Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 30., szombat 3 A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Gyöngyöstarjánban fejlődés tapasztalható Megjelent: lAfMHTI ITATIIXTIKAI HIVATAL A MAGYAR népkOztArsasAg HELYSÉGNÉVTARA 1985 <§> A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI HOZZÁJÁRULÁSRÓL ... Az egriek — Egerért Megkérdeztük dr. Varjú Vilmost, a városi tanács elnökét Nincs olyan állampolgár, aki ne hallott volna már a településfejlesztési hozzájárulásról. A városfejlesztési adó ezen bevezetésre kerülő új formája már ismeretes és szervezésre került a községekben, a városokban. Így a megyeszékhelyen is folyik tovább a munka. Az aktívák felmérik a felajánlásokat az intézményekben, a lakóhelyeken, lakótelepeken: ki mennyivel járulna hozzá városának építéséhez, szépítéséhez. Formailag szinte nincs is különbség a pártalapszerve- zetek beszámoló taggyűlésének menetében. Gyöngyöstar jánban is úgy történt minden, ahogy annak történnie kell, mondhatjuk általánosságban. Szamosvöl- gyi Péter, a gyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Szőke Istvánná párt- titkár ismertette a vezetőség beszámolóját, számot adva az eltelt év feladatainak végrehajtásáról. Ezt követte a gyöngyösi városi pártbizottság által összeállított értékelés, amit Mikola Zoltán, a pártbizottság politikai munkatársa olvasott fel. Következett volna a vita, de itt egy kissé más történt, mint amit a tárgyalási rend előír. Beszámoló hangzott el a község eltelt öt évének főbb eseményeiről, az elhatározott tennivalókról és azok végrehajtásának eredményeiről. Ezt a gyűlés elnöke sorolta fel, aki egyben a községi tanács elnöke is. Most már hozzászólások követték egymást. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a jelenlévők közül hányán fogalmazták meg a gondolataikat, az arányokkal mindenki elégedett lehet. Azt már vitatni léhet, hogy az itteni gyakorlat mennyire tért el az általánostól, mivel egyikét személy többször is részt vett a vitában és a titkári válaszadás is kétszer hangzott el. De ezek csák formai vonások. A lényeg az, amit a városi pártbizottság által ösz- szeállított minősítés így fogalmazott meg: „Az elmúlt egy évben fejlődés tapasztalható az alapszervezet munkájában.” Jó volt hallani a vezetőség beszámolójából azoknak a nevét, akik pártmunkájuk alapján kiérdemelték az elismerést, nevezetesen: Zaja Vilmosét, Mészáros Jánosét és Glukovszki István- néét. Erre a kiemelésre szükség van, hiszen ösztönzőleg hathat másokra. Mert úgy igaz, ahogy a beszámoló hangsúlyozta: a községben figyelik a párttagok munkáját, magatartását, még magánéletüket is. Tőlük várják a példamutatást mindenben az emberek is. Ez óriási felelősség, ennek hiánytalanul megfelelni olykor egyáltalán nem könnyű. Nagy önfegyelmet és párttaghoz illő öntudatot tételez fel és követel meg. Azt is meg lehetett fogalmazni, hogy a párt helyi tagsága, az alapszervezet vezetősége a lakosság érdekeit képviseli. Igaz, hogy a párttagoknak majdnem az egynegyede felmentett, idős, nyugdíjas, akik már nehezen tudnak bekapcsolódni a pártéletbe. Ez is jellemző körülmény. A politikai oktatás tervszerűen halad, mondta ki a beszámoló. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a községi KISZ-szervezet a fiatalok csak egy rétegét tudja magába foglalni, mert a többiek vagy a tsz, vagy más, nem a lakóhelyen működő ifjúsági szervezetben tevékenykednek. Ezért is kellene meggondolni: nem lenne-e célszerűbb, hatékonyabb a tsz-ben dolgozó fiatalokat a községi KlSZ-szer- vezetbe átirányítani, illetve a két szervezetet egybeolvasztani. A gyöngyöstarjáni párt- alapszervezet éves mérlege felelősségteljesen rajzolta meg a tényleges helyzetet és jelölte ki a következő év feladatait: az egész község lakóinak érdekeit is figyelembe véve. (gmf) A Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Magyar Népköztársaság helységnévtára. A most 24. alkalommal kiadott kötet színvonalasan reprezentálja a magyar statisztikai szolgálat százéves helységnévtár-szerkesztő tevékenységét. Az új kötetnek külön is jelentőséget ad, hogy az Alkotmány módosítását — a járások megszűnését — követően első ízben adja közre az ország valamennyi lakott helyének hivatalos nevét és legfontosabb adatait. A kiadvány az 1985. július 1-i állapotnak megfelelően tájékoztat a terület szervezési változásairól. A tanácsi szervezet mellett bemutatja a bíróságok, ügyészségek és a földihivatalok illetékességét is. Az eligazodásban a vonatkozó rendeletek alapján készített ismertető nyújt segítséget. Az új helységnévtár a szokott áttekinthető szerkezetben adatsorosan ismerteti Magyarország 3064 városát és községét, valamint közli több mint tízezer külterületi lakott hely nevét, területnagyságát, népességét, települési jellegét is. A gazdag anyagot a kötet melléklete: A Magyar Népköztársaság államigazgatási térképe teszi teljessé. Tegnap, a szervezési munka egy újabb szakaszában a városi tanácson összehívták azokat az aktívákat — a pártalapszervezetek tagjait, a Hazafias Népfrontban tevékenykedőket —, akik a továbbiakban sokat tehetnek azért, hogy a lakosságot felkérjék, illetve meggyőzzék: támogossa szü- kebb pátriáját. A településfejlesztési hozzájárulás szervezésének eddigi tapasztalatairól az aktívaülés után kérdeztük meg dr. Varjú Vilmost, a városi tanács elnökét. — Ügy hisszük, a céljajaink megalapozottak — mondta dr. Varjú Vilmos. — Annál is inkább, hiszen egy újabb ciklus előtt állunk, s a korábbi évek eredményétől is függ, hogyan valósítjuk meg a. terveinket. A VII. ötéves tervidőszak új típusú bevételi forrása a településfejlesztési hozzájárulás. A tanácsi testület három dologban kérte a lakosság segítségét: az egészséges ivóvízellátás javításában, a tanuszoda megépítésében és egy új köztemető létrehozásában. — Hogyan fogadták az egriek e felkérést, találkozott-e a lakosság elképzelése a tanácséval? — El kell mondanom, csak részben. Ezek a feladatok, amelyeket mi megjelöltünk az egész város érdekeit képviselik. A lakók másképpen érzékelték. Nagyon sokan másra szavaztak. Például útra, járdára. de sorolhatnám tovább. — S, mit tesz most a városi tanács? Ragaszkodik az eredeti elképzeléshez? — Módosítható is a hozzájárulás formája. Éppen ezért a szervezés újabb szakaszában a kérdőíveken mindenki megjelölheti, mivel szeretne hozzájárulni városának épüléséhez. Ha az emberek a helyi, kisebb célokra adják voksukat, ám legyen. Ezekről a forintösz- szegekről mi évenként számot is adunk. A másik dolog pedig, hogy maximálisan alkalmazkodunk a lakosság igényeihez. Ha tehát valaki nem hét-, illetve nyolcszáz forinttal járul hozzá a fejlesztéshez, csak 300, vagy 400 forinttal, mi azt is köszönettel vesszük. — A tanács tehát bízik a lakókban... — Teljes mértékben, hiszen mi tudjuk, hogy az egriek szeretik lakóhelyüket és már eddig is számos példát találtunk arra, hogy tesznek is érte. Az is tény, hogy büszkék városukra. Hiszen itt évente másfél millió turista fordul meg, s az itt élőknek nem közömbös, ha elmondhatják: ezt, pii magunk csináltuk. Az elmúlt évek során a városi tanács is nagyon sokat tett ezekért. Elég csak gondolni a belváros rekonstrukciójára, az Ifjúsági Házra, a piaccsarnokra, vagy a lakótelepek fejlődésére. Ezt tudják az egriek is. Éppen ezért bízun/c abban, hogy önkéntes segítségüket szívesen ajánlják fel... M. M. Munkatársaik érdekében Arcok a szakszervezetből A jó csapatmunka, a közös hagyományok nagyon fontosak Sél András, az egri Fi- nomszerelvénygyár szak- szervezeti bizottságának elnöke esztergályosként kapcsolódott be a mozgalmi munkába. A dormándi születésű fiatalember Egerben fejezte be a középiskolát, majd a már akkor is eredményes nagyvállalatnál helyezkedett el. Leszerelése után, 1972-lben munkatársai az éppen akkor megüresedett bizalmi posztra őt jelölték. Ma a gyár egész tagságának — több mint háromezer embernek — képviselője. A nemrég véget ért választásokról főként jó tapasztalatai vannak. Ezeket így összegzi: — Nagyon alapos előkészítés előzte meg az idei szavazást. Az aktivitás természetesen csoportonként változó volt, de többnyire tartalmas, felelősségteljes hozzászólások hangzottak el, amelyek sokat segítenek a további munkában. Elsősorban az életszínvonallal, a megváltozott, nehezebb körülményekkel kapcsolatban merültek fel javaslatok, de nem feledkeztek meg dolgozóink az eredményeinkről sem. Az elmúlt időszakban a 12,5 százalékos bérfejlesztés, a szociálpolitikára fordított jelentős összegek, az üdültetési gondok megoldása elégedettséget keltett az emberekben. Sok helyen bírálják a szakszervezetet. Erre azt tudom mondani, hogy elosztani csak azt lehet, amit meg-, termelünk. Az ötéves ciklus alatt a gyár kétszer kapta meg a Kiváló Vállalat címet. Ez önmagában is elég beszédes adat, hiszen a közlekedési alágazatban olyan versenytársaink vannak, mint a Rába és az Ikarus. Akár sorolhatnám is az ezzel párhuzamosan megoldott feladatokat. Elkészült egy két és fél millió forint értékű étkezde, korszerűsödött a belső közlekedés, elvégeztünk több kazánházi rekonstrukciót, felújítottuk az üdülőnket, horgászparadicsomot alakítottunk ki Poroszlón. Természetesen ezt csak a megfelelő anyagi háttérrel — és ami még ennél is fontosabb — jó csapatmunkával sikerült elérni. Sél András úgy vélekedik, sokan megfeledkeznek arról, hogy egy kollektíva megfelelő összetartás, közös hagyományok nélkül nem sokat ér. Pedig ez alapvető biztosítéka a jó munkának, a sokak által talán irigyelt vívmányoknak. Nagy probléma például manapság a fiatalok lakáshoz juttatása, a nyugdíjasok körülményeinek javítása. Az eltelt öt esztendő alatt a vállalatnál ötven család kapott önálló lakást, s ennek zöme fiatal. Hatvan-, száz-, százhúszezer forint értékű kamatmentes kölcsönökkel támogatják a rászorulókat, az idősebb generáció segítségére pedig a kommunista műszakok bevételének egy részét ajánlották fel. — Róluk nem feledkezhetünk meg. Ezért is rendezünk évente ikét alkalommal nyugdíjastalálkozót — mondja az elnök. Késő délután lévén, eszembe jut, hogy délelőtti - telefonbeszélgetésünkkor megemlítette, hogy Legót akar venni a városban. Elmosolyodik, úgy válaszol: — Van egy ötéves kisfiam, őt akarom meglepni. Nagyon szereti ezt a játékot, s ha időm engedi én is szívesen „építkezem" vele. ★ A Recski Kőbánya gépüzemének kollektíváját Tamási Csabáné képviseli a megyei értekezleten. A tizennyolc tagú javítóüzem egyetlen nődolgozóját megbecsülés, tisztelet övezi, munkatársai megbíznak benne, hiszen hosszú évek óta eredményesen védi érdekeiket. Minden nyilvános fórumon szót kér, tolmácsolja a tagság véleményét, továbbítja problémáikat. Beszélgetésünkkor örömmel. idézi fel a mozgalommal kapcsolatos első élményeit: — Gyöngyösön, a 214-es számú szakmunkásképzőben ismerkedtem meg az esztergályos szakma fortélyaival, s ekkor léptem be a szak- szervezetbe is. A tanárok, nevelők folyamatosan készítettek fel bennünket a mozgalmi munkára. Az ifjúsági rendezvényeken már akkor is elvárták tőlünk a véleménynyilvánítást, meghallgattak bennünket. Később a sírok i Mátravi- déki Fémmüveknél dolgozott egy fél évig, de recski születésű lévén, visszakívánkozott falujába. Hatvankilenc márciusában került a kőbánya gépüzemébe, ahol rövid időn belül vezetőségi taggá választották. — örültem a megbízatásnak, s ahogy teltek az évek, egyre ibátrabb lettem, egyre többször kértem szót a különböző üléseken. Sajnos, az idei választások kicsit kedvemet szegték, mivel elég nagy passzivitást tapasztaltam. A beszámoló után csak nagyon kevés javaslat, kérdés hangzott el. Öt évvel ezelőtt mintha szókimondóbbak lettek volna az emberek. Egyébként, úgy látom, hogy a kisebb, kötetlenebb csoportokban élénkebben vitatkoznak, mint egy ilyen szervezett rendezvényen. Például nálunk is állandóan szóba kerül az égető utánpótlásgond. Az, hogy rengeteg fiatal más területen próbál szerencsét, s hogy az er.,Szeretnék mindenkor megfelelni munkatársaim elvárásainak” kölcsi, anyagi elismerés nem áll arányban a magas követelményekkel, a nehéz fizikai munkával. Tamási Csabáné is készül a küldöttértekezletre. • Mint mondja, sokan lerágott csontnak érzik a munkahelyi demokráciával kapcsolatos témát, pedig erről még mindig beszélni kell, hiszen sok helyen félreértik, vagy nem élnek ezzel a lehetőséggel. — Ha lehet, a magánéletemről is valamit. Nagyon szerencsésnek érzem magam. A férjem teherautósofőr és van egy tizenhárom éves kislányom. Mindketten nagyon sokat segítenek. Ha Ihazaviszek valamilyen munkát, tökéletes nyugalmat biztosítanak körülöttem. Megértik, hogy számomra nagyon fontos ez a dolog, mert szeretnék mindenkor megfelelni munkatársaim elvárásainak ... Barta Katalin Kommunista szombatok a VILATI-ban A VILATI Irányítástechnikai Berendezések Gyára egri üzemének dolgozói évente két-három kommunista műszakot hirdetnek meg, Az önkéntesen felajánlott napokon átlagosan a munkások és vezetőik 60— 70 százaléka vesz részt. Jó dolog, hogy tudják, melyik műszak milyen célt szolgál. Így például az idén egy napi munkabérüket üdültetés elősegítésére ajánlották fel, legutóbb pedig a város tanuszodájának építésére, s a hagyományoknak megfelelően a vállalat nyugdíjasainak támogatására vállaltak túlmunkát. Egyhangú szavazással... Vállalati tanács _ aParádi Üveggyárban (Tudósítónktól): Csaknem fél évig tartó előkészületek után a Párád I Üveggyárban megtartották a vállalati tanács alakuló ülését, melyen megjelent Trefil István, az ÉVM építőanyagipari főosztályának vezetője és dr. Tarjáni Ilona, az ÉVM Törvényességi Felügyelet részéről, Simon Sándor, a városi pártbizottság munkatársa, Hajdú Miklós. az építők megyebizottsági, titkára, Barna Miklós, a nagyközségi pb-titkár. A 15 tagú tanács, melynek összetétele létszámarányosan, területi megosztásban képviseli az üzemrészeket, soraiból Méhész István hutai művezető elnöknek. Béresné Tóth Katalin korongos művezetőt helyettesnek választotta. Utána titkos szavazással egyhangúlag szavaztak bizalmat Első József igazgatónak és így újabb öt évre megerősítették jelenlegi tisztségében. Az egyhangú szavazás azt sugallja, hogy az egység biztosítéknak látszik a további munkamenet sikeres folytatásában. Ez annál is inkább fontos, mivel a vállalat elmúlt évi eredményei elmaradtak a tervezettől, de az ez évi előzetes számítások már az éves terv teljesítésé, ről tanúskodnak. Gembiczki Béla K.TVteljesítmény Túlteljesíti idei tervét a Kisipari Termeltető Vállalat Heves megyei irodája A munkacsoport 25 millió forint értékű iparosmunka „menedzselését” irányozta elő erre az évre, ezt a forgalmat már november folyamán elérték. Feladatukat nehezítette, hogy az alkalmas munkák vállalásában igen nagy versenytárssá nőtték ki magukat a vállalati gmk-k. Három nagyobb partnervállalatuk szüntette meg a kapcsolatot ennek hatására : a vállalatvezetők — érthető módon — inkább saját dolgozóikat juttatják rá- adásjövedelemhez ráadás- munkáért, és elérik, hogy a jó munkaerő helyben maradjon. Az egri KTV-iroda így élenkebb üzletszerzésre kényszerült, s az akadályt — mint a számok mutatják — sikerrel vette. Mintegy másfél száz kisiparossal állnak kapcsolatban, főleg Eger környékén, illetve a városok vidékén. A vállalati partnerek száma ötvenhárom: legnagyobb a Mátraalji Szénbányák, emellett tsz-ek, épszöv-ök állnak velük kapcsolatban. Lényeges adat az irodáról, hogy össztevékenységén belül 42 százalékban importpótló munkákat, 35 százalékban pedig közvetett exportot menedzsel!
