Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. november 6., szerda A szépen gondozott kertben, az 5szi napsü­tésben rózsáival bíbelő­dik. Berényi Józsefet, a gyöngyösi Mátra Mú­zeum igazgatóját már otthon találjuk: nyugdíj előtti szabadságát tölti. Betessékel a barátságos otthonba. rágyújtunk, s a cigarettafüst bodrai mellett mesélni kezd. Egy tartalmas pálya története Mnzeümigaziató, nyugdíjban — A Tisza partján, Sarud mellett, a szatmárpüspöki uradalom tanyáján, egy négypitvaros cselédházban láttam meg a napvilágot. Szüleim nem voltak olyan körülmények között, hogy taníttassanak, így hat elemit jártam Sarudon. A helybéli kántor figyelt föl rám, ő készített fel a polgári isko­la első osztályára. Biciklivel jártam Tiszafüredre, míg le nem esett a hó. Aztán öt pengőért kaptam szállást, kosztot; tanítványokat vál­laltam, hogy fizetni tudjak. Mindenképpen tanító akar­tam lenni. Elég nehezen si­került bejutnom az egri lí­ceumba, abolis kitűnő ta­nuló voltam. Aztán közbeszólt a hábo­rú. Közeledett a front, s .mint leventét, elvitték a fiatal Berényi Józsefet. Szen- cen érte meg a felszabadu­lást, onnan gyalogolt egy társával egészen hazáig. — Ahogy elvégeztem a líceumot, Ramocsaházán kezdtem tanítani. Szabolcs- Szatmár megyében. Alföldi gyerek lévén, mindig is hegyvidéki faluba szerettem volna kerülni. Megkaptam a kántortanítói állást, majd jött az államosítás. A párttól komoly megbízatást kaptam: a helybéli iskola államosí­tását. Akkoriban mindenfaj­ta 'tapasztalat híján, nem volt könnyű. Én lettem az első úttörőcsapat vezetője is. A párt tagjainak sorába 1952-ben lépett be. Ekkor már járási tanácstag volt, majd Nagyútra helyezték is­kolaigazgatónak. Derűs mo­sollyal mondja: — Mindig odaszólitottak, ahol baj volt, ahol „rendet kellett teremteni”. A nagy­úti iskolában heten tanítot­tak és igen rossz volt a tantestületi légkör. Jólesően emlékszem vissza rá, hogy Berényi József: Úgy érzem; tem meg .., sikerült javítani ezen. Majd 1956 januárjában úgy dön­töttek, hogy Besenyőtelken van rám szükség. Nagyon szerettem a pedagógusmun­kát. Akkor éreztem magam igazán jól, amikor a gyere­kek közt voltam. Akkoriban már nagyon sok társadalmi funkcióm volt. Többször hívtak a tanácshoz, de én nehéz szívvel váltam volna meg az iskolától. — Végül is aztán 14 évvel később mégis elvállalta a füzesabonyi járás vb-titkári tisztét. — Igen, de azzal a kikö­téssel, ha megszűnik a já­rási tanács, visszamegyek tanítani. Csakhogy időköz­ben megalakultak a hivata­lok, és Gyöngyösre hívtak elnökhelyettesnek. A város tanácselnöke 1971-ben let­tem, majd két év múltán újra megválasztottak. így 1978. szeptember 1-ig töl­töttem be ezt a funkciót. — Hogyan emlékszik ezek­re az évekre? — Akkor épült fel a Mér­ges úti lakótelep. Valameny- nyi „kiegészítővel”: óvodá­val, bölcsődével, boltokkal. Szerintem ez a város leg­szebb lakótelepe; t sikerült megértetni a mérnökökkel, hogy ne skatulyaházakat építsünk. De ebben a tiszt­ségemben is a legjobban az emberekkel szerettem fog­lalkozni. Ha csak tehettem, mindig én tartottam a fo­gadónapot. Személyes prob­lémaként éreztem át az alacsony nyugdíjasok hely­zetét, az idős emberek gond­ját. Majd a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatója lett. Ahogyan megfogalmazza, úgy érezte, újra pedagógus tevékeny, munkás éveket él­(Fotó: Perl Márton) lett. Hiszen az évi 260—280 ezer látogató közül már ak­kor is nagyon sok volt az iskolás. — Sokszor megdöbbentem az eltelt évek során, milyen sokat változott a pedagógu­sok szemlélete. Csak kevés akadt közülük, aki jegyzet­tel a kezében vitte végig a termeken a gyerekeket és magyarázott. Pedig a mú­zeum igen jó alkalmat nyújt az iskolán kívüli nevelésre, az ismeretek bővítésére. — A hét év során, míg ön volt az intézmény igaz­gatója. tárgyiakban is gaz­dagodtak. . . — Amikor odakerültem, egy állandó kiállításunk volt: a Mátra állat- és nö­vényvilága Sikerült bővíte­ni az épületet, és átköltöz­tetni a természettudományos részleget. Jó kapcsolatot építettünk ki az üzemekkel, intézményekkel. Megalakult például a múzeumbarátok köre, amelynek 23 vállalat, szövetkezet tagja és három­száznál több az egyéni pár­toló. Jelentős pénzösszeggel támogatják az intézményt. Évek óta itt kap helyet Herman L ipát hagyatéka, amelyet özvegye ajánlott fel számunkra. Egyre gyakorib­bak lettek az időszakos ki­állítások, és két év alatt megtörtént a földszint külső­belső felújítása. Pontosan 39 év és 277 nap telt el tartalmas, mozgalmas munkával életében. S, hogy mivei tölti a pihenés nap­jait Berényi József? — Elárulom, az emlékira­taimat rendezgetem. Ha si­kerülne valamilyen formá­ban kiadatni, talán példaként szolgálhatna a fiataloknak.,,. Mikes (Márta A Bahama-szigeteken fényképezik Á „fegfotogénebb magyar hölgy // Legutóbb akkor találkoz­tam Kalmár Zitával, ami­kor az elődöntők során nem került a továbbjutók mezőnyébe. Bosszús volt és elkeseredett. Aztán történ­hetett egy és más a zsűrivel, mert végül is csak ott volt a döntőben. Sőt — általános vélemény szerint —, ő járt a legjobban még ha csak a hatodik lett is a rangsor­ban. — Szinte még most is hihetetlen — gyújt crá egy cigarettára, — nem is cse­rélnék senkivel, még a „ki­rálynővel” sem! — mondja. Megértem. Százezer forint és az egyéves kaliforniai ösztöndíj nem akármi. Egy évvel ezelőtt. amikor a Külkereskedelmi Főiskolán számára véget értek a di­ákévek, és munkát vállalt a budapesti porcelángyár­ban, aligha sejtette, hogy ... — Már korábban is felkér­itek reklámfotózásra. Az utóbbi időben pedig egyre gyakrabban. S miután a munkám .nem nagyon tet­szett, kezdtem teljesen efelé fordulni. Furcsán jó érzés, amikor az ember először látja magát egy újságban vagy egy reklámfotón. Azt hiszem, más is így van ve­le az elején, de ezt is meg lehet szokni. Aztán jött a Magyarország szépe válasz­tás ... Gondoltam. meg­próbálom. Az elején nem in­dult túl jól. Az elődöntő­kön nagyon a középmezőny­ben végeztem. Még a döntőt megelőzően sem voltak nagy esélyeim. Azt hiszem, ki is akartak ejteni, mert netn írtam alá azt az annyi­szor emlegetett nyilatkoza­tot. Nem mintha túlságosan el lennék ragadtatva ma­gamtól. inkább csak nem akartam elkötelezni ma­gam egy helyre és külön­ben sem értettem egyet ve­le. Tudom jól, hogy a szép­ség adottság. De ha már egyszer megvan ... Talán most sokan irigyeLnek. mondván, nem is a legszebb kapta a legnagyobb díjat, de a különdíj nem is arra Szólt. Én fotózni szeretek, ahhoz pedig az szükséges, hogy valaki fotogén legyen, jól lehessen fényképezni. Az pedig már ugye több­nyire a fotósokon múlik. — Mi les7 a százezer fo­rint sorsa? — Nem költőm el, hozzá­teszem a többihez, gyűjtök még mellé és egyszer egy önálló lakást szeretnék ven­ni. — Mit tud Kaliforniáról? — Nem túl gokat, hiszen ott még nem jártam, de bi­zonyára nagyszerű lesz. A tanfolyam ideje alatt remé­lem kapok szerződéseket is. De azon még ráérek gon­dolkozni. hiszen csak egy év múlva leS7 aktuális. Viszont ha minden sikerül, és össze­jön, most novemberben New Yorkba utazom a Neue Revue és a Play Boy meghívására. Ott töltök két hetet, aztán még kettőt a Bahama-szigeteken. Fotó­zunk. Próbafelvételeket ké­szítenek velem. Ügy tudom, az egyik külföldi zsűritag ajánlott be náluk. Előtte persze megnéztek egy fotó­sorozatot. Elnyomja a cigarettát és az időt tudakolja. Elnézést kér. de mennie kell.. Fel­veszi kis utazótáskáját, a „legfotogénebb" magyar hölgy beszáll — a liftbe. Látó János Dobó István ismeretlen élete és tragikus halála Dobó István Habsburg Ferdinand előtt nagy be- becsületben állott, s bár fia. Miksa koronázásán, 1563-ban, még őt is zászlósurak sorában találjuk, de az új uralkodó és közte sohasem alakult ki gyü­mölcsöző kapcsolat. Neki is egymásután kellett el­szenvednie az egyre erősödő Habsburg-centralizáció során a jogsértéseket és hatalmaskodásokat. Legveszélyesebb ellenfelé­nek Rueber János kassai fő­kapitány bizonyult, aki nem­csak kémkedett minden lé­pése után, de német kato­naságot vezényelt Dobó sze- rednyei várába. Ung megyei birtokain több falut pedig a német zsoldosok kifosztottak, elpusztítottak. Léva környé­kén szoléit és gyümölcsös- kertjeit prédálták fel. Seb­hez járult egy, évtizedekig húzódó, áldatlan pereskedé­sének minden súlya is. Az első, erkölcsileg súlyos csapás akkor érte, amikor 1564-ben leváltották minden indoklás nélkül a bányavi­déki főkapitányt tisztségről. Nem pusztán Dobó, de egesz sor társának kellett el­szenvednie az egyre szeszé­lyesebbé és vadabbá váló Habsburg-önkényt, amelyet csak hatványozott, hogy ugyanakkor Miksa nem gon­doskodott az országnak az egyre hevesebben és heve­sebben megnyilvánuló, török katonai nyomás ellen való kivédéséről. Így esett el a mohó oszmán ostroma nyo­mán, 1566-ban Szigetvár és Gyula is. Hogy Dobó Istvánnak mi­nő megaláztatást és gyalá­zatot kellett elszenvednie, jól illusztrálja a következő eset. Az uralkodó levele nyomán Becsbe utazott pe­res ügyében, hogy a király előtt feltárja az igazságot, de Miksa végül is nem volt hajlandó fogadni a Habs- burg-háznak oly sok szol­gálatot tett. hős katonát. Amikor pedig Pozsonyban akart eljárni ügyében, az idős férfiút és szolgáit a po­roszlók elfogták, s egy idő­re fogva tartották, s csak mint marhahajcsár szökhe­tett meg. A hazára leselkedő ve­szélyt többen, köztük Dobó is, világosan felismerték és szembefordultak a Habsburg- udvarral. A mozgalom Er­délyben született, ott kíván­ták megszervezni, és a ma­gyar elégedetlenek csoport­ja csak annak kibontakozá­sa után lépett volna a tet­tek mezejére. Az elégedet­lenkedők Erdélyben és a királyi Magyarországban lengyel barátaikban találtak egymásra. A mozgalom ki­robbanása előfeltételének egy külföldről, János Zsig- mond oldaláról jövő táma­dás megindulását tekintet­ték. Miksa, besúgóhálózata ré­vén, tudomást szerzett az elégedetlenkedők mozgalmá­ról. A nagyobb haszon re­ményében, a valóságtól lé­nyegesen eltérő, kiszínezett jelentések, sőt ráadásul ha­misított iratok fényében, az uralkodó elhatározta, hogy lecsap a mozgalom három vezetőjére: Dobó Istvánra, Balassa Jánosra és Hornon - nay Drugeth Gáspárra. Ma­gához csalogatva kívánta hurokra keríteni őket. Az 1569 januári ország- gyűlésre Pozsonyba hívatta az uralkodó Dobót, de az, megneszelve a rá várakozó veszélyt, távolmaradt. Ezt. követően februárban, a ma­gyar tanács ülésének ürü­gyén, már Bécsbe rendelte, de Dobó István jól tudta, hogy a császárvárosban semmi sem biztosítja szemé­lyes szabadságát. Végül is. az 1569 augusz­tusban meghirdetett ország- gyűlésen úgy Dobó. mint Balassa János is megjelent, de Homonnay Gáspár, rosz- szat sejtve, otthon maradt. Több mint kéthónapi ta­nácskozás után. október 12- én. reggel, Miksa a pozso­nyi várbeli lakosztályára hí­vatta a rendeket, köztük Balassát és Dobót is. Az eseményekről hallgassuk meg a kortárs Istvánffy Mik­lós elbeszélését: .......noha váratlan havas és szeles zivatar tört ki. a várba mentek és az előszo­bában várakoztak. Akkor a császár behivatta őket (Do­bót és Balassát). Midőn be­léptek, Listhius János veszp­rémi püspök, kancellár, ke­vés szóval ismertette őfel­sége tanácsának ítéletét. Őket az ellenséggel való tit­kos szövetkezés miatt, őfel­sége tanácsa javasolja a császárnak, hogy tartóztas­sák le. Midőn saját védel­mükben szólni akartak, a császár parancsára a testör- ség körülvette őket és meg­parancsolta nekik, hogy kö­vessék ... az épület alsó ré­szébe vezették le őket, mely vasrácsos ablakkal volt el­látva.” így lett az egri hős Habs­burg Miksa foglya, a pozso­nyi vár börtönében. Az uralkodó az országgyű­lési vitákra adott válaszá­ban „rátért” kettőjük hűt­lenségének és álnokságának közlésére — jelenti a velen­cei követ a dózsénak — és súlyos szavakkal nemtetszé­sének és fájdalmának adott kifejezést, hogy az erdélyi­ekkel való cinkosságuk kéz­zel fogható, át akartak men­ni és fellázadni őfelsége el­len. Elmondta, hogy letar­tóztatásukkal azt akarta, hogy üzelmeik ismeretes­sé váljanak az igazságszol­gáltatás illő kereteiben és rendes bírái által, a király­ság törvényeinek és alkot­mányának megfelelően.” Az országgyűlés rendjei körében óriási megrökönyö­dést és felháborodást keltett Dobó és Balassa letartózta­tása, úgyannyira, hogy sza­badon bocsátásuk biztosíté­kaként hajlandók voltak 200 ezer aranyat letétbe helyez­ni, és 30 előkelő származá­sú férfiút kezesnek adni. De minden mentőakció haszta­lannak bizonyult. Sőt az elé­gedetlenkedők harmadik ve­zére: az otthon maradt Ho­monnay Drugeth Gáspár el­len ' is elfogatási parancs ment Kassára — szerencsé­re eredménytelenül. „A két bebörtönzöttről azt mondják —olvassuk a velen­cei követ jelentésében —, hogy őfelsége kezébe sok olyan levél került, melyeket saját kezükkel írtak Erdély­be, és az erdélyiektől kap­tak, így azután őket bűnük­ben rábizonyított vádlottak­nak tartják, jóllehet, ók ta­gadják a levelek szerzősé­gét .. . " Nézzünk hát a kulisszák mögé, hogy mi is lehet a meztelen valóság. Egy Ken- deressy István nevű volt pap. hitvány gazfickó, búsás jutalom reményében, levele­ket és pecséteket hamisított, melyek szerint a betömlö- cözöttek és a megugrott Ho­monnay titkon összeszövet­kezett volna a Habsburg-ki- rály ellen az erdélyi feje­delemmel. A császár nem nyugodott tehát, és titkos nyomozóbizottságot hozott létre, amely szorgos vizsgá­latba kezdett Dobóék ellen, de elégedetlenkedő méltat­lankodásukon kívül semmit sem sikerült rájuk bizonyí­tani. Miksa azonban nem volt hajlandó, nemcsak sza­badon engedni Dobóékat, de a magyar törvények és az alkotmány durva megsérté­sével, saját ígéretét is meg­tagadva, bíróság elé sem ál­lította őket, mert tudta, hogy ítéletük csak felmentő lehet. Sőt a pozsonyi vár­ban senyvedő rabokat oly szigorúsággal sújtották, hogy cellájuk ajtaját is állandó­an nyitva kellett tartaniuk, hogy a tömlöctartók min­den mozdulatukat figyelem­mel kísérhessék. A fiatalabb Balassa Jánosnak azonban, mégis sikerült valaminö fur­fangos módon kibontania a falat, és így sikeresen ke­reket oldhatott. Dobó István egyedül volt tehát már csak Habsburg Miksa foglya ! Kiderült azonban, hogy az aljas Kenderessy nem csu­pán a bécsi királynak volt a besúgója és ártatlan em­bereket börtönbe juttató le­velek. okmányok hamisító­ja, de titkos szövetségben állott az országhódító tö­rökökkel is. Napfény derült árulására, hogy az oszmá­nokat támadásra ingerelvén, könnyű sikert ígért nekik. Az idő telt-múlt, de Do­bó még mindig várfogság­ban szenvedett, s csak 1572 tavaszán kegyelmezett meg neki Miksa, miután fiát, Ru­dolfot megkoronázták. 1572. április 16-án írta alá Dobo a börtönét megnyitó királyi hűségnyilatkozatot. Kende­ressy pedig életével lakóit aljas tettéért. Dobó István tehát a ma­gyar alkotmány és a törvé­nyek semmibevételével, két esztendőt és öt és fél hóna­pot szenvedett súlyos bete­gen a Habsburg-uralkodó tömlöcében, teljesen ártat­lanul. Pozsonyi szabadulása után, a 70 év körüli beteg férfiú birtokára szállíttatta magát, de rövidesen, 1572 júliusá­ban, szerednyei várában meghalt. Dobóruszkán (ma: Ruska. Csehszlovákiában) helyezik az egri hőst örök nyugalom­ra, majd pedig sírja fölé a hű fiú. Ferenc, díszesen fa­ragott, vörös márvány sír­emléket emelt — amelynek fedőlapja ma az egri vár legbecsesebb történeti erek­lyéje, amely előtt ma éven­te 400 ezer ember rója le tiszteletét s áldoz kegyelet­tel „a rettenthetetlen hős” emlékének. Ruszkai Dobó István egri várkapitány emléke tehát nem csupán mint a legfé­nyesebben tündöklő egri csillagé éljen emlékezetünk­ben, hanem mint a Habsburg uralkodóház által méltatla­nul és igazságtalanul meg­hurcolt nagy magyar kato­náé is. Sugár István (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents