Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

NÉPÚJSÁG, T985. november 6., szerda

5.

Tizenöt éves a gyöngyösi Móra Ferenc Gyermekszínpad

Kazinczy-dijat is kaplak

A Gyöngyösi Szövetkezeti Színpad utánpótlását képezd Móra Ferenc Gyermekszínpad az idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Az alakulástól napjainkig közel 800 úttörőt foglalkoztató közösség vezetője kezdettől fogva Püspöki Győző, magyar—történelem szakos általános iskolai tanár. A Gyöngyösi 3. Számú Általános Iskola pedagógusa szívvel-lélekkel, társadalmi munkában, minimális anyagi támogatás mellett irányítja — jelenleg is a 100 fiatalt.

— Nem szokványos irodalmi szakkörként kezdtük munkánkat ezelőtt 15 évvel. Irodalmi alkotásokat. pódiumműsorokat mutattunk be a gyerekekkel. Természetesen vers- és prózamondás is szerepelt előadásainkon. Kezdetben 15 úttörő vett részt a szakkörben. Akkoriban alakított hasonló csoportot Szívós József, a Mátra Művelődési Központ igazgatója is. Annak és az általam vezetett rendhagyó szakkörnek az egyesítéséből jött létre a gyermekszínpad, amely később felvette Móra Ferenc nevét.

— Hogyan került kapcsolatba a színpaddal?

— Tizenhét éves koromtól vagyok színjátszó, később rendezgettem is. Dolgoztam olyan színpadnál, amelyet Békés Itala, a neves színésznő vezetett. Nagyon szerettem csinálni. Még akkor is. hagy úgy érzem, a gyermek- színpad munkáját jobban el kellene ismerni Gyöngyösön ... Szeretem, hogy a gyerekek velem együtt játszanak. Nagyon jó érzés számomra az, amikor a közösség egy-egy műsor után jó kedvvel távozik. E munkám révén barátokat szereztem. Szóval, úgy érzem, hogy a szabadidőmet igazán hasznosan töltöm el. A hivatásom mellett ennek élek . .

— Melyek a legszebb élményei?

— Talán az, hogy megszereztük az országos gyermekszínjátszók találkozójára a részvételi jogot. Ez 1976- ban Pécsett volt. Ott a Ludas Matyit adtuk elő. Itt Csizmáskandúr-díjat kaptunk. Érdekes, emlékezetes

volt még számunkra, hogy a nagyobbakat meghívták tv-szereplésre, a Forgószín műsorába. A kamera előtt A didergő király és a Száll az ének című játékokat mutattuk be. A tv-f elvételt mindenképpen a csoport szakmai elismeréseként tartjuk számon . . .

A tizenöt esztendő alatt az egyetlen komolyabb kollektív elismerésünk az, hogy 1980-ban a KISZ KB-tól, pályázatunk alapján megkaptuk a Kazinczy-dijat... Pillanatnyilag húsz műsorunk van. közülük tizenötöt bármikor be tudunk mutatni. Ezek az előadásra kész programok egyébként pódium- és népijátékok, rövid, vidám jelenetek, színjátékok.

— Hogyan dolgoznak?

— „Otthonunkban", a városi úttörőház'ban minden héten három alkalommal tartunk próbát. Ha ünnepi műsor jön közbe, mint most november 7., akkor szinte minden nap gyakorolunk. Rendszeresen hívnak bennünket üzemek, vállalatok és szövetkezetek fellépésekre. A legtöbbször Gyöngyösön a Mátravidéki Építő- és Szakipari és a Kékes Cipő- és Textilipari Szövetkezetekhez, a Tejipari Vállalathoz megyünk előadásokat tartani. A helyi igények kielégítésén kívül továbbra is azt a célt tűztük magunk elé. hogy népszerűsítsük, megszerettessük a színjátszást. S ezen keresztül a szép magyar beszéd gyakorlatát elősegítsük. Szeretném ezt a munkát tovább folytatni.

Korcsog Béla

A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Gyöngyösi Móra Ferenc Gyermekszínpad jubileumi fellépésére szombaton délután került sor a városi úttörőházban. November 23-án pedig bemutatót tartanak az érdeklődőknek a Mátra Művelődési Központban, amelynek a bevételét a Nemzeti Színház építésének a javára ajánlották fel. Erre a rendezvényre megyénk több színjátszó csoportját is meghívják, amelyen a vendégek is bemutatják műsoraikat.

Képzőművészeti

A Képzőművészeti Főiskola végzőseinek műveiből rendeztek tárlatot Egerben, a Megyei Művelődési Központban. A kiállítást november 24-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Ezzel az eseménnyel indul a művelődési intézmény által szervezett Bemutatkoznak a művészeti főiskolák sorozat. Ezután a színművészeti a zeneművészeti, az iparművészeti és az Állami Balett- intézet növendékei adnak ízelítőt munkájukból.

(Fotó: Szántó György)

Az egri nyomda lépést tart

a fejlődéssel

A fiatalok gyára

A „Révai Ifjúsági Napok” tapasztalatairól szerettünk volna beszélgetni Bartha Tamással, a Révai Nyomda Egri Gyáregységének igazgatójával. Javasolta, hogy ne csupán erről az egy rendezvénysorozatról essék szó, hanem munkájukról is, hiszen csak így érzékelhető igazán, miért is tartják fontosnak ezt az egyhetes akciót, melynek legfőbb célja, hogy a fiatalságot megismertessék a nyomdász- szakmával, s így. megfelelő utánpótlást biztosítsanak.

— Dolgozóink átlagéletkora 29 év — mondta. — A termelés 1981-hez képest több mint 30 százalékkal nőtt. Ezzel szemben a létszám 22 fővel csökkent. Az elmúlt három év során 28 millió forintot fordítottunk beruházásra, s ez jelentős összegnek tekinthető. Érdemes megemlítenünk, hogy a bérek is, mintegy 25 százalékkal nőttek. Ez a nagy előrelépés, amely a számokban is tükröződik, két új cikkcsoportnak köszönhető: a

tájékoztató reklám- és propagandának, valamint az úgynevezett vegyes termékeknek. Most már mindent gyártunk, a könyvtől az átírótömbig. A teljes skálát tudjuk biztosítani. Megkaptuk a kiadói jogot, amely másnak nincs vidéken. Előnye: egy nagy megrendelőnek nem kell sokfelé szaladgálnia, másutt engedélyt kérnie. Mindent megcsinálunk. Észak-Magyarországon más nem tud ilyen jó minőségben dolgozni. Az elkövetkezőkben szeretnénk az északi megyék piacait is megszerezni.

Nagyon sok itt a fiatal, a dolgozók képzését, betanítását kiemelt feladatnak tekintik. Jelenleg 59 tanulójuk van, ezek egy része egri, másik része pesti szakiskolába jár.

— A vizsgák után két évig úgynevezett teljesítménymentességet élveznek — folytatta Bartha Tamás. — Ebben az időben csupán arra ösztökéljük őket, hogy minél jobban ismerjék meg a fogásokat. Tegyenek szert megfelelő tapasztalatra. Élet- körülményeiket albérleti hozzájárulással is javítjuk. Ez az összeg elérheti az 500 forintot is. A vezetők is nagyon fiatalok. Éppen ezért, számukra intenzív képzést indítottunk. Erre késztet az is, hogy növekedtek a gazdasági követelmények, s ehhez rugalmasan csak felkészült szakemberek képesek alkalmazkodni. A tanfolyam előadói az Egri Dohánygyár vezetői közül kerültek ki. Emellett az egész vezérkarunk részt vett az MTESZ által szervezett, „Megújuló gazdaság, megújuló vezetés”

című előadás-sorozaton. Most is járunk valamennyien egy kurzusra. Beiskoláztuk a teljes vállalati tanácsot. Kedvező, hogy a társadalmi szervek vezetői önként jelentkeztek erre. Szükséges is, hogy egy bizonyos rálátást kapjanak a vállalat működéséről. Megismerjék az érvényben levő szabályozókat. Én is ott vagyok minden ilyen eseményen, mert fontosnak tartom, hogy megismerjem kollégáim gondolkodását. Az elhangzottakat házi példákkal is ki tudjuk egészíteni.

Hét évvel ezelőtt indult az úgynevezett ofszettechnológia. A közeljövőben legnagyobb beruházásként a fényszedés bevezetését tervezik, amely számítástechnikában jártas munkaerőket igényel. Természetesen, ez újabb technológiaváltást jelent.

— Jövőre megkezdjük a dolgozók átképzését — mondta. — Szeretnénk lépést tartani azzal a hatalmas fejlődéssel, amely a nyomdaiparban tapasztalható. Ehhez viszont fogékony.

jó képességű szakemberekre van szükségünk. Ezért törődünk sokat a fiatalokkal. Gyáregységünk nyitott. s délelőttönként minden további nélkül jöhetnek hozzánk üzemlátogatásra az iskolák. Már a pályaválasztás kezdeti Szakaszában szeretnénk őket megnyerni e hivatásnak. Tavaly 1100. az idén pedig 530 diák látogatott ide tanárával. A most befejeződött „Révai Ifjúsági Napok" során 2400 tanuló tért be ide néhány órára Ez azt bizonyítja, hogy nagyon sok diákot érdekel a munkánk.

A „Révai Ifjúsági Napok' során nemcsak az üzemlátogatás. de a többi program is elősegítette a nyomdászszakma bemutatását.

— Az egyhetes eseménynek, amelynek az Ifjúsági Ház adott otthont, az is célja volt, hogy dolgozóink kulturális igényét kielégítsük — mondta. — A rendezvény mindenképp sikeresnek bizonyult. A kívülállók közül nagyon sokan nézték meg a szakmánkat népszerűsítő kiállítást és a pályaválasztási filmeket. Egy kicsit ennek az immáron rendszeresnek számító eseménysorozatnak is köszönhető, hogy nincs létszámgondunk, s az iskolákból megfelelő utánpótlást kapunk minőségében is megnövekedett feladataink színvonalas ellátásához.

Homa János

Tábor — a madarakért

— Melyik rakta fel a bakancsomat a fára? — mordult fel dühösen Robi. Mindenki arcán cinkos mosoly, úgy tűnik, ez ma este nem fog kiderülni. Nincs mit tenni, Horváth Róbert, az ittlevők „feje” — egyébként negyedéves biológia—földrajz szakos hallgató, a Ho Si Minih Tanárképző Főiskolán — a tábortűz halo- vány fényénél megindul hőn szeretett csizmája felé, majd boldog mosollyal, de még mindig kissé harapósán ledobja közénk.

— Ügy döntöttem, hogy

— igaz csak egy napra és egy éjszakára — vállalom a madarászcsapat mindennapi életét, örömét, keservét, és egy váltás fehérneművel

— a fogkefét elfelejtve — kiköltöztem a Finomszerel- vénygyártól körülbelül 3— 4 kilométerre fekvő lesréti ornitológus táborba.

A Kossuth Lajos és József

Attila Tudományegyetemek hallgatói, gödöllői és debreceni agrárosok, egri tanár- képzősök, és még néhány, az állatokat szerető és értük tenni vágyó fiatal dolgozotf itt egy héten át. Kezdeményezésük nem új, közel tíz esztendeje rendszeresen találkoznak, s mindig akadnak új tagok, barátok is. Ittlétük alatt meggyűrűzik a befogott madarakat, megmérik súlyukat, megállapítják korukat. Mindezt feljegyezve megfigyelik a madarak vonulási útját, táplálkozási szokásaikat.

Szombat, este 7 óra. A sötét hegyoldalon apró imbolygó pontocska világít, s egyre közelebb kerül hozzánk. Most érkeznek vissza azok, akik egy órával ezelőtt utoljára ellenőrizték a hálókat, s mérték meg a hőmérsékletet. „Zsákmányuk” egy riadt vörösbegy a szokásos mérések és „bélyegzés” után szabadon mehet tovább útjára.

Szombat, este 9 óra. Füst, sült alma, krumpli illata. Halk furulyaszó, csillagok, párás lehelet, romantika. Lassan lefekvéshez készülődünk, holnap fél hatkor ébresztő, hogy idejében kiszedhessük a hálóba akadt madarakat. Ha később indulnánk értük, megfagynának.

Vasárnap, reggel fél hat. Fázik az orrom. Ez a kényelmetlen érzés ébreszt fel hajnalban, no, meg az, hogy a szomszéd sátorból sürgető, noszogató tanácsok hallatszanak: miként kell frissen, fürgén kiugrani az „ágyból”. Megfogadom, kipattanok, aztán rögtön meg is bánom, mert a sátortetőről hideg zuhanyként dőlnek nyakamba az éjjel lecsapódott páracseppek. Fagyos a föld is, így igazán nem csoda, ha kevésnek tűnt a két hálózsák, amibe bugyoláltuk magunkat. A cipőm deres, kint felejtettem a kempingsátor előtt. Mínusz három fok van.

Vasámdp, reggel 6 óra. Senkinek sincs vidám hangulata, álmosak vagyunk és fázunk. Megkapjuk a vászonzsákokat, ezekbe kell majd tenni a madarakat, és elindulunk az állomáshelyekre. Az elsőhöz derékig érő gaztengeren kell átgázolni. A deres hálóban két barátposzátát, egy csilpcsalp füzikét és egy szürkebegyet fogunk. Mindegyiket külön kis zsákba helyezzük. így ugyanis nem törik össze egymást, majd továbbme- gyünk. A következő hálóban is vergődik egy füzike és egy vörösbegy. Itt vesszük észre, hogy a begyűjtő zacskók másik felét a táborban felejtettük. így aztán megtanulom, hogyan keli őket a tenyérben tartani úgy,

hogy ne tudjanak elrepülni, de ne is nyomjam össze őket.

— A lábukat óvatosan két- két ujjad közé teszed, és finoman tollúkat alig érintve megfogod a nyakukat — magyarázza Rózsa Sándor, aki civilben MÁV-alkalma- zott, az elrontott, illetve elromlott vonatajtókat, ablakokat szereli.

Visszatérve a gyűrűző asztal mellett közel 30 madár sorakozik, köztük legna- igyobbak a feketerigók. Háromféle karikával jelölik meg őket, nagyságrend szerint.

Az egyik fiú dermedt madarat szorongat a kezében.

— Sokkot kapott — magyarázza.

_ ? ? ?

— Tudod, az olyan, mint az embereknél az infarktus. Mikor nekirepült a hálónak, annyira megijedt, hogy elveszítette az eszméletét. Reméljük, még magához tér.

Szájába vesz egy kevés vizet és megpróbálja átpumpálni a vörösbegy csőrébe.

Egy kis ideig úgy tűnik, sikerül életre kelteni, de aztán egyre kevesebbet mozog. majd lehanyatlik a feje, és becsukódik a szeme. Már nem él. A fiúk, annak ellenére, hogy a szomorúság kiül az arcukra ezt is a szerencsésebb oldaláról fogják fel. A múzeumok gyűjteményük gyarapításakor elég sok madarat kilőnek. Ha ezt a vörösbegyet odaadják valamelyiknek, legalább nem esik áldozatul még egy szárnyas.

Vasárnap. délelőtt fél tíz. Ismét ropognak a fahasábok a tűzrákóhelyen. Fortyog a teavíz is egy horpadt, kormos kannában, szeletelik a reggelire való szalonnát és hagymát. Nemsokára sátrat bontanak, leszerelik a hálókat, befejezik munkájukat, hogy jövőre újra megkeressék egymást, s újra együtt tegyenek valamit a madarakért.

Vasárnap, délelőtt 10 óta. Lassan szedeiődzködöm ...

Doros Judit