Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-04 / 284. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 4., szerda 3. Üdülő parasztok Sokan mondják, hogy a mezőgazdaságban dolgozók nem mennek nyaralni. Indokolják Is állításukat, s eszerint az állatok gondozása állandó elfoglaltsággal jár, így sem idő, sem lehetőség nincs a gondtalan pihenésre. Megtoldják azzal is, hogy a parasztembernek igénye sincs az üdülésre. Lehet, hogy egykor igaz volt ez az állítás, ám mostanra gyökeresen megváltozott a helyzet. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozók fiatalabbak, mint elődeik, növekedett a szakmunkások aránya, sokan gépesítették a háztáji gazdálkodást. Mindezek következménye, hogy nőtt az igény és a lehetőség is a szervezett üdültetésben való részvételre. A mező- gazdaságban, erdészetekben és a vízügyi vállalatoknál dolgozók közül jelenleg évente több mint 160 ezren tölthetik szabadságukat üdülőben. Több az igény, mint a hely A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó vállalatok évente 80 ezer embert üdültetnek saját üdülőikben, több mint 25 ezren utaznak pihenni SZOT-beutalóval, a Medosz pedig saját üdülőiben 4500 helyet tart fenn. Mindez kevés, a helynél több az igény, különösen nyáron szeretnének többen pihenni. A szakszervezeti központban dolgozókra nagy nyomás nehezedik az üdülőjegyek elosztásakor, ezért mindenáron szerették volna bővíteni az üdülési lehetőségeket. Sikerült is, hiszen egyetemi kollégiumokat béreinek a nyári hónapokban, amelyekben jó körülmények között tölthetik szabadságukat a szakszervezeti tagok. Másik, ugyancsak fontos törekvése a szakszervezetnek, hogy a gyógyüdülőkben bővítse a helyeket. Az agrtárgjazdaságokban dolgozók között nagy az igény erre, hiszen esztendőkön át nehéz körülmények között dolgoznak az emberek. A Szak- szervezetek Országos Tanácsával közösen a Medosz ezért újabb gyógyüdülőt épít. A 176 millió forintos beruházás szeptemberben kezdődött, s a tervek szerint 1987 őszén már vendégeket fogadnak benne. Évente több mint hatezer ember pihenhet majd ebben az üdülőben is. Balatonfü- reden 16 millió forintos költséggel felújítanak egy Medosz-üdülőt, amelyben egyszerre 35-en találnak pihenést és gyógyulást. A nyári hónapokban családos beutalókat adnak, az elő- és utószezonban viszont szanatóriumként működik az üdülő, s a szívbetegeknek nyújt gyógyulást. Elmaradt arányok A Termelőszövetkezetek Or. szágos Tanácsának felmérése szerint a termelőszövetkezetek tulajdonában 110 üdülő, illetve hétvégi ház található. Többségük azonban magánház, vagy valamilyen közületi helyiség volt korábban. s ezeket vásárolták meg a közös gazdaságok, s rendezték be tagjaiknak. Az épületek többsége gyógy-, illetve meleg vizű strand közelében van. Fönntartanak üdülőt a termelőszövetkezetek területi szövetségei is, ezek többsége is gyógyvizek közelében található. A legnagyobb, s legnevesebb a harkányi üdülő, amely 160 termelőszövetkezet közös tulajdona. Lehetőséget ad a szövetkezeti tagok üdülésére a mezőgazdasági szövetkezetek háza, amelyben mintegy háromezer tag pihenhet. Együttműködési megállapodást kötött a TOT a Szakszervezetek Országos Tanácsával, így 2700 beutalóval pihenhetnek szövetkezeti tagok SZOT-üdülőkben. Igyekeznek tehát megtalálni a közös gazdaságok dolgozóik pihentetésének lehetőségeit, ám az arányokat tekintve lemaradnak a szakszervezeti mozgalom mögött. A statisztikák szerint 4,5 millió szakszervezeti tagból 1,5 millió üdülhet, a 887 ezer termelőszövetkezeti tagból viszont csak 56 ezer, azaz a tagság 6,3 százaléka. A fejlesztés ellentmondásai Roppant ellentmondásos tehát a termelőszövetkezeti dolgozók üdültetése. Egyfelől nőtt az igény, másfelől egyes szövetkezeti üdülőkben kihasználatlanok a férőhelyek. Ezt egy kis költséggel beszerezhető személyi számítógéppel el lehetne kerülni, ám a beutalók koordinálása még nem tart itt. Az ellentmondásokat szaporítja az a valamennyi üdülési formára érvényes közös gond, miszerint nemcsak az üdülés színvonala, ára, hanem a finanszírozás rendje is eltér a szokásostól, sőt, a testvérszövetkezetek — ipari és fogyasztási — gyakorlatától is. Újabb üdülők építését akadályozza, hogy 1984 végéig a gazdaságok fejlesztési alapjukból fordíthattak erre pénzt, januártól pedig érdekeltségi alapjukból, a termelőszövetkezetek egy részének a termelés bővítéséhez sincs mindenkor elegendő pénze, így a termelő- eszközöknél jobban nélkülözhető üdülőterületekre már eleve kevés helyen szánnak fejlesztési forintokat. Ennek megoldása központi intézkedéseket is igényelne, másképp fogalmazva, a fejlesztések finanszírozásának olyan rendjét kellene kialakítani, amely nem gátolja, hanem segíti az új üdülési létesítmények építését. Számos ellentmondás tapasztalható a meglevő üdülők fenntartásánál is. A társulásoknál például a pénzügyi szabályok nehezítik a működést, hiszen a közgazdasági szabályozás gazdálkodó szervnek tekinti a kifejezetten szociális és kulturális szolgáltatást nyújtó üdülőtársulásokat. Az ellentmondások feloldására minél gyorsabban szüksége volna a termelőszövetkezeti mozgalomnak is, hogy az igényekhez igazíthassák lehetőségeiket. V. F. J. A különböző élelmiszerek csomagolására alkalmas alumíniumfóliát a Kőbányai Könnyűfémműben gyártják. Képünkön: Zellei József méretre vágja a kasírozott fóliát (MTI-fotó: Fehér József) Csepel Autógyár: újdonságok A járműipar világpiaci követelményekre dolgozik; elengedhetetlen tehát, hogy gyártási kultúráját is ehhez a mércéhez igazítsa a Csepel Autó egri gyáregysége. Jobbra Prlbelszki Pál a legújabb gépen, egy CNC-vezérlésü, NSZK gépen köszörüli a tengelyeket. Balra: Patvaros Sándor a NAGEL hosszlyukfúrón dolgozik (Fotó: Laczkó István) Évente nyolcszor Vigyázat, robban! Vannak, akik óvakodnak a gázfűtéstől és minden olyan fűtő- és főzőeszköztől, amelyik gázzal működik. Bennem mindig szelíd ellenérzést váltott ki ez a fajta vélemény. Ugyan, mondtam magamban, úgy tervezik, úgy szerelik össze, úgy építik be. ahogy azt a biztonság megköveteli. Veszélyes üzem? No és az autó? De ma már a gyaloglás sem olyan abszolút kivételes megoldás, hiszen a járdán is, de a zebrán is ... ! Mostanában másként vélekedem. Hogy miért? Elmondom. Szerte a konyhában •Nagyon megörült az egész ház, amikor annyi hosszú idő, halogatás, átszervezés és sok más akadály után végre ennek az évnek a nyarán bekötötték a gázt a lakásokba. Felszerelték a konvektorokat, a konyhában beállították a külsőre is kellemes látványt nyújtó tűzhelyeket. Tették mindezt a Lakisz szakemberei. Mi tagadás, amikor dolgoztak, fürgén, ügyesen végezték a munkájukat. Hogy hányféle szerv, hányféle vizsgálat előzte meg azt a sóhajtást kiváltó pillanatot, amikor a Tigáz dolgozói begyújtották a kékes színű lángot a készülékekben, azt felsorolni sem lehetne. Történt pedig néhány héttel ezelőtt, hogy a konyhai tűzhely sütőjét kellett használnom. Miután szépen elhelyeztem benne a tűzálló üvegből készült edényemet a jó ízdkkel kecsegtető „egytál” ételem nyers állapotú adagjával, bementem a szobámba zenét hallgatni. Negyven perc kellett a sütéshez. Aztán . . . történt valami. Mintha a konyhában ... ! Csak nem a jénaim repült ezer darabra a sütőben? Rohantam ki és . .. az egész konyha tele üvegszilánkkal. De tömve. Rémülten nézek a tűzhelyre és . .. nincs üveg a sütőn. Atya-felség, ha én ott állok a tűzhely előtt... ? Nem egyszerű Szombat volt. Hová menjek? Hétfőn telefon a Tigáz gyöngyösi üzemébe. — Most nincs ilyen üvegünk, de holnap megyünk Egerbe és ha ott sem kapunk. akkor a héten valamelyik nap Miskolcra. Előfordulhat, Miskolcon se lesz a raktárban panorámaüveg, ami kell ehhez a típusú készülékhez. Ebben az esetben a Ramovill pesti központját kell megkeresnünk. Kedves női hang adta a felvilágosítást. Azt is megígérte, értesítenek, ha az üveg a rendelkezésükre áll. Ami biztos, biztos, kijött Vas Borosi Imre műszerész is megnézni az én robbanószerkezetemet. ö is mondta, hogy ez a fajta üveg...! Ez már szöget ütött a fejembe. Mi lehet „ezzel a fajta” üveggel? Kérdezzük csak meg a gyöngyösi üzem vezetőjét, Lengyel Istvánt. — Csehszlovák gyártmányú. Évente nem fordul elő gyakran, legfeljebb nyolcszor, de akinél széthullik, annak az az egy is sok. Igaz, a régi készülékekkel ilyen nem volt. Köszöntem a tájékoztatást, és az jutott még az eszembe, hangosan is bele- mondtam a telefonba, hogy nálam nem széthullott vagy szétesett az üveg, hanem szétrobbant, beterítve a ■konyha földjét. Hiányzik a pecsét Nem telt bele két hét, meghozták az üveget. Jött a szerelő, Vas Borosi Imre, és kérte a jótállási papírt. Keresem, kutatom az iratot, sehol. Hopp, a közös megbízottunk, Kiss László, úgy két hónappal ezelőtt elvitte, mert a Lakisz nem pecsételte le. — Sajnos, pecsét még mindig nincs a jótállási jegyen. Többször szóltunk, az egyik lakótársunk még Egerbe is bement. Ott azt közölték, hogy csak a művezető, Papp Sándor írhatja alá, mert csak nála van az a bizonyos pecsét. Megtudtuk, mikor van Gyöngyösön és hol. Az egyik munkahelyről a másikra mentünk utána, de nem értük el. Üzente, majd jön. Nem jött. Nekem is mennem kellett Egerbe, elkértem az iratot és vittem magammal. A Lenin úti szolgálati irodában Török Ottóné szívélyes hangon közölte velem, hogy miután péntek délután van, már csak ő fogadja az ügyfeleket, de ő jótállásiügyben ... értsem meg ... Ha az elnöknek lenne telefonja ... ? Megkérdi a postától. A posta nem tudott ilyen előfizetőről, Herczog Tamásról. Helyette valaki illetékes ... ? Lenne, a Fülep Sándor ágazatvezető, de hogy neki is a telefonja . . . ? Végül sikerült. — Tessék ideadni nekem a kartársnőt, majd én közlöm vele, hogy pecsételje le és írja alá a jótállási szelvényeket. Ha már be tetszett fáradni — hallottam a szelíd szavakat a telefonból. Tulajdonképpen — ennyi az egész. Ennyi? Véleményem szerint Nem használ a Lakisznak, ha az ügyfeleknek hónapokig kell várniuk arra a pecsétre és aláírásra, amely nélkül nincs javítás. Nem használ az sem, ha az egri központban azt közük vele, hogy „az a pecsét" csak XY-nál van. Az ügyfél nem XY-nal van jogviszonyban, hanem a Lakisz-szal. Az ügyfélnek nem lehet a feladata, hogy nyomozzon XY után. Különben is, ő nem — ügyfél, hanem — megrendelő. Az ő pénzéből él a Lakisz. A pénzéért pedig nem kerülhet hátrányos helyzetbe. De nem használ a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak, ha a C 750 4SV típusú tűzhelyének az üvegablaka szétrobban, még ha ez egy településen évente csak nyolcszor fordul is elő. Az ilyen üveg nem lehet jó. ■tehát a gyártásával van baj. Még valamit: felrobbanni valahogy soha nem volt kedvem. G. Molnár Ferenc Hetvenezer lakás Ha az építőipari termelés mérlegét akarjuk megvonni, bármilyen időszakban is, az első helyen mindig a lakásépítés áll. Persze a vállalatok, szövetkezetek hatósugara jóval nagyobb az új lakótelepeknél, mert minden, ami épített környezetünkhöz tartozik, az az építők műve. A társadalom egy rétegének lakáshoz juttatása szociálpolitikai kérdés. Akik ezen a körön kívül vannak — jövedelmi viszonyaik miatt —, azok laz építési piacon juthatnak új, nagyobb lakáshoz, vagy az első otthonukhoz. Az építőket azonban szabályozók késztetik a nyereséges vállalkozásokra, és nem nekik, hanem a tanácsoknak van ellátási felelősségük ebben, övék a lakáselosztás hálátlan — mindenkinek nem tetszhető feladata — is. Az első tizenöt éves lakásépítési terv sikeres befejezése, a több mint egymillió lakás fölépítése után sem csökkent a közfigyelem az új otthonok iránt; még mindig sokan, várnak lakásra az országban, a családalapítók, a szétköltöző generációk, és egyre több az elvált ember, aki nem albérletben szeretné leélni az életét. Különösen a fővárosban nehéz a helyzet, ahol a vállalatok nem győzik egyedül az iramot, vidéki cégek is rendszeresen besegítenek. A megyékben általában minden évben kedvezőbb a mérleg, határidőre elkészülnek az eltervezett lakások. A fölborzolt társadalmi közhangulat nehezen nyugszik bele, hogy az eredmények ellenére is még éveket kell várakozni a lakásra megyeszékhelyeken, a lassan, de biztosan zsúfolttá váló kisvárosokban. És nem azért, mintha a vidéki építő vállalatok nem győznék a munkát. Hanem azért, mert a népgazdaság teherbíró képessége nem enged többet, és itt sem nyújtózkodhatunk tovább annál, mint ameddig a takarónk ér. Jó, jó — mondja erre a meggyőzött olvasó, de ami épül, legalább az legyen tökéletes! És ezzel elérkeztünk a feszültség következő fontos pontjához, a minőséghez. Rémtörténetek keringenek arról, hogy némely kivitelezők milyen silány munkát végeznek, hogy leesik a tapéta, feljön a szőnyegpadló, leugrik a falról a csempe. Ezek valódiságát nem megkérdőjelezve, azt is sorra kellene már egyszer venni, háinyan boldogok és megelégedettek az új lakásukkal?! Mert minden gond és nehézség ellenére ma már úgy látszik, hogy teljesítjük a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott számot, öt év alatt felépül az országban 370—375 ezer lakás. Ebben az idei esztendőben körülbelül 70 ezer készül el. és ebbpl 60 ezer Budapesten kívül. Ennyit adnak át a már egyre szigorúbb műszaki ellenőröknek. örvendetes, hogy az országos statisztika szerint kedvezőbb a lakások fölszereltsége, az átlagos alapterület a néhány évvel ezelőtti 64 négyzetméterről 78-ra nőtt. Ebbe természetesen beletartoznak az egyéni építkezők családi házai is, és egyre inkább az állami lakásépítők partnereinek kell tekintenünk a családjukkal, vagy kalákában építkezőket. Az ő komoly erőfeszítéseik is szerepet játszanak abban, hogy a tervidőszak számai teljesülnek, amellett, hogy a házgyárak nagy sorozatú termeléséről sem szabad lemondani. Nemcsak akkor volt szükség az ipari termelés és az iparosított építés felfuttatására, amikor gyorsan kellett lakáshoz juttatni az emberek százezreit, hanem távlatokban sem lehetünk meg a nagyteljesítményű házgyárak nélkül. Ezeknek az üzemeknek a léte is garancia arra, hogy tovább gyarapodhat az ország lakásállománya. Természetesen nem arról van szó, hogy örökké a mosott kavicsos panelból készüljenek a lakótelepek, hanem arról, hogy a nagy sorozat nélkülözhetetlen az építőiparban is. Ha már itt van a lehetőség, nem szabad lemondani róla. viszont hozzá kell igazítani a termékeket a mai igényekhez, a holnapi lakástulajdonosok ízléséhez. SZ. K
