Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 30., szómból MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Mirigy: Légy figyelmes Mint mondám, az éj, ha jö. Érni kezd a fán az alma. S mint egy most szült lánykafő, Oly arannyá duzzad halma. Mégis ebben agg apádnak És anyádnak haszna nincsen. Mert bár mennyien vigyáznak. Báj szellő kél éj felében, Melytől a szemek lehunynak, S reggel a szedett fa áll. Mint a puszta tüskeszál. S mert legaggabb én vagyok. Legtovább virraszthatok, Azt beszélték, s ide köttek A fatőhöz, s megnevettek. Engem is pedig lesújt a Bűvös álom ón hatalma. És ez harmad éje már. Étien, szomjan, hogy vigyázok. Csongor: Mily nem ösmert gondolat. Új kívánat, új remény ez. Mely mint vert hab tengerén Vándor éji villanat, Háborús eszembe hat? Mirigy: Hogy pusztuljon a kegyetlen! Még sem old el láncaimtól. Vallanom kell többet is, Vallanom kell a valót. — Halljad úrfi, mely gyanúm van : Innen tündér szép leányzó, Aki e fát ülteté tán, Hordja vissza, mint sajátját, Az arany gyümölcsöt is. Csongor: (Mirigy láncait leveri). Menj, siess el; láncaidtól Megmentett karom, de menj el. Merre lábad visz, szemed lát, Mert ha még e szent helyen Itt talállak, eltemetlek. Mirigy: Áldjon Isten — megbosszullak — E jótétedért — megfojtalak/ Csak tehetném! — légy szerencsés — Mint -az ördög pap süvegben. Csongor: Menj, menj, menj, ne lássalak. Mirigy: (mentében) Nem megyek, míg büszkeséged Szarva nem jut körmeimbe. Mint a sánta nyúl leszek, Mely kilenc fiát megette, S a harasztba bujdosott. (El) Csongor: Szép fa, kertem új lakója, Mely, mint nem várt ritka vendég. Félig föld, félig dicső ég, ösmeretlen kéz csodája Állsz előttem, s a kopárra Életet, fényt, gazdagságot, S hintesz álmot a sóvárra, Mint tehessem, mint lehet, Hogy ne nyomjon engem álom, S megláthassam kincsedet? Földben állasz mély gyököddel, Égbe nyúlsz magas fejeddel, S rajtad csillagok teremnek, Zálogul talán szívemnek, Hogy, ha már virágod illyen, Üdv, gyönyör lesz szép gyümölcsöd Ah, de mit tekint szemem? Szerelemnek rózsaszája, Mondd, minek nevezzem őt, A nem földit, a dicsőt? Hattyú szállá távol égből, Lassú dal volt suhogása, Boldog álom láthatása, S most, mint ébredő leány, Ringató szél lágy karján, Úgy közelget andalogva; Ah, tán ez, kit szívdobogva Vártam annyi hajnalon? Ah, tán e fa ültetője. Ennyi bájnak és gyönyörnek, Ennyi kincsnek asszonya? Rejts el éjfél, szív, ne dobbanj, El ne árulj, el ne rontsad A szerencse utait. Ledér: Álom, álom, Édes álom, Szállj a csendes föld fölé; Minden őrszem Hunyjon, csak nem A várt s váró kedvesé. Csongor: Álom, álom, édes álom. Ah, csak most ne légy halálom. (Németh Antal 1921-es rendezéséhez Szabó Lőrinc alakítgatta így az eredeti szö- veget,) A debreceni Csokonai Színház produkciói nem ismeretlenek a Heves megyei közönség előtt. A társulat rendszeresen föllép a Hatvani Zenés Nyár rendezvényein és az egri Gárdonyi Géza Színház is otthont adott már számos előadásának. S reméljük, hogy a jövőben is találkozhatunk velük. Magi István ügyvezető igazgatót azért kerestük fel, hogy segítségével képet adhassunk az intézmény múltjáról és jelenéről, műsorpolitikájáról és megyénk- hez fűződő kapcsolatairól. A múlt — A debreceni színjátszás lassan kétszáz éves múltra tekint vissza, ami egyrészt elismerésre méltó tény, másrészt olyan hagyomány, mely bizonyára <a jelenben is érezteti hatását. Kérem, jelölje meg röviden a fejlődés főbb állomásait. — A vásári komédiák természetesen a cívis városban is divatban voltak annak idején, és az iskolákban is próbálkoztak a diákok színjátékok bemutatásával. Ilyen előzmények után az első „igazi” előadást 1798 augusztusában tartotta az Erdélyi Játszó Társaság, amelyet a neves főúr, Wesselényi Miklós támogatott. Halála után a színészek itt maradtak, s 1810-ben önálló társulatot hoztak létre, amely a következő esztendőben százhatvannégy alkalommal lépett színpadra. Kiemelkedő jelentőségű 1985. október 7-e: ekkor avatták föl ünnepi műsor keretében a színház kőépületét, mely — miután a városatyák magukra haragították Ybl Miklóst, az európai hírű építészt — Skalniczky Antal tervei alapján készült el. Akkor ez volt az országban a legmodernebb, tódult is bele a közönség. Fölújítások és modernizálások után ma is ez az otthonunk. S még egy meghatározó évszám: 1949, az államosítás dátuma, mely- lyel új éra kezdődött. — Egy korszakot említenék még, amely legendásnak számít: a hetvenes években Szendrő József igazgatása alatt egy kiugró képességű csapat alakult ki itt. Hogy néhány névre hivatkozzam: itt játszott Soós Imre, Mensáros László, La- tinovits Zoltán is. Az utóbbi így ír itteni éveiről: „Emlékszem a repülés boldogságára ...” A kiugró teljesítmény nyilvánvalóan kötelez .. . A vidék és a kritika — A mai kulturális életünk erősen fövároscentrikus, Budapesten található a legtöbb jelentős művelődési intézmény, ott él neves művészeink nagy többsége, ott székelnek az irányító szervek, s a tömegkommunikáció legfontosabb központjai is ott működnek. Hogyan befolyásolja ez egy vidéki színház munkáját? — Sajnos, számos területen érezzük hátrányait. Kevesebb a pénzünk, s nehéz a színészutánpótlás is. Egy fővárosi szerződés — ha nem is feltétlenül művészileg, de egzisztenciálisan — nyilván előnyösebb. Ott jelentős mellékjövedelemhez lehet jutni a tv- és rádió- szerepLések, a szinkronmunkák révén. Itt erre alig van lehetőség, talán a regionális stúdióhálózat fejlesztése hozhatna változást. Ennek ellenére örömmel mondhatom, hogy a társulatunk erős. Tapasztalt művészeink vannak, s az utóbbi években sok tehetséges ifjút sikerült megnyerni: a színészeink fele harmincöt évnél fiatalabb. Hiányzik viszont a derékhad, a negyvenesek nemzedéke. Műfaji sokszínűség — Debrecen nagyváros, s ez elvileg azt is jelenti, hogy a színháznak elegendő nézője van. A valóságban azonban a közönséget meg hell nyerni, be kell csalogatni, s ez olykor ellentmondásokat okozhat, hiszen a tömegigény és a művészi színvonal nem mindig találkozik egymással.. — Ha prosperálni akarunk, természetesen számolnunk kell a kívánságokkal és ki is kell elégítenünk azokat. De nem mindenáron, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen színvonalon. A könnyű műfajokban is lehet — és kell is! — nívós teljesítményt nyújtani, nem feltétlenül a haknizás a tömegszórakoztatás útja. Az emberek különbözőek, s műveltségük, fogékonyságuk, sőt akár a pillanatnyi hangu- tuk vagy a divat függvényében más és más darabokra kíváncsiak. Ezért műsorpolitikánk alapja a sokszínűség. Arra törekszünk, hogy a bemutatott alkotások eredetiségét megőrizzük, s ezen belül keressük meg a mának szóló mondanivalót. Olyan realista színiházat szeretnénk csinálni, melynek az emberábrázolás áll a középpontjában. Ez nem azt jelenti, hogy elvetjük a kísérletezést, vagy az elvontabb darabok bemutatását, hiszen éppen ezért hoztuk létre stúdiónkat, amely a művészeinknek is jó iskolát jelent. Sajátos világokat ismerhetnek meg és új játékstílusokkal próbálkozhatnak. —•' Kérem, vegyük szem- ügyre közelebbről a repertoárt! — Drámai tagozatunk előadásainak gerincét a klasz- szikusok művei képezik. Minden évben bemutatunk egy- egy Shakespeare-darabot és rendszeresen műsorra tűzzük a múlt századi orosz írók alkotásait. Emellett a modern polgári irodalomból is válogatunk, elég, ha Az ügynök halálára és a Stílus- gyakorlatokra utalok. Hagyománnyá kezd válni, hogy minden évadban egy-egy magyar drámát is színpadra állítunk. Sikerrel játszottuk például Örkény: Pisti a vér- zivatarban című művét. A méltatlanul elfeledett írók : Füst Milán, Szép Ernő munkái is közönség elé kerülnek. Elfogadta a publikum azt a kezdeményezésünket is, hogy a baráti országok jelentős íróit bemutassuk. Nem feledkezünk meg a vígjátékokról sem: telt házakkal ment legutóbb Vol- pone-töl a Két úr szolgája. — Operatagozatunk elsősorban a műfaj olyan gyöngyszemeivel várja a nézőket, mint a Varázsfuvola vagy a Faust. Rendszeresen pódiumra visszük Erkel Bánk bánját, a Hunyadi Lászlót és a Brankovics Györgyöt, de a moderneket is, így Petrovics Emil: C'esl la guerre című darabját, melyet 1984-ben a televízió is egyenes adásban közvetített. Nagy vonzerőt jelentenek a musicalek és az operettek: ezeket sem hanyagoljuk el. Hevesi kapcsolatok — Az egri és a hatvani közönség rendszeresen láthatja az önök előadásait... — Régi jó kapcsolataink vannak Heves megyével, s ezeket szeretnénk továbbra is fenntartani, illetve továbbfejleszteni. Színházsze- retetet érzünk itt, s ezért szívesen vállalunk fellépéseket. A Gárdonyi Géza Színházban tatarozás előtt gyakran játszottunk, s jelen vagyunk újra, főleg operákkal és operettekkel, de szívesen bemutatnánk egy-egy drámát is. A Hatvani Zenés Nyár rendezvénysorozatán kezdettől fogva fellépünk, s nyugodtan mondhatom, sikerrel. 1984-ben a Bánk bánért megkaptuk az Aranyfá- cán-díjat, az idén pedig a Hunyadi László rendezéséért Kertész Gyula részesült ugyanebben az elismerésben. Tavaly Hegyes Gabriella. 1985-ben pedig Mohos Nagy Éva alakítását értékelték nívódíjjal. Reméljük, jövőre újra találkozunk az opera- kedvelő hatvaniakkal: terveink szerint a Toscát mutatjuk be a szabadtéri színpadon. — Zenés darabjaink és prózai tagozatunk előadásai mellett szívesen adnánk ízelítőt stúdiószínházunk repertoárjából, sőt monodrámákkal, gyerekeknek szóló mesejátékokkal is rendelkezünk Nagyon tetszett a hajdúbihari óvodásoknak a Kóc Gerzson című sorozatunk, melyet Pinczési Judit verseiből állítottunk össze. Bizonyára sikert aratna önöknél is. Reméljük, hogy a közönség továbbra sem pártolna el tőlünk, amit igényes és érdekes produkciók színre vitelével igyekszünk biztosítani. Koncz János Kertész Gyula az idén a Hatvani Zenés Nyár Aranyfácán-, díját kapta a Hunyadi László rendezéséért A Mária főhadnagy című népszerű operett bemutatására készülnek a színészek: Kállai Bori és Vokó János (A szerző felvételei) Mária főhadnagytól— Hamletig Beszélgetés Magi Istvánnal, a debreceni társulat ügyvezető igazgatójával 1865-ben adták át a színház kőépületét, melyen román, bizánci és mór elemek uralkodnak Az Ej, Bajcsay Ilona Tünde: Eszenyi Enikő [gy képzelte a színpadot Jovanovics György
