Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1985. december 28., szombat Hat és hatvan Karácsonyi veszteséglista Dél-Afrikából: az apartheid-ellenes tüntetések, s a . rendőri erőszak következtében hatan, a zuluk és pon- dók között zajló törzsi zavargásokban hatvanan vesztették életüket. (Ez utóbbiakat vizek és földek birtoklása körüli viták robbantották ki.) A hivatalos állásfoglalás szerint a kettőnek „nincs köze egymáshoz". De vajon ki osztja fel erőszakkal törzsi ban- tusztánokra Dél-Afrika egyes feketék által lakott vidékeit, s kinek áll igazán érdekében, hogy az apartheid-ellenes széles front helyett törzsi viszályok legyenek? Nem járunk messze az igazságtól annak megállapításával. hogy Dél- Afrika véres karácsonyán hatvanhatan vesztették életüket . . . Kábítószer NyugatEurópában Waltar Leamy, az Interpol kábítószer ellen küzdő osztályának főnöke szerint a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem „ijesztő méretű” lett Nyugat-Európában. 1985. pedig különösen „fekete év” volt. Közölte, hogy az idén október végéig a világon lefoglalt 5 ezer kiló heroinból 1223 kiló „jut" a nyugat-európai közösség országaira. A HÉTEN TÖRTÉNT VASÁRNAP: a salvadori gerillák tűzszünetet hír detnek az ünnepekre, de a kormánycsapatok sorozatosan megsértik a fegyvernyugvást — További tárgyalások a libanoni rendezésről HÉTFŐ: Mihail Gorbacsov fogadja Li Peng kínai miniszterelnök-helyettest — Az Egyesült Államok visszautasítja a nukleáris kísérletek szüneteltetésére vonatkozó szovjet javaslatot, svéd javaslat a nemzetközi ellenőrzésre — A román külügyminiszter Moszkvában KEDD: Szovjet—KNDK megállapodás egy koreai atomerőmű építéséhez nyújtott segítségről — Merényletek, rendőrterror véres törzsi összetűzések Dél-Afrikában SZERDA: Mitterrand Egyiptomban — Példátlan biztonsági intézkedések közepette zajlanak a karácsonyi ünnepségek Betlehemben CSÜTÖRTÖK: Az S2KP Politikai Bizottságának ülése határozatban méltatta a legutóbbi KGST tanácskozás jelentőségét — A portugál kommu nisták választási felhívása — Az Indiai Kongresszus Párt centenáriumi ünnepségei — A vietnami parlament tanácskozása PÉNTEK: Ellentmondó hírek a legújabb afrikai határháborúról. Burkina és Mali viszályáról — A PFSZ visszautasítja Mubarak Indítványát, hogy ismerje el Izrael államot A világ legnagyobb keresztény templomában, a római Szent Péter Bazilikában mintegy tizenötezer hívő előtt celebrált éjféli misét lt, János Pál pápa (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Forró nyárban köszöntötték a karácsonyt Ausztráliában. íme a Sydney-i 19 éves Tania Charrington, aki „beöltözött” télapónak Egymásnak ütközött két vasúti szerelvény az olaszországi Ferrara közelében. A szerencsétlenségnek hét halálos áldozata volt Szerdán reggel kitört az Etna. A kráterből még mindig ömlő láva a geológusok szerint nem veszélyezteti a környező falvakat, s további jelentősebb földmozgásokra sem kell számítani Simon Perez izraeli kormányfő is részt vett az Izrael által megszállt Betlehemben Eliasz Feidzsnek, a város arab polgármesterének karácsonyi fogadásán Kis bécsi anzix Kis üzletek egy nagy épületben: Mai magyarok őfelsége egykori szobáiban ez a Löwa Aruház (A szerző felvételei) Ez mind pornó... VHS-rendszerű videokazettákon „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!" — fohászkodtak jó ezer évvel ezelőtt Európa népei, ami — egyebek mellett — azt is bizonyítja, hogy már őseink is szerettek utazni. Sok „valutával” ők sem rendelkezhettek, hiszen a „szuvenírt” minden ellenszolgáltatás nélkül szerezték be, s ráadásul nem is a legudvariasabb módszerekkel. Lassanként aztán beilleszkedtünk a civilizált népek sorába, s a huszadik század nyolcvanas éveire az imádság is valahogy így hangzik már, legalábbis az osztrák kereskedők ajkain: „A magyarok schillingjeit hozd el, Uram, hozzánk!” A vízumkényszer eltörlése óta ugyanis mind többen és mind többször látogatunk nyugati szomszédunkhoz. S ha egyszer már ott vagyunk, nemcsak a szemünket, de a pénztárcánkat is kinyitjuk. Állítólag az NSZK polgárai után — akik főleg az alpesi síterepek kedvéért rándulnak át — mi, magyarok hagyjuk a legtöbb pénzt az osztárák vendéglátó helyeken és üzletekben. Ami nem csekélység, ha arra gondolunk, hogy többnyire a háromnapos utakra járó 670 schillinges ellátmányból, valamint a legálisan kivihető kétezer forint értékű kemény valutából kerekedik ki ez az összeg. Viszont — talán nem is csoda — ha azt is figyelembe vesszük, hány magyar busz álldogál naponta a Badenberg Strasse-i törzsparkolóban, s hogy a Mariahilfev strasse-n, a bécsiek Rákóczi útján tíz emberből legalább három nem a darabos német, hanem a dallamos magyar nyelven dicséri az üzletek választékát és szörnyűlködik a magas árakon — minthogy ez utóbbiakat természetesen nem az ötezer forintos hazai, hanem a körülbelül tízezer schillinges ottani átlagfizetésekhez szabták. Ebből következik, hogy Bées a bécsieknek nem drágább, mint nekünk Budapest. Másrészt viszont az is sejthető, hogy ugyancsak meg kell gondolniuk a fényes kirakatok előtt töprengő kalandozó magyaroknak, mire költsék a zsebpénzüket. Tekintsünk most el sízni igyekvő újgazdagjainktól, és a nagyösszegű vásárlásaikat pénzen vett ajándékozó levéllel fedező hazárdjátékosoktól, és nézzük továbbra is az átlagfizetésből élő átlagemberünk szemével a kérdést. Valószínű, hogy a kinttartózkodás három napja alatt honfitársunk nem fog beülni a sok szaladgálásban elfáradván egy étterembe, s nem fogja kifizetni az előbb látott — igaz Hog-Kong-i — kvarcóra árának többszörösét egy bécsi szeletért, ahogy az esti sörözésről is lemond többnyire, megtudván, mennyibe kerül egy-egy korsó habos, szomjoltó nedű. A pikáns éjszakai klubok — melyeknek hirdetései egy egész oldalt megtöltenek az esti Kurier-ban —, már egyszerűen szóba sem jöhetnek, s ha valaki a robogó buszban még arról ábrándozott, hogy az éjszakát egy forróvérű szépség karjaiban tölti, igen gyorsan lemond az ezer schillinges kezdőtarifa hallatán. Kárpótlásképpen azért a szexmozikba a férfiak egy része ellátogat, s szinte már nem is túlzás azt állítani, hogy némelyik csak a magyarok kíváncsiságának köszönheti nyereséges voltát — mindaddig, míg el nem terjed itthon is a videózás. Téli divat, „kiegészítőkkel” Ennyi kikapcsolódás pedig igazán szükséges a napközbeni árkalkulációkba és árfolyam-átszámításokba belefáradt agynak, hiszen jól vásárolni — nem könnyű feladat, A kevésbé tájékozottakat, illetve a nem túl nagy igénnyel érkezőket hamar beszippantják a Maria- hűferstrasse-ról nyíló utcákban működő oldalági üzletek, melyeknek tulajdonosai általában magyarul is beszélnek, s viszonylag olcsó áraikból még alkudni is lehet. Igaz ugyan, hogy részben Hong-Kong-i, taj- wani bóvlit kínálnak, a modern technika termékeinek bazárszintű utánzatait, de van, akinek ez is megéri. így aztán megtörténik, hogy egy-egy fejkendős néniké egy kínai (!) gyártmányú Walkman fölött addig egyezkedik, amíg 280 helyett 250 schillingért meg nem szerzi a kisunokájá- nak, s gyakran láthatunk ir- habundás házaspárokat, amint pezsgőjüket és kaviárjukat ötdallamos, négyfunkciós, vízálló kvarcórára cserélik. Ezek az üzletek nem adnak semmiféle garanciát az ott vásárolt holmira, nem így a neves áruházak és szakboltok, ahol részben emiatt is magasabb az árszínvonal. Itt is főleg műszaki cikkekre és kozmetikumokra érdemes vadászni, hiszen a ruhaneműk, a bőr- holmik és a cipők árai a mi zsebünkhöz képest borsosak. Tájékozódni viszont érdemes, hiszen sok olyan ötletet lehet ellesni, mely itthon is megvalósítható. Nézelődni egyébként is mindenki szeret, s a nagy áruházak, mint a Gerngross vagy a Löwa, illetve az elektronika- és fotócikkhálózatok, mint a Niedermeyer, a Herlango, vagy a Hartlauer, a csemegék tömegét kínálják, a világmárkák, illetve az éppen divatos készülékek persze itt is nagyon drágák — az előző példát kiegészítve: kapható Sony Walkman négyezer schillingért is —, ám ha rábukkan valaki egy-egy kifutó típusra, ami általában semmivel sem rosszabb, mint új köntösbe öltöztetett utódai, jó vételt csinálhat. Annak sem kell tehát feladnia rögtön a reményt. aki el akarja kerülni a bóvlidömpinget. Némi utánjárással, az árak és a választék összehasonlítása után megtalálhatja a számítását a márkás termékek létrájának aljáról válogatva. És ha szerencséje van. belebotolhat kiárusításokba, időszakos árleszállításokba, egykét napos akciókba, s máris úgy érezheti, nem jött ki hiába. A nagy vásárlások után maradék apróját elkölteni szinte mindenki betér egy- egy szupermarketbe, hogy banánt vegyen tíz schillingért, aszalt fügét, vagy datolyát 15'ért, svájci csokit 8-ért. S bár előfordul néha még, hogy a kókuszdiót egyesek szőrösdiny- nyének nézik, ez azért már nem jellemző ránk. Mint ahogy a kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy a nagy többség részt vesz a városnéző utakon, megtekinti a Schönbrunn-i kastélyt, az egykori uralkodók otthonát, vagy Savoyai Jenő palotáját is. Hiszen a császárvároshoz a múltja is hozzátartozik. Több azonban egyszerűen nem fér bele a három napba és senkit sem lehet elítélni azért, hogy szűkre szabott idejében csatlakozik a mindig elegáns és udvarias őslakosokhoz, akik — különösen ilyenkor karácsony táján — engedve a reklámok hívogatásának, az ünnep: ajándékok megvásárlásának címén maguk is elvezettel járják a patinás belvárosi utcák csillogó üzleteit. .. Koncz János
