Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-21 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 21., csütörtök 3. Több termelés — kevesebb energiával A népi ellenőrzési bizottságokban Új arcok A magyar vállalatok többsége megértéssel fogadta az Ipari Minisztérium és az Országos Energiagazdálkodási Hatóság takarékossági felhívását. Hiszen köztudott, energiaforrásaink korlátozottan gyarapíthatók, kivált egyik évről a másikra. Az import döntő hányadát szállító Szovjetunió kitermelőipara tartósnak tűnő problémákkal küzd. (Egyre távolabbról, egyre nehezebb körülmények között kell a nyersanyagokat kitermelni, szállítani; az alapvető energiahordozóknak már ma is csaknem felét Szibéria adja, s 1990-re ez az arány elérheti a 60 százalékot.) A Szovjetunió — s ez végül is természetes — igyekszik növekvő költségeit elismertetni. Számunkra viszont ez azt jelenti, hogy csak ilyen jeltételek mellett tudnánk energiahordozó importunkat növelni. Ami maradt S hazai lehetőségeink sem rózsásabbak. Például a szén termelését bővíthetnénk, ám ennék is határt szab, hogy új szénbánya telepítése meglehetősen költséges. Végül, — nöha természetesen itt nincs mód minden szempontot sorra venni —, ma olyan nagy az energetikai beruházásokra költött pénz aránya, hogy az nemcsak nem növelhető, hanem bizonyára már a következő tervciklusban csökkenteni kell — egyszerűen azért, hogy jusson a gazdaság más területein az elengedhetetlen fejlesztésékre. A számítások szerint — mint azt dr. Varga Sándortól, az OEGH főenergetikusától megtudtuk — az idén legfeljebb 1 százalékkal használhat föl több energiát az ország, mint tavaly. Ez nem kis mennyiség (mintegy 20 petajoule, hozzávetőlegesen a Paksi Atomerőmű éves termelésnövekedésének harmada). Csakhogy már az első fél évben ennél többet elhasznált az ország, jórészt a rendkívül hideg év eleji hónapok emésztették fel a többletet. A továbbiakban tehát abból kell kijönni, ami „maradt’’. Vagyis, az úgynevezett anyagi ágazatok a tavalyinál kevesebb energia- mennyiséget használhatnak fel. Mindezt természetesen úgy, hogy a gazdaság lassanként érzékelhető ütemváltása ne lanyhuljon, hogy se a belföldi termelés, se az export tervezett számai ne kerüljenek veszélybe. Végül is összességében az a cél, hogy a termeléshez felhasznált energia az idén kevesebb legyen, mint tavaly, s emellett sok helyütt még a korábbinál is többet kell termelni. Az így megtakarított energiamennyiségnek kell ugyanis fedeznie a lakosság fogyasztásának növekedését. Megállapodás a vállalatokkal Így érthető talán, mi az oka annak, hogy most már alighanem minden vezető odafigyel vállalata energiagazdálkodására. Dr. Varga Sándor elmondta, hogy már az év első felében kiválasztották a legtöbb energiát fogyasztó vállalatokat. Az így kijelölt 84 vállalattal (ezek az ipar energiaigényének mintegy kétharmadát használják fel), az Országos Energiagazdálkodási Hatóság és az Energiafelügyelet megállapodást kötött. Eszerint 25 gazdasági egység vállalta, hogy 5 százalékkal kevesebb energiát használ fel az idén, mint 1983-ban, amikor köztudottan viszonylag legkisebb volt a fogyasztás. (E vállalatok között olyanok vannak, mint például a Székesfehérvári Köny- nyűfémmű. a Tungsram, a Borsodi Vegyi Kombinát.) A megtakarításra — termelési terveik teljesítése mellett — úgy nyílik módjuk, hogy különböző energiagazdálkodást racionalizáló beruházásokat hoznak tető alá. A 84-ből további 20 vállalattal abban állapodtak meg, hogy nem használnák több energiát a tavalyinál, míg 39 vállalatnak — egyetértésükkel — feltételül szabták, hogy egy százaléknyi terme- lésiérték-növekedéshez csupán 0,25 százalék energia- többletet használhatnak fel. (Megjegyzendő: ez a mutató meglehetősen szigorú, nagyjából fele annak, amit országosan el szeretnénk érni.) Hogy e megállapodásoknak nagyobb nyomatéka legyen, úgynevezett többletenergia-igénybevételi díjat is megállapítottak a kormányzati szervek- Az általános energiafogyasztáson belül meghatározták mind a 84 vállalatnál, hogy mennyi villamos energiát, olajat, illetve földgázt fogyaszthatnak. Ha e kontingenseket túllépik, dupla — sőt, a gázért két és félszeres — díjat kénytelenek fizetni. Ugyanakkor a vállalatok esetleges többletigényüket más energiahordozóval, így például szénnel nem fedezhetik. Elkerülhető a korlátozás Mivel a nélkülözhetetlen megtakarításhoz további fogyasztók bevonására is szükség volt, túl az említett 84, energiára „legéhesebb” cégen, még háromszáz vállalatot kiválasztottak. Közülük ötvenet — mint a 84-et korábban — az OEGH és az Energiafelügyelet szakemberei járták végig, a többi 250-et pedig a körzeti energiafelügyeletek, illetve a 'területi energiabizottságok képviselői látogattak meg. Ha ez (o 384 vállalat nem fogyaszt többet a megállapodásokban rögzítetteknél, 15 petajoule lesz a megtaka. rítás az előző évhez képest. S ez egyáltalán nem jelentéktelen mennyiség — a valóban biztonságos energiaellátáshoz azonban nem bizonyos, hogy elegendő. Az ipari miniszter ezért felszólította a többi tárcát és főhatóságot, valamint a megyei tanácsok elnökeit is, tegyenek meg mindent az energiatakarékosságért. Ha mindenütt mindenki komolyan veszi teendőit, akkor remélhetően nem kerül sor olyan mértékű ipari energiakorlátozásokra, mint az elmúlt télen. Hacsak a napi középhőmérséklet nem csökken — 13 Celsius fok alá. Ez ugyanis az a határ, amíg a „források” — a kőolaj, a földgáz, a szén, az erőművek és így tovább — jelen lehetőségeink szerint korlátozás nélkül bírják a terhelést. S most e források közé az immár nagyon komolyan veendő megtakarítás is „besorolt”. Ez év nyarán a népi ellenőrzési bizottságokba is jó néhány új tag került. Közülük mutatunk be hármat. Kovácsszegi Lajos, a Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárának üzem- gazdasági főosztályvezetője a Heves Megyei NEB tagja lett. Több mint másfél évtizedig „külsősként’' segítette ezt a munkát. Dénes Béláné: Mindig is szerettem az igazságosságot Évente részt vett egy-egy vizsgálatban, s néhányszor a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság által szervezettbe is bekapcsolódott. — Ha valaki belekóstol ebbe a tevékenységbe, az nagyon megszereti. — Olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyeket üzemében is hasznosíthat. Több gyár munkájába bepillanthattam, hiszen például amikor a munkaerő-gazdálkodást elemeztük, akkor megismerhettem a Mátravidéki Fém- műveket, a Finomszerel- vénygyárat és a KAEV-et. Láthattam hogy hol, milyen az együttműködés. Ha jó módszerekkel találkoztam, azt igyekeztem itthon is népszerűsíteni. Kiderült: ezelőtt is akadt már jó néhány társadalmi megbízatása. Gyöngyösön 1980-ban városi tanácstagnak választották, s egy cikluson keresztül a számvizsgáló bizottság elnökeként is dolgozott. Az üzemben a pártbizottság tagja. — Eddig mindig olyan feladattal bíztak meg, amely a szakmámmal kapcsolatos. Új megbízatásom révén javaslatot tehetek a megyei NEB vizsgálati programjára. Többek között azt szeretném, ha foglalkoznánk a vezetés és a szervezés jelenlegi helyzetével. Rögeszmém: a vezetés nagyon fontos tudomány. Meg kellene arról győződni, hogy a különböző helyeken milyen szinten űzik ezt a mesterséget. Ha pedig hiányosságokat tárnánk fel, akkor arra ösztönöznénk őket, hogy tanulással pótolják be a lemaradást. Amikor arról érdeklődtünk, hogy munkahelyi és társadalmi elfoglaltságai mellett jut-e ideje a családjára. elmosolyodott. Vincze Bertalan; Ezt nagyon színes munkának tartom (Fotó: Perl Márton) — A feleségem szakszervezeti aktivista, ö is elfoglalt ember. Nincs mit egymás szemére vetni. Szerencsére gyermekeink felsőtagozatosak, önállóak. ★ Dénes Béláné, a Hatvani 3-as Számú Általános Iskola igazgatója a városi NEB tagja lett. Éveken keresztül ő is csupán egy-egy vizsgálatban vett részt, minden bizonnyal jól láthatta el feladatát, így kerülhetett be a testületbe. Hogy hogyan lesz egy pedagógusból népi ellenőr? Kérdésünkre így válaszolt: — Mindig szerettem az őszinteséget, az igazságosságot. Erről nemcsak beszélek, így is élek. Minden bizonnyal ezért esett rám a választás. Szókimondásomból soha nem volt kényelmetlenségem. Vallom: az embernek mindig vállalnia kell önmagát. Attól nem lesz jobb senkinek sem, ha csak a felszínt „kapargat- juk”. Népi ellenőrként félre kell tenni a szubjektív érzéseket. A legfontosabb a hitelesség. Nem hálás szerep, de aki felkészülten érvel, annak nyert ügye van a legkínosabb helyzetben is. A fiatalasszony Békés megyéből jött férjhez Hatvanba. Egy ideig a városi úttörőtitkári teendőket is ellátta, s 1981-től került jelenlegi beosztásába. Fia másodikos gimnazista, kislánya nyolcadikos. Büszkén említi, hogy bármennyire is elfoglalt, mégsem engedte gyermekeit napközibe. Mindennél fontosabbnak tartotta, hogy otthon étkezzenek és nyugodt családi körülmények között tanuljanak. A NEB-ben is, elsősorban az oktatási ügyekkel szeretne foglalkozni. — Jó néhány megoldatlan kérdésre kell választ találnunk — mondta. — A város iskoláinak nagy része túlzsúfolt. Mi például váltakozó tanításban dolgozunk. Ez nagy megterhelés tanulóknak és tanároknak egy- aránt. Egy-két helyen nehézségek jelentkeztek a diákétkeztetésben. A leggyakoribb panasz a minőséget éri. Az iskolai testnevelés feltételei sem biztosítottak mindenütt. A kulturális-művelődési szakcsoport vezetőjeként ezek megoldását szorgalmazom. Különösen azért szimpatikus számomra ez a munka, mert ha lezárul egy-egy vizsgálat, annak javaslatait végre kell hajtani. Ezek a döntések — segítő szándékkal ugyan —, kikényszerítik a jobbítást. 4r Az említettekhez hasonlóan kezdte népi ellenőri pályafutását Vincze Bertalan, a Csepel Autógyár egri gyárának vezető beállítólakatosa is. Az első feladatot még 1979-ben kapta, a Szak- szervezetek Heves Megyei Tanácsa Ifjúsági Bizottságának elnökeként. Az ifjúsági törvény időarányos végrehajtását vizsgálták. Ezt újabb1 és újabb felkérések követték. Többek között részt vett az üzemi demokrácia érvényesülésének elemzésében, s járta az üres tanácsi lakásokat, hogy társaival együtt kiderítse, hány ilyen van a megyeszékhelyen, s tulajdonosaik miért nem adták azt vissza, ha már nincs azokra szükségük. Sikeresen tevékenykedett, hiszen néhány hónappal ezelőtt a városi NEB-be választották. — Meglepett, hogy ilyen fontos feladattal bíztak meg. — Igaz, tavaly Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt kaptam népi ellenőri tevékenységemért, s már akkor is ígérték, hogy számítanak rám. Mindenesetre nagyon örülök ennek. Egyébként szinte gyerekkoromtól kezdve mindig volt valamilyen társadalmi megbízatásom. Most egyidőben több is, de lemondtam az SZMT- elnökségi tagságot, mert ha azt is elvállalom, a családra, két kislányomra aligha tudtam volna időt szakítani. Ez a munka jobban vonzott. Nagyon színes. Mindig új emberekkel találkozom, új vállalatokat ismerek meg. Előfordult, hogy a különböző üzemekben szerzett tapasztalataimat gyárunkban is hasznosították. Amikor szóba került, hogy különösképpen milyen témák vizsgálatát javasolná a legszívesebben, akkor jó néhányat felsorolt. Valameny- nyi a fiatalokkal kapcsolatos. Egyebek között a pályakezdő szakmunkások beilleszkedését, és az érdek- védelmet említette. — A lakástéma a vesszőparipám. — Hosszú ideig kell rá várni, s ráadásul nagyon sokba kerül az új otthon. Az árakat le kellene szorítani. Márcsak azért is szívügyemnek tartom ezt, mert hat évig laktunk albérletben. Természetesen nemcsak az általam fontosnak tartott témák vizsgálatából szeretném kivenni szívvel-lélekkel a részem. Homa János Nők a kereskedelemben Magyarországon hozzávetőlegesen négyszázezer nő dolgozik ma a kereskedelemben. Úgy tartják; meglehetősen rossz körülmények között. A baj jószerivel már akkor kezdődik amikor az új üzlet felépül. Nyitás előtt ugyanig kiderül; kicsi a mozgástér, a raktár. Így például az italok egy része ládástul kiszorul az eladótérbe, ahol a vevők kénytelenek kerülgetni, de az eladók is mérgelődnek miatta. Ám e tekintetben az öreg üzletekben sem jobb a helyzet. Évekkel ezelőtt kezdődött a konténer-program. A kereskedelemszervezők azt vallották: ez a szállítási és raktározási módszer lényegesen megkönnyíti az eladók munkáját. A cukorral, liszttel, sóval, darával, morzsával telt nehéz ),dobozt” csak be kell tolni az eladótérbe, s máris vevőközeibe kerül. A konténer azonban nem terjedt el eléggé. Sokféle áru ömlesztve érkezik a boltokba, maguk az eladók emelgetik, méricskélik, töltik zacskóba. Továbbá, mivel az árak majdnem naponta változnak — hiszen mind több termék lesz szabadáras —, újra és újra kell árazni az egyes cikkeket. Ez a munka többnyire hétvégekre esik; a „kereskedőnők” hétvégi otthoni munkáját ,is nehezíti. Egyáltalán: még soha senki nem számolta ki, hogy az eladók voltaképpen hány kilót emelnek naponta. A kereskedelem gépesítése igen hiányos, sok helyütt már a pénztárgépek is elavultak. Mindenesetre/ a kereskedelemben dolgozó nők közül sokan éppen a nehéz fizikai munkára hivatkozva változtatnak munkahelyet. A munkaerő-elvándorlás megközelítőleg 40 százalékos. Különösen sok a szakképzett kereskedő, aki hátat fordít e pályának, s jó néhányuk másutt, szakképzetlen dolgozóként áll munkába. Az elvándorlás okai között szerepel a kedvezőtlen munkaidőbeosztás, a nem mindig kielégítő szociális körülmények, és nem utolsósorban az alacsony jövedelem. Elsődleges — például vegyi — szakmai ártalom nincs a kereskedelemben, de feltűnően sok az ízületi, az idegi és az érrendszeri megbetegedés, ami évtizedek során fejlődik ki. Hogyan igyekeznek mindezeken segíteni? A szociális körülményeken a vállalatok általában csak azzal tudnak javítani,' hogy közétkeztetést biztosítanak, hogy hévízi beutalójegyeket osztanak szét a dolgozók között. A létszámhiányt — főként a nagy forgalmat hozó ünnepek előtt — nyugdíjasok foglalkoztatásával próbálják csökkenteni. A kereskedelemben 4770 forint az átlagjövedelem. Azt tartják, ez nincs arányban, az elvégzendő munkával. Az új kereskedelmi beruházások hitellel terheltek, ezért a költségek is jócskán megemelkedtek, a jelenlegi 8—10 százalékos árrés néha csak a működésre elegendő, haszon alig van belőle. A kereskedők szerint a kereskedelmi vállalatokat jobban kellene támogatni, kivételes pénzügyi szabályzókkal is, annak ellenére, hogy már most is élveznek bizonyos kedvezményeket. Sőt, szerintük az árrést is tovább kellene növelni. Ezeket az igényeket a kereskedők szakszervezete, a KPVDSZ is támogatja; kielégítésüket a továbblépés feltételének tartja A megoldás nehéz, mivel az a fogyasztói "Srakat is érintheti. De a kereskedők, és különösen a „kereskedő- nők” helyzetét könnyítenT kellene. H. T T. P. Kovácsszegi Lajos : A vezetés nagyon fontos tudomány
