Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-29 / 254. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 29., kedd 3. Ezekben a napokban ünnepli megalakulásának negyedszázados évfordulóját a Magyar Eszperantó Szövetség. A jubileum alkalmából érdemes felidézni nemcsak az eltelt negyedszázadot, hanem a mozgalom sokkal korábbi keletű múltját. Egy mozgalom felnőttkora A Magyar Eszperantó Szövetség jogelődjének tartja az 1913-ban megalakult Magyar- országi Eszperantista Munkások Egyesületét. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek az egyesületnek a tevékeny- : sége valójában csak az első világháború után, s hogy főként a Magyar Tanácsköztársaság 133 napja alatt bontakozott ki. A munkáseszpe- rantisták a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom részének tekintették magukat, tudták és hirdették, hogy a kapitalista társadalom megszüntetését és az új társadalom felépítését kizárólag a marxizmus—leninizmus elmélete alapján lehet megvalósítani. Emellett azt vallották, hogy ennek a harcnak egyik hatásos eszköze lehet a közös nemzeti nyelv. Tevékenységükért, elkötelezettségükért a munkásesz- perantisták legjobbjai a Horthy-rendőrség egyre erősödő üldözésének voltak kitéve. Sokan csak azért kerültek börtönbe, mert külföldi eszperantó sajtóterméket találták náluk a házkutatás során. Bár a munkásszervezetet 1934-ben betiltották, és a másik, polgári eszperantista szervezetet is elnyomni igyekeztek, az esz- perantistáknak a nemzetköziség ügye melletti elkötelezettségét nem tudták megtörni. A felszabadulás után az esz- perantisták elsőként csatlakoztak az építőmunkásokhoz. a nemzeti gyűlölködéstől mentes, békés világ építéséhez. Már 1944 őszén-te- lén a Viharsarok eszperan- tistái hozzákezdtek soraik megerősítéséhez, s felmérték, ihogy mit tehetnek a megváltozott körülmények között. Nem sokkal a főváros felszabadulását követően. 1945. március 25-én a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete visz- szatért a legális szervezett munkához. Később az országépítő közös munkában e munkásegyesület és a Magyarországi Eszperantó Egyesület is egymásra talált: 1947. december 8-án megszületett a magyarországi eszperantó mozgalom egységes szervezete, s a magyar eszperantisták újra bekapcsolódhattak a nemzetközi eszperantó mozgalomba. Akkor még nem véglegesen. Hazánkban 1950-ben ideiglenesen megszűnt az eszperantó mozgalmi tevékenység. A politikai irányításban jelen lévő antidemokratikus módszerek, a társadalmi szervezetek szerepének téves megítélése ellenére. főként vidéken továbbra is működtek eszperantó csoportok, de nem volt központi szervezet, s az eszperantisták nem juthattak hozzá könyvekhez, folyóiratokhoz. Az ötvenes évek közepén a többi szocialista országban működő eszperantó szervezetek példájából erőt merítve a magyar eszperantisták is a szervezett működés visszaállítására törekedtek. s az 1955. szeptember 17-i országos Eszperantó Béketalálkozó résztvevői kimondták az eszperantó mozgalom hazai koordinálására hivatott szerv létrehozásának szükségességét. Országos Eszperantó Tanácsadó Bizottságot hoztak létre, és megtették az első lépéseket a képviseletüket ellátó szervezet hivatalos elismertetésére. A jogi elismerést a Művelődésügyi Minisztériumnak 1956. június 11-i rendelete jelentette, ám az Országos Eszperantó Tanács csak az 1957-es társadalmi, politikai megújulás légkörében tudta kibontakoztatni tevékenységét. Ennek révén a fővárosban és vidéken eszperantó klubok alakultak, s a földrajzi megosztásnak megfelelően területi eszperantó bizottságok. Lehetővé vált az eszperantó folyóiratok előfizetése. A vasutas dolgozóknál különösen gyorsan terjedő nyelvtudás eredményeként megalakult a Vasutas Eszperantó Szakosztály. Megjelent az új kiadású eszperantó nyelvkönyv, a Magyar—Eszperantó, valamint az Eszperantó—Magyar kisszótár. A miskolci eszperantisták Verda Vojo címen stencilezett tájékoztatót adtak ki. A nyelv gyakorlása céljából — hiszen külföldi eszperantistákkal személyesen találkozni ekkor még csak keveseknek adatott meg — regionális eszperantó béketalálkozókra került sor Orosházán, Debrecenben, Miskolcon. Az Országos Eszperantó Tanács 1960. október 29—30-i ülésén mondta ki a Magyar Eszperantó Szövetség megalakulását. Az új szövetség már kezdettől részt vett hazánk kulturális. gazdasági és társadalmi életének a külföldi eszperantistákkal való megismertetésében, ezért 1961- tői negyedévenként reprezentatív folyóiratot is megjelentet Hungária Vivo címmel. Az 1961. július 11-én ösz- szeülő választmány már mintegy ötven csoport, 11 megyei bizottság és körülbelül 1200 tag munkájáról számolt be. Ebben az évben alakult meg Szegeden a Magyar Eszperantó Múzeum és Könyvtár. Ekkor tartotta konferenciáját Magyar- országon az eszperantista nők nemzetközi szervezete, 1962-ben pedig nálunk tartották a vasutas eszperantisták nemzetközi szervezetének kongresszusát. Ugyancsak 1962-ben. az eszperantó megjelenésének 75.. és az első magyarországi eszperantó kongresszus 50. évfordulójára jubileumi kongresszust tartottak hazánkban, amelyen 14 országból 200 külföldi eszperantista is részt vett. Ugyanebben az évben rendezte először a Gyulai Városi Tanács és a szövetség Békés Megyei Bizottsága az eszperantó Nyári Egyetemet. Az eszperantisták legtömegesebb szervezete, az Eszperantó Világszövetség választmánya 1962-ben egyhangú döntéssel vette fel tagjai közé a mi szövetségünket. A magyar eszperantisták 1963-ban már több százan vettek részt különféle külföldi eszperantó rendezvényeken. A magyar mozgalom erősödésével hazánk külpolitikai tekintélyének növekedésével, 1966- ban már mi rendezhettünk Pécsett ifjúsági, Budapesten pedig egyetemes eszperantó világkongresszust. Az elkövetkezendő évtizedek intézményesült, összehangolt munkája eredményeként a magyar eszperantó mozgalom ismert és népszerű lett. A nyelv tanítása helyet kapott az állami oktatás rendszerében is. budapesti egyetemen és más főiskolákon folyik az eszperantó nyelv oktatóinak képzése. A közoktatásban választható idegen nyelvek sorában évről évre mintegy 1000 diák tanulja az eszperantó nyelvet. Az Eszperantó Szövetség szoros munka- kapcsolatot alakított ki — országos és helyi szinten — a társadalmi szervezetekkel. Két évvel ezelőtt. 1983-ban ismét hazánkban rendezték meg az eszperantista világikongresszust. A Magyar Eszperantó Szövetség megalakulásának negyedszázados jubileumi -ünnepsége fontos állomás e felnőtt korát élő mozgalom fejlődésében. Élelmiszeripari gépek a VILATI-ból A Vilati egri gyáregységének exportja zömében a szocialista országok igényeit elégíti ki. A szovjet piacra például sajtgyári és festékgyári gépek elektronikus irányító egységeit küldik, valamint vasúti helyfoglaló berendezéseket készítenek. (Fotó: Szántó György) NEM SZÓLAM II pártkongresszus határozatai nyomán Már elég idő eltelt a párt- kongresszus után ahhoz, hogy felmérhessük, a tennivalóink hogyan esnek egybe a tényekkel, a követelmények a feladatokkal. Ehhez a vizsgálódáshoz kértünk segítséget Hatvani Ferenctől, a Mátraalji Szénbányák pártbizottságának titkárától. Állandó folyamat — Hogyan fogtak hozzá a vállalat kommunistái a feladatok végrehajtásához? — Hadd emlékeztessek arra, hogy az irányelvek alapján fel tudtunk készülni a kongresszus várható állás- foglalásaira. Ezt megelőzően azonban számot kellett adnunk arról, hogy a korábbi határozatokat hogyan hajtottuk végre. Olyan folyamat ez így, amelynek minden részletében ott tevékenykednek a pártszervezetek, a különböző párttestületek. Alapos vizsgálódást végeztek a pártcsoportok, majd az alapszervezetek, a vezetőségek és a vállalati pártértekezlet is. Észrevételeinket megtettük, javaslatainkat megfogalmaztuk. — Milyen eredménnyel? — A városi pártértekezlet egyetértett azzal, hogy a bányászok bérezését javítani kell. Ezt a véleményünket nemcsak elfogadta, hanem saját állásfoglalásaként tovább is terjesztette. Azt is javasoltuk, hogy a Gagarin Hőerőmű rekonstrukciójával egyidejűleg végezzük el a Thorez Bányaüzem felújítását is. Ez a véleményünk is belekerült a pártértekezlet beszámolójába. — A központi pártdokumentumok alapján milyen súlypontokat alakítottak ki? — Napjainkban a legfontosabb kérdéscsoport a gazdaságpolitikával függ össze. Mi is erre összpontosítottunk és minden egyéb terület ennek függvényében kap hangsúlyt. Nagy megnyugvással vette tudomásul a párttagságunk, hogy nemcsak az eredményeinket sorolták fel a dokumentumok, hanem a gondjainkat, a nehézségeinket is. Jó volt hallani, hogy sikerült az adósságok mértékét csökkenteni és olyan aktívumot kialakítani, ami ugyan nem túl nagy, de reményt keltő mértékű. Sajót vállalatuknál — Mennyire lehetett tetten érni ebben a gazdasági folyamatban a vállalat tevékenységét? — Meggyőződésünk, hogy helyzetünkhöz képest jelentős mértékben vettük ki a részünket ennek a törekvésnek a végrehajtásában. Az egyeztetett gazdasági tervünket nemcsak teljesítettük minden részletében, hanem túl is teljesítettük. — Hallhatnánk néhány adatot? — Felsorolom: széntermelésben, a meddő letakarítá- sában, a gázvezetékek építésében például. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban a széntüzelésű erőművekhez szükséges tüzelőanyag harminc százalékát mi termeljük, ez már érzékelhető adat. Tudjuk, hogy ma szénre, egyre több szénre van szüksége az országnak. Ebbe beletartozik a lakossági igények kielégítése is. Azt mondtuk, lignitből minden keresletet ki akarunk és ki is tudunk elégíteni. De szólnom kell arról is, hogy Oroszlányban úgy termelünk ki. kétszázezer tonna szenet, hogy ez a teljesítmény nem a mi elszámolásunkban szerepel. Még valamit ehhez a témához. Évente mintegy százötvenmillió forintot adunk át azoknak a bányáknak, amelyek hiánnyal küszködnek. — Hogyan segítették elő ezeknek a feladatoknak a végrehajtását a párttagok? — A pártszervezetek, a vezetőségek, a pártszerv munkaprogramja tartalmazza a tennivalókat. A feladatainkat mindenekelőtt meg kell terveznünk. Ez a munka is közös. Párttagjaink szakemberek is, hiszen vagy megfelelő állami végzettséggel rendelkeznek, vagy tapasztalt bányászok. Tehát, mindenki „belülről” ismeri a vállalatot és a lehetőségeket. Ezért érdemben tudnak foglalkozni minden kérdéssel. — Hogyan bizonyítják ezt a lehetőséget a tények? — A tanácskozások hangulata, tartalmi elemei, az őszinte véleménycsere, az együttes gondolkodás és elhatározás mind ezt jelzi. Majd következik a végrehajtás részleteinek a kidolgozása. Ebben a tevékenységi körben elvárjuk és igényeljük a párttagok példaadó magatartását, munkáját. Hogy ez nem csupán óhaj, bizonyítja az a körülmény, hogy olykor a felelősségre vonás sem maradhat el. Felnőni a feladatokhoz — Mit tesz a pártszerv azért, hogy a kommunisták a fokozódó feladatokhoz képességeikben is fel tudjanak nőni? — Kénytelen vagyok néhány adatot sorolni. Nálunk politikai főiskolai végzettséggel több mint hatvan személy rendelkezik. Meghaladja a négyszázat azoknak a száma, akik elvégezték a marxista egyetemet. Felsőfokú szakmai végzettsége van kétszáznyolcvannak, közülük minden negyedik még nem érte el harmincadik életévét. Az idén szakmai tanulmányokat folytat egyetemen és főiskolán tizenhárom személy. Középiskolába jár majdnem hetven. A vállalati kereten kívül szakmai továbbképzésbe száznál többen kapcsolódtak be, a vállalati kereten belül pedig négyszázötvenen felül vannak azok, akik bővítik az ismereteiket. — Milyen nehézségekkel kell, kellett szembenézniük a feladataik végrehajtása során? — Az elmúlt zord tél, majd a víz mintegy százmilliós kárt okozott. Ennek hatvan százalékát már sikerült behozni. Az időjárás az embert is próbára tette, és nem is mindig tudott ennek megfelelni. Kibuktak az emberi gyengeségek is. Megfelelő szervezeti intézkedésekre volt szükségünk. Még nem mondhatjuk, hogy mindez már a hátunk mögött van. — A közismert vállalati szigorúság mennyire hat vissza a létszám alakulására? —• Néhány évvel ezelőtt erőteljes mozgás indult meg. Akik nem szerették a fegyelmezett munkát, azok elmentek. Igaz, jöttek is sokan hozzánk. Csupán a Vegyesüzem kénytelen még ma is a tervezettől mintegy huszonöt százalékkal kevesebb dolgozóval ellátni a feladatát. — Hogyan képesek erre? — Ki kell bontakoztatni a belső emberi értékeket, és erre jó lehetőséget nyújtott a feszítő helyzet. Ilyenkor mutatkozik meg, ki menynyit ér. De a belső szervezés is sokat adott, ahogy csak az elismerés hangján lehet szólni a szocialista brigádokról. Az újítások is sok segítséget hoztak. — Meddig lehet ezt fejlesztés nélkül győzni? — Nem sokáig. Egyik gondunk éppen ez. Kénytelenek leszünk szembenézni annak a lehetőségével is, hogy pénzügyileg is változhatnak az eddigi eredményeink. Csak együtt — Mennyire sikerül a pártszervezetek mellett a többi társadalmi erőt is megnyerni a feladatok végrehajtásához? — Másként ez nem is 1er hetséges. A szakszervezet, a KISZ és a többi, még a Vöröskereszt is sokat tett és tesz azért, hogy terveinket megvalósítsuk. A megyei pártbizottság tavalyi felhívása alapján több irányú intézkedést hoztunk. Az elért — eddigi ilyen vonatkozású — eredményeink nem születhettek volna meg az összefogás nélkül. — Hogyan jellemezheti ezt a fajta vállalati magatartást? — Kénytelen vagyok olyan szavakat használni, amelyek talán túlzottaknak tekinthetők. Véleményünk szerint emberségesen élünk és dolgozunk. Felelősséggel, lelkiismeretesen, sőt: áldozat- készséggel végzi a kollektívánk a munkáját. Maximális igénybevétellel tesz eleget mindenki a feladatainak. Olyannyira, hogy esetenként nekünk kell figyelmeztetni az illetőt arra, hogy vigyázzon magára, egészségére. — Milyen a kapcsolatuk a feléttes pártszervekkel? — Eddig is segítették, most is segítik a vállalatunkat abban, hogy a pártértekezleteiken hozott határozatok, állásfoglalások nyomán végezzük a munkánkat, hajtsuk végre a feladatainkat. Ezért a segítségért köszönetét mondunk. — Miként foglalhatná ősz- sze a vállalati pártmunkát? — Ismételnem kellene bizonyos fogalmakat, mint a felelős és lelkiismeretes magatartás. Hadd tegyem hozzá : őszinteség, amit elvárunk mindenkitől és amire a vezetők adnak jó példát. Nyíltan mondunk véleményt, de mindig emberségesen és ezt nagyon fontosnak tartom, annak tartjuk mindannyian. G. Molnár Ferenc
