Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

6.

NÉPÚJSÁG, 1985. november 7., csütörtök

MINDENNAPI

NYELVÜNK

Győzzük

szólásokkal

Közleményünk címével arra a nyelvhasználati jelenségre és gyakorlatra hívjuk fel a figyelmet, hogy szóban és írásban egyre gyakrabban élünk állandósult és közkeletű szókapcsolatokkal, szólásszerű nyelvi formákkal, szóláshasonlatokkal és szólásmódokkal. Nemegyszer ugyanabban a közlésben és szövegösszefüggésben halmozva jelentkeznek, és a valóság történéseit, jelenségeit nagyon szemléletesen. s bizonyos nyelvi kép közbeiktatásával érzékeltetik számunkra.

De beszéljenek erről alábbi példáink is: „Ha nincs fal, akkor falhoz sem lehet állítani az embereket. . . Kétszeresen is falba ütközik, ha igazának érvényt akar szerezni ... Az építőiparnak szánt minden dörgedelem nem más, mint falra hányt borsó . . . Végül is ki falaz az építőiparnak . .. Senki se tudja többé falra festeni az ördögöt” (Népszava, 1985. okt. 5.).

Amint látjuk ugyanabban a közleményben a témához nagyon is simuló szólások halmozásával kissé ironikus és kedélyes hangulati elemek is bekerültek a közlemény nyelvi formálásába. A kifejezett tartalom és gondolat is megerősödött, érzékletesebbé vált a többnyire képes értelmű szólások fel- használása révén.

Hogy a fal, falaz, falazó, falazás szóalakok mennyire gyakran jutnak nyelvi szerepekhez mindennapi nyelv- használatunkban átvitt értelemben, arról ezek a példák bizonykodnak: „A szakmai bizottság nem kíván falazni a kisiparosoknak . . . Az érdekvédők nem falaznak” (Népújság, 1985. jún. 26.). — „El kell utasítanunk azt a tévedést, hogy a falazás erény. . Mi, falazok nem mutogathatunk mindig másra, mikor a felelősöket keresik” (Népújság, 1985. ápr. 15.).

Azt sem tartjuk egészen véletlennek, hogy mai nyelv- használatunkban a suttyomban segít, cinkos módon támogat használati értékeket megnevező falaz, s a cinkosság, cinkos egyetértés, együttműködés jelentésű falazás nyelvi formák egyre gyakrabban jutnak nyelvi szerepekhez szóban és írásban egyaránt.

Az is jellemző nyelvhasználati jelenség és gyakorlat, hogy több, nem is oly régen csak a bizalmas beszédhely- zetekben. illetőleg az argóban használt nyelvi forma ma már szélesebb körben is kedvelt kifejezéssé vált, sőt, sok kifejezőbb nyelvi formát szorít ki nyelvhasználatunkból. A tettetés, a színlelés, a képmutatás szavak szerepét egyre gyakrabban bízzák egyesek erre a szólásszerű nyelvi formára: Ez csak fal! A rászed, becsap, átejt, lóvá tesz, félrevezet, megcsal szóalakok is háttérbe szorulnak a falhoz állít szókapcsolat egyre gyakoribb használata révén.

De a derűs, humoros beszédhelyzetekben felhasználható o falnak megy tőle, majd a falra mászik (kínlódik), a falat támasztja (lopja a napot), amolyan falmelléki ember (gyáva, sunyi alak) szólásformák köz- nyelvünk szóláskésziletének színesítésére is alkalmasak.

dr. Bakos József

KÖNYVTÁR - ÚJ ÚTON

Fonotéka

Gyöngyösön

Béla művelődési miniszter megnézni az intézményt. Felismerte, hegy a megvalósult eredmények nagyszerűek. önmagukban hordozzák a fejlődés lehetőségét, ezért a zenei részleg halaszthatatlanul fontos. Alig telt el néhány hónap, s a minisztériumtól megérkezett a segítség, mintegy félmillió forint a fonotéka létesítésére. Az összeg elegendőnek bizonyult, a legkorszerűbb berendezések megvásárlására nyílott lehetőség. Deckek, schassyk és 40—50 watt kimenőteljesítményű erősítők kerültek a központi pultra. A fotelek fölé fülhallgatócsatlakozókat helyeztek, a nyelvtanulók számára pedig kényelmes székekkel, asztalokkal ellátott, hangszigetelt „műanyag kalitkákat” építettek, hogy megfelelő körülmények között hallgathassák az Akai, Siemens, és Sharp márkanevű berendezésekről érkező hangokat. A városban gyorsan híre ment az új szolgáltatásnak, hamar odaszokott a közönség. Nemcsak a zene barátai érkeznek rendszeresen, hanem a rendhagyó tanórák megtartása is hozzátartozik a hétköznapokhoz ezen a helyen, Érkezésünkkor a középiskolások éppen Madách: Ember tragédiáját hallgatták meg kiváló művészeink tolmácsolásában. Az új lemezek beszerzéséről a részleg vezetője, Lovász Béláné és kollégája Farkas István gondoskodik. A hangszalagok gyűjtése nemrégiben kezdődött. A kazetták hátránya, hogy beszerzésük lényegesen többe kerül, mint a hanglemezeké, előnye viszont, hogy nem karcolódik, jobban bírják a nagy igény- bevételt. Az eszközök beszerelését egy gazdasági munkaközösség vállalta. Az átadással nem tudta le véglegesen feladatát. ugyanis átalánydíj ellenében rendszeresen felülvizsgálja a műszerek állapotát és elvégzi a szükséges javításokat.

Pelle Sándor könyvtár- .gazgató elégedett:

— Itt van ez a nagyszerű lehetőség, a látogatók élnek is vele. Nem érzem még azt, hogy teljes egészében felfedeztük már, mi mindenre lehet hasznosítani ezeket a berendezéseket. A kísérletezés stádiumában vagyunk. Próbálkozunk mindennel Napról napra egyre jobban megismerjük, milyen úton kell tovább járnunk. Ügy érzem, a szabadidő hasznos felhasználásán túl az oktatás hatékonyságának növelésében is támaszkodhatnak a szakemberek a fonotéka segítségére. A jövőben minimális térítési költség ellenében különböző felvételek átmásolására is vállalkozunk.

Alighogy megvalósult e régi álom, már megfogant egy új. A szakemberek már egy videostúdió létrehozásának gondolatával is foglalkoznak. Reméljük, ez ugyanilyen rugalmasan, s hasonlóan magas színvonalon valósul meg a gyöngyösiek, s mindannyiunk örömére.

Szabó Péter

Hazánk egyik legjobban felszerelt fonotékája a Gyön' gyösi Vachott Sándor Vá' rosi Könyvtárban üzeméi. A nemrégiben új helyre — a volt Ferences-kolostor épületébe — költözött bibliotéka csodálatosan szép. A sötétbarna polcok fölött elnyúló boltívek, a beszöge- lések, a szemet gyönyörködtető ablakkivágások nyugal-. mat árasztanak, elmélyülésre ösztönöznek. A könyvek termeiből kilépve pedig a galériába jut az ember.

Ahol már az irodalom és a képzőművészet egymás mellett tanyázik, jogosan merül föl az igeny, hogv a zene is otthonra találjon. Ma már emiatt s'ncs hiánv- érzetük. A művészeteknek, s a közművelődésnek egy komplex, sokoldalúan kihasználható otthonává változott az épület.

Az itt dolgozók felismerték. hogy korunk technikai

fejlődése új tennivalókat követel tőlük is. A mai zenetár anyagát már tiz esz' tendővel ezelőtt gyűjteni kezdték. Akkcr még a Mátra Múzeum épületében szűk termekbe kényszerítve al- bérlősködtek. Előttük volt viszont a mai zenei részleg álomképe, s tudták, hogy a gondok csak átmenetiek. Az eltelt évek során mint' egy háromezer darabos hanglemezgyűjteményt hoztak létre, gondosan rendszerezve, katalogizálva a fekete korongokat, amelyeket kölcsönözni akkoriban is lehetett, helyben hallgatásra viszont nem volt mód.

A tavalyi költözködés felemésztett minden pénzt, a meglévő Suprafon lemezjátszó fölött pedig jócskán eljárt az idő. Üj berendezések vásárlására nem nyílott lehetőségük. De eljött október 17-e. és eljött Köpeczi

Van miből választani

(Fotó: Szántó György)

•*. *

A közönség gyorsan id^zokott

Hajómalom

Bányászatáról és szőlőtermesztéséről volt egykor hires a Börzsöny hegység nyugati völgyében fekvő település. Nagybörzsöny. A régmúlt időkben kelták, avarok, szlávok majd ba nyamüvelő szászok mellett magyar jobbágyok éltek „Bér sen" vagy „Wersen"-ben. Ma elsősorban a kirándulást, túrázást kedvelők keresik fel a látnivalókban, műemlékekben gazdag kisközséget. Képünkön: A gabonaörlés történetét be mutató kiállítás részlete: hajómalommakett.

(MTI Fotó: — Cser István — KS)

» K

Budaházi István:

Az ujjak parázsló tüze alatt

Ü

ltetek egymással szemben a szobában, s az ebéd utáni kávét kortyolgattátok. Abban a szobában, amit te. Májló. vettél ki három napra a lány érkezésekor. A második napon már feszülten figyeltétek egymás arcát, minden mozdulatát. A nagy csöndet, ami körülölelt titeket, csak

I

a szemben magasló templom tornyának kongása, s a kávéscsészékhez koccant kis- kanalak hangja zavarta meg.

Szembogaratok néha egymásra emeltétek, vizsgál- gatva a másikat. Az éjszaka. s az ezt megelőző délután minden vihara ott feszült még bennetek. Mindketten adni akartatok. Egymást marcangolva rohamoztatok. A lány sikkantásáig, kéjben-könnyben úszó szeméig. Míg arca is olyan nem lett, mint a haldoklóé. Ha

I

ő volt gyors, föléd pattant. Így tomboltatok kisebb szünetekkel, talán hajnalig.

Meguntad ezt a vizsgálódást. A kávéscsészékkel kiballagtál a konyhába. Visz- szajöttél, és rápöfékeltetek

egy licenc Marlboróra. A

lány törte meg a csöndet:

— Hazautazom — mondta bátortalanul.

Te, Máj ló, önző és hiú voltál. Kis zsarolásnak gondoltad az egészet. Már majdnem rákérdeztél, hogy melyik vonattal, de inkább ezt mondtad :

— Miért kellene elmenned? Nem érzed jól itt magad?

— De, igen. Mégis el kell, hogy menjek.

— Megbántottalak valamivel? — kérdezted.

— Nem, nem bántottál meg. csak mennem kell...

Nézted á lányt, Májló. Láttad vonagló, éjszakai arcát, s megrémültél, mert nélküle kellett elképzelned azt a lakást, ahová te még virágot is vittél. „Mitől félsz, Májló? — vallattad magad. A magánytól? Nem. nem. Inkább a hiányától. Pedig ez egykutya.”

— Te tudod, Tónia! Bár tegnap nem mondtad, hogy csak két napra jöttél. Valami nagy dolog lehet az, amiért el akarsz menni. Ami fontosabb, mint az együtt- létünk.

A lány meglepődött, tétova mozdulattal feléd intett, mint aki bocsánatot kér:

— Mennem kell, értsd meg, mennem kell !

Te, Májló. tudtad a gyenge pontját. Hozzáléptél, átkaroltad. hátgerincét simogattad, s apró csókokkal támadtad nyakát, száját — de a lány nem izzott föl. Fejét elhúzta és kisiklott az ölelésből. Míg te, Májló, döbbenten álltái, ő addig csomagolt. Segíthettél volna neki, hiszen ismerted a mondást: „Annak a nőnek, amelyik menni akar, jobb, ha csomagolni segítenek, úgysem lehet visszatartani.”

Te, Májló, zsarolni kez- ted. de a lány hajthatatlan volt. Táskájával az ajtó felé igyekezett, mert tudta, ha akkor nem indul el. később nem lett volna ereje hozzá. Szerettél volna elé állni, könyörögni, de ez ellen büszkeséged tiltakozott. Kinyitottad az ajtót, s fölajánlottad, hogy elkíséred az állomásra.

— Ne. ne kísérj el. kérlek!

Bólintottál, s a kitárt ajtón kilépett a lány. Álltatok egymással szemben a küszöbön innen és túl. A lány feléd hajolt, s amolyan puszifélét nyomott az arcodra, és zárt ajakkal a szádra is. Aztán megfordult, és lerohant a lépcsőn. Te, Májló, bambán nézhettél, ahogyan ott álltái az ajtóban. Becsuktad, hogy ne röhögjön rajtad senki. Az ablakhoz mentél, s bámultál utána. Láttad, amint átment a parkon. Gyűlölted, és ütni tudtad volna. Ügy érezted, hogy becsapott. „Dögölj meg. dögölj meg” — csikorgattad a fogaidat. Ám a következő pillanatban már indultál is lefelé a lépcsőn.

A parkban nem láttad. A buszmegálló talán háromszáz méterre volt, de neked még jegyet is kellett venned. A kis trafikban a tra- fikos és felesége ebédelt az ételesekből, derűs, öregkori nyugalommal. Irigyelted ezt a nyugalmat Májló, s a két öreg egymás felé kisugárzott szeretetét is. Ingerülten sürgetted a jegyet. Dühös voltál rájuk, a buszmegállóra is, mert nem láttad a lányt. Aztán a buszt szidtad, mert késett, vagyis tett a menetrendre. Végre előbukkant. Fölszálltál, de türelmetlenül számoltad a megállókban fölöslegesen eltöltött másodperceket. „Essék ki a kereked! — mondtad a vén busznak.

A vasúti pályaudvar előcsarnokában nem láttad a lányt. A pénztáraknál, a várótermekben sem. Bekukkantottál az étterembe is — hiába. A peron után a buszmegálló és a taxiállomás felé vetted az utat. Sehol nem láttad. Már aggódtál érte. hiszen a lány idegen volt a városban. Eltévedhetett, bármi történhetett vele Hülyének tituláltad magad, majd baromnak.

Ekkor láttad meg Tóniát. amint a peronok túlsó végében, az épület falához támaszkodva állt egyedül, védtelenül. Te, Májló. már nem voltál ura az érzelmeidnek. Elfeledkeztél mindenről : haragról, gyűlöletről. Már nem voltál önző. beképzelt férfi, csak szerelmes kis kamasz, aki sietett a szeretett lány felé, s nem kérdezett tőle semmit. Láttad az örömtől fölcsillanó szemét, s már nyújtottad is felé a kezed szótlanul, és kéz a kézben indultatok az étterem felé.

Inni valamit, amire _ a vesztes hívta meg a győztest. Ahová a vesztes vezette a győztest kézenfogva, aki engedelmesen követte. S a legyőzött kivette a lány kezéből a kezét, s átölelte.

A hideg jéghegy pedig egyszerre csak olvadni kezdett az ujjak parázsló tüze alatt.

mm