Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-10 / 238. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. október 10., csütörtök Ügyekre orientáltan Beszélgetés Dénes Gábor filmrendezővel A Szentgyörgyi Albert-film egyik kockája Kezembe került egy könyv, amelyben közzétették, mely országok tudósai mit tettek a tudományért a XX. szá­zadban, Ebben a kiadvány­ban Magyarország nem sze­repel. Nem említik magyar tudósok nevét. Kinek milyen mulasztása miatt, ne firtas­suk. De a tünet jellemző. Mi. magyarok büszkék va­gyunk futballeredménye- inkre, s sportteljesítménye­inkre, de gyakran nem is­merjük, nem értékeljük szellemi eredményeinket. Kisebbségi érzésünk van ott. ahol pedig lenne mire büszkék lennünk. Bolyaitól. Kempelentöl, Neumann Já­nosig olyan tudósokat mond­hatunk magunkénak, akik által előbbre ment a világ. Csakhogy hírünk, rangunk a világban attól is függ, mi saját magunk hogy ítéljük meg, mennyire ismerjük, mennyire tudatosítjuk érté­keinket. Dénes Gábor filmrende­zőt hallgatom. — A szakembereken kí­vül még mindig kevesen tudják, ki volt, mit tett az emberiségért Neumann Já­nos, ki Bolyai?! Ilyenfajta gondolatok foglalkoztattak, amikor elhatároztam, filmet készítek Szentgyörgyi Al­bertról és Neumann Já­nosról. Nem bizonyos terü­letekre, tudományágakra, hanem ügyekre orientáltan. A következő szabálytalan portrét Szondy Lipótról ter­vezem, s talán egy játékfil­met Szomory Dezsőről. — Szentgyörgyi persze, már bizonyos mítosz. Kalan­dos életű, kanyargó utat bejárt nagyszerű tudós. Ef­fektiv ellenálló volt a II. világháborúban, itthon is si­keres alkotó, gondolkodó. (Megalapította Akadémiá­ját, amelyben Neumann Já­nos is bekerült). Tudomá­nyos kezdeményei korszak- alkotók. De Szentgyörgyi szinte költő, igazi rene­szánsz figura. Amikor a ró­la szóló filmet forgattuk, megismertük emberi érté­keit is. Segítőkész, kitűnő partner, varázslatos egyéni­ség. Neumann is rendkívüli egyéniség volt. Szellemi ban­kár, interdiszciplináris el­me. Nemcsak a számítás­technika vagy a játékelmé­let atyja, de páratlan fizi­kus és matematikus volt. Foglalkozott filozófiával, és modellszerkesztéssel. Róla sajnos már csak múlt idő­ben beszélhetünk. Amerikában tizenkét nap alatt forgattuk a Szentgyör­gyi Albertról szóló filmet. A Neumann Jánosról szólót sok helyszínen, sok tudóst megszólaltatva tizenöt nap alatt. (Itthon három hónap­ba is beletelt, mire meg tud­tuk szervezni egy-egy tudós nyilatkozatát.) Kint sike­rült eljutnunk a Kongresz- szusi Könyvtárba, és bepil­lantani Neumann János írá­sos hagyatékába. Nekünk nyilatkozott első ízben szo­cialista újságírók közül Teller Ede. Sikerült megin­terjúvolni a 96 éves Pólya Györgyöt, s Wiegner Jenőt, Nehezen jutottunk el kül­földre, minimális pénzzel, mégis itthon sokan úgy fog­ták fel, hogy „jó bulit" szerveztünk. Tömény, nehéz anyagot hoztunk. Itthon kellett meg­válogatni, mi az, ami a közönséget érdekli, érdekel­heti. Mégsem tudom, lesz-e közönsége a filmeknek. Ei- jut-e azokhoz, akik befo­gadják. Talán a Psalmus Humánus, a Szentgyörgyi- film, eljut a televíziós vetí­tésig. A Neumann? — Jó volna, ha Magyar- országon is volnának olyan klubmozik, kamaratermek, ahol ilyen filmeket is be lehetne mutatni. A szocialis­ta országok mindegyikében a filmgyárnak van saját mozija, ahol premier előtti filmek láthatók, s mindenütt teltházakat vonzanak. — Milyenek ezek a fil­mek? Ügy érzem értéket hordoznak. Szeretném eze­ket megmutatni. Nem szo­kásos portréfilmek. Nem is egy-egy tudományos ered­ményt mutatnak be. Nem manipulált, narratív filmek. Filmesszék, amelyek a néző emócióira számítanak. Kádár Márta AZ EGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGI KULTÚRÁÉRT A Hazafias Népfront és a művelődés A Hazafias Népfront te­vékenységében nem kis ré­sze van a művelődésnek. A mozgalom öt évvel ezelőtti. VII. kongresszusa óta szá­mos új jelenség, kezdemé­nyezés bontakozott ki ezen a téren. Élénk viták kez­dődtek és ma is tartanak a gazdasag és kultúra össze­függéseiről. az új szabályo­zók közművelődési hatásai­ról, a művelődési házak mű­ködési rendjéről és körül­ményeiről, az oktatáspoliti­káról, ezen belül főleg az iskolai reformokról. Az esz­mecserék célja főként az volt, hogy az eddigieknél pontosabban körülhatárol­ják, hogy mit jelent ma a szocialista magyar kultúra, mi a népfront tennivalója 'az egyes ember és a kisebb-na- gyobb közösségek műveltsé­gének emelésében. Politikai ismeret- terjesztés Az új formák közül ki­emelhető a politikai ismeret- terjesztés néhány eleme. Kü­lönös jelentőséget kapott az évforduló miatt, de az ér­tékőrzés szempontjából is a legújabb kori történelem, a felszabadulás óta eltelt 40 esztendő. A sorsfordító évek tényeinek, tanulságainak tag­lalása, megvitatása kulcsfon­tosságúvá vált a jelen értel­mezésében és a jövő útjá­nak kijelölésében. Különö­sen a honismeretben bonta­kozott ki értékes munka. Mint az országban más­hol is, megyénkben nagysza­bású fényképezési akcióba kezdtek: a felvételek meg­örökítették az utókor szá­mára a falvak és városok utcáit, középületeit és lakó­házait. Emellett jelentőssé vált az üzemtörténet'írás, el­sősorban az ipar kialakulá­sát, fejlődését lehetett így követni, a szövetkezetekben kevesebb oknyomozó dolgo­zat született. Itt lehet meg­említeni a helytörténeti gyűj­teményeket is, amelyek a népfrontos szellemben, szé­les társadalmi összefogás ke­retében alakultak ki. Leg­utóbb például a 700 eszten­dős Egercsehi községben hoz­tak létre kiállítást, s szeret­nének múzeumot is alapíta­ni. Lényeges a szerepe a mű­emlékvédelemben a társadal­mi támogatásnak: már or­szágos visszhangot is keltett a megyénkben szárnyra ka­pott kezdeményezés, mely­nek keretében gyárak és bri­gádok segítenek kincseink megmentésében. Szép hagyo­mánya van a honismereti tá­boroknak is, amelyek már meghatározott témakörök szerint szerveződnek. Jelen­leg 39 honismereti kisközös­ség tevékenykedik Heves megyében 765 taggal, mára az általános iskolás tanulók felé tolódott el a súlypont: döntően ők tevékenykednek e körökben. Ezek vezetői és a díszítőművészeti csoportok irányítói számára nyaran­ként összejöveteleket ren­deznek más intézményekkel karöltve. Időszakos módszer­tani kiadvány a Hevesi Hon­ismeret, amely első ízben 1982-ben látott napvilágot. Legutóbb a nemzeti bizott­ságokról és a földosztásról készült kérdőíves felmérés, amelynek eredménye nyilvá­nosságra került e nyomtat­ványban. összességében a hazafiság és a helyes történelmi tudat kialakítása került a figye­lem középpontjába, amelyet számos rendezvény szolgált. Az oktatásért Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb feladata volt az oktatáspolitikai munká­ban a törvényt megelőző vi­ták megszervezése, lebonyo­lítása. A Hazafias Népfront véleményeket szedett cso­korba, sokak nézeteit kikér­te, hogy alaposan előkészít­hessék a döntéseket. A má­sik oldalról a népfront fel­adata, hogy emelje a szülök pedagógiai kulturáltságának szintjét. Ennek érdekében előadássorozatokat szerve­zett megyeszerte. A szülői munkaközösségek vezetői sok hasznosítható ötletet, taná­csot kaptak Azért különö­sen fontos ez, mivel az is­kola a közösségi ember ne­velését tűzte ki célul, vi­szont a családban sok eset­ben épp az ellenkezőjét lát­ja a gyerek. Hiányoznak a reális követelmények, kísért az individualizmus. Ez egy olyan felmérésből derült ki, amely 1980-ban készült a szülői munkaközösségi vá­lasztmányok tevékenységé­ről és a módszertani kiad­ványok hasznosításáról. Egyébként e szervezetek ve­zetőinek többsége (84 száza­léka) nő, a nevelést napja­inkban is alapvetően az anya feladatának tekintik. Az adatok és mindennapi tapasztalataink arra intenek, hogy mind nagyobb szerepet szánjunk a szülő-gyermek kapcsolatnak az ifjúság for­málásában, támogatva a csa­ládot. Módszertani ajánlásai­val és előadásaival ezt a célt szolgálja a Hazafias Nép­front: aktivistái minden esz­közzel igyekeznek a pedagó­gia egységét megteremteni, az összhangot a szülői ház és az oktatási intézmény kö­zött. Ez össztársadalmi fel­adat, ezért a népfrontnak lényeges a szerepe benne. Külön említést érdemel itt a szülők megyei parlament­jének megszervezése, amely ez év májusában negyedik alkalommal tanácskozott. A középpontban itt is az okta­tás-nevelés folyamatának komplexitása állt, hogy a fel­növekvő nemzedék előtt egy­séges értékrend álljon. Új vonások A közművelődési törvény születése óta a népfront részt vesz a feladatok teljesítésé­ben. újabb és újabb formá­kat meghonosítva. Sikeres­nek bizonyultak a táborok, amelyek különböző progra­mokkal szolgálták az olva­sás terjesztését, a műveltség tekintélyének növelését. Eb­ben az esztendőben tíz ilyen alkalom volt. Az Olvasó Né­pért mozgalom keretében a HNF tevékenykedik az ün­nepi könyvhetek program­jaiban, könyvkiállításokat, vers- és prózamondó verse­nyeket, valamint irodalmi ve­télkedőket szervez. Üj vo­nás. hogy pályázatokat hir­detnek meg a KISZ-szel kö­zösen az aprófalvak és avá,- rosi lakótelepek kulturálódá- sának fejlesztésére. Ez év­ben alakult meg a beszéd- és magatartáskultúra mun­kacsoport, e területen min­dennapjainkban sok a ten­nivaló. Igen lényeges ren­dezvénysorozat a békemoz­galmi, a barátsági és a szo­lidaritási, a nagy létszámú összejöveteleken kívül egyre több alkalmat teremtenek arra, hogy beszélgetve, vi­tatkozva, szakmai tapaszta­latcseréken át közeledjenek e térbakörökhöz. Bár me­gyénkben alacsony a nemze­tiségek létszáma, mégis ki­alakult és megszilárdult — gyöngyösi székhellyel — a HNF megyei bizottságának nemzetiségi albizottsága, amely a mátrai települése­ken élő szlovák ajkú lakos­ság anyanyelvének ápolásá­val, kulturális hagyományá­nak megőrzésével és tovább­fejlesztésével foglalkozik Igyekszik elérni, hogy a híd szerepét tölthessék lse ha­zánk és a szomszédos orszá­gok között. Természetesen csak ne^ hány vonását lehet felvillan­tani ilyen keretek között an­nak a sokrétű munkának, amelyet a művelődéspolitikai munkabizottság fog össze, amely a HNF Heves Me­gyei Elnöksége mellett mű­ködik, de talán ebből is ér­zékelhető, hogy milyen jelle­gű ez a tevékenység. A leg­szélesebb társadalmi nyilvá­nosságot keresik a népfront­aktivisták, hogy a legégetőbb kérdéseinkre választ talál­hassanak. Nyilvánvalóan csak úgy érnek célt, ha vonzó és érdekes formákat teremtenek meg, az önálló gondolkodáson alapuló mű­veltséget gyarapítják. Gábor László Délszláv néprajzi kiállítás Mohácson A Mohácson rendezett délszláv néprajzi kiállítással nyílt meg szeptember 27-én a múzeumi és műemléki hónap bara­nyai programja. A Kossuth Filmszínház galériájában látható kiállításon a Duna és a Dráva menti horvátok, valamint a Pécs környéki bosnyákok és a Békés megyei szerbek búto iái, viseletéi, szőttesei kaptak helyet. Bemutatásra kerültek azok a nagy értékű szerb textíliák — főkötők, párnahuzatok, ágy- és asztalterítők — amelyeket a múlt évben vásárolt meg a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum. Felvételünk a kiállításon készült (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc) Szokolay Zoltán: Vészfék — Mesélj, öregfíú, milyen a vidéki élet! — kérlelték Tódort a cimborái. A kerthelyiség, amelynek egyik bádogasztalához tele­pedtek, bágyadt volt, akár az egész nyárutói délelőtt, akár a legyek a szeptembe­ri napsütésben. Tódor kíno­san érezte magát, fülön fogta a söröskorsót, és lö- työgtetni kezdte a habot. Másik kezével a halántékát törölgette, aztán halkan és lassan megszólalt: — Hiszen tudjátok, a fe­leségem ápolónő. — És a lányok, a szögvá­ri híres lányok, akiknek olyan fürgén fickándozik a mellük? — vihogott Lajos, a legkövérebb. — Örülsz, hogy létszám- hiánnyal küszködik az egész­ségügy? Sok a hosszú ügye­let, ugye? —, kajánkodott Béla. — Meghívhatnál min­ket, az édes volt szobatár­saidat egy kis pecázásra. Vagy még mindig nem tu­dod, mire harapnak a síkos szögvári halak? Kukacra, Tó- dorkám, finom vastag ku­kacra ! Tódor megszámolta: tizen­nyolc kenyérmorzsa, és há­rom zsírfolt volt a fakó ab­roszon. Ivott egy kortyot, köhintett, viszolyogva nézett körül, de végül mégis meg­szólalt. — Szép tőletek, hogy itt vagytok. Azért hívtam ösz- sze a rettenthetetlen bandát, mert tanácsot szeretnék kér­ni. — Mennyi kell? — vá­gott közbe Lajos, majd a választ meg sem várva men- tegetődzött. — Sokat elvitt a nyár. egy kissé leégtünk, legföljebb tíz rongyot tu­dunk összekaparni neked. — El akarok válni — nyög­te ki Tódor. — Noíene — dörmögte a bajsza alá Bálint, aki ed­dig meg segi szólalt, mert amióta leültek, a Dunán vo­nuló uszályokat nézte. — Ancsa összeállt egy pincérrel. Azt mondja, köl­tözzek el, nála marad a gye­rek. és természetesen övé a lakás is, amit az anyám vett az esküvő után. — Még egy kört! — cset- tintett Béla az ujjával — Éljen ? szabadság! — Azt mondja, eleve csak érdekből jött hozzám. Dr. Kiss Tódor, sebész. Azt ál­lítja, hogy a gyerek sem tő­lem van, hanem attól a pin­cértől. Mindenkinek azt hí- reszteli, hogy én őt meg szoktam verni ha tíz percet késik. Pedig egy ujjal sem nyúltam hozzá. Még akkor sem, amikor váratlanul el utazott egy hétre a Balaton­ra, és otthagyta rám a tíz­hónapos kölyköt. — Talán arra vágyik, hogy tényleg megpofozzad egyszer. A projekció tipikus esete. Pláne, ha egy ujjal sem nyúltál hozzá — vigyorgott Béla. Hallgattak, kortyolgatták a híg sört. Bálinton látszott ugyan, hogy szeretne mon­dani valamit, de a fullasz- tó melegben elakadtak az ő szavai is. Tódor sem foly­tatta. Ahogy társain végig­nézett. rájött, mind a né­gyen elveszítették életükből ezt az öt évet. Bálint még agglegény, melankolikus lett, elcsitultak szakmai ambíciói is. Béla már két házasságon túl van, körzeti orvos, és egyre többet iszik. Lajosról pedig leperegnek a dolgok, Lajos boldog, akár egy ví­ziló, akinek csak a szeme szomorú. Elfogyott a harmadik kör. el a negyedik. Ültek és hall­gattak. Tódor lopva az órá­jára pillantott* eléri-e még az utolsó gyorsvonatot. Nem tudta megkérdezni, mit ron­tott el. Nem is hitte már. hogy éppen tőlük kellett vol­na megkérdeznie. Amikor elbúcsúztak, La­jos még jól hátbavágta: — Aztán táviratozz vagy telefonálj, ha segítségre van szükséged ! — És akkor is, ha szer­veznél egy jó bulit — tette hozzá bizonytalanul Béla. Amint a vonat elindult. Tódorral forogni kezdett a világ. Aktatáskáját a cso­magtartóra tette, és kilépett a fülkéből a folyosóra. La­kását és ingóságait felesé­ge, valamint másfél éves kisfia örökli. A gyámható­ság által végzett környezet- tanulmány szerint a gyer­mek fejlődéséhez megfelelő­ek a körülmények.

Next

/
Thumbnails
Contents