Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. október 4., péntek A száz éve született Schönberger Armand festő­művész a szabd szellemű müncheni szabadiskolában Anton Azbénál majd a hi­vatalos Akadémián tanult. 1909-es párizsi útja megha­tározó jelentőségű: meg­ismeri Cézanne és a kubis­ták művészetét a futurizmus eszméit. Itthon a nagybányai iskola és a Nyolcak fellépé­se jelentett számára művészi ösztönzést. A tízes évek vé­gén az aktivisták vonzáskö­rébe kerül. A két világháború között kiteljesedő, érett művészeté­vel a magyar avantgárd jellegzetes és maradandó ér­tékeket felmutató képvise­lője. Ifjúkori stíluseszmé­nyeinek következetes válla­lása hazai körülmények kö­zött a progresszív törekvé­sek továbbvitelét jelenti, ami leginkább Kmettyvel rckonítja. mégha Schönber- gernél a stiláris igazodás nem is olyan egyenes vona­lú. mint pályatársánál. Schönberger kezdetben az aktivizmus grafikai hagyo­mányait folytató expresszív- konstruktív rajzokat és ex- presszionista-fauves szelle­mű képeket fest. A húszas évek második felében egyre messzebb ke­rül a látott élmény valósá­gától. s a Cézanne-i tér- szemléleten alapuló, a ku- bizmus tanulságait is magá- baolvasztó önálló képi vi­szonylatokra építő művek sorát festi. Külváros- és kikötcképeivel közel kerül a fiatal Derkovitshoz. Schön- bergert azonban a lüktető nagyvárosi lét is vonzza: a koncertek, a kávéházak világát megjelenítő müvein a futurizmus képalkotó módszerét is felhasználja. A harmincas években a konst­ruktív-dinamikus kép­építéstől a klasszicizálás felé halad. Ha létem pítottan és visszafogottan is. a korai avantgárd örökségét élete végéig vállalta, de nem lett egyetlen izmus doktriner képviselője vagy epigonja sem. Schönberger Armand 1974-ben halt meg. A születésének 100. évfor­dulójára rendezett emlékki­állítás az életmű korszakai­nak bemutatása mellett, a művészettörténet számára legfajsúlyosabb időszakra, a húszas-harmincas évekre he­lyezi a hangsúlyt. A mintegy száz festményt és grafikát felvonultató ki­állítást gazdag dokumen­tumanyag egészíti ki. Fürdözók Nyugdíjas úttörővezetők találkozója A Heves Megyei Úttörőel­nökség kétnapos találkozót szervezett a megye nyugdí­jas úttörővezetőinek. A ren­dezvény célja a volt vezetők tájékoztatása az idei úttörő­év legfontosabb eseményei­ről, valamint az idős peda­gógusok bevonása a mozgal­mi esztendő programjainak lebonyolításába. Tegnap Fel- sőtárkányban ismerkedtek a megújult politikai képzési központtal, előadást hallgat­tak a 1985—86-os évad leg­fontosabb teendőiről, majd közös beszélgetésen elevení­tették fel legkedvesebb em­lékeiket. Ma a parádi úttörőcsapat tevékenységéből kap ízelítőt a több mint harminc nyug­díjas. Női képmás I MKRTICS SZÁRKISZJAN': Divcrzánsok IV/4. Szakaszunk a célgömbben tartja a kápolna bejáratát. Három tucat puska szegező- dik mozdulatlanul, hidegen a kápolna keskeny ajtajára. A kápolnáig mindössze ti­zenöt-húsz méter a távolság, nem több. A motorkerékpá­rig tíz sincs. Aszó két ug­rással hirtelen a motorkerék­párnál terem, felkapja a gép­puskát, visszafelé siet. A hadnagy máris ott van. — A találékonyságért kö­szönet. Az önkényes cseleke­detért viszont három, soron kívüli szolgálat. Háromszor felmosod a vécét a laktanyá­ban, te tacskó. Fogja a géppuskát, fej­csóválva vizsgálgatja. Fél­•örmény író. 1925-ben szüle­tett. Több verses- és elbeszé­léskötet szerzőle. Részt vett a nagy bonvédő háborúban. Műveinek fő témája a háború, ám írásaiban nem a háború széles panorámáját rajzolja mes. hanem a harc résztve­vőinek lelkivilágára összponto­sítja figyelmét. rehúzza a závárt, ellenőrzi a tárat és a fegyver csövét. A géppisztoly töltve van. — A disznók! A mi gép­pisztolyainkkal szeretkeztek föl, hogy senki se fogjon gyanút. Jó lenne tudni, hol szerezték a motort? Csak nem ejtőernyővel dobták le azt is? Felénk fordul és kiadja a parancsot: — Felkészülni a harcra! Csattannak a závárok. Ru­góként feszül a csend. Pus­kám tusán egy légy utazgat Szinte hallom minden moz­dulatát. Hallom azt is, hogy ereimben vadul dübörög a vér. — A kápolnát ne lőjétek: műemlék — mondja a had­nagy. — Egyelőre elég a le­vegőbe is! — És hangosan vezényel: — Tűz! Fülünk megsüketül a ret­tenetes robajtól. A környé­ket füst- és koromszag ön­ti el. A többi szakasz is tü­zet nyitott. Még el sem hal a sortűz hangja, mikor a kápolnából kiront egy ro­konszenves szakaszvezetö Halálra rémült nőt vonszol maga után, keblén kigombol­va a blúz. Zavartan enged­jük le a puskáinkat. A düh­től elfehéredett hadnagy szo­kás szerint hadonászik a ke­zével. Aszó hahotázik, ne­vetése átragad az egész szá­zadra, és homéroszi kacaj csendül a temetői szomorú­ság és az egyetemes zűr­zavar fölött. A szerelmesek meg kéz a kézben, földbe gyökerezett lábbal állnak előttünk; zavartak, arcuk szégyenpírban ég. És — ó, csodák csodája! — a nőben szomszédunk menyét isme­rem fel, Aszmiknak hívják. Mindössze két hétig volt férjnél, két héttel a lakodal­muk után kitört a háború. A férfi kiment a frontra, s pár hónap múlva megjött a halotti értesítés. Aszmik meg­özvegyült. — Kicsodák maguk? — kérdezi a hadnagy. — A Szovjet Hadsereg szakaszvezetője, ez meg... — a legény tétovázik. — Hol a géppisztolyom? — Nálunk. — A hadnagy, kezében a géppisztollyal kö­zelebb lép hozzájuk. — Mit művelnek itt? — Nem helyénvaló kér­dés — mondja a szakaszve­zető —, ráadásul meg illet­len. — Maga rossz katona, sza­kaszvezetö — korholja a hadnagy. — Lehet — feleli a sza­kaszvezető. — Szerelmes va­gyok. — Szégyellhetnék magu­kat: — A hadnagy rámered Aszmik félig fedetlen mel­lére. — 0, szűzanyám, micsoda szégyen! — kiált föl Aszmik, és a hadnagy elé borul. Te­kintetem elkalandozik a for­ró levegőben el-eltűnő he­gyekre — csakhogy ne lás­sam Aszmikot, ne lássam, hogy omlik össze több tu­cat idegen szempár előtt a becsülete és jó híre. hogy ne lássam szégyentelenül lecsu­paszított mellét. Aztán valahonnan a távol­ból a szakaszvezető hang­ját hallom: — Hát igen, én mondtam a falutanács elnökének, hogy diverzánsok tűntek föl er­refelé. .. Igen, igen. a nyolc ejtőernyős. . . Ránk tapadt, mint a kullancs, és sehogy sem lehetett megszabadulni tőle... Ennyi az egész. — Pfuj — köp egyet mér­gében Szevjan hadnagy, majd kiadja a vezényszót: — So~ rako-zó-ó-ó! (Zahemszky László fordítása) Most, amikor egy világszerte megtartandó nem zetközi napról szeretnék szólni, önkéntelenül eszembe jutnak gyermekkori emlékeim: ismerke­désem a rádióval, a hangok világával. Azóta arc­ról is megismerhettem azokat az embereket, akik­nek jellegzetes hangjára föl kellett figyelnem a különféle rádióműsorokban, színházi közvetíté­sekben. Gyerekként elbűvölt a sokszínű emberi hang, a sok izgalmas zörej, s a zene. Érett fejjel tisztában vagyok a hangok természetével és je­lentőségével is. „A hangok megkönnyítik számunkra az egyes je­lenségek közti kapcsolatok, illetve összefüggések felis­merését. A zörejek termé- rzc.tlc. folyik hogy híranya­got szolgáltatnak a világról. A hangok leggazdagabban a zenén keresztül befolyásol­jál: az. embert. A hangok leg­jelentősebb területe az em­ber számára a beszédhang meghallása és megértése. A mondottak értelemszerű tar­talmán kívül a hang hordo­zása, színezete, dallama is fontos." (Jankovichné Dalmai Mária) A hangok tökéletes felfo­gásához ép hallás, egészsé­ges fül kell. Nem minden ember rendelkezik ezzel. Ha­zánkban sok a hallássérült. Az orvosok úgy tartják, hogy a nagyothallás népbetegség­gé vált, hisz a lakosság 10 százalékát érinti. Természe­tesen a halláskiesés mérté­ke egyénenként más és más, a kismértékű nagyothallástól a siketségig terjedhet. A kora­szülés. a kisgyerekkori agy­hártya- és agyvelőgyulladás, a rubeola megbetegedés és egynémely gyógyszer után igen gyakran hallássérülés lép fel. Bizonyos esetekben ez öröklődhet is. A rosszul hallók között legnehezebb helyzetben a si­ketek vannak. Súlyosan hát­rányos helyzetükre, a társa­dalomba való beilleszkedé­sük zavaraira, a velük va­ló törődésre szeretné fel­hívni az emberek figyelmét a szeptember 22-én tartandó siketek nemzetközi napja. Ez évről évre megrendezés­re kerül, mégis kevesen tud­nak róla. Kevéssé ismert az is, hogy a siketek iskolai oktatása és nevelése ko­moly múltra tekinthet visz- sza. Több mint 180 évvel ezelőtt nyílt meg hazánk­ban — Vácott — első isko­lájuk. Cházár András, a Rozsnyón született ügyvéd­főjegyző volt az a nagylel­kű és humánus gondolkodá­sú magyar úr, aki iskolaala­pítás céljára pénzt ajánlott fel, s megszervezte az or­szágos pénzgyűjtést. 1802- ben meg is nyílt a siketek első iskolája. Működésének céljáról alapítója így írt: „Hallókká tétetnek a Sike­tek; szólókká a Némák; mert a Nem-hallás-Nem-szólhatás oly eszközök által pótolta- tik ki; amelyek az eltemet- tetve hevert Képzelődések­nek kifejtegetésekre, s közöl­hetőségre alkalmasak.” A ré­gies fogalmazásból is kitet­szik a legfontosabb gondo­lat: mások megértésére, han­gos beszédre kell a sikete­ket megtanítani. Ehhez kel­lenek a speciális iskolák és a gyógypedagógusok. Az iskolába járó, illetve iskolát végzett siketek tehát nem siketnémák többé, mint ahogy azt még ma is sokan vélik. Megtanulnak szájról olvasni és hangosan beszél ni, csak az a fő gond, hogy nem mindig találkoznak olyan halló emberekkel a hétköznapok során, aki meg is hallgatja őket; az ő las­sabban artikulált, feltűnő hangszínű beszédüket. A XIX. század végén sor­ra nyíltak meg Magyaror­szágon a siketeket tanító iskolák (Budapesten, Kapos­váron, Egerben, Szegeden, Sopronban, Debrecenben). 1901-ben — hat tanulóval — kezdte meg működését szék helyén a siketek államilag segélyezett iskolája, mely­ben ma már több mint száz hallássérült gyermek tanul évente. 1971-ben óvodával bő­vült ki, a nevelőotthonnal egybeépült iskola. Az or­szág különböző pontján élő hallássérült embereket egy országos szövetség tömöríti, melynek megyei szervezetei ben igen élénk klub- és moz­galmi élet folyik. A Heves megyei szervezet 7 90 tagol számlál. A sorstársak szö­vetségbe tömörülése segít el oszlatni a fogyatékosok és családtagjaik komor gondo­latait, melyeket egy szülő így fogalmazott meg gyer­mekéről szólva: „Az embe rek csodabogárnak tekintik, nem pedig betegnek, akit segíteni, gyógyítani kell." Több mint húsz éve már, hogy a Hallássérültek Or­szágos Szövetsége hagyo­mányt teremtett kulturális bemutatók rendezésével. Ezek az alkalmak, valamint a hallássérült általános is kolásoknak rendezett sport- és kulturális vetélkedők, e hátrányos helyzetű emberek jobb társadalmi beilleszkedé­sét segítik. Üjabban az MHSZ, a KISZ és az OKBT támogatásával közlekedés biztonsági és honvédelmi ve­télkedőket is tartanak a hal lássérült szakmunkástanu lóknak. Aki figyelemmel ki séri a tévé Sorstársak című műsorát, mely 1981-től lát­ható a képernyőn, tapasztal hatja, hogy ez a nyilvános műsor fórumot teremtett a hallássérült embereknek is Az OPI ebben az évben je­lentette meg a Hallássérült fiatalok pályaválasztása cí­mű kiadványát, ami ugyan csak a figyelem és segíteni - akarás jele. A felsorolt példák ellenére is sok még a gond Míg egy vak embert általá nos tisztelet övez, addig a kézjelet is használó (jelölő) siket embereket megbámul ják, kigúnyolják, nem tekin tik egyenrangú félnek. A si­ketek nemzetközi napja ar ra hivatott, hogy lerombol­ja — szerte a világban — e hátrányos helyzetű embe­rek köré előítéletekből ra kott falakat. llosvai Ferenc Az előítéletek ellen Zenelök Kompozíció kutyával (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Schönberger-emléhkiállítás a Nemzeti Galériában

Next

/
Thumbnails
Contents