Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-23 / 300. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! vezettel kapcsolatban. Felszólalt Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke is, aki elmondotta : o következő öt esztendőben 1200—1250 mii- liárd forintot ruháznak be a vállalatok. A műszaki fejlődésben a következő öt évben elsőséget kap az elektronizálás, a korszerű informatika, a számítógépesítés, valamint a gazdaságos engagés energiafelhasználást elősegítő technológiák bevezetése és a biotechnológia fejlesztése eredményeinek az élelmiszer-gazdaságban, a gyógyszeriparban való hasznosítása. Ezután szót kapott még Lakatos László (Györ-Sop- ron), Molnár Ferenc (Szolnok), Tollár József (Zala), Fenyvesi Henrik (Somogy), és Simon Péter (Tolna). A vitában ezután következett felszólalásra megyénk képviselője, Kovács András, a Selypi Cukorgyár főmérnöke. András felszólalása (Folytatás a 3. oldalon) lelem az egyik ösztönzője és támasza a szilárdabb munkafegyelemnek, magasabb termelékenységnek. Ezért tiszteletre méltó, hogy a törvényjavaslat leteszi voksát a teljes foglalkoztatottság mellett, bár véleményem szerint a jövőjét építő szocialista társadalomban a munkához való jog nem lehet vita tárgya. Megzavarhatja azonban az emberek gondolkodását, hogy a határozottabb gazdasági szabályozók — elsősorban a személyi jövedelemszabályozók — alkalmazásától féltjük a teljes foglalkoztatottság intézményét. ugyanakkor az állampolgárok lépten-nyomon jelentős méretű munkaerő- hiánnyal találkoznak, amely jó lehetőség a vállalkozási szerződésszegések megmagyarázására. Hangsúlyozta az előadó, hogy ez a látszólagos ellentmondás épip a munka termelékenységének alacsony színvonalából fakad. Számos területen a termelésben — beleértve a technikai feltételeket, az emberi tényezőket — mutatkozik fejlődés, de nem olyan mértékű, mint ahogyan azt szeretnénk. A továbbiakban a jövedelem- és keresetszabályozási elvek vizsgálatát végezte el Kovács András. Sok múlik azon — folytatta a gondolatsort —, hogy a végrehajtás során a fokozatosság elvét hogyan értelmezzük. Erre a kérdésre jó lenne már itt, az ülésszak során választ kapni. Felvetődik az is, a keresetadó progresszivitásának mértéke vajon nem csorbítja-e ki menet közben az induláskor hatásosnak tűnő fegyver élét?! A törvényjavaslat értelmezésében a személyi jövedelempolitika lesz egyik eszköze annak is, hogy a munkaerő a népgazdaság szempontjából előnyösebb tevékenységet folytató területekre áramoljon. Mindennek természetesen kedvezőtlen hatásairól sem feledkezett meg előadásában. Mint részletezte: — Választókerületem egy része erősen iparosodott, ez a selypi medence. Másik része kizárólag mezőgazdasági tevékenységre ad lehetőséget. A korábbi bányásztelepüléseken nem újdonság a dolgozók átképzése, ugyanakkor jelentős kezdeményezőkedv mutatkozik a nemzetközi kooperációban való részvételre. De felhívta a figyelmet ama gondokra is, hogy a selypi medencében és környékén van olyan település — csaknem négyezres lélekszámúnál —, ahol a munkaképes lakosságnak legfeljebb a tíz százaléka talál helyben munkalehetőséget és az ingázók nagyobb része jelentős távolságra utazik. Beszéde záró részében az élelmiszeriparról szólt Kovács András. Bár a népgazdaság eme ágazatának külön szabályozórendszere van — utalt a főbb problémákra —, a tapasztalatok azt igazolják, még nem találtunk olyan megoldást, amely a rögzített, illetve a szabadáras termékek valamilyen összhangját rövid távon megteremtené. A jelenlegi körülmények között az ilyen vállalatoknak kevesebb eszköz ált rendelkezésére a gazdálkodás eredményeinek javítására, s így az ehhez kapcsolódó személyi jövedelmek növekedése sem biztosítható a kívánt mértékben. XXXVI. évfolyam, 300. szám ARA: 1985. december 23., hétfő 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kérdések Sehogy sem látom a megoldást, pedig hosszú idő óta töröm a fejem. Én is azt szeretném ugyan, amit annyian: a legkorszerűbb eljárásokhoz a legkorszerűbb eszközöket beállítani a gazdaságba. Nem is akármikor, hanem minél hamarabb. Majdnem azt mondtam, már holnap. Vallom, a jövőnk attól függ, mennyire tudjuk megközelíteni a fejlett országokat. A tőlünk való távolság minden elmulasztott évvel csak tovább nő. Ebből az is kiderül, hogy képtelenség olyan termékekkel előállnunk, amelyek minden piacon egyaránt jól értékesíthetők. Mindig a piactól függ, hogy oda mivel mehetünk be, ott miket ajánlhatunk. Tehát azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy a gazdaságilag fejletlen országokban nem mindig a legtökéletesebb, a legkorszerűbb termékeket keresik. Jó példa erre a rádiócső, amit még egészen gazdaságosan tudunk értékesíteni, pedig ma már az elektronika világában ez ugyancsak elavult cikknek számít. Ha megszavaztatnának, ennek ellenére is a „legkorszerűbbre” adnám a voksom. Jó, jó, sóhajthat fel ennek hallatán a valutáris ügyeink legfőbb intézője: de, honnan vegyünk ehhez dollárt? Nagy kérdés. Nincs rá válaszom, mert csak olyan naivsá- got tudnék mondani, hogy „termeljük meg”, vagy ha az nem megy, vegyünk fel kölcsönt, illetve hozzunk létre közös vállalkozásokat és érjük el, hogy...! Ebből elég. Bennem motoszkál még egy kérdés. Nem tudom, nem is akarom elhallgatni. Mi lesz akkor azokkal a munkásokkal, műszakiakkal, ügyintézőkkel, akik fölöslegessé válnak? Mert az új technika többet tud, kevesebb közreműködő kezet igényel. Irányítsuk át őket? Jól hangzik. Hová? Egy olyan korszerűtlen üzembe, ahol manufakturális módszerekkel „gyártanak” olyan áruféleségeket, amelyek csak a raktárakat telítik? Manapság még nem mindenütt tevékenykedik csak annyi ember, ameny- nyire feltétlenül szükség van. Emiatt is a lődör- gés, ácsorgás, ásítozás és csevegés a csarnokokban és az irodákban. Ne vigasztaljuk magunkat azzal sem, hogy másutt még irigyelhetnek is bennünket. Aki jól akar élni, annak sohasem a középszerre kell figyelnie. Hanem a legjobbakra. Okoztunk már mi meglepetést a világnak és nem is mindig negatív értelemben. Hoztuk már mi ámulatba azokat, akik ránk is figyelnek. Megújulási készségünket és képességünket én fennen hirdetem. Most is. Csak az idő...! Kapkodni nem kell, annyi szent, de sokáig morfondírozni sem lenne célszerű és ésszerű dolog. G. Molnár Ferenc BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA Elfogadták a népgazdaság VII. ötéves tervét Hozzászólások - interpellációk Szombaton a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatta — majd befejezte —, munkáját az Országgyűlés téli ülésszaka. Az ülésteremben foglalt helyet Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az ülést Sarlós István nyitotta meg. Elsőként Várkonyi Péter külügyminiszter emelkedett szólásra. Várkonyi Péter beszéde Várkonyi Péter (Budapest, 14. v. k.) elöljáróban arra tekintett vissza, miként alakultak építőmunkánk külső feltételei az elmúlt években. — Ebben az időszakban népünket aggodalommal töltötte el azoknak a kedvezőtlen nemzetközi folyamatoknak a térhódítása, amelyek veszélybe sodorták az enyhülésnek a hetvenes években kibontakozott eredményeit — hangoztatta. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés tagállamaival egyeztetett külpolitikát folytatva — nem mulasztottunk el egyetlen lehetőséget sem, hogy fellépjünk a béke megőrzése, a feszültség csökkentése, a különböző társadalmi rendszerű országok párbeszédének folytatása, az együttműködés kialakult rendszerének megőrzése és fejlesztése érdekében. Támogattuk a Szovjetuniónak az általános nemzetközi helyzet javítása érdekében, a szovjet—amerikai viszony normalizálására tett javaslatait. — Kellő figyelmet fordítottunk a tőkés országokkal fenntartott kölcsönösen előnyös kapcsolatok folyamatosságára. A legutóbbi időben sor került Kádár János elvtárs hivatalos angliai látogatására és találkozójára Kirchschläger osztrák szövetségi elnökkel. Itt említem meg, hogy e héten fogadtuk George Shultzot, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét, akivel nyílt, tárgyszerű és hasznos véleményéserét folytattunk a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről, valamint a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Ez utóbbiak megítélésében álláspontunk sok tekintetben eltérő, vagy éppen ellentétes, de a genfi csúcstalálkozó fontosságában és a megindult kedvezőbb folyamatok továbbvitelének szükségességében megegyező volt. — A világbéke megőrzése szempontjából — ahogyan az a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának közelmúltban nyilvánosságra hozott állás- foglalásából is világosan kitűnik — mint kiemelkedően fontos eseményt üdvözöltük a Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan elnök november 19—21. közötti genfi találkozóját. — A genfi csúcstalálkozó az alapvető nézeteltérések fennmaradása ellenére jelentős eredményeket hozott — hangsúlyozta Várkonyi Péter. — Közülük is kiemelkedik, hogy a két nagyhatalom vezetője közös közleményben kinyilvánította : megengedhetetlennek tartja a nukleáris háború kirobbanását, el kíván kerülni bármiféle, akár nukleáris, akár hagyományos fegyverekkel vívott háborús konfliktust az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, továbbá nem törekszik erőfölényre egymással szemben. A továbbiakban a hazánkban rendezett Európai Kulturális Fórum jelentőségéről szólt. Mint mondotta: a tíz évvel ezelőtt Helsinkiben megfogalmazott célok iránti elkötelezettségünk jegyében a madridi találkozó felkérésére vállaltuk az Európai Kulturális Fórum házigazdájának szerepét. Ebben a megbízatásban mi a Magyar Népköztársaság iránti megbecsülés, hazánk nemzetközi tevékenysége elismerésének jelét láttuk. Az, hogy a fórum résztvevői eltérő társadalmi rendszerű és ideoló- giájú országokat képviseltek, törvényszerűen azzal járt, hogy egyes kérdésekben éles vitákra is sor került. A jelentős erőfeszítések dacára nem sikerült minden résztvevő számára egyaránt elfogadható záró- dokumentumot kidolgozni. Várkonyi Péter a továbbiakban arról szólt: nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy változatlanul megoldatlanok a világ különböző részein meglevő válsággócok, hangsúlyozva, hogy megoldásukkal, csökkentésükkel szövetségeseinkkel együttműködve a lehető legkedvezőbb nemzetközi feltételeket törekszünk biztosítani hazai szocialista építőmunkánk, az elkövetkező ötéves terv eredményes végrehajtása számára. A külügyminiszter beszédét követően újabb hozzászólásokra került sor. A képviselők közül Szabó Miklós (Békés), Bödőné Rózsa Edit (Csongrád), Nagyiványi András (Budapest), Kása Antal (Bács-Kiskun), Katona Sándor (Fejér), Lotz Ernő (Bor- sod-Abaúj-Zemplén), fejtette ki véleményét a törvényterKovács A Selypi Cukorgyár főmérnöke, Kovács András mindenekelőtt arról beszélt: a gazdaságpolitikai prioritások megvalósításához legfontosabb a hatékonyság növelése. — Gondolom, nem vitatható — állapította meg képviselőnk —, hogy egy gazdaság fejlettségi színvonalát alapvetően jellemzi a munka termelékenységének mértéke. Az is köztudott, hogy a magyar népgazdaságnak van pótolnivalója ezen a téren. A fejlett tőkés országokban a munkanélküliségtől való féKépviselőink az ülésteremben
