit mindannyiuk nevében — ez volt számunkra a legnagyobb és a legkellemetlenebb meglepetés, hogy túl sokakat érdekelt az a magánéletünkből: házasság, saját gyerek helyett miért választottuk a sokgyerekes, nevelőanyai hivatást. Arról sincs kedvünk beszélni, hány elromlott házasság, hány magányos ember, hány gyerekre vágyó gyerektelen nő és férfi él Magyar- országon is, mennyi az elrontott emberi kapcsolat, mennyi a rosszul vagy éppen sehogy nem nevelt gyerek. — Mi úgy gondoltuk — hiszen azért vagyunk ott —, hogy gyerekszerető emberek í\én, a legtöbbet azzal tehetünk, ha vállaljuk, főhivatásban, egész életünkkel a gyermeknevelést. — És pontosan körvonalazódott már a közelebbi jövő? — Azt tudjuk, mert eldöntöttük, méghozzá sorsolással, hogy igazságos legyen, ki az első öt közülünk, aki a már elkészült házakba költözik. S ahogyan befejeződik az építkezés, úgy költözünk sorra, mindannyian. A bútorok kiválasztásában is részt vehetünk. a megállapodás szerint — természetesen egy bizonyos anyagi keret szerint — és ki-ki a saját ízlése szerint alakíthatja ki leendő otthonát. Fizetésünk átlagfizetés lesz, úgy tudjuk, és hamarosan meghatározzák azt is, milyen összegből gazdálkodhatunk. — Ha jövő nyáron ellátogat hozzánk Battonyára, reméljük, már bemutathatjuk a gyerekeinket is. és a valóságban i$ megismerheti az első magyar SOS gyermekfalu életét. Azt hiszem, rengeteg mondanivalónk lesz. Rab Nóra
