Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-08 / 236. szám
1 NÉPÚJSÁG, 1985. október 8., kedd Zendülés és rendőrgyilkosság Tottenhamben Vasárnap estétől hétfő hajnalig, súlyos zavargások színhelye volt az észak-londoni Tottenham kerület. A Broadwater farm nevű lakótelepen szabályos lázadás tört ki. több száz fekete és — kisebbrészt — fehér fiatal támadt a rendőrökre, pusztított el és gyújtott fel mindent. ami a keze ügyébe került. A „lázadók” fegyvereket használtak, és egy rendőrt késszúrásokkal megöltek. Ez volt az első eset a brit szárazföldön, hogy faji jellegű zavargások során rendőrt öltek. A tottenhami eseményeket egy. a brixtonival megdöbbentő hasonlóságot mutató incidens robbantotta ki. Itt is rendőrnyomozók hatoltak be egy többgyermekes, színes bőrű asszony lakásába, s a házkutatás itt is halállal végződött: Cynthia jarrett összeesett és nem tudták többé életre kelteni. A rendőrség természetes okokkal indokolta a halál bekövetkeztét, de a 49 éves asszony családja ebben nem hitt. Hozzátartozók, csakúgy, mint Brixtonban, tüntetni mentek a helyi rendőrség elé, ez azonban békés felvonulás volt. olyannyira, hogy a Jarrett család intette le a fizikai erőszakra készülőket. Vasárnap délután azonban — egy nappal a tisztázatlan haláleset után — a Broadwater farm lakótelepén járőröző rendőröket megtámadták, majd minél nagyobb számban érkeztek rendfenntartó csoportok a helyszínre, annál jobban elszabadult a pokol. Gépkocsikból barriká- dok épültek, amelyek, csakúgy, mint Brixtonban, rövidesen kigyulladtak, és ezek fedezékéből hullottak kövek, benzines palackok és más tárgyak a rendőrökre. A zavargásokban nyolcvan ember sérült meg. A tottenhami színes bőrű közösség vezetői, délelőtti sajtóértekezletükön a rendőrséget hibáztatták az előző éjjel történt, véres zavargásokért. Mondanivalójukkal szinte kizárólag a kirobbantó okra, a 49 éves Cynthia Jarrett asszony halálára, illetve a rendőrségnek ez ügyben tanúsított érzéketlenségére irányították a figyelmet, Azt mondták el, hogy a házkutatást végző rendőrök átlépkedtek a haldokló testén, és nem voltak hajlandók rádiójukon mentőt hívni. Nézetük szerint a másnap dühöngő fiatalok közül sokan arra gondolhattak, hogy ha folytatódik az ártatlan családanyák „véletlen” elhalálozásának sorozata, egyszer „az ő anyjuk is sorra kerül”. Douglas Hurd belügyminiszter a televízióban a legcsekélyebb mértékig sem volt hajlandó elfogadni ezt a következtetést. A haláleseteket kivizsgálják, mondta, de a zavargásoktól elkülönítetten kezelik. Ezzel értésre adta, hogy átfogó és független vizsgálatot — amit a parlamenti ellenzék követel — nem rendelnek el ezúttal sem. A londoni rendőr főkapitány, maga részéről „botrányosnak” minősítette embereinek megvádolását. Bejelentette, hogy a zavargások „nem folytatódhatnak”, s megakadályozásuk végett a rendőrség, ha kell, keményebb eszközökhöz nyúl. ö maga parancsot adhat például műanyag lövedékek használatára. Vízágyú és könnygáz használatát folyamatosan mérlegelik — hangoztatta. Hurd belügyminiszter szerint most az a „legfontosabb”, hogy a megölt rendőr, Keith Blakeley gyilkosát megtalálják. Jordániában Szahabbi gyászszertartás Vasárnap a jordániai Sza- habban eltemették a Palesztinái Felszabadítási Szervezet tunéziai központja ellen végrehajtott izraeli bombatámadás áldozatainak egy részét. A gyászszertartáson tizenötezren vettek részt. A vörös-fekete-zöld palesztin zászlókkal leborított 31 koporsót repülőgépen szállították Tuniszból Ammanba. A múlt hét keddjén végrehajtott barbár agressziónak csaknem hetven áldozata volt. Tuniszban húsz személyt. 17 palesztint és öt tunéziait temettek el szombaton. Mint ismeretes, Izrael mindmáig tagadja, hogy a bombatámadás végrehajtásánál igénybe vette az Egyesült Államok vagy bármely más NATO-állam segítségét. Így továbbra is homály fedi, miként bombázhatták — közbülső földi támaszpont, vagy levegőben történt üzemanyagfelvétel nélkül — izraeli repülőgépek a hatósugarukon kívül, Izraeltől mintegy 2400 kilométerre levő tuniszi PFSZ-közpon- tot. Nakaszone sajtóértekezlete Brandt, Möllemann fl szovjet leszerelési javaslatokról A Szovjetunió legújabb, leszerelési javaslatai érdemesek arra, hogy a Nyugat teljes nyitottsággal vizsgálja meg őket. mivel céljuk a tömegpusztító fegyverek nagyarányú csökkentése — jelentette ki Willy Brandt, az ellenzéki Német Szociáldemokrata Párt elnöke, a Bild-Zeitung hétfői számában megjelent interjújában. Brandt felszólította a Reagan-kormányt : minél előbb terjessze elő saját javaslatait a fegyverkezés megfékezése érdekében. Jürgen Möllemann, az NSZK szabaddemokratapárti külügyi államminisztere ugyancsak a hétfői Bild- Zeitungnak nyilatkozva ..érdekeseknek” nevezte a Szovjetunió legújabb leszerelési kezdeményezéseit, amelyek „egyaránt előirányozzák a hagyományos. a nukleáris és az űrfegyverek csökkentését". Möllemann ugyanakkor kifogásolta, hogy a szovjet javaslatok — úgymond — csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió biztonsági érdekeit veszik figyelembe. Közvetve az Egyesült Államokat bírálta a nemzetközi kereskedelemben erősödő, protekcionista tendenciákkal kapcsolatban Nakaszone Ja- szuhiro japán miniszterelnök. Hétfői, tokiói sajtóértekezletén a szigetország kormányfője elismerte ugyan, hogy Japánt is felelősség terheli a Tokio és szövetségesei közötti kereskedelmi viszály miatt, de határozottan elutasította az egyoldalú felelősségvállalást. Mind az Egyesült Államokat, mind a nyugat-európai országokat felszólította arra, javítsák termékeik versenyképességét, hogy többet adhassanak el Japánban. A külföldi sajtóklubban tartott sajtókonferencián a miniszterelnök hangoztatta, hogy Japán minden, tőle telhetőt megtesz a kereskedelmi ellentétek csillapítása, piacainak szélesebbre nyitása érdekében. A japán kormányfő igen röviden és „óvatosan” válaszolt meg más kérdéseket, így szinte szó szerint megismételte az amerikai űr- fegvverkezési programmal kapcsolatos — altala már többször kifejtett — hivatalos tokiói álláspontot. Kijelentette, hogy kormánya támogatja a Reagan-féle tervet, s elfogadja azokat az indokokat, amelyeket Washington hangoztat a program igazolására. Azt állította, hogy Tokio még nem döntött a terv megvalósításában történő — az Egyesült Államok által erősen sürgetett — részvételt illetően, s úgy fogalmazott, hogy kormánya „behatóan tanulmányozza a kérdést”. Francia órnaszádok cirkálnak a Muruora-korallzátony körüli vizeken, ahova megérkeztek a francia atomrobbantások ellen .tiltakozó Greenpeace mozgalom hajói is (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) —{ Külpolitikai kommentárunk )fl bizonytalanság földje AZ EURÓPA NYUGATI SZÉLÉN, Portugáliában lezajlott parlamenti választások eredménye azokat igazolja, akik szerint ebben a zaklatott ibériai országban egyetlen dolog állandó — a bizonytalanság. A voksolás után is minden jel arra vall, hogy bár a sorok és erőviszonyok némileg átrendeződtek, a lényeg: a szétforgácsoltság és az ebből következő sajátos patthelyzet maradt. Ez már portugál hagyomány. Az áprilisi forradalom óta eltelt tizenegy esztendő alatt tizennégy kormánya volt az országnak, tehát statisztikailag évente egynél többször változott a kabinet. A mostani választások előtt sem volt igazán erős part a nemzetgyűlésben, így senki nem számíthatott komoly többségre, kormányozni eddig is csak általában ingatagnak és ideiglenesnek bizonyuló pártszövetségekkel lehetett. Pontosan egy ilyen koalíció — a szociáldemokratáké és a szocialistáké — júniusi felrobbanása vezetett a kormányválsághoz és ahhoz, hogy most kellett megtartani az alkotmány szerint csak két év múlva esedékes szavazást. A belpolitikai gondokhoz meglehetősen komor gazdasági háttér járul: harminc százalékos infláció, tizenhárom százalékos munka- nélküliség, tizenöt milliárd dolláros államadósság. Ilyen körülmények között egyre nagyobb veszélybe került a Salazart követő forradalmi fordulat immár minden szociális vívmánya. Ezzel — dióhéjban — felvázoltuk az előzményeket. És mi történt most? A koalíciórobbantó, nevében szociáldemokrata, a valóságban inkább jobboldali párt (PSD) a voksok 29,88 százalékát szerezte meg. Az igazi nagy vesztes a jelenlegi kormányfő, Mario Soares. Szocialista Pártja (PS) mindössze 20,82 százalékot szerzett, tehát szavazóinak csaknem felét (!) elvesztette. Ez bizony Soares államfői ambícióinak (sőt, talán politikai karrierjének) a végét jelentheti. A tömegek nem bocsátották meg neki, hogy a jobbra- tolódás elsősorban az ő számláját terheli. A kommunisták által vezetett Egyesült Népi Szövetség (APU) 15,46, a Kereszténydemokrata Párt 9,79 százalékot szerzett. KÜLÖN KELL SZÜLNI a választás nagy nyerteséről, a viszonylag vadonatúj Demokratikus Megújulás Pártjáról (PRD), amely 17,98 százalékával egy csapásra Portugália harmadik legerősebb pártjává vált. A jelenség külön érdekessége, hogy a PRD a köztársasági elnöki széktől rövidesen megváló Ramalho Eanes pártja. Ügy tűnik, nagy tömegek számára a forradalmi vívmányait legalább részben védelmező államfő egyfajta stabilitás jelképe. Valószínű, hogy Eanes a jövőben a portugál politika „királycsinálójává” léphet elő. Erre a progresszió híveinek annál nagyobb szükségük van, mert a most legerősebb szociáldemokraták nem titkolják: ha a parlamenti matematika úgy kívánja, szívesen szövetségre lépnek a náluk is jobboldalibb PDC-vel, vagyis a kereszténydemokratákkal. Harmat Endre A dollár és az amerikai gazdaság Olcsó a „zöldhasú" Rendkívülinek mondható esemény történt a világ nagy tőzsdéin az elmúlt hetekben: esni kezdett a dollár árfolyama. Három-négy éve nem volt példa ilyesmire. A fordulat a sok szakembert is meglepte, s volt, aki az amerikai valuta „ösz- szeomlásáról" beszélt. Ez persze, túlzás, hiszen nem következett be robbanásszerű valutaválság, de tény, hogy a dollár árfolyama lassan kúszik lefelé. Az amerikai pénz rövid idő alatt tíz-húsz százalékot is veszített értékéből más nyugati valutákhoz képest, és jelenleg 2,6 nyugatnémet márkát, 1.44 angol fontot. 2,19 svájci frankot és csak 220 japán yent adnak érte. Főképp a japán valutával szemben volt látványos a dollárzuhanás: másfél éve nem jegyezték Tokióban. ilyen olcsón a ..zöldhasút”. A valutapiaci átrendeződés közvetlen előzménye az volt, hogy az öt legfejlettebb tőkés ország pénzügy- miniszterei megegyeztek abban, hogy összehangolt pénzpiaci akciókkal letörik a mind magasabbra szökő dollárárfolyamot. A korszakos újdonság ebben az, hogy Washington most vállalkozott a pénzpiaci intervencióra, holott eddig mindig elzárkózott a mélyen megvetett „központi beavatkozásúktól” — attól, hogy dollár eladásával csillapítsa a „dollárlázat”, és tegye keresettebbé a többi valutát. Nem tudni pontosan, hogy a pénzügyi vezetők New York-i megbeszélését követően a központi bankok* hány milliárd dollárral árasztották el a pénzpiacokat, de, mint a jelentésekből kiderül. évek óta most került sor az első nagyszabású pénzpiaci beavatkozásra. Az NSZK több száz millió értékben, Japán pedig milfiárdos nagyságrendben adott el dollárt és stabilizálta a yen árfolyamát a jelenlegi 220 körül. — összesen vagy 30 milliárd dollárnyi pénz cserélt gazdát néhány nap alatt. Megelőzendő a dollár további esésére számító pénzpiaci spekulációt, nem árulták el a központi bankok vezetői azt sem, milyen határig süllyesztik a dollárt. Mint mondták, nem rögzítettek „célárfolyamot, a pénzpiacon azonban arra számítanak, hogy az árfolyam a 2,5 márkás, illetve a 200 yenes reális dollárárfolyamot közelíti majd. A washingtoni kormányzat vélhetőleg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közelgő szöuli közgyűlésére való tekintettel módosította a pénzpiaci intervenciókról vallott felfogását, azt remélve, hogy együttműködési készsége elejét veszi majd szövetségesei Washington ellen irányuló bírálatának. Ha ez volt a tényleges indok, akkor nagyon is csalódhat az amerikai kormányzat a pénzpiaci intézkedése fogadtatásában. A nyugatnémet kormány szóvivője üdvözölte ugyan a dollárkorrekciót, amely esélyt ad a jövőben az árfolyamok kiegyensúlyozott változására, de — mint mondta — a lépést nem szabad túlértékelni. Kisebb és nagyobb nyugat-európai országok vezetői egyaránt azt fejtették ki, hogy Washington nem ragadta meg a gazdasági problémák gyökerét, márpedig a'gondokat felszíni, pénzpiaci intézkedésekkel aligha lehet orvosolni. Közismert, hogy a washingtoni kormányzat a költségvetési hiány finanszírozása érdekében tartotta mesterségesen magas szinten, 20—30 százalékkal értékén felül a dollárt. A legújabb, augusztusi rekordadat szerint már 203 milliárd dollárt kellene államkötvények kibocsátása révén, főként külföldiek pénzén, a tőkeimporttal finanszírozni. A magas dollár mellett a drága hitelkamatok gondoskodtak a nyugat-európai és a japán tőke elszipkázásá- ról, ami természetesen behatárolta Nyugat-Európa és Japán saját fejlesztési lehetőségét. Ezek az országok kénytelenek voltak versenyre kelni az amerikai kamatokkal — fékezve gazdasági növekedésüket —, különben valutáik vészesen vesztettek volna értékükből. Való igaz, hogy a dollár olcsóbbodása segíti az amerikai kivitelt, és talán lecsendesíti a kongresszust is, amely hevesen követeli a retorziókat a főbb kereskedelmi partnerekkel szemben. Dollárban számolva olcsóbban juthatnak kontinensünk importőrei is a nyersanyagokhoz, így ők ezentúl még könnyebben számolhatnak le az inflációval. Távolabbi gazdasági kilátásaik azonban nem lettek fényesebbek a dollárfordulat következtében. A Reagan-kormányzat gazdasági tanácsadó csoportjának elnöke szerint ugyanis szó sincs arról, hogy az olcsóbb dollár kedvét szegné azoknak a befektetőknek, akik eddig dollárba menekítették a pénzüket. A deficitnek „csupán” csak 14 százalékát finanszírozza a külföld és a tőkekiáramlást csak valamilyen gazdaság- politikai fordulat állítaná le. Fordulatnak azonban semmi jele. Volcker, az amerikai jegybank elnöke a napokban szólította föl ismételten a kormányzatot, mihamarabb csökkentse a költségvetési deficitet, mert ha nem lesz változás, akkor az nemcsak a növekedést veszélyezteti, de az inflációt is feltüzeli. Volcker hangsúlyozta: hosszú ideig lehetetlen tartani az egyensúly- hiányt, és erre a bajra megoldást a pénzpolitika önmagában nem jelenthet. Marton János
