Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-10 / 238. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 10., csütörtök Törekvések a vízgazdálkodás fejlesztésére (Folytatás az l. oldalról> dett. Az erőfeszítések nyo­mán 39 ezer megyei lakos tudta lakásába bevezetni az ivóvizet. Tíz községben vi­szont ma is jelentős gondok vannak, miután azokban az ivóvíz közegészségügyileg veszélyeztetett! így a Heves Megyei Vízmű Vállalat rend­szeres szállítással gondos­kodik a lakosságról. Ez azonban mielőbbi megoldás­ra vár! Aláhúzta, hogy gon­dok vannak a községekben a szennyvíz-elvezetéssel és -tisz­títással is. A 8(J-as évek első telében belterületi vízrendezésre 72 milliót, meliorációs munkák­ra 281 millió forintot köl­töttek. A fejlesztések elle­nére Hevesben 21 településen még mindig csak egy kút~ ból látják el a lakosságot ivóvízzel, melynek javításá­ra szükség van: A VII. öt­éves tervi elképzelésekről szólva hangsúlyozta, hogy kiemelt feladat marad Eger vízellátásának javítása. He­vesen és Hatvanban újabb kútfúrással igyekeznek nö­velni a vízmennyiséget. Gyöngyösön befejezésre ke­rül a mátraalji város és Vi- sonta térségi vízmüvének el­ső üteme. Az elképzelések szerint 1990-ig 159 millió forintot szándékoznak for­dítani a tanácsok a települé­si vízgazdálkodás javításá­ra. Fontos, hogy Tarnaörs, Erk és Poroszló belvízrende­zését megoldják, valamint hogy a tíz közegészségügyi­leg is veszélyeztetett telepü­lés vízgondjait mérsékeljék. Kovács Antal államtitkár válaszában kiemelte, hogy az Országos Vízügyi Hiva­tal a Heves megyei vezetés­sel együttműködve kíván se­gíteni. Ennek érdekében az a törekvés, hogy azokban a községekben, ahol jelenleg egy kútból nyerik az ivóvi­zet, megteremtsék a feltéte­leit annak, hogy másik ku­tat is fúrhassanak. Azon lesz­nek, hogy közös erőfeszítés­sel a közegészségügyileg ve­szélyeztett tíz említett köz­ségben kialakult helyzetet megszüntessék és egészséges vizet biztosítsanak a lakos­ságnak. Maróti Sándor azt hang­súlyozta, hogy a VII. ötéves tervidőszakban a helyi ta­nácsok is kiemelt feladatuk­nál tekintik a vízgazdálko­dás fejlesztését. Erről a terv- készítés társadalmi vitája so­rán is meggyőződtek. Mol­nár Miklósné, a megyei ta­nács tervosztályának veze­tője arra hívta fel a figyel­met, hogy a Mátra—Eger— Nyugat-Bükki Intéző Bi­zottsággal összefogva a me­gyében lévő gyógyvizek jobb hasznosítására törekednek. Ezenkívül az intéző bizott­ság közreműködésével az idegenforgalmilag fontos községek ivóvízellátásának javítását is céljuknak tekin­tik. Barta Alajos zárszavában a megyével kapcsolatban lévő vízügyi igazgatóságok eredményes munkáját mél­tatta. Egyben kérte az Or­szágos Vízügyi Hivatal tá­mogatását a főbb feladatok megoldására. Mentusz Károly Üdvözlő távirat A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bízott sága táviratban üdvözölte a Koreai Munkapárt Központi Bizottságát a párt megala kulásának 40. évfordulója alkalmából. GENF Az atom- és ürfegyverzet- ről kezdett szovjet—ameri­kai tárgyalások keretében szerdán Genfben ülést tar­tott a hadászati fegyverek­kel foglalkozó tárgyalócso­port BUDAPEST A Koreai Munkapárt megalakulásának 40. évfor­dulója alkalmából Ju Jong Goi, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság budapes­ti nagykövete szerdán film­koktélt rendezett a nagykö­vetség épületében. A döntő láncszem az ember Orvos-gyógyszerész napok Gyöngyösön A tizenkettedik alkalom­mal rendezik meg az orvos­gyógyszerész napokat me­gyénkben, amelynek a meg­nyitóját tegnap tartották meg Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban. Az elnökségben helyet foglalt többek között Haffnerné dr. Miskolczi Margit, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kónya Lajos, a gyöngyösi városi pártbizottság első tit­kára, valamint dr. Tir De­zső, a városi tanács elnöke. A tudományos ülést dr. Bükkerdö Pál, a megyei ta­nács osztályvezető főorvosa nyitotta meg. Hivatalos kö­szöntőt mondott Markovics Ferenc, Heves Megye Ta­nácsának elnöke. Hangsú­lyozta, hogy ez a fórum azért is jelentős, mert lehe­tővé teszi, hogy megyénk or­vosai és gyógyszerészei ilyen nagy számban találkozhassa­nak egymással, tapasztala­taikat kicserélhessék, es tudományos tevékenységük­ről számot adhassanak. A plenáris ülésen Mátyus Lász­ló, a Bugát Pál kórház igaz­gató főorvosa elnökölt. A tanácskozás négy szek­cióban folytatódott délelőtt 11 órától kezdődően. ösz- szesen közel • 50 előadásra nyílt lehetőség, amelyeket hozzászólások követtek. Hu­tás Imre, egészségügyi ál­lamtitkár a megnyitó-elő­adást tartotta. Kérdésünkre válaszolva a későbbiek so­rán a következőket mondta : — Nagyon fontosnak tar­tom ennek a rendezvénynek a társadalmi jellegét. A tu­dományos előadások azt bi­zonyítják, hogy a szakem­berek milyen korszerű isme­retek birtokában vannak, és hogy az egészségügy meny­nyire szerteágazó területeket ölel fel. Miután nem biz­tos. hogy egymás munkáját, kutatásaik eredményét a me­gyében az orvosok mindan.y- nyian ismerik, ez a rendez­vény most erre is jó alkal­mat kínál. — Az államtitkárnak sze­mély szerint milyen tapasz­talatokat ad egy ilyen prog- ra m ? — Többek között annak a bizonyságát is megerősíti, hogy az egészségügyi ellátás kulcsszereplője az orvos, az ember. Bár a tárgyi felté­telek egyre javulnak, az is­meretek mind szélesebb kör­ben terjednek, egy-egy elő­adássorozat tovább emelheti az egészségügyi ellátás szín­vonalát, ha ezeket az isme­reteket a gyakorlatba is át­ültetik. Nagyon fontosnak tartom, az egészségügy szer­vezési kérdéseit, a progresz- szív ellátás és az integráció tapasztalatait. Fontosnak íté­lem meg az itt elhangzó vé­leményeket, amelyek az egészségügyi intézkedésekéi minősítik. Ha nem is értek mindenben egyet ezekkel. Bár szépek az eredmények, figyelemre méltóak a meg­állapítások. azt megjegyez­ném, hogy az országos hely­zethez képest még van ten­nivaló itt, Heves megyében, például a megbetegedések számának csökkentésében, de az alkoholizmus elleni küz­delemben is. A tudományos tanácskozás ehhez is jelen- tőr segítséget nyújthat. Méf egy fontos körülményt kell kiemelnünk. Itt hang­zott el a megyei tanács el­nökének a kijelentése, hogy a gyöngyösi kórház rekonst­rukciós munkáit folytatni kell, és ehhez a lehetősége­ket megteremtik. G. Molnár Ferenc rC Külpolitikai kommentárunk )—t UNESCO-útkeresés CSAKNEM NÉGY ÉVTIZEDES fennállása alatt valószínűleg a mostani lesz a legfontosabb tanács­kozás az UNESCO történetében. Az ENSZ nevelés­ügyi. tudományos és kulturális szervezete a bolgár fővárosban tartja XXIII.. ezúttal öthetesre terve­zett közgyűlését. A kedden kezdődött értekezletre az a helyzet nyomja rá bélyegét, amely az Egye­sült Államok távozása, illetve Washington egyes szö­vetségeseinek megszaporodott támadásai nyomán ki­alakult. Emlékezhetünk: a világszervezet legnagyobb. 160 tagállamot tömörítő szervezete, amely hagyomá­nyosan az írástudatlanság leküzdését, az általános műveltség emelését, az emberiség kultűrkincseinck megóvását tekinti elsődleges feladatának, az elmúlt években heves kritikai ösagtűz alá került több nyu­gati ország részéről. Az USA 1983 végén bejelen­tette. hogy kilép a szervezetből, s — ami ezzel jár — nem folyósítja tovább a költségvetésből rá háruló befizetéseket sem. AZ UNESCO ELLENI VADAKBAN egyaránt fel rótták a kulturális világszervezet fokozódó bürok- ratizálódását. a különböző programok nem kielégí­tő hatékonyságát, s a túlzott költekezést. A szerve­zet végrehajtó tanácsa ezért a szükséges reformok kidolgozása céljából különbizottságot hozott létrí' hogy megvizsgálja: hogyan korszerűsítsék a párizsi székhelyű intézmény munkáját. Ám a legélesebb vU; ták korántsem ilyen. ..szűkén szakmai” jellegű téren.: hanem tömören, politikai kérdések kapcsán jelent-4 keztek. Az amerikai — s általánosságban a nyugati — támadások lényege, hogy az UNESCO, úgymond“ a ..szabad világ elleni ideológiai harc eszköze lett”, túl sokat politizál, s olyan, hatáskörén állítólag kí­vül eső problémákkal is foglalkozik, mint a béke. a biztonság, a leszerelés ügye. A szervezet védelmé­ben fellépő országok azonban rámutattak: Washing­ton azt sérelmezte leginkább, hogy az UNESCO tag­létszámának növekedésével párhuzamosan egyre ke- vésbé volt képes saját érdekeinek megfelelő hatá­rozatokat elfogadtatni a különböző fórumokon. MILYEN REFORMOK SZÜLETHETNEK a köz gyűlésen? ,,Kielégítik-e” az engedmények a többi kilépéssel fenyegetőző nyugati kormányt? Sikerül-«- megtalálni a kiutat a mostani szövevényes viták út­vesztőjéből? A november közepéig tartó szófiai ta­nácskozáson a pénzügyi és személyi döntések mel­lett ezekre a kérdésekre is választ kell adni. Azt mindenesetre naivitás lenne hinni, hogy az UNESCO munkájából a politikai vetület „száműzhető". Okta­tás vagy fegyverkezés, műemlékvédelem vagy hábo­rúskodás — e (persze mesterségesen kiélezett) szem- . beállítások érzékeltetik tán. hogy — közvetve leg­alábbis — a világszervezet tevékenysége messzeme­nően át van itatva gazdasági-társadalmi, politika: tényezőkkel is. Szegő Gábor Párizs után — Genf előtt ki, mert megtört a hallga­tás jege a tekintetben, vajon mit is tartalmazott az a le­vél. amelyet Gorbacsov irt. „A nagyhatalmak különös felelősséget viselnek kon­tinensünk és a világ sorsá­ért" — így fogalmazott Mi­hail Gorbacsov a francia par­lamentben elhangzott nagy figyelmet keltő beszédében A túlfegyverkezéstől nyögő világunk jelenlegi, nem túl rózsás helyzetét elemezve, mindjárt előterjesztette azokat a javaslatokat is, amelyek megvalósításuk ese­tén hozzájárulhatnának a veszély csökkentéséhez, az enyhülés új szakaszának beköszöntéséh ez. S ha jól meggondoljuk, már maga a szovjet—fran­cia csúcs is ebbe az irány­ba ható tényező. Jelentősé­gét növeli hogy arra a no­vember 19—20-ra tervezett genfi Gorbacsov—Reagan találkozó előtt került sor, s hogy az SZKP KB főtitkára, aki megválasztása óta első alkalommal látogatott nyu­gatra, úticéljául éppen Pá­rizst választotta. ö maga mondotta el a francia kép­viselők előtt, hogy a láto­gatás valóban célzatos, de nem úgy, miként azt Wa­shingtonban egyesek gon­dolják. s híresztelik. A Szovjetunió e lépéssel nem az amerikai és a nyugat­európai kormányok között amúgy is meglevő ellenté­teket kívánja növelni, ha­nem a Nyugat-Európához fűződő kapcsolatokat akar­ja javítani, mellesleg erre törekszik szovjet—amerikai viszonylatban is. Az úticél megválasztásá­ban szerepet játszott az is, hogy a szovjet—francia kap­csolatok nagy múltra tekin­tenek vissza, s az utóbbi években tapasztalt vissza­eséstől eltekintve megha­tározó szerepet játszottak Európában. S hogy ezúttal is volt mit mondani egy­másnak, az kifejezést nyert már a megérkezéskor el­hangzott üdvözlő beszédek­ben, a szovjet vezető és Mitterrand többszöri ki­merítő eszmecseréjében csakúgy, mint a látogatás külsőségeiben. A francia köztársasági elnök nem rej­tette véka alá, hogy osztja a szovjet vezetésnek a fegy­verkezési verseny és az amerikai űrfegyverkezési tervek miatti aggodalmát, s egyetért vele abban is. hogy cselekedni kell, amíg nem késő. Igaz, a cselek­vést illetően már nem min­den ponton találkoznak a nézetek. Franciaország még nem tartja időszerűnek, hogy saját atomütőerejéről is tárgyaljon a Szovjetunió­val. o Ennek ellenére Mitterrand jelentős — a francia diplo­mácia tradícióit öregbítő — gesztust tett, amikor meg­hívta vendégét, hogy a képviselőházban mondja el elképzeléseit a leszerelésről, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok javításáról, az együttműködésről. Ilyen megtiszteltetés nem iái gyakran ér Párizsba láto­gató külföldi vendéget. S történt még valami, ami jelezte, hogy a francia kormány önálló elképzelé­sekkel rendelkezik mai vi­lágunkról. az emberiséget foglalkoztató legfontosabb kérdésekről, és arról is. mennyire tartozik két or­szág jó viszonya — egy har­madikra. Arról a válaszról van szó, amelyet Párizs­ban Reagan elnöknek ad­tak, aki október végére kü­lön megbeszélésre, a genfi csúcs előtti egyeztetésre hívta meg a hét vezető tő­késország állam- és kor­mányfőjét. Az Elysée palota szóvivője nemes egyszerű­séggel azt válaszolta, hogy Mitterrand a meghívásnak nem tud eleget tenni, „de egy későbbi időpontban szí­vesen találkozik Reagannel." Az amerikai lépést még a konzervatív francia lapok is úgy értékelték, mint az elefánt látogatását a porce­lánboltban. A Le Matin pe­dig egyenesen a francia szu­verenitás elleni provokáció­nak. de legalábbis rendkívül ügyetlen diplomáciai akció­nak minősítette a dolgot, mondván: az csupán arra volt jó, hogy kényes hely­zetbe hozza Mitterrand-t, aki aligha adhatott más vá­laszt, ha meg akarta őrizni méltóságát, és az ország te­kintélyét, amire pedig Pá­rizsban nagyon vigyáznak. o Ami pedig Gorbacsov képviselőházi beszédét és az abban elhangzott javaslato­kat illeti, azok legfontosabb eleme az az elgondolás, hogy a Szovjetunió kész S0 százalékkal csökkenteni ha­dászati nukleáris fegyverei­nek számát. ha az amerikai kormány eltekint a csillag­háborús tervek megvalósí­tásától. Szólt a francia és az angol atomütőerőről is. de a korábbiaktól eltérő mó­don azt ajánlotta, hogy azokról kétoldalú megbe­széléseken essék szó. A beszéd már csak azért is rendkívüli hatást váltott és Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter adott át Rea­gan elnöknek. Nos, mint ki­derült, éppen a fentebb említett elgondolásról, a nukleáris támadó eszközök radikális csökkentéséről volt benne szó. Csakhogy ameri­kai kérésre a szovjet fé.l egy darabig diszkréten ke­zelte az ügyet, mígnem a diszkréciót éppen Washing­tonban megszegték. Ezért is lehetett formabontó az SZKP KB főtitkára. A csúcstalálkozót követő közös sajtókonferencia is arról tanúskodott, hogy no­ha a Szajna-parti fővárosban számos kérdésről másként gondolkodnak, mint Moszk­vában, közös az akarat a nemzetközi helyzet javításá­ra, az enyhüléshez való visszatérésre, és a kétoldalú kapcsolatok, a gazdasági együttműködés fejlesztésére. Ez utóbbira a Renault gyár­ral kötött megállapodás konkrét példát is szolgálta­tott. o S noha a találkozó nem­zetközi visszhangja alapve­tően pozitív, s azt a leg­több nyugat-európai fővá­rosban reménykeltőnek mi­nősítették továbbra is disszo­náns hangok hallhatók Wa­shingtonból az új szovjet javaslatokról. Új viszont az amerikai reagálásokban, hogy ezúttal magä az elnök és külügyminisztere is „új elemeket" fedez fel az indít­ványokban, s hozzáteszik, hogy „azok alapot jelent­hetnek a tárgyalásokhoz". Mások, így Weinberger had­ügyminiszter és McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó azonban elutasítja azokat. Amiből az is nyilvánvaló, hogy még nem ért véget az amerikai elnök körül kiala­kult két csoport között fo­lyó harc. Az egyik a csil­lagháborús tervek megvaló­sításának. a másik a tárgya­lásoknak szeretné megnyerni Reagant. E küzdelem kime­netelétől is függ, mit hoz majd a Párizs után még na­gyobb érdeklődéssel várt újabb találkozó, a genfi szovjet—amerikai csúcs. Kanyi Andra» Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand a megbeszélések szünetében (Fotó: AP — MTI — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents