Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. november 7., csütörtök 3. Pártkongresszus után füzesabonyi körzetben Interjú Antal Lajossal, az MSZMP Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának első titkárával Az MSZMP XIII. kongresszusának hatá­rozatai csupán a terület, és településfej­lesztésben a cselekvések egész sorát köve­telik társadalmunktól. Vajon mit jelent ez Heves megye egy kisebb körzetében? — ér­deklődött a Népújság képviselője a közel­múltban Füzesabonyban Antal Lajostól, a Magyar Szocialista Munkáspárt Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának első titkárától. La — A közigazgatás is­mert korszerűsítése óta a vezető testületek már nemcsak a legnépesebb helység, hanem a kör­nyékbeli kisebb falvak jelenéért, jövőjéért is egy­aránt felelősek. Hogyan tükröződik ez a párt mun­kában, amikor a nagy­község előbb-utóbb vá­ros szeretne lenni, a je­lentéktelenebb települé­sek is nyilvánvalóan előbbre kívánnak lépni? — Ogy érzem, hogy a párt a mi vidékünkön is jól fel* készült a tavaly történt közigazgatási átszervezésre, 'hiszen ezt különösebb poli­tikai megrázkódtatás nélkül sikerült végrehajtani. Jól­lehet, a tennivalók számunk­ba is új. szokatlan, a ko' rábbiaknál nagyobb felada­tokat jelentettek s jelente­nek még mindig. Nem csu • pán egy irányítói „lépcső­fok" kiiktatásáról, hanem a segítő, ellenőrző tevékeny­ség szélesítéséről s színvo­nalának minőségi emelésé­ről van szó. Közgazdasági szakkifejezéssel élve: a pártmunkában is az inten­zív szakaszba léptünk. Meghatározóvá vált az ön­állóbb kezdeményezés s a hozzá, szükséges alaposabb felkészültség. Iparkodtunk és iparkodunk a követel­ményeknek megfelelni Azon vagyunk, hogv a po­litikai felépítmény minden eleme eredményesen funk­cionáljon. Amikor nem ké­vés erőfeszítéssel oszto­zunk a lakosság életkörül­ményeinek puszta megőrzé­sén is, újra meg újra pró- házunk a politikai munká­ban, s úgyszólván naponta mérlegre tesszük: hogyan tudjuk fenntartani a társa­dalmi aktivitást, megbe­csülni. amit a közösségért végeznek s megőrizni a leg­fontosabbat, a pártegyse­get ... Az eltelt nem egé­szen két esztendő még ko­rántsem alkalmas időtálló következtetések levonásá­ra, de aligha kell szégyen­keznünk. S -bben nagy ré­sze van annak, hogy a ko­rábbi pártkongresszus óta eltelt időszakban is szépen gyarapodott a terület, ami­ben tanácsainknak és 1980 óta veszteség nélkül gazdál­kodó üzemeinknek, szövet­kezeteinknek egyaránt fon­tos szerepe van. A közép­távú tervciklusban határo­zottan javult az alapellá­tás, kulturáltabb lett a ke­reskedelem, a 17 település közül már csak háromból hiányzik a vezetékes víz. 27 százalékkal nőtt a belső kiépített utak hossza, s csaknem fele részük szilárd burkolatú. Tizennyolccal több az általános iskolai tanterem, hárommal a tor­naterem, ez év szeptembe­rétől használhatják a diá­kok a középiskolai kollé­giumot is. Mellettük négy új orvosi rendelőt és szol­gálati lakást sikerült átad­ni, a lakásszaporulat pedig — az építési program lénye­ges túlteljesítése miatt — nem kevesebb, mint 621. Megelégedésről azonban szó sem lehet. Hiszen, mint említettem: nincs még min­denütt vezetékes jó ivóvíz, jó néhány helyen gondot okoz a belvíz, az utak álla­pota, sőt veszélyeztetik a népességmegtartást is. S egyik-másik kisebb telepü­lés problémájával olykor Füzesabonyban is találkoz­hatunk. Nehezíti a dolgun­kat, hogy a vonzáskörzet­ben sem egyformák a taná­csok anyagi lehetőségei, és a velük szemben támasz­tott igények, a helyi, illet­ve központi érdekek egyez­tetése. a reális rangsorolás cseppet sem egyszerű vál­lalkozás. Mégis megpró­báljuk, s bízunk abban, hogy további igyekezetünk sem lesz eredménytelen. — Milyen az együttmű­ködés a tanácsokkal, a a népfronttal, a szakszer­vezetekkel, az ifjúsági szövetséggel a VII. ötéves terv kialakításában? — Tekintve, hogy alap­vetőnek tartjuk a közös munkát, jó kapcsolatokat ápolunk ezekkel a szerve­zetekkel, mert a lakosság legszélesebb rétegeinek vé­leményét, kérését. javas­latát közvetítik. Remek al­kalom volt az információ- szerzésre a legutóbbi vá­lasztási eseménysorozat is, s úgy érzem: szintén sokat meríthettünk a megrende­zett társadalmi vitákból. Pártszervezeteink arra tö­rekedtek, törekszenek, hogy a tanácsi koncepciókba ke­rült legfontosabb érték- és érdekelemeket vizsgál­ják a végleges döntés előtt. Ezt tette q városi jogú párt­végrehajtóbizottság is, ami­kor a VII. ötéves terv tele­pülésfejlesztésének ágazati féladatait politikailag rang­sorolta. — A kongresszusi ha­tározatok szerint általá­nos követelmény az alap­ellátás javítása. Az elkép­zelésekben konkrétabban hogyan mutatkozik a pártszervek kezdeménye­zése, s milyen a párt be­folyása a fejlesztések megvalósításában ? — Politikai állásfoglalá­sunk egyetértésre talált. Tekintettel a demográfiai helyzetre, kiemelt fontossá­gú az alsófokú oktatás to­vábbi fejlesztése, a terv­ciklus második felében pe­dig a középiskolai helyzet javítása is cél. S lényegé­ben ezekhez kapcsolódik még a füzesabonyi könyv­tárépítés s a tömegsportot is szolgáló tornacsarnok létesítése. Az egészségügy területén a szakellátás meg­teremtése jelenti a fejlődést, a kereskedelemben pedig a KERSZI-nél a kezdemé­nyezésünkre megrendelt kisvárosi modell megvaló­sítása. Szeretnénk, ha a jö­vőben végre az állami szék' tor is megjelenne üzletháló­zatunkban, s ezzel ki­egyensúlyozottabbá válna az áruválaszték és -kínálat. Ugyancsak pártbizottsá­gunk szorgalmazta a nagy­község két részét összekö­tő vasúti aluljáró építését, amely a közlekedési gondo' kút csökkenti. A munkála­tok ütemesen haladnak, s úgy tűnik, hogy a jövő év november 7-re befejeződ­nek. A hírközlés terén az országoshoz hasonló prob­lémák leküzdésén fárado­zunk. A tanács által össze­hívott koordinációs meg­beszélésen a helyi vállalá­sok megtörténtek, így a to­vábbiakban már a Magyar Postán a sor. S mindez a jövőnek csak egyik oldala. Város környéki bizottsá­gunk ugyanis a nagyköz­ség és a környező tanácsok külön pénzügyi alapból tör­ténő fejlesztési elképzelé­seinek megvalósítását se­gíti. szintén a feladatok sürgősségi sorrendjében. — Kiemelten fontosnak ítélte a XIII. pártkong. resszus a lakáshelyzet ja­vítását. Milyenek erre a lehetőségek „falun”? — Területünkön a VI. ötéves terv során is a ma­gánlakás-építés volt a meg­határozó. s körülményeink ismeretében a jövőben szin­tén ez látszik elsősorban a járható útnak. A növekvő arányú magánlakás-építést az eddigiekben telekhiány nem akadályozta, s tanácsa­ink a jövőben is mindent megtesznek annak érdeaé- ben, h jgy a szákiéges te­rületeket biztosi'sák a Hi­telekkel, szociális kedvez­ményekkel támogatott ha­sonló vállalkozásokhoz. Gazdasági egységeink se­gítő lehetőségei sajnos mér­séklődtek, jelenleg inkább már csak a bérlőkijelölési jog megvásárlásával élnek vagy — az egyébként még mindig számottevő — fuvar­díjengedményekkel könnyí­tik dolgozóik, elsősorban a fiatalok „fészekrakását", ör­vendetes, hogy például ez utóbbi gyakorlatot már vala­mennyi szövetkezetünk kö­veti. — Bizonyára ebben a térségben is csökkentheti a gondokat a mostanában sokat emlegetett „TEHO”. Sikerült-c minden tele­pülésen megértetni en­nek jelentőségét, reáli­sak-e az elképzelt díjak? Megállapításaiknál meny. nyiben veszik figyelem­be a lakosság teherbíró képességét. van-e kellő differenciálás? — Fejlesztési elképzelé­seinknél nyilvánvalóan mi is számítunk a település­fejlesztési hozzájárulások­ból befolyó pénzre. A díjak elfogadtatása jelenlegi mun kánk egyike. Az eddigi ta­pasztalataink szerint a la­kosság reagálása pozitív, az összegek kialakult nagysága pedig 600 forint körüli. Jó­váhagyásuk után — egyéni kérelmek alapján, tehervi­selési képesség, szocjajjs helyzet szerint — várható az említett differenciálás Szorgalmazzuk, hogy á/ egyes tételek megállapítá­sánál messzemenően figye­lembe legyenek véve a csa­ládok körülményei, a befi­zetések senkitől se köve­teljenek erőn felüli áldoza­tot. . Mindez, természete­sen csak egy része forrá­sainknak. s csupán lendít­het programunk valóra vál­tásán. Üj ötéves tervünk megvalósításához ugyanis a legbiztosabb alap — mi­ként utaltam már rá — a mostaninak sok szép ered­ménye, nem utolsósorban a lakosság értékes társadalmi munkája. S a legnagyobb garancia az itt élők továb­bi akarata. Jóleső számunk­ra, hogy elgondolásaink­nál érezzük a megyei veze­tés megértő, segítő szándé­kát. Ügy véljük, hogy így együtt remék kiindulópon­tul szolgálhatnak városia­sodó településünkön, az ál­lampolgárok városiasodó közérzetének megteremté­séhez Is. — őszinte szívvel kí­vánjuk, hogy terveik si­kerüljenek s igyekezetük­kel kivívják a körzet tel­jes megelégedését. Gyóni Gyula AZ SZKP MEGÚJÍTOTT PROGRAMJA I nagy október nyomdokain mellett élésnek — mint stra­tégiai feladatnak — a megha­tározásával. A novemberi genfi Gorbacsov—Reagan találkozó előtt az amerikai elemzőknek fel kell figyel­niük arra, hogy a Szovjet­unió elkövetkező évtizedeit meghatározó dokumentum leszögezi: a párt a két nagy­hatalom normális, stabil kapcsolataiért száll síkra. Az is nagyon lényeges, hogy az SZKP ismét megerősíti, megengedhetetlennek tartja, hogy a két világrendszer közötti ideológiai ellentéte­ket kiterjesszék az állam­közi kapcsolatokra. És még valami, amire mindenütt érdemes odafigyelni: „Az SZKP ünnepélyesen kinyil­vánítja, hogy nincs olyan fegyver, amelynek kölcsö­nösségi alapon hathatós el­lenőrzés alkalmazásával való korlátozására a Szovjetunió né állna készen.” Az általános értékelések és a nemzetközi kapcsola­tokra vonatkozó tételek jelentőségétől nem marad­nák el a szovjet társadalom és gazdaság belső fejlődésé­nek útját kijelölő passzusok. Az olvasó ezeket azzal a tudat­tal tanulmányozza, hogy a világ legnagyobb országának gazdasági és társadalom- politikai programját tartja a kezében. A tudományos elemzés követelménye itt sem érvényesült kevésbé, mint a nemzetközi sza­kaszban. Sőt, amíg az SZKP vezetése nem tartotta szük­ségesnek, hogy a nemzet­Nehéz dolog történelmi pillanatokat elképzelni. Milyen lehetett például a több, mint nyolcvan évvel ezelőtti pártkongresszus, ahol néhány tucat emigráns, titokban, álnéven utazó fia­talemberek és nők összegyűltek, hogy valami újat indítsanak meg? Vannak persze visszaemlékezések az orosz szo­ciáldemokraták második kongresszu­sáról, tudjuk kik vettek részt, miféle harcban formálódott az új típusú for­radalmi munkáspárt eszméje ténnyé, hogyan fogadták el a pártprogramot. A forradalmárok akkor is — ez tör­vényszerű — optimisták voltak. Iga­zuk tudata diktálta, hogy bízzanak eszméik megvalósulásában, végrehajt­hatóságában. Jó lenne mégis tudni: az önkényuralom elleni harcot hirdető maroknyi csoport milyen távlatokban gondolkozott. Hiszen akkor rajtuk kí­vül atig-alig1 gondolhatott bárki arra. hogy az önkényuralmat, a cári zsar­nokságot alig másfél évtized múlva megdöntik, s Oroszországban valami egészen új kezdődik. Példátlan bátorság és elszántság kellett a nagy kí­sérlethez. Az elmúlt csak­nem hét évtized a kísérle­tezők merészségét igazolta. A körülmények, feltételek változása nem csökkentette az évtizedek alatt a fórra-, dalmiság követelményeit, ám ezek alapvetően változ­tak meg. Az első pártprog­ram megfogalmazásának idején az orosz birodalmat agyaglábú óriásként emle­gették. Ki vonná ma két­ségbe. hogy az új szovjet ország 1917 októberét kö­vetően acéllábakra állt? A Szovjetunió most az októberi forradalom hatvan­nyolcadik évfordulójáról emlékezik meg. A hét évti­zedes fejlődést, győzelme­ket, nehézségeket felvázol­va a dokumentum megál­lapítja. hol is tart ma a szovjet társadalom. A fej­lett szocialista társadalom építése folyik — szögezik le — amelyben „napi fél­adattá vált a szocialista társadalom mindent átfogó és mindenoldalú tökélete-- sítése, lehetőségeinek és előnyeinek mind teljesebb és hatékonyabb kihaszná­lása.” Ez a küzdelem nem lég­üres térben folyik, — kiala­kult a szocializmus világ- rendszere. A pártprogram tervezete a Varsói Szerző­dés és a KGST országainak együttműködését méltatva leszögezi: ..A történelem eddig nem ismert Ilyen or­szágközösséget, amelyben senkinek sínesnek és nem is lehetnek különleges jogai és kiváltságai. amelyben a nemzetközi kapcsolatok valóban a népek közötti kapcsolatokká váltak...” Az SZKP újjászerkesz­tett programja is jelentős teret szentel a szocialista világ „környezetének", elemzi az imperializmus, a fejlődő világ helyzetét, el­lentmondásait. Korunk a két világrendszer együtt­élésének és versengésének kora. E történelmi verseny, amely az új társadalom fe­lé vezető utat kíséri, súlyos ellentmondásokat és veszé­lyeket hordoz. Az értékelés megerősíti: a háború nem elkérülhetetlen, az egyetlen ésszerű és elfogadható út. a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. A Szovjetunió nem támo­gatja a „forradalom export­ját”, ám ellenáll minden kísérletnek, amely az ellen­forradalom „kivitelével” próbálkozik. Ezek a meg­állapítások összhangban vannak a békés egymás közi kapcsolatok eddig kö­vetett vonalán változtas­son, addig a gazdaságot il­letően a programtervezet sok új elemet és nem kevés önkritikus megállapítást is tartalmaz. Ezek mindenek­előtt az irányításra, a gazda­sági építésre, az ipari termék- váltás felgyorsítására, a meg­lévő alapok jobb kihaszná­lására vonatkoznak. Lé­nyeges az a tétel, ami a jövőt megalapozó beruhá­zásokra vonatkozik. A párt program előírja azt is, hogy a fejlődés meggyorsítása céljából a népgazdaság minden ágazatából be kell vonni a vállalatokat a köz­szükségleti cikkek gyártásá­ba. A szovjet párt az intenzív fejlődés, a felgyorsult mű­szaki haladás, s a lakos­ság mind teljesebb ellátá­sának útját, a közgazdasági és irányítási rendszer tö­kéletesítésében jelölte meg. Ez egyebek között a válla­latok és az egyesülések ön­állóságának növelését, az önelszámolás elterjesztését jelenti. Együtt jár ez a köz­ponti szervek által kiadott mutatók számának csökken-, tésével. Az adminisztratív láncszemek sokaságának kikapcsolása is hangsúlyt kapott a dokumentumban. A gazdaságpolitikában a párt a dolgozók alkotó kez­deményezéseinek. a terme­lés irányításúba való be­vonásának igen nagy jelen­tőséget tulajdonit. A párt­programnak az államelmé­let fejlődésével foglalkozó szakaszai szerint ugyanis a kommunista társadalom fe­lé vezető utat, az össznépi­vé vált szovjet állam de­mokratizmusának kiteljese­dése, a dolgozóknak a po­litikai életbe való teljes jo: gú részvétele jelenti. A párt s itt ismét a kritikus hangnemre kell felfigyelni — szigorú fellépést követei azokkal szemben, akik az államapparátusban lelkiis­meretlen munkát végeznek „Hivatali beosztással való visszaélés, karrierizmus, személyes meggazdagodás­ra való törekvés, sógorság- komaság. protekció — ezek azok a vétségek, ame­lyek szigorú megbüntetésé­re a pártprogram felszólít A szovjet kommunisták rém festenek ciszágukról idealizált képet: a párt a lenini elvet követve a nagy október nyomdokain ha­ladva, tömegek között él, azok szemével látja az or­szágot, azok eszével és szí­vével érzi a gondokat, ke­resi a legjobb megoldásokat A dokumentum nem a re­alitásoktól elszakadt elmél­kedés. nem vágyálmok ösz- szesítése és kergetése, ha­nem a hosszú távú célki­tűzéseik napi feladattá, le­bontható gyakorlati munka- programja. A nyolcvanegynéhány éve elhatározott első prog­ramtól az átszei-kesztett har­madikig nemcsak ember­öltők sora. de a forradalom által elindított, visszafordít­hatatlan irányú társadalmi fejlődés vezetett el. Akkor a cári önkény megdöntése, az alapvető szabadságjo­gok megszerzése volt a cél. A londoni kongresszus küldöttei által megfogal­mazott harci feladatokat végrehajtották. A mostani programban kitűzött tenni­valók is forradalmi mun­kastílust és össznépi csele­kedetek sorát igénylik. Miklós Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents