Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. november 7., csütörtök Néva-parti történelem Leningrad, a régi Pet- rográd a Szovjetunió má­sodik városa. Nem véletle­nül nevezik Észak Velencé­jének : területének egytizedét folyók és csatornák foglal­ják el. Leningrádban nyolc­vanhat folyó és csatorna ta­lálható. amelyeken kétszáz- nyolcvannégy híd vezet ke­resztül. A bővizű Néva fo­lyó a város alapítása óta több mint háromszázszor ön­tött ki. Százéven.ként egy­szer az árvíz katasztrofális volt. Ilyenikor a víz szintje több mint három méterrel emelkedett. A várost ma már hatalmas gát védi. ame­lyet 1977-ben kezdtek építe­ni. Leningrád minden év­szakban szép, de talán leg­vonzóbb a fehér éjszakák idején, amikor a naP csak­nem tizenkilenc órán ke­resztül süt, s a hajnal az éjszakának mindössze fél óra időt ad. Leningrád 1983-ban ünne­pelte fennállásának 280. év­fordulóját. A várost alkotó negyvennégy sziget közül az egyiken még mindig áll az a tölgyfa, amelyet a hagyo­mány szerint I. Péter, a vá­ros alapítója ültetett. Leningrádot a „három forradalom városának’' ne­vezik. Itt kezdődött az 1905 —1907-es első orosz forra­dalom 1917 februárjában itt döntötték meg az önkény- uralmat, november 7-én pe­dig itt győzött a szocialista forradalom. A Szmolnij, ahol a vezérkar volt, jelenleg az SZKP területi és városi bi­zottságának ad otthont. A Szmolnij fehér már­ványtermében zajlott le a Szovjetek II. Ossz-oroszor­szági Kongresszusa, mely el­fogadta a hatalomról, a bé­kéről és a földről szóló le­nini dekrétumokat. Minden kő Lenint idézi. A II. világháború idején 1941. szeptember 8-ától 1944. január 27-ig, vagyis 872 napig blokád alatt állt a vá­ros. 2,5 millió ember ma­radt az ostromolt városban, közöttük 400 ezer gyermek, akiket már nem sikerült evakuálni. 1941. november 20-án 125 grammban álla­pították meg a napi kenyér­adagot: „125 blokádgramm. tűzzel és vérrel elfelezve” — írta ezekben a napokban Ol­ga Bergholc. a leningrádi költőnő. A blokád idején több mint 600 ezren haltak éhen. Az ostromolt város megmentésében felbecsül­hetetlen szerepet játszott a Ladoga-tó jegén létesített utánpótlási vonal: „az élet útja". Leningrád mártiromságát és hőstettét idézi a dicső­ség zöldövezete, amelyet a város körül létesítettek — 220 kilométer hosszan húzó­dik a volt védelmi vonalak helyén. A város egyik neve­zetessége a piszkarjovói em­léktemető, ahol a gránit sír­kövek felett mindig halk gyászzene szól. Leningrád kiheverte a háborút, tovább dolgozik. Jelentős hajóépítő, energe­tikai gépipari központ, itt épült a világ első atomjég­törő hajója, a Lenin. A Néva-parti város emb­lémáját viselik a 300 lóerős K—701-es traktorok, a 800 ezer és 1 millió 200 ezer ki­lowatt teljesítményű turbi­nák és generátorok. Leningrád a tudomány és kultúra fellegvára. A Szov­jet Tudományos Akadémia több mint harminc tudomá­nyos kutatóintézete, negy­venegy felsőfokú oktatási intézmény, mintegy 400 tu­dományos kutatóintézet, ter­vezőiroda működik benne. Negyvenhét múzeuma van Közöttük a híres Ermitázs. ahol több mint 2,5 millió ki­állítási tárgyat őriznek. Éven­te 3,6 millióan keresik fel. Tizenhat színháza között ott van a Kirov Opera- és Ba­lett Színház, amelyet joggal neveznek az orosz balett böl­csőjének. Az orosz kultúra történe­te elképzelhetetlen az olyan leningrádi költők és írók nélkül, mint Biok és Maja­kovszkij. Itt írta halhatatlan zeneműveit Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev és Sosztakovics. Az utóbbi évtizedben Le­ningrád a reneszánszát éli. A régi kerületeket restaurál­ták, a szebbnél-szebb házak eredeti díszükben állnak. Moszkva, forradalom tér 2. Itt, a szovjet főváros centrumában áll a Központi Lenin Múzeum. Hatvan év alatt az országból, s a világ minden tájáról 55 millió em­ber látogatta meg. A múzeum harmincnégy termében több mint 12,5 ezer kiállítási tárgy látható a múzeum birtokában lévő 800 ezerből. Közöttük vannak Leninnek és családjának sze­mélyes holmijai, az életével kapcsolatos dokumentumok, művészeti alkotások. A kiállítási tárgyak fel­idézik a kort, amelyben Le­nin dolgozott. Az első te­remben nemcsak dokumen­tumfotók, eredeti könyvek, az Uljanov család bútorai láthatók, hanem az ifjú Vo- logya Uljanov szobájának egy részlete is. A második teremben, amely az Iszkra című lap kiadását mutatja be, látható egy kandalló ab­ból a lakásból, melyet Lon­donban bérelt. A kandallót és a tapéta egy részét az angol munkások mentették meg a második világháború alatti német bombázáskor. Abban a teremben, melyet az Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspárt II. kongresszusának szenteltek, látható a Lenin rajza után készíteti sakkasztal, az ille­gális irodalom számára ké­szült titkos rekesszel TYjbb, az emigráció időszakából való tárgyat a múzeum Wilhelm Pieclctől kapta. A. Központi Lenin Mú­zeum rendszeres kapcsolatot tart tizenegy külföldi mú­zeummal és húsz Lenin-mú- zeummal. Rendszeresen ta­lálkoznak vezetőikkel, sze­mináriumokat szerveznek a múzeumok tudományos munkatársai számára, és ki­állításokat cserélnek. A Központi Lenin Múzeum AZ EGRI CSILLAGOKAT FORDÍTJA Egy moszkvai professzor emlékeiből Hét évtized nyomja vállát, mégis bámulatos a fürgesége, az emlékező képessége, s ahogy vág az esze egy-egy poénra. Korántsem lenne ez meglepő, ám ő tiszteletbeli magyar, szülőhazája a Szovjetunió, közelebbről: Moszkva. Genna- gyij Szaveljevics Lejbuntyin ugyanis kiválóan érti és be­széli is nyelvünket. Magyarország — életének állandóan visszatérő kedves helyszíne. Mondhatni: második hazája. Ezúttal is nálunk vendégeskedik feleségével. Házigazdánk, Zay Zoltán egri garzonlakásában, za­matos borocska mellett, elő­ször a múlt elevenedik meg, a negyven esztendővel ez­előtti idő... ★ A felszabadító harcok so­rán a 2. ukrán fronttal együtt lépett először magyar földre. — A 9. ejtőernyős had­seregben szolgáltam, mint orvos — meséli. — Sorsul esett, hogy mi Sopron—Bécs irányába haladtunk. Még­pedig két hét alatt, jórészt gyalogosan Jászberénytől Hatvanig, majd Aszódig: Ügy gondoltuk, a németek a Balaton környékén tá­madnak majd. Ezért is ter­veztünk csapást mérni rá­juk a Vértes vidékén. Már­cius 21-én — nagy veszte­ség árán — kiűztük onnan őket. Április 12-én bekerí­tettük Bécset, egy nap múl­va pedig el is foglaltuk. A hónap végén Vorarlbergben találkoztunk a seregtestek­kel, s szedtük rendbe ma­gunkat. Akkor már kerék­párja volt mindegyik kato­nának. Május 5—8. között volt a prágai felkelés. Znai- me közelében igen nehéz harcok dúltak: 150 kiégett harckocsi maradt a csataté­ren. AzutánSchernell had­seregcsoportja a csehorszá­gi hegyekben védekezett. Május 15-én — hét nappal a második világháború be­fejezése után (!) — jött el számunkra is a béke. Egy hónapot vártunk még ott, majd , indultunk vissza gya­log a Nőve Zamkyn keresz­tül Gödöllő, lsaszeg felé. ★ Kicsit sűrű ez a történel­mi visszapillantás. Szeren­csére vendéglátónk a segít­ségemre siet. — Igazán persze, Réde az emlékezetes állomás, ugye? — fordul az idős férfihoz, s mindjárt magyarázattal is szolgál: Fiatalon ebben a Komárom megyei községben tanítottam. Gennagyij bácsi­ra mindenki tisztelettel és szeretettel gondol, aki csak találkozott tele. Nekem is javasolták, ha tehetem, lá­togassam meg Moszkvában. Innen az ismeretség, a ba rútság. ' Ö maga elmosolyodik eny- nyi dicsérő szó hallatán. De rá kell jönnöm, nem elsősor­ban a jóelső érzés megnyil­vánulása ez, hanem az em­lékképek földerengésének, előcsalogatásának ideje is. — Az egyik zászlóaljnál voltam orvos — dől hátra a fotelben. — Március 22-e vagy 23-a lehetett. Rettene­tesen nagy meleg. A pa­rancsnok kiadta az ukászt: egy óra múlva be kell ven­ni Rédét! Félóra elteltével nekem külön is szólt, ké­szüljek, várhatóan sok lesz a sebesült... Üres volt a fa­lu! Később érkezett tíz né­met, automatával tüzeltek ránk, aztán elmentek. A lö­völdözést követően fehér le­pedők, kendők jelentek meg a házak ablakaiban. Majd az emberek is kimerészked­tek. — Arról is beszélj, Gen­nagyij bácsi, ami még ma is járja Rédén az orosz or­vosról! — veti közbe Zol­tán. — Hogy hányán is me­nekültek meg a jóvoltodból? — A németek hamarosan visszacsapást mértek ránk. Legalább száz páncélos jött. Negyven sebesült feküdt a parókia bombabiztos pin­céjében. A mieink a túlerő miatt visszavonultak. Én azonban nem hagyhattam magukra az ápolásra szoruló­kat! Utasítottam a katoná­kat, akik velem maradtak, hogy verjék vissza a táma­dást Másfél órán át tartot­tuk magunkat, aztán sze­rencsére megérkeztek a csa­pataink. A csatában annyi lett a sebesült, hogy tizen­két kocsival alig tudtam kivinni őket a harcból. Rá­adásul kettő ezekből is tönk­rement. Egy ökrös szekér gazdája segített ki. Később megkerestem, addigra a két állatot elveszítette. Megfo­gadtam a szanitécemnek. Távozásunk előtt pedig cé­dulát írtam, adjanak ki ne­ki két jószágot! Különben ez az ember lett a tanácsel­nök Rédén. . . Megáll a beszédben. Mint­ha azon tanakodna, mond­ja-e vagy sem. Az emlékek azonban önkéntelenül is szó­ra ingerük. — Amikor az országba ér­keztünk, kicsit tartottunk a fogadtatástól. De nem volt szükség rá. A Cegléd mel­letti Abonyban például egy kis majorban húzódtunk meg. A magyar lakosságot is mi gyógykezeltük. Napon­ta húszan-harmincan álltak a sorban. Nagyon jó vi­szony alakult ki közöt­tünk. .. Sose felejtem el, az első honoráriumom eav élő kakas volt. Megtettük tábo­ri jószágunknak. Ha jól em­lékszem, Sopronig velünk volt... Rédéről egy 7—8 éves lányka arca idéződik fel gyakran. Szilánk sértette fel az ajkát. Szerencsére nem volt súlyos... Ha tehetem, mindig elmegyek abba a fa­luba. Szeretem őket, s úgy érzem, ők is hasonlóképp éreznek irántam. ★ Csodálom, milyen szé­pen, választékosán formál­ja a mondatokat. Még ma­gyar ember se mindig ké­pes rá. Am, amit ezután hallok, már elégséges ma­gyarázat a „titokra". — Gennagyij bácsi müfor­dítással is foglalkozik már régóta — viszi ismét a szót a házigazda. — Eddig hatvan kötetet fordítottam magyarról orosz­ra — bólogat a moszkvai professzor. — Mikszáth élet­művének majdnem a felét. De olyanokra is szívesen gondolok vissza, mint Lázár Ervin A hétfejü tündér cí­mű színdarabja, Fehér Klá­ra Nem vagyunk angyalok­ba, vagy Gyárfás Miklós Egérút-ja, aminek nálunk ez volt a címe: Ébredj fel, énekelj! — Hogyan kezdődött a műfordítói munka? — A háború előtt a ma­gyar irodalmi alkotások né­met közvetítéssel kerültek át oroszba. Az első novel- lás kötetet 1948-ban állítot­tam össze. Olyanok írásai szerepeltek benne, mint Illyés Gyuláé, Illés Béláé, Kuczka Péteré, Janikovszky Éva és Mesterházi Lajos személyes jóbarátaim. — Sa gyerekek? — szó­lal meg váratlanul a fele­sége, aki ha keveset is be­szél, de sokat megért ma­gyarul. A férj hálásan pil­lant vissza: — Nagyon szeretek talál­kozni, beszélgetni a magyar kislányokkal, kisfiúkkal. Tíz nekik írt könyvet ismerhet­tek általam a szovjet gye­rekek. — A legnagyobb sikert melyik fordítása hozta? — Fehér Klára már emlí­tett alkotása, azután Gaál György Sándor életrajzi re­génye, amit Liszt Ferencről írt. A legolvasottabbak kö­zé tartoznak Berkesi And­rás könyvei is. Olykor elérik az egymillió példányt. Éven­te egyébként két mű jelenik meg a toliamból. — Mi az újabb álma? — Gárdonyi Egri csilla- gok-ján dolgozom jelenleg Százötven oldal már kész is belőle. Igazán nem ártana, ha itt Egerben kezdeményez­nék a kiadását. Koproduk­cióban, mondjuk a Pravda Kiadóval! Hamarabb napvi lágot láthatna, mintha pes tiekkel egyeznénk meg. S ez ebben az idegenforgalmi városban egyáltalán nea mindegy! ★ Elfogy a társalgásra szánt idő. Azért még — kis győz- ködés után — kiderül, Gen­nagyij Szaveljevics valósá­gos polihisztor. Orvosi dip­lomája mellé megszerezte a bölcsészetét, a közgazdasá­gét. Másfél év alatt tette le jogi egyetemi vizsgáit Volt jogász és diplomata is Leginkább azonban a mű­fordítás kötötte, köti lemin- dennapjait. Igazságszeretetéről is meg­bizonyosodhatom, ahogy szenvedéllyel ecseteli ügyész­kedése alatti eseteit, miköz­ben a belvárosba igyek­szünk. Búcsúznunk kell, nemsokára indul a vonatuk — Az útirány Csehszlová­kia, majd az NDK — mond­ja. — Megmutatom már a nejemnek, merre jártam én annak idején. Persze, ez sem okoz nehéz­séget a moszkvai professzor­nak. Kitűnően beszél szin­te valamennyi szláv nyel­ven, továbbá németül. De — miként tudósít róla — svéd szavakat használ, ha kissé mérges, magyart vi­szont, amikor jó a kedve, s egy kicsit boldog akar len­ni. .. Szalay Zoltán A múzeum belseje (Fotó: APN — KS' Lenin fényképe 1918-ból (Fotó: APN — KSi

Next

/
Thumbnails
Contents