Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

6. KULTÚRA —KÖZM NÉPÚJSÁG, 1985. december 14., szombat A gyógyítás ós az emberség A hivatásról dr. Szerdahelyi Ferenccel (Fotó: Szántó i '' György) | # \ Torz nyelvhasználati jelenségek...?! Napilapjaink hasábjain megjelenő hirdetések szö­vegeinek tükrében vizsgá­lunk meg néhány nagyon jel­lemző nyelvhasználati torz jelenséget. A sajtóbeli hir­detéseik élettörténetének vizsgálói megállapíthatták, hogy akkor hatásos egy-egy hirdetés, ha alakja, terje­delme, megszövegezése, raj­zi, képi elemtára a célsze­rűség és az érdekesség kö­vetelményeinek is eleget tesz, s ha ízléses mérték- tartással ajánl, kínál, köz­vetít, és nem esik az ér­dektelenség, a jellegtelen sablonosság csapdájába. Sajnos, az utóbbi időben napjaink nyelvhasználati torzulásai tűnnek fel a hir­detések megszövegezésé­ben. A legjellemzőbbek: az idegen szavak felesleges használata, a szószátyár szó- - kapcsolatok, mondatformák és szövegrészietek túlbur­jánzása, megspékelve hiva- taloskodó szakzsargonnal, s csók a szöveget szaporító közhelyekkel, a jó ízlés ha­tárait is áthágó és parttalan nyelvi túlzásokkal. Mindezt mutassuk be néhány példa elemzésével ! Lapunkban jelent meg ez a hirdetés: „Vasvill Depó Present. Megnyílik új, rep­rezentatív Ajándékboltunk. Különleges árukínálatunk, reméljük, nagy tetszést arat az ajándékozni vágyó és megajándékozott vásárlók körében”. (Népújság, 1985. nov. 4.). Amint látjuk, több idegen szó is belopakodott a szövegezésbe: depó (lera­kat, raktár), reprezentatív (mutatós, tetszetős, színvo­nalas) és a present. Ez a francia—német jövevény­szó sem véletlenül jelent­kezik a hirdetés szövegé­ben. Következetlen a leírá­sa is: ma már a kiejtést tükröző prezent írásforma vált általánossá. Azzal sem értünk egyet, hogy az ide­genek kedvéért kell élnünk a prezent (adomány, aján­dék) szóval. A Prezentshop üzletnév sem vonzza jobban az idegen vásárlókat, mint az Ajándékbolt megnevezés. Az idegenmajmolás, a szno- béria számlájára írhatjuk azt a véleményt is, hogy a prezent szó már magában véve is a drágább, dísze­sebb, igényesebb és előke­lőbb ajándékokra hívja fel a figyelmünket. Hogy a hirdetések szöve­gébe egyre több hivatalos színezetű, iLletőleg felesle­gesen hivataloskodó szókap­csolat és nyelvi forma ke­rül bele, arról alábbi pél­datárunk bizonykodik. Egé­szen meghökkentő az ellen­tét a nyelvi formálásnak a módja, s a közlés tartalma és célja között. A nagyon is személyes jellegű házassági hirdetések szövegéből „ki­lógnák” ezek a hivatalosko­dó és szakszerűsködő nyel­vi alakulatok: Korrekt, kultúrált életvitelű, család­centrikus férfi, súlyarányos értelmiségű nő, fiatalos be­állítottságú, cigarettamen­tes, entellektüel, minden szépre nyitott, nikotinmen­tes özvegyasszony, rugalmas, jó meglenésű férfi, otthonte­remtő képességű diplomás nő, intellektuális tartalmú házasság, reális önismere­tük alapján védettebbé ten­ni” egymás életét stb. Az érzelmeskedő közhe­lyekkel telített öndicséretek­ben a nyelvi igénytelenség­nek típuspéldáit is érzékel­hetjük. A bőbeszédűségen az sem segít, ha szinte rímelő sorokban érzelmeskednek a feleséget és férjet keresők: „Kellemes, szellemes, jelle- mes diplomás férjet kere­sek házastársul”. Vajon ta­lált-e ilyet? Már a címadásnál elné­zést kértem gondolatban dr. Szerdahelyi Férenctől, a megyei kórház fertőző ősz. tályának vezetőjétől, az in­tézmény általános főigazga­tó-helyettesétől. Nem illik ugyanis hozzá ez iO hangza­tos nyitány, \sokkal szeré­nyebb annál, hogy ö maga ilyen szófordulatot, mondat­fűzést Ihasználna. Ügy ér­zem, hogy azok, akik is­merik, mégis egyetértenek velem abban, hogy ezzel hell indítanom a róla szóló írást: )a gyógyítás és az em­berség szétválaszthatatla- nul összefonódott egyénisé­gében. Olyannyira, hogy még beszélni is nehezen tud róla. Elképzelhetetlen ugyan­is számára másfajta maga­tartás, természetesnek te­kinti azt, ami mások számá­ra szokatlan. — Harmincöt évvel ez­előtt, 1950-ben szereztem or­vosi diplomámat — emlé­kezik beszélgetőtársunk — Édesapám maga is ezt a hi­vatást választotta, 1934-ben került ide Egerbe Poroszló­ról. Az ő munkáján keresz­tül szerettem meg a gyó­gyítást, s még dr. Sziklay Árpád fordított ebbe az irányba, aki a cisztereknél iskolaorvos volt. Ott jártam gimnáziumba, s egyénisége nagy hatást gyakorolt rám. Pályafutásomat a debrece­ni gyermekklinikán kezd­tem. Már szigorló koromban foglalkoztatott a legkisebbek egyészsége, ezért döntöttem így. Debrecenben sok-sok ta­pasztalatot szereztem, 1951- tól klinikai gyakornokként, .majd 1954-től tanársegéd­ként tevékenykedtem. Kishí- ján 12 évet töltöttem itt. Közben három szakképesí­tést szereztem: 1954-beri gyermekgyógyászatit, 1958- ban röntgent és 1962-ben a fertőző betegségest. Tudomá­nyos kutatásokban is részt vállaltam, elsősorban a cse­csemőkori sorvadás megelő­zésével kapcsolatban. Eger­be 1962-ben jöttem vissza: Az út A Párizs, Texas című film egyik jelenete egy úgyneve­zett peep-showban játszó­dik. Ez a nyugati életfor­ma egyik sajátosan torz tér- méke: kiéhezett férfiak gubbasztanak, s a detektív- ablak mögül, a tükör rej- tekében figyelik a nőket, akik teljesítik telefonon el­mondott kívánságaikat. Itt találkozik négy év után egy házaspár, a Harry Dean Stanton által alakított Tra­vis és a Nastassja Kinski megformálta Jane. Nem tör­hetik át a gátat, amely kö­zöttük emelkedik sem kép­letes, sem valóságos érte­lemben. Mégis, senki sincs, aki közelebb állna egymás­hoz, mint ők. Az alkotás gondolkodás- módjába nyerhetünk be­pillantást, ha belegondolunk mindennek értelmébe. A rendező, Wim Wenders egy osztályvezető főorvosnak ne­veztek ki a Heves Megyei Tanács Kórháza fertőző be­tegellátó osztályára. Azok közé tartozik dr. Szerdahelyi Ferenc, akik a barokk városhoz kötődnek. Már fiatal korában életre- szóló élményeket szerzett itt, ezért hűséges a településhez. Talán el stzm tudná képzel­ni az életét máshol: a kör­nyezet, a szellemi élet olyan közeget jelent számára, ame­lyet nem tud nélkülözni. Szívesen \emlékszik vissza a forró hangulatú zenei és színházi estékre, nagy tisz­telettel és szeretettel emle­geti barátait, de mint túrázó, a Bükk és a Mátra tájait is nagy vonzerőnek tartja. Ezek együtt teszik otthonná szá­mára ezt a vidéket és sem­mihez 1 sem hasonlítható ér­tékké Egert. Továbbadta ezt a szer etetet gyermekei­nek: fia és lánya is orvos­ként tért vissza a diploma megszerzése után. — Egy 40 ágyas kis fertő­ző osztály élére kerültem. Szerencsére 1965-ben 70 ágyassá alakíthattuk át. Meg­kaptam a segítséget ahhoz, hogy egy valóban eredmé­nyes betegellátást szervez­hessek meg. Leginkább a tűzoltók munkájához hason­líthatnám ezt a területet. A váratlan járványok komoly feladatokat adhatnak. Állan­dóan készenlétben kell len­ni, mert nem csökken a ve­szély. Valamikor úgy gondol­tuk, hogy könnyebb dolgunk lesz, de beigazolódott, hogy rendre újabb és újabb kihí­vások jelentkeznek. Emlé­kezetes például az 1974-es recski tífuszjárvány, amikor 83-an estek át ezen a súlyos kóron. Ma ,már a különböző védőoltások jó megelőzést nyújthatnak, de ha fölszá­molunk valamilyen beteg­séget, jön más. Így például legyőztük a gyermekbénu­lást, de már itt van a mi­rigyláz vagy a hepatitisz, a egyenes vonalú történetet mesél el. Nincsenek benne kitérők, látványos időutazá­sok. Szokatlanul mértéktar­tó a mű. Emellett érzelmi­leg és tartalmilag annyira gazdag, hogy szinte szétfe­szíti a kereteket a mondan­dó. A visszafogottság, a foj­tott forróság már-már rob­banással fenyeget: tudott dolog, hogy a puskapor is akikor a leghatékonyabb, ha alaposan összepréselik. Va­lahogy így érzi az ember ennél a filmnél is: a való­ság, aZ álom, a külvilág és a legbelsőbb énünk olyan szerves egységgé áll össze a kópék logikája szerint, amely felbonthatatlan. Iga­zából nem is tudjuk meg, hogy milyen tragédia áll az események mögött, de an­nál pontosabban éljük át. Sajátos módon egy NSZK filmes készített el egy ízig­fertőző májgyulladás. Nem is szólva olyan hírhedt kórról, mint az AIDS. Emellett ar­ra is kell gondolni, hogy olykor a már lebírt „ellen­ség” is felütheti a fejét. Bí­zom abban, hogy a követke­ző ötéves tervben megvaló­sítják ennek az osztálynak a rekonstrukcióját is, hogy megfelelő hátterünk legyen ehhez a feladathoz. Határozottan cselekszik a beteg életéért, egészségéért, csak a célra figyelve Szerda­helyi főorvos. Egyúttal tisz­teli ;még Iazt is, akivel ép­pen hadakozik, pöröl igaza védelmében. Talán éppen e jellemvonásaiból adódik, hogy fertőző osztályt vezet: éppen itt kell a leggyor­sabban felismerni a kóroko­zót, és fellépni [ellene, min­den erővel elejét venni a nagyobb bajnak. Ez egyszer­re igényel határozottságot és emberismeretet: meg kell találni adott körülmények között a legeredményesebb és leghumánusabb megoldá­sokat. Akik ismerik, több történetet is tudnak erről. Beszélik, milyen elszántság­gal küzd minden egyes rábí­zott gyerekért, vagy felnőt­tért. Arról híres, hogy mi­lyen körültekintően állapít­ja meg a l diagnózist. Egy. szer szamárköhögéssel küld­tek hozzá egy gyermeket, de őt gondolkodóba ejtette a kü­lönleges eset. Olyan ritka kórt állapított meg, amelyre nemigen van példa. Amikor aztán )a kis beteg Svájcba került, a legjobb európai spe. cialistához, az csodálkozva vette kézbe a leletét, megle­pődve 'a magyar kolléga éleslátásán. — A debreceni klinikán szerettem meg az orvostudo­mány ezen ágát. Ügy érzem, ez áll hozzám legközelebb. Ha fölismerem a kórokozót, s tisztában vagyok a szer­vezet védekező képességével, akkor gyorsan eredményt tudok elérni. vérig amerikai művet. Ez abból adódhat, hogy külső szemmel az életforma lénye­gét sokkal inkább meg le­het látni, mint ahogy a ben­ne élő szemlélheti. Hatal­mas kulisszák rajzolódnak ki a filmben: óriási távolsá­gúik, kilométeres plakátnők, gigantikus felhőkarcolók, embertelenné burjánzott vá­rosok. Körötte a sivatag, amely szintén mérhetetlen. Ilyen díszletek között szü­letett meg hajdanán az ame­rikai álom, amely már csak lenyomataiban található a Párizs, Texas szereplőiben. Az ősök az óhazát akarták átmenteni, ezért nevezték el Texas egy kietlen vidékét Párizsnak. S lassan a mese vált valósággá: a hazugsá­got maguk is elhitték a csa­lád tagjai. Ilyen körülmé­nyek között nőtt fel Travis, aki akár lázadó fiatal is le­Nagyon lényegesnek tar­tom, hogy a beteg gyer­mekkel és felnőttel foglal­kozóknak legyen mindig ide­jük arra, hogy alaposan ki­kérdezzék őket és hozzátar­tozóikat. Az én véleményem szerint is egy jó kórelőz- mény-felvétel már fél diag­nózis. A modern műszerek sokat nyújtanak, de nem pótolják a gyűjtött tapasz­talatokat és az elméleti tu­dást. Szerintem manapság csak az menjen orvosnak, aki szereti ezt a munkát. Való­di értelmét a sikerélmény adja meg, az anyagiak nem hiszem, hogy bárkit igazá­ból kielégíthetnének. Ezen a pályán az a legnagyobb hála, hogyha az ember ide­jében tud valamit tenni másokért. Egyébként na­gyon nehéz, göröngyös hi­vatás ez. Sokszor nincs elég ideje az egészségügyben dol­gozónak annyit foglalkozni a beteggel, amennyit sze­retne, olyan kapcsolatot ki­alakítani, ami a gyógyítás­hoz nagyon fontos. Lénye­gesnek tartom, hogy az or­vos nyugodt családi körül­mények között dolgozhas­son, ezt biztosította számom­ra harminc év óta segítő, kedves feleségem. Nemcsak a gyógyítást, de a tudományos munkát, sót a közéleti tevékenységet is igen fontosnak tartja be­szélgetőtársunk. Számos dol­gozata jelent meg, nemcsak hetett valaha, talán kiégett tagja a beat nemzedékének. De mára már nem szágul­dó motorokon járják be a föld alatti Amerikát ezek a családapává érett férfiak. Rá kellett jönniük: hiába zajlott le a testiség és a tu­datfelszabadítás kábítósze­res forradalma, semmivel sem tartoztak jobban egy­máshoz az emberek, sőt, nőtt köztük a távolság. Travissal már akkor talál­kozunk, amikor bejárta az utat önmagához, négy év kegyetlen megpróbáltatása, zarándoklata után elért a belső megtisztulásig. Ez ve­zetheti el fiához és felesé­géhez, de egyben már el is választja őket tőle. A külső szemlélő számára ez a férfi lehet, hogy együgyű, félnó- tás figura. Viszont legyőzte magában mindazt, ami a modern élet és a meg nem emésztett múlt, a fel nem dolgozott történelem nyo­mán benne fölhalmozódott. Csak ilyen megpróbáltatá­sok árán érthette meg, hogy mit jelenthet az egymáshoz hazánkban, de külföldön is. Megkapta az Érdemes Or­vos címet, a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát, és a Heves Megye Egészségügyé­ért kitüntetést. A megyei egészségügyi szakszervezet etikai bizottságának elnöke volt. Vezetőségi tagja szak­mája egyik legrangosabb szervezetének, a Magyar In- fektológiai Társaságnak. Itt emlékéremmel is jutalmaz­ták tevékenységét. Az orvos­tanhallgatók képzésében is részt vesz, ezért 1983-ban címzetes egyetemi docens lett. Nem szívesen beszél ezek­ről az eredményekről: fel­adatának, sőt kötelességének tartja mindazt, amit elvé­gez. Nem múlhatott el nyomtalanul ez a sokféle munka: az elismeréseken kí­vül infarktust is szerzett. Azóta jobban kell vigyáznia magára, de úgy igyekszik megszervezni életét, hogy ne tegye lentebb a mércét. Ma is a régi, harmincöt éves praxisával a háta mö­gött példaadóan lelkiisme­retes. Ügy mondják: a ré­gi vágású orvosok közé tar­tozik. Jó lenne az, ha mai kollégái mind többet hasz­nosítanának az ö és kortár­sai tapasztalataiból, mert tud valami olyasmit, ami va­lóban emberségessé, egyben hatékonnyá teszi a gyógyí­tást. tartozás, juthatott el oda. ahonnét elindult. Mert vé­gül is valóban meg lehet te­remteni Párizst is Texas­ban, de csak hazugságok, gyűlölet nélkül. Lassú sodrású az alkotás. Képileg is az a többértelmű­ség figyelhető meg benne, ami annyira jellemző a mű egészére. A megkomponált felvételek maguk is külön- külön jelentéssel bírnak. A peep-show falát például egy hatalmas szabadságszo­bor ^festmény díszíti. Kitű­nőék a színészek, külön ki­emelhető a kisgyermeket alakító Hunter Carson, aki­nek megjelenése szakítás a régi sablonokkal. Semmi gügyögés, semmi nagyzoló felnőttesség: őszinte ez a kis ember. Végül a beton repedéséből is kisarjadhat a növény: Wim Wenders Cannes-ban díjazott filmje erről beszél. Csak minél hazugabb, mű­vibb a környezet, annál ne­hezebb emberré lenni. Erdei traf Majdnem levertem az asztalról a barátom fényké­pezőgépét. — Vigyázz — kiáltotta —, a munkaeszközöm! — De hiszen én úgy tud­tam, te karateedző vagy. — Másodállásban fényké­pezem az emberek boldog pillanatait. — Igen, szóval te vagy az, aki a bölcsődékben, óvodák­ban lefényképezi a gyereke­ket, s a gyanútlan szülők­nek méregdrágán eladja a képeket? —I Tévedsz. Először is én nem gyermekeket fényképe­zek, hanem felnőtteket. Má­sodszor én nem abból élek, hogy elkészítem a fotókat, hanem abból, hogy nem ké­szítem el őket. — Szóval ráadásul csalsz is. — Dehogyis! A lefényké- pezettek maguk kérik, hogy ne készítsem el a fotót. De látom, nem érted, miről van szó. Tegyük fel: az úr sé­tál az erdőn egy hölggyel, mondjuk B-nével. Boldogan borulnak egymás nyakába. Ekkor jövök én a kis masi­nával, s megörökítem édes kettesüket. — Értem már! Aztán el­készíted a fényképet, s az­zal zsarolod a szerelmespárt. Szégyellem, hogy ilyen alak­kal barátokoztam! — Várj, amíg végigmon­dom! Dehogyis készítek én fényképet, hiszen már mond­tam. A párocska a fényké­pezőgép kattanására szétreb­ben, aztán tárgyalásokba kezd velem. Felajánlja, hogy megveszi tőlem a negatívot. Én hajlok rá, de azt javas­lom, ne várjon, amíg elké­szül a film, mert az elvesz­het, elkallódhat, és soha­sem érik utói a kész képe­ket. Eladom a nyers nega­tívot, mondjuk ötszáz fo­rintért. Megegyezünk. Én ki­veszem a filmet a gépből, (g. U kazettástól. Ö előveszi a pénzt, és kicseréljük. — Agyafúrt ötlet. És még nem volt belőle baj? Nem vertek még meg a kuncsaf­tok? — Ugyan már! Egy ka­ratemestert? De általában nagyon meg is vannak ille- tődve ilyenkor az emberek. Csak állnak és fizetnek. Azt hiszik, életük párja bérelt fel, hogy fényképet csinál­tassanak a válóperhez. Er­dei traffipax akcióm jel­mondata: „Ha nem fizet, képet kap". Gőz József Gábor László PÁRIZS, TEXAS - NSZK FILM önmagunkhoz Dr. Bakos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents