Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-21 / 273. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. november 21., csütörtök Folytatódott a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó Tegnap Genfben Raisza Gorbacsova és Nancy Reagan jelen­létében lerakták a Nemzetközi Vöröskereszt leendő múzeu­mának alapkövét (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) (Folytatás az 1. oldalról) hail Gorbacsov aznapi kije­lentéseit, hangsúlyozta: ma­ga a tény, hogy a csúcsta­lálkozóra sor került, hogy a szovjet fél — hat év után először — közvetlenül meg­ismertetheti . álláspontját, pozitív tény. Az elmúlt években — amelyek során az amerikai fél aláásta a kétoldalú egyezmények leg­nagyobb részét — minden­esetre igen sok kérdés gyűlt fel, amelyek megoldása két nap alatt lehetetlen. A genfi csúcstalálkozó ezért kezdet, az első lépés, s mint ilyen, mindenképpen pozitív. Természetes — tette hozzá —, hogy eltérően közelítenek meg bizonyos kérdéseket, Leonyid Zamjatyin — a két fél megállapodásainak megfelelően — kitért az olyan kérdések elöl, hogy várhatók-e megállapodások a csúcstalálkozón, csak any- nyit mondott, hogy: nagyon szeretnénk kompromisszu­mokat. Arra a kérdésre, si­kernek tekinti-e a Szovjet­unió a találkozót akkor is, ha Reagan elnök kitart „ha­dászati védelmi kezdemé­nyezése” mellett, Leonyid Zamjatyin igennel válaszolt, megismételve álláspontját, hogy a találkozó, a részletes eszmecsere ténye minden­képpen üdvözlendő. Arra a kérdésre, hogy mi Mihail Gorbacsov álláspontja egy Washingtonba szóló meghí­vással kapcsolatban, a szóvi­vő azt felelte, hogy majd az illetékes ad választ. Az Afganisztánra vonatko­zó kérdésekkel kapcsolat­ban a szovjet szóvivő han­goztatta: a Szovjetunió o helyzet békés, tárgyalásos rendezésének híve, s e tár' gyalások — az ENSZ főtit­kárának védnöksége alatt — jelenleg is folynak. A Szov­jetunió korlátozott katonai segítséget nyújt az ellenfor- radalmárok által támadott törvényes afgán kormány­nak, és igen jelentős gazda­sági segítséget is ad: élelmi­szert, sőt, ivóvizet szállít az országba, amelynek vizét is mérgezik a kívülről, a pa­kisztáni határon át küldött bandák. A politikai rende­zés, a szovjet csapatok ki­vonása akkor lehetséges, ha e határon nem veszélyezte­tik majd Afganisztán törvé­nyes kormányát. Mihail Gorbacsov — kö­zölte szóvivője — csütör­tökön visszatér Moszkvába. A szovjet—amerikai tárgya­lásokról várhatóan csak ma délelőtt tájékoztatnak majd a felek. Ez tűnt ki Larry Speakesnek, a Fehér Ház szóvivőjének szerda déli tá­jékoztatásából. Az amerikai szóvivő nem tudott nyilatkozni arról, mi­lyen időpontban és milyen keretek között tájékoztat az amerikai küldöttség. Megerő­sítette ugyanakkor, hogy Ronald Reagan csütörtökön, 13 óra után, az eredeti ter­veknek megfelelően Brüsz- szelbe repül, hogy a NATO- szövetségeseket informálja genfi tárgyalásairól. Sajtókörökben minden­esetre valamivel nagyobbak a várakozások, mint a genfi találkozó előtt, annak tük­rében, hogy a két politikus láthatóan igen behatóan, a tervezettnél jóval hosszabb ideig tanácskozott négyszem­közt. Szóvivőik kölcsönösen ,,jó légkörről” tudtak beszá­molni, jóllehet érdemi tájé­koztatást, megállapodásuk­nak megfelelően a tárgyalá­sok befejezéséig nem adnak. Figyelembe véve a keddi kö­zös vacsorát is, a szovjet és az amerikai politikusok az első napon több mint hat órán át tanácskoztak, és ha' sonló volt a szerdai napirend is: délelőtt, imajd délután két, közel kétórás tárgyalás a szovjet képviseleten, majd este Ronald Reagan vacso­rája Mihail Gorbacsov tisz­teletére, amelyen további eszmecserére is sor került. Beható tárgyalások tükrében egyik fél sem zárta ki a le­hetőséget, hogy a találkozó valamivel meghosszabbodik, és a felek ma, ha újólag nem találkoznak is — tájékoz­tatják tárgyalásaikról a köz' véleményt. Mihail Gorbacsov, illetve Ronald Reagan a délelőtti forduló befejezte után mun­kaebéden vett részt tanács­adóival. Délután fél három órakor plenáris üléssel folytatódott a csúcstalálkozó a Szovjet­unió ENSZ-képviseletének épületében. A délelőtti for­dulóhoz hasonlóan Mihail Gorbacsov ezúttal is a bejá­ratnál fogadta Ronald Rea­gant és a két államférfi szí­vélyesen üdvözölte egymást. Az SZKP főtitkára amerikai újságírók kérdéseire vála­szolva kijelentette: bizonyos abban, hogy a világ népei sikert kívánnak a béke, a fegyverzetkorlátozás érde­kében folytatott tárgyalá­saiknak. összesen két órán át tar­tott a csúcstalálkozó szerda délutáni negyedik és egyben utolsó fordulója. Az idő egy részét — immár harmadszor — Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan négyszemközti megbeszélése töltötte ki. Ez­után a szovjet, illetve ameri­kai küldöttség tagjai külön- külön megkezdték a mérleg megvonását a tárgyalások­ról. Ezt követően a két küldöttség részt vett a sváj­ci kormány által részükre adott fogadáson. Este Ronald Reagan és felesége adott vacsorát Mihail Gorbacsov és felesége tiszteletére, amelyen a két küldöttség vezetője rövid pohárköszön­tőt mondott. ★ Tegnap Genfben Raisza Gorbacsova és Nancy Rea­gan jelenlétében ünnepé­lyes keretek közt lerakták a Nemzetközi Vöröskereszt leendő genfi múzeumának alapkövét. A szervezetet Henri Dunant genfi polgár 1863-ban alapította. A jelképes alapkőbe há­rom nyelvű — orosz, angol és francia — üzenetet tartal­mazó kapszulát helyeztek. Az üzenetet aláírta Raisza Gorbacsova, Nancy Reagan és Ursula Fwgler, a Svájci Államszövetség elnökének fe­lesége. A genfi múzeum kiállítási anyaga — amelynek össze­állításában a Szovjet Vö­röskereszt és Vörös Félhold Társaságok Szövetsége is te­vékeny szerepet vállalt — a mozgalom történetét fogja bemutatni. Sa jtóvisszha ng A Pravdához hasonlóan kommentálja a csúcstalál­kozó végéig elrendelt hír­zárlatot tegnap esti számá­ban az Izvesztyija. „A mun­ka, amelynek kedvéért a két hatalom vezetői talál­koznak, ezáltal mentesül a fölösleges zavaró momentu­moktól. Ezekből amúgy is több mint elegendő halmozó­dott fel a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Genf ellen­felei pedig szívesen hozná­nak létre újabbakat, éppen ezekben a napokban. Az ilyen emberekből bőségesen akad a Nyugat egyes körei­ben, különösen magában az Egyesült Államokban” — ír­ja a lap. A két vezető találkozását hű­en leírva, a lap közli, hogy Mi­hail Gorbacsov első szavai a gépkocsinál ezek voltak: „ön könnyen öltözött fel, ne fáz­zék meg, mert nem lesz ki­vel tárgyalásokat folytat­nom”. E pillanatban nem voltak jelen a tolmácsok, így Reagan elnök csak egy mo­sollyal válaszolhatott az orosz szavakra. Több mint hat év után, így találkozott először a két nagyhatalom két ve­zetője. Az amerikai képviselet épületében, még néhány új­ságíró jelenlétében Gorba­csov főtitkár a következő szavakkal kezdte a beszélge­tést: „Nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a genfi találko­zónak, tudatában vagyunk annak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsö­nösen függnek egymástól, így nem hagyhatják figyel­men kívül egymás érdekeit, és politikánk alakításakor fi­gyelembe kell vennünk más országok és népek érdekeit.” A tolmácsolást követően Reagan „egyetértek”-kel vá­laszolt. Áz elnök és a főtit­kár is kijelentette, bízik a találkozó sikerében. A lap különtudósítói konk­rétan is hangot adtak bi­zakodásuknak: „Tisztán a külső szemlélő szintjéről néz­ve, néhány lépésnyire állva a két vezetőtől, az a benyo­más támadt, hogy talán nem is olyan nehéz kijönniük egymással. Teljesen külső benyomás ez, teljesen a szemlélőé, magától értetődő­en felszínes” — írták. A tudósítás a továbbiak­ban emlékeztet a két ország külpolitikájában, társadalmi­gazdasági rendszerében, a konzervatív amerikai és a kommunista szovjet vezető világnézetében és filozófiá­jában meglevő különbségek­re, majd megállapítja: „A két országot elválasztó poli­tikai távolságot csökkenteni lehet, ha mindkét fél felis­meri a köztük levő kölcsön- kapcsolatot és felelősségének fokát a történelem e kri­tikus pillanatában.” Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője — hangsú­lyozva, hogy szovjet szóvi­vő kollégájával egyetértés­ben beszél — tegnap este közölte: „Széles területeken egyet­értés volt abban, hogy mit közöljünk a megvitatott kér­désekről, más területeken ebben további tárgyalásokra van szükség.” Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan meg­bízásából a küldöttségek tag­jai tovább tanácskoznak és a késő esti órákban tesznek jelentést a díszvacsorán részt vevő küldöttségvezetőknek, akik azután meghozzák a végső döntéseket. Az SZKP főtitkára és az amerikai el­nök dönt arról is, hogy a fejleményeket hogyan, mi­kor és milyen formában hoz­zák nyilvánosságra. Amint a tájékoztatásból ki­tűnt, a tegnap délutáni utol­só tárgyalási forduló lénye­gében ismét Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan kü- lönmegbeszélése volt. Egy­idejűleg külügyminisztereik és más szakértők külön ta­nácskoztak, majd a forduló végén jelentést tettek a küldöttségvezetőknek. Azok további tárgyalásokkal bíz­ták meg őket. A szóvivő semmi részlet­tel nem kívánt szolgálni ar­ról, hogy születtek-e gya­korlati megállapodások és milyenek. Erről legkorábban a késő esti órákban lehet valamit megtudni — de sok­kal valószínűbb, hogy csak ma. Mihail Gorbacsov fő­titkár már bejelentette csü­törtöki sajtóértekezletét, a fehér házi szóvivő pedig mégerősítette, hogy Reagan elnök nem tart Genfben saj­tóértekezletet. Minden való­színűség szerint George Shultz külügyminiszter tá­jékoztatja majd amerikai részről a sajtót. Pillanatkép a szovjet tájékoztatóról —( Kü/po litikai kommentárunk )— Elhalasztott ítélet A TÁRGYALÓTEREM ZSÜFOLÁSIG megtelt, a családtagokon és hivatalból érintett személyeken kí­vül újságírók tucatjai is bejutottak a bíróság épü­letébe. Az izgalom, a felfokozott érdeklődés oka vi­lágos volt: az eredeti menetrend szerint tegnap kel­lett volna ítéletet hirdetni Manilában az év eleje óta húzódó Aquino-perben. Amint azt a feltételes mód használata is jelzi, erre végül nem került sor. A legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy egyelőre el­halasztja az ítélethozatalt, vagyis továbbra is bizony­talan, mi lesz a sorsa a Fülöp-szigetek legnevesebb ellenzéki vezetője, Benigno Aquino szenátor meggyil­kolása kapcsán törvény elé állított 26 vádlottnak, köztük Fabian Ver tábornoknak, a hadsereg korábbi főparancsnokának. A bírósági indokolás szerint a halasztásra azért volt szükség, hogy alaposan kivizsgáljanak egy idő­közben benyújtott semmisségi keresetet, amely azt állította, hogy a tanúkihallgatások során nem mérle­geltek kellő súllyal minden rendelkezésre álló bizonyí­tékot, s hogy a testület célja a jelek szerint a vád­lottak tisztára mosása. Valójában azonban sokkal valószínűbb, hogy a halasztás mögött tömény poli­tikai megfontolások rejtőznek. Az Aquino-per, s a nyomában kirobbant, elemi erejű tiltakozóhullám ugyanis napjainkig a távol-keleti állam egyik legsú­lyosabb belpolitikai válságforrása, olyan probléma, amely akár hosszabb távon is meghatározhatja Mar­cos elnök jövőjét. HA A TÁBORNOK ÉS TÁRSAI felmentése vagy átlátszóan enyhe ítéletekkel való elmarasztalása mel­lett dönt (pontosabban, ha közvetett módon erre készteti az ítélkezni hivatott bírákat), azt kockáztat­ja, hogy újból beindul a tüntetések sorozata, s — ami pozíciója szempontjából legalább olyan fontos — magára vonhatja az Egyesült Államok neheztelését is. Hiszen a legfőbb szövetségesnek, Washingtonnak az lenne az érdeke, hogy az elhúzódó válság ne rob­bantással fejeződjön be, mivel akkor veszélybe ke­rülne az amerikai támaszpontok biztonsága is. Ha viszont az elnök enged a közvélemény követelésé­nek, s nem áll útjába a komolyabb ítéleteknek, ak­kor azt kockáztatja, hogy ellene fordul a hadsereg felső vezetése. Érthető tehát, hogy a jelenlegi helyzetben az idő­húzás, vagyis a halasztás bizonyult a legcélszerűbb kiútnak. Különösen, hogy Marcos, engedve a fokozó­dó belső és külső nyomásnak, nemrég bejelentette: a tervezettnél jóval korábban, 1986 januárjában el­nökválasztásokat tartanak, amelyen újabb hat esz­tendővel szeretné meghosszabbítani megbízatását. Márpedig a voksolásig hátralevő, néhány hetes kam­pányidőszakban Marcos el akarja kerülni, hogy még az ítéletek tehertételét is viselnie kelljen. Szegő Gábor Táviratváltás a magyar—vietnami barátsági ás együttműködési szerződés aláírásának első évfordulója alkalmából A magyar—vietnami ba­rátsági és együttműködési szerződés aláírásának első évfordulója alkalmából Ká­dár János, az MSZMP fő­titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke távirat­ban köszöntötte Le Duant, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitkárát, Truong Chinh-t, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság Államtaná­csának elnökét, Pham Van Dongot, a Minisztertanács elnökét és Nguyen Huu Tho-t, a Nemzetgyűlés elnö­két. A vietnami vezetők ugyancsak táviratban kö­szöntötték a magyar vezető­ket az évforduló alkalmá­ból. Hajómentés Egy szovjet teherszállító hajó kedden megmentette egy amerikai vitorlás ötfőnyi ha­jótörött legénységét a flo­ridai partok közelében. Ezt az amerikai parti őrség szó­vivője közölte. A „Kapitan Sztulov” fog­ta fel a „Maihai” vitorlás se­gélyjelzéseit. Az amerikai hajó a „Kate” hurrikán öve­zetében tartózkodott, elveszí­tette vitorláit, motorja pe­dig túlhevülés miatt fel­mondta a szolgálatot. A ha­jótesten nyolcméteres lék ke­letkezett, így a hajót nem tudták megmenteni. A szovjet hajó a Bahama- szigeteken levő Freeportba szállította az amerikai ten­gerészeket.

Next

/
Thumbnails
Contents