Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1985. november 30., szombat Harmincöt év a nép sziklatéban Kerékgyártó Béla vezérőrnagy, a magasabb egység parancsnoka ünnepi beszédét tartja (Fotó: Szabó Sándor) Dísziinnepség, koszorúzás a 41 éve felszabadult Egerben (Folytatás az 1. oldalról) kár — az alakulat egyik egységének hajdani parancsnokának — érkezését. A csapatzászlóval kivonult díszszázad parancsnoka, Kerékgyártó Béla vezérőrnagy kíséretében jelentett az államtitkárnak, majd a Himnusz és az üdvözlés elhangzása után díszmenetben vonult el a tisztelgő alegység a laktanya egész állománya és a meghívott vendégek előtt. Fél órával később az ünnepség az új, nagyon szép és ízlésesen feldíszített sport- csarnokban folytatódott. A jelentéstételt, a csapatzászló behozatalát és a Szózatot néma feszes vigyázzállásban fogadták a jelenlévők, aztán Papp Tibor ezredes, a magasabb egység parancsnokának politikai helyettese mondott ünnepi megnyitót. A honvédelmi miniszter díszoklevelének tartalmát dr. Pusztai László ezredes, a magasabb egység törzsfőnöke olvasta fel. Az ünnepi megemlékezést Kerékgyártó Béla vezérőrnagy tartotta. Bevezetőjében elmondotta, hogy a magasabb egység három és fél évtizedes fennállása során mindig becsülettel teljesítette feladatát és közben olyan parancsnokokat is nevelt, akik később magasabb beosztásokba kerülve értő szorgalommal, példamutatóan látják el feladataikat. Itt említette meg a szónok, Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter nevét, az ünnepély díszvendégét dr. Mórocz Lajos altábornagyot, honvédelmi minisztériumi államtitkárt és a tábornoki kar több jelenlévő tagját is. Külön köszöntötte Butyka Géza alezredest is, aki a budai önkéntes ezred egyik parancsnoka volt és a magasabb egység törzséből vonult nyugállományba. Kerékgyártó Béla vezérőrnagy azt is elmondotta, hogy a magasabb egység 1950. november 1-én kezdte meg a harc- és politikai kiképzést. Nehéz körülmények között dolgoztak az elődök, mert a kül- és belpolitikai eseményeket követő többszöri átszervezés bonyolult feltételeket teremtett a kiképzés folytatására. Az 1960—70-es évek pedig a gyors technikai fejlesztés, a minőségi változások évei voltak. Ekkor is helyt kellett állniuk, beleértve a tartalékos állomány folyamatos képzésének fontos szerepét szem előtt tartva. Emellett ott voltak a katonák a mezőgazdasági munkák végzésében, az elemi csapások, árvizek elhárításánál. Közülük hetvennyolcán kaptak az elmúlt évek során elismerő kitüntetéseket. Gyöngyös katonamúltjához híven, férfiasán helytálltak a 35 év során, amelyhez a személyi állomány mozgósításában, politikai felkészítésében jelentős szerep hárult a pártszervekre, amit az érdekeltek magas szinten megoldottak. A személyi állomány hazafias nevelésében a 35 év során mindig is kiemelkedő szerepet kapott a dicső történelmi múlt valósághű megismertetése, értékelése. Mindezek elősegítették a demokratikus, új típusú hadsereg megalakulását, korszerűsítését, kiképzésének magas szintre való emelését. Az MSZMP XIII. kongresszusa és felszabadulásunk 40. évfordulója nyomán élénk, pezsgő politikai élet bontakozott ki az egységek személyi állománya körében ebben az esztendőben, ez további kedvező körülményeket biztosított a jobb eredmények eléréséhez. Mindent egybevetve a magasabb egység katonái esküjükhöz híven szolgálták a dolgozó népet. Ezt követően dicséretek, jutalmak és emléktárgyak átadására került sor, amelyeket a felsőbb katonai vezetők nevében dr. Mórocz Lajos altábornagy, a seregtest nevében Évin Sándor vezérőrnagy, a magasabb egység nevében pedig Kerékgyártó Béla vezérőrnagy nyújtott át azoknak, akik régóta és még ma is aktívan dolgoznak tiszti, tiszthelyettesi, polgári alkalmazott, nyug- és tartalékos állományban, a néphadsereg kötelékében. Ugyancsak köszöntötte a katonákat a jeles évforduló alkalmából a csapatzászlót adományozó Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára, Rajki Sándorné és Mészáros Albert, a Hazafias Népfront megyei titkára is. Tir Dezső, Gyöngyös Város Tanácsának elnöke felszólalásában pedig azt a segítséget köszönte meg, amelyet az eltelt 35 év során a helyőrség katonái nyújtottak a városnak problémáik megoldásához, s ebből az alkalomból ajándékot adott át Kerékgyártó Béla vezérőrnagynak. Az ünnepség az Interna- cionálé elhangzása és a csapatzászlót kísérők elvonulásával ért véget. Később a városi helyőrségi klubban Kerékgyártó Béla vezérőrnagy fogadást adott a vendégek tiszteletére, ahol többen mondtak pohárköszöntőt a jelentős évfordulót méltatva. Fazekas István Ülést tartott a SZOT A VII. ötéves népgazdasági tervjavaslatról és a terv megvalósítását elősegítő szakszervezeti feladatokról tárgyalt pénteki ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácskozáson Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökihelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke is részt vett. Gál László, a SZOT titkára, a napirend előadója rámutatott, hogy a tervjavaslat minden korábbinál mélyrehatóbb társadalmi vitában formálódott, s e folyamatban a szakszervezetek is feladataiknak megfelelően vettek részt. Véleményezték a terv gazdaságpolitikai, műszaki-gazdasági, iparfejlesztési, szociálpolitikai elgondolásait csakúgy, mint a népgazdasági terv egészét. Számos javaslatot, észrevételt tettek a terme- léspölitikára és az életszínvonalpolitikára egyaránt. A szakszervezeti javaslatok végső egyeztetésére a kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi megbeszélésén került sor, ahol a kormány képviselői hangoztatták, hogy kellő figyelembe részesítik a szakszervezeti kezdeményezéseket és azokat a terv véglegesítésekor hasznosítják. — Természetesen nem tudtuk minden törekvésünket maradéktalanul érvényesíteni — mondotta. — Néhány életszínvonal-politikai kérdésben a jogos igények láttán gyorsabb fejlődésre tettünk javaslatot. A szakszervezetek olyan foglalkoztatáspolitikát támogatnak, amely felgyorsítja a munkaerő átcsoportosítását a gazdaságtalanul termelő helyekről azokra a munkahelyekre, ahol ugyanazok a dolgozók hatékonyabb, hasznosabb munkát végezhetnek. Ez az átrendeződés áldozatokkal is jár, terhei megoszlanak a népgazdaság, a vállalatok és az egyének között. Az arányokra gondosan ügyelni kell; az érintett dolgozók jogos igényeit messzemenően figyelembe kell venni. Gál László előadói beszédét széles körű vita követte. Felszólalt Faluvégi Lajœ is, aki tolmácsolta a kormány köszönetét azért a munkáért, amellyel a szak- szervezetek részt vettek a VII. ötéves tervjavaslat kidolgozásában. (Folytatás az 1. oldalról) csodálatos, hogy történelmünk egyetlen más eseményéhez sem mérhető, hogy az egrieknek közös élménye, mindenki életének legnagyobb egyéni eseménye is. — Kiktől kaptuk a legdrágábbat, a szabadságot, és az ebből fakadó felelősséget? A hős szovjet néptől, kinek fiai Európa jelöletlen és jelölt sírjaiban pihennek csendesen, s hiába várta, s talán még ma is hiába várja őket vissza a bizakodó hitves és szerető édesanya. . . Az ünnep, a megemlékezés egyben mindig számvetés is. .. Városunk az eltelt négy évtized alatt kisvárosi státusából a dinamikusan fejlődő középvárosok sorába lépett. Lakossága napjainkig csaknem 64 ezerre növekedett. Meg(Folytatás az l. oldalról) területen fejlődnek, s hogy mindkét fél keresi az együttműködés további lehetőségeit. Ezután a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság felnémeti üzemébe látogattak, ahol I vacs Gábor, üzemigazgató beszélt a fabri'kettálás módszeréről. Ez különösen felkeltette a vendégek érdeklődését, mivel náluk nem hasznosítják ily módon a fa kérgét. Megtekintették a gépgyártó üzemet is, ahol Pápista József üzemvezető adott tájékoztatót, kiemelve: a hulladékhasznosítási rendszer berendezéseit is itt készítik. Majd Szőke Miklós, a gépjavító üzem vezetője szólt arról is, hogy a hiánycikkeknek számító alkatrészek gyártását is helyben szervezték meg. becsült történelmi Ijagvoma. nyaink mellett ma már országos hírű és országhatárainkon túl is híres nevet szerzett vállalatok egész sorának márkás termékei növelik és viszik el városunk jó hírét a világba. .. Ezt követően kitüntetések, elismerések átadására került sor. Dr. Varjú Vilmos a Pro Apria-plakettet nyújtotta át Madarasi Sándornak, a Csepel Autógyár csoportvezetőjének, Miskolczi Lászlónak. a Heves Megyei Tanács osztályvezetőjének, Sós Istvánnak, az Öntödei Vállalat igazgatójának. Emellett számosán kapták meg az Egriek a városért emlékplakettet, valamint a Társadalmi Munkával Eger városért oklevelet. Kiváló és Érdemes Társadalmi Munkás jelvények átadására is sor került. Ezt követően a visonta. Gagarin Hőerőmű Vállalathoz vezetett útjuk. Itt Kónya Lajos, a gyöngyösi városi pártbizottság első titkára és Bódi Béla vezérigazgató fogadta őket. Arról is szó volt, hogy a jövőre kezdődő rekonstrukciós programba lengyel szakemberek is bekapcsolódnak. A látogatás a Detki Magyar—Bolgár Barátság Tsz- ben folytatódott, ahol Szabó Imre elnök felvetette, hogy szívesen lépnének szoros kapcsolatba lengyel mezőgazdasági partnerekkel Abasáron a Rákóczi Tsz-ben zárult a program, ahol Rudas Sándor elnök adott tájékoztatót munkájukról, eredményeikről. A vendégek ezután visszautaztak Budapestre. Megyénkbe látogatott a lengyel nagykövet EURÓPAI KULTURÁLIS FÓRUM „Az eszmecserék jók és hasznosak voltak" A magyar küldöttség szóvivője (Fotó: MTI — KS) A hét elején befejezte munkáját az európai kulturális fórum. A hathetes tanácskozásról a magyar küldöttség szóvivőjét, Drexler Gábort kérdeztük meg. — Hogyan gondol vissza a találkozóra? — Mi az európai kulturális fórumot a helsinki folyamat fontos állomásának tekintjük. Fontosságát növeli az, hogy először vitatták meg önálló tanácskozás keretében az európai kultúra és a kulturális együttműködés kérdéseit. További érdekessége és sajátossága a budapesti fórumnak az volt, hogy nagy számban vettek részt munkájában az európai és az észak-amerikai kontinens vezető kulturális személyiségei is. Az ilyen típusú tanácskozásokon ál-’ tatában a kormányok képviselői vannak jelen, most viszont a hivatásos diplomaták és politikusok mellett szót kaptak a nemzetközi konferenciák légköréhez és szigorú rendjéhez kevésbé szokott művészek, írók, a 35 ország kulturális életének neves képviselői. Az eszmecserék jók és hasznosak voltak. Ez nem csupán a mi értékelésünk. A résztvevők többségének is ez volt a benyomása. Jó néhányan — szám szerint 22 ország képviselői — a záróülésen elhangzott beszédükben hangot is adtak ennek a véleményüknek. — Nem csupán eszmecsere folyt a fórumon, hanem sok javaslat is elhangzott. — Igen, majdhogynem úgy fogalmazhatnék, hogy több, mint kellett volna. Mire gondolok? Amikor sokakkal együtt a konferencia sikeréről beszélünk, akkor arra gondolunk, hogy a csaknem 900 részt vevő delegátusnak mintegy kétharmada kulturális személyiség volt. A küldöttek a négy munkabizottságban — az előadó-, illetve a képzőművészetről, az irodalomról és végül a kulturális téren megvalósítható együttműködésről folyó vitákban — véleményt cserélhettek a közös szakterületről, megismerhették egymás gondjait, illetve elképzeléseit. A gyakran kibontakozó vita ötleteket, javaslatokat ösztönzött. Több, mint 200 hivatalos és egyéni javaslatot terjesztettek elő a tanácskozáson, közülük számos közös elgondolás volt. Hazánk például Finnországgal együtt javaslatot tett a kevésbé elterjedt nyelveket beszélő kis országok irodalmának szélesebb körű megismertetésére. A közös kezdeményezéshez csatlakoztak a skandináv államok küldöttségei is. Nagy figyelmet keltett Günther Grass világhírű nyugatnémet író indítványa, hogy budapesti székhellyel hozzanak létre egy európai kulturális alapítványt. — Van ennek realitása? — Nem elképzelhetetlen, sőt hasznos lenne egy ilyen alapítvány létrehozása — még akkor is, ha jól tudjuk, hogy annak finanszírozása, irányítása még nem tisztázott, és sok nehézséggel járna. Hasonlóan jó gondolat volt az összeurópai videotéka megteremtése is, egy olyan központ kialakítása, ahonnan videokazettákra felvett értékes színházi produkciókat lehetne kikölcsönözni oktatási és kutatási célokra. Ezek a javaslatok értékesek és megvalósíthatók. Voltak azonban olyan kezdeményezések is, amelyek politikai természetük miatt már nem sorolhatók ennyire egyértelműen a kulturális együttműködést, a népek közeledését elősegítő indítványok közé. Egyesek megkérdőjelezték az államok szerepét a kulturális cserekapcsolatokban, szélsőséges nézeteket vallottak az alkotói szabadság értelmezésében is. A kétszáznál több javaslatban tehát nehéz volt fellelni a közös nevezőt, márpedig a helsinki folyamat egyik rendkívül fontos alapelve, hogy csakis valamenynyi részt vevő ország egyetértésével lehet közös határozatokat hozni. Ez az oka annak, hogy a rendkívül nagy aktivitást kifejtő semleges és el nem kötelezett országok csoportjának közreműködésével sem sikerült kiválogatni a számtalan javaslat közül azokat, amelyek valamennyi ország támogatására számíthatnak. Ez gyakori az ilyen típusú konferenciákon, bár mindig megpróbálkoznak egyfajta záróokmány, vagy dokumentum megfogalmazásával. — Így tehát most elvesznek ezek a hasznos kezdeményezések? — Nem, ellenkezőleg. De egy szót még az N+N-ek — így nevezik gyűjtőnéven a semlegesek és az el nem kötelezettek csoportját — záródokumentum-tervezetéről: szerintünk ez jól foglalta össze az eszmecserék következtetéseit, és elfogadható módon határozta meg a kapcsolatok továbbfejlesztésének fő irányait és konkrét kereteit. A tanácskozáson eltérő társadalmi berendezkedésű, eltérő kulturális intézményrendszerrel és hagyományokkal rendelkező államok képviselői vettek részt, ebből fakadóan a napirenden szereplő kérdéseket is eltérő értékrend alapján közelítették meg. Ezek az ideológiai véleménykülönbségek azonban nem képezhetik akadályát a kölcsönös érdekekre épülő együttműködésnek. A záródokumentum elmaradásának egyik fő oka az, hogy egyes vezető nyugati országok részéről nem volt meg a politikai készség ahhoz, hogy a mindenki által elfogadható javaslatokra és elgondolásokra építve keressék a megegyezést. A mi véleményünk az — így fogalmazott záróbeszédében a magyar küldöttség vezetője, Köpeczi Béla művelődési miniszter is —. hogy nem mehetnek feledésbe ezen értékes és hasznos javaslatok. Mi a magunk részéről törekedni fogunk arra, hogy két- és többoldalú kulturális kapcsolatainkban helyet biztosítsunk a bennük megfogalmazott konstruktív gondolatoknak. — összegezve? — összegezve elmondhatom: Magyarország számára nagy megtiszteltetés volt az, hogy 34 ország kormánya Budapestet bízta meg a kulturális fórum megrendezésének feladatával. Mi a magunk részéről igyekeztünk mindent megtenni a konferencia zavartalan lebonyolításáért, és azért is, hogy a hosszabb-rövidebb ideig hazánkban tartózkodó külföldiek megismerjenek bennünket, bepillantást nyerjenek életünkbe, ügy érezzük, hogy ez sikerült, vendégeink — elhangzott beszédeik tanúsága szerint nagyon jól érezték magukat Budapesten és kellemes benyomásokkal utaztak haza. Szabó Zoltán
