Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-10 / 238. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 10., csütörtök 3 Sok a napfény, kevés a víi —110 helyett 35 mázsa hektáronként — Mintha böngészni indulnának — A fagy, a szárazság, és a virágzásko ri hűvös eső — Épül a feldolgozó, a tároló — A borász nem szereti a kongó hordót Szüret —szSIS nélkül...? Felhívtam telefonon a közelmúltban eg.v ősrégi szőlősgazdát. Az után tu- dakolóztam. hogy mit változott az idők folyamán a szüreti hangulat. Kimondta. hogy a hegyvidékek mindenkori legnagyobb eseménye. Egy kisebbfajta lakodalomhoz hasonlítható. Reggelente erős házipálinkával, kolhász- szal és szalonnával, délben babgulyással. estére pedig valamiféle pörkölttel. Mindehhez természetesen bőséges tálalással az elmúlt évi termésből. Hacsak ennyi lenne a recept gondoltam, akkor mindez most is megtalálható. Annyit azonban még hozzátett, hogy a szüret a családok ünnepének is számit, mert ilyenkor hazajönnek a legtávolabb dolgozó, élő gyermekek, sógorok, komák, rokonok. Az pedig külön szerencsének számit, ha ilyen évszázados rekordokat döntögető melegben lehet mindezt a munkát elvégezni. Csakhogy az idén . . . Budai János, Gébért János és Fazekas András a feldolgozó üzembe helyezése közben Minden jó, ha a vége jó — tartja a közmondás. Amelyik történet azonban „csakhogy’-gyal fejeződik be, nem lehet maximálisan ünneplő. Az öreg szőlősgazda is kesergéssel folytatta. Nem kellett jóstehetségnek lennie ahhoz, hogy előre megmondja: nem a legvidámabb szüretelőkkel találkozunk az idén. Az egerszalóki termelő- szövetkezetben a szőlészeti ágazatvezető Szigili Gyula sem repes a boldogságtól az idei szüret idején. — Szeptember 16-án kezdtük a szedést a leánykával — mondja. — Kétszázötvenkét hektár a közös, 50 a háztáji szőlőterületünk. Már 170 hektárt leszedtünk Sajnos, nagyon jól haladunk. Ennek pedig az az oka, hogy hektáronként 110 mázsa szőlőt terveztünk, s csak 35 termett. — A minőségre legalább nem lehet panasz ebben a jó időben .. . — Annyi a napfény, amivel már a 24 fokot is el kellene érnie a mustnak. Viszont a talajban nincs csapadék, s így hiába a napfény, azt már nem tudja hasznosítani a szőlő. Miközben beszélgetünk, sűrűn nyeljük a port a szőlőtáblában, ami igencsak szokatlan, s az előző mondatokat támasztja alá. majd arról ejtünk szót, hogy a hetvenes évek elején, közepén volt olyan szüret, amikor levette a sár az ember lábáról a gumicsizmát. Akkor is az időjárás volt a fő beszédtéma. de legalább tele volt a határ szüretelőkkel. . Most néhány brigáddal találkozni csak. — Hol vadnak a diákok, s a katonák? — Az előző években 180 felnőtt, s 3—400 diák szedte itt a szőlőt. Az idén csak hetven felnőtt. s 150 diák munkájára van szükség Nézze meg a tőkéket. Olyan képet fest. mintha „böngészni” indulnának az asz- szonyok, s nem szüretelni Bármelyik természeti csapás elegendő lett volna ahhoz, hogy ne legyen felhőtlen az a munka. Akár a fagykár, akár a virágzáskori hűvös, esős idő. vagy ez a hosszan tartó szárazság. Az idén mi^d a háromból kijutott. A Dobó Katica asszonybrigád tagjai azt fejtegetik, hogy alig lehet megtalálni a nagy levelek között megbúvó satnya fürtöket'. Elmagyarázzák, hogy jó évjáratban egy fürt 12 dekagrammot nyom. most 1—2 deka a súlya, ami fürtönként 3—4 szem szőlőt jelent. Bozó Lajosné, a sebtiben megválasztott szóvivőjük mindehhez hozzáteszi — Nehéz teljesítményben dolgozni, ilyen 'termés mellett. — Mit jelent a jövőre nézve a szőlő jelenleg mutatott siralmas képe? — kérdeztük újra a szőlészeti ' ágazatvezetőt? — Ideális időjárási viszonyok mellett, 1986-ban 400. de még 1987-ben is 150 tonnával lesz kevesebb a szőlő. A borvidékre jellemző fajták a leányka, az olasz- rizling. a kékfrankos, az oportó, a többihez viszonyítva például a nemrég telepített merlothoz képest kevésbé károsultak. Azonban naSzigili Gyula: „Bizony, nem dalolnak az asszonyok!" megtudhattuk azt is. hogy az egész 50 millió forintba kerül, s így már érthető volt az ágazatvezető hangsúlyozása a saját erőt illetően. A beruházást a Szekszárdi Mezőgép Bonyhádi Gyára készíti, s a terveknek megfelelően haladnak. Elkészült a vörösbor-tároló, s az erjesztő, valószínű, hogy még az idén ki is próbálják. Jelenleg 12 ezer hektoliter bort tudnak tárolni itt. az Verebély Józsefné: „A felemelt teljesítménybér ellenére is a szokásos szint tizenötödét tudjuk nyújtani" (Fotó: Köhidi Imre) Karanyecz Lajosné 68 évesen is serényen munkálkodik gyón sok a teljesen tönkre ment tőke. — Mikor volt hasonlóan rossz szüret ezen a vidéken? — Négy évvel ezelőtt. 1981-ben volt hasonló évünk. Akkor a saszla, a rizlingszilváni és a merlot károsodott a leginkább, de a megyei termésátlag elérte a negyven mázsát. Netn szeretek jósolni, de azt a bizonyos rossz évet az idén meg sem fogjuk közelíteni. Nem erre készült a termelőszövetkezet borászati üzeme. Mint azt Gál Lajos ágazati vezető elmondta. 1984-ben nagy építkezésbe fogtak. — Több szakaszban korszerű tároló és feldolgozó üzemet hozunk létre saját erőből — hallhattuk tőle. Miközben végigjártuk a már majdnem kész létesítményt Kevesebb a kékszőlőn a szem. mint a virágmaradvány 1987-es végleges befejezés után azonban már 30 ezrét. Ugyanakkor az új üzem negyvenezer mázsa szőlő feldolgozására lesz képes. — Csak most már szőlő legyen — mondja Gál Lajos — eg.v borász ugyanis nem nagyon örül annak, hogyha konganak a hordók. A szőlő ára. talán még soha nem volt ilyen magas a piacokon a szüret kellős közepén, mint most. A borász az elmúlt évi termésből kínál. Jövő ilyenkor nem biztos, hogy megteheti ugyanezt. Hiába a jő idő. a családi ünnep, a reggeli házipálinka. Az idei szüret hangulata nem az igazi. Ezen pedig a fentiek ismeretében nem nagyon lehet csodálkozni. Egy színházi előadás sem sokat ér a főszereplő nélkül. Most pedig erre a furcsa „játékra” kényszc- rítelt bennünket a természet. Szüretet rendelt — majdhogynem szőlő nélkül. . . Kis Szabó Ervin Lépcsőfokok a közéletben A póttagokra is számítanak Nem új a fogalom, de elszoktunk tőle. s a legutóbbi országgyűlési képviselői, tanácstagi választások óta ismerkedünk vele újra. S maguk a póttisztségviselők is csak mostanában kóstolgatják igazán megbízásaik ízét. — Vajon mennyit ér egy ilyen mandátum napjainkban? — kérdezem a megyei tanács vb-titkárától, dr. Jakab Istvántól. % — Feltétlenül egyféle közéleti „jogosítványnak" tartjuk, s aki ezt megkapta, azokra természetesen nemcsak a választók, hanem mi is számítunk a továbbiakban. Négy városunkban, illetve Füzesabony városi jogú nagyközségünkben 226. a többi településünkön pedig összesen 1280 póttanácstag kapott most első alkalommal bizalmat a szavazatok legalább 25 százalékának megszerzése alapján. Valamennyivel iparkodtunk idejében megértetni, hogy egyikük sem felesleges, létezésüknek, szerepüknek jelentősége van Mivel —, hogy úgymond — a „kibicnek" semmi sem drága. Előfordulhat például olyasmi, hogy a póttanácstag — mivel kevésbé tájékozódott a különféle kérdésekben — a körülmények, lehetőségek úgyszólván legkisebb mérlegelése nélkül is „felkap” egyegy témát, s merő népszerüség-hajhászásból ígérget fűt-fát. Nyilvánvaló, hogy az ilyenféle bizalmatlanságot józan érveléssel, jó példák sorával igyekszünk eloszlatni. Hiszen — aligha kell hangsúlyozni — egészen más az elképzelésünk, célunk. S arra biztatjuk a megválasztott. kétezernél több tanácstagot, hogy az egészségtelen rivalizálás helyett inkább az együttműködésen gondolkodjanak. Csak vonják be bátran munkájukba a póttanácstagokat, ismertessék meg velük a közös területet, s egy-egy nehezebb feladat megoldásához igenis, kérjék a segítségüket — hallom a megyeházán. — S milyenek a tapasztalatok? — Még nem sok idő telt el az új ciklusból — folytatja a vb'titkár — de máris úgy véljük, hogy sikerülnek az elképzeléseink. Mivel például a különféle tanácsi bizottságokban régtől fogva nem csupán tanácstagok dolgozhatnak, ezekbe az alakuló vagy már megalakult testületekbe számos póttanácstagot is beválasztanak majd, illetve be is hívtak. S itt az elsők között említhetném mindjárt Eger városát. Ugyanekkor a községeinkben is megkezdődött egy hasonlóan egészséges folyamat. Például a településeken végzett különböző felmérésekhez igényelték a póttanácstagok közreműködését is, Mónosbélben pedig —, hogy csak egyet említsek — aktívacsoportot hoztak létre az elöljáróság mellett. Ennek a kis csoportnak a tagjait aztán meghívják az elöljárósági ülésekre, s időnként egy-egy részfeladatot is kiosztanak nekik a közös tennivalókból. A nagyobb településeinken, elsősorban a városainkban vagy városi jogú nagyközségünkben még inkább jelentősége van, illetve lehet a tanácstagok és póttanácstagok összefogásának, hiszen egy-egy 8—10—15 utcát is magába foglaló körzetben egyedül nem is lehet boldogulni. Sok a bonyolult ügy, amelynek megoldása eleve több embert feltételez, kíván; de szóba jöhet a segítség akár a tanácstagi beszámolók szervezésénél, magának a beszámolónak a tartalmi, formai kialakításánál, s a gyűlés egybehivásánál. Sőt, elképzelhető, hogy maga a póttanácstag is számot ad munkájáról. És sorolhatnám tovább ! ★ Eger Város Tanácsánál dr Gyula Zoltán vb-titkár azzal fogad, hogy a 73 tanácstag mellé választott 67 póttagból kettő már előbbre is lépett: az egyikük elköltözés. a másik pedig — sajnos — haláleset miatt kerüli társa helyébe. S persze — mint a megyeházán is utaltak már erre — nem ez oí egyedüli lehetőség a hasznosságra. — Tanácsi bizottságaink közül ötben kaptak helyet a póttanácstagok is, összesen 14-en — magyarázza. — A legtöbben a termeléssel és ellátással foglalkozó testületben. Csupán így, már is több, mint ötödrészüket sikerült „aktivizálnunk”, s ez még jóformán a kezdet. A továbbiakban — mint a városi riépírontbizottság aleh nöke — szorgalmazom magam is például o HNF munkájában való részvételt. Különösen tetszik nekem is. amit a 2-es körzetben sike rült elérni. Itt ugyanis öten kerültek a népfronttisztségbe, s így a városrész 7 póttanácstagja közül már csak egynek nincs funkciója. S nem tagadom: szeretnénk, ha másutt is hasonló arányt lehetne kialakítani. Ennek érdekében javasoljuk, hogy — a körzeti választások befejezése után — a lakó- és utcabizottságokban is adjanak testre szabott szerepeket azoknak, akik mindeddig még nem kaptak értelmes feladatot. Másrészt a tanácsi és a lakossági kapcsolatok egyéb erősítésénél is roppant fontosnak látom a póttanácstagok cselekvő részvételét közös dolgainkban. A VII. ötéves terv — mint a koncepcióból is ki világlik — talán minden eddiginél jobban számít a lakóhelyen élők eredményes mozgósítására, s áldozatvállalására legfontosabb célkitűzéseink megvalósításánál A településfejlesztés nem lehet csupán a tanácsi apparátus, a tanács gondja.-k — S hogyan látja mindezt egy póttanácstag? — tudakolom az egri Marczis Jánosáétól. — Tanácstagként és a végrehajtó bizottság tagjaként dolgoztam az elmúlt ciklusban — válaszolja a kérdezett — .se kettős tisztség után lettem 49 százalékos szavazattal póttanácstag. Nem sértődtem meg, hogy „lejjebb" kerültem, szívesen vállaltam a munkát a városi tanács termelési és ellátási bizottságában is. Egyrészt, .mert valahogy hozzászoktam már a közéleti tevékenységhez — korábban tagja voltam vállalati tanácsunknak. s 18 esztendeig az egri kirendeltség területén működő pártvezetöségnek —. másrészt pedig úgy érzem, hogy régi kereskedőként még sokat segíthetek mostani testületemben is, amelybe beválasztottak. Kicsit talán a szakmámat is képviselhetem, s tehetek valamit a társaimért, akikre bizony nagyon rájuk fér a patronálás, is- tápolás. Az említett bizottságban volt már egy ülésünk, sőt vizsgálatban is részt vettem: az autóalkatrész-ellátás helyzetét elemeztük két év összehasonlításában. Nem könnyű időt szakítanom az ilyenféle társadalmi munkára, hiszen a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Széchenyi utcai édességboltjának vezetése is éppen elegendő lenne. Nyolcadmagam- mal birkóznánk az éves 18,5 millió forintos forgalommal, de az idén is átlagosan csak öten dolgoztunk. Am, megpróbálok újra meg újra más területen is helytállni, mert engem valahogy a cselekvés éltet. Tisztelet és köszönet értei Gyón! Gyula
