Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-28 / 253. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. október 28„ hétfő * mm m w A FOF\f flAf KÉPERNYŐ tg V ff CL • • « ELŐTT TÖBB MINT KRIMI Sok sznob ismerősöm megrökönyödésére hirdetem, hogy szeretem a bűnügyi történeteket, mert az igazán sikeredett változatok nemcsak kellemes kikapcsolódással, felhőtlen időtöltéssel ajándékoznak meg, hanem edzik a fantáziát, sőt logikai tornára is késztetnek. A műfaj rátermett képviselőinek sincs könnyű dolga, hiszen történeteiket irigylendő szerkesztőkészséggel, tömörítési érzékkel, lényegre törően kell tálalniuk, különben aligha csi- gázná'k fel az érdeklődést. ra, szellemi töltés. Más szóval: képi többletként kaptuk azt, amit elképzeltünk. Méghozzá olyan árnyaltan, olyan szuggesztíven, hogy nem berzenkedünk a látvány ellen, hanem elbűvöl, megbabonáz minket. Ezt a gyakorlatot okítani kellene, mert író- és szöveghű irodalmat kapnánk a vetítővásznon, illetve a képernyőn. Mindnyájunk elégedettségére . .. Pécsi István A SZAMURÁJOK UTÓDJA modellt. Eladható terméket kívántak készíteni, nem voltak szívbajosak, hasonló ráme- nősséggel dolgoztak, mint a gyárakban. A technikai döm- ping mellé így aztán hamar fölzárkózik a kulturális: ha erre vevők Európától Amerikáig mindenhol, miért ne forgassanak ilyesmit? így aztán a filmek piacán tömegével lehet találkozni hasonló művecskékkel, amelyek ugyan tartalmaznak elemeket a hagyományos életformából. viszont teljesen a Földgolyószerte ismert sablonok szerint épülnek fel. A legkiválóbb írók- azt is bizonyították, hogy ebben a kategóriában is lehet maradandó, sőt világirodalmi értéket produkálni. Erről — többek között — Dürrenmatt — jó néhány ilyen jellegű vállalkozás^ is meggyőzött. A kivételes adottságú alkotó ugyanis — miért ne tenné? — szívesen dolgozott fel krimibe illő sztorikat. Szombat este vetítették például A bíró és a hóhért. Az NSZK film a szerző azonos című kisregénye alapján készült. Aki az írást olvasta, nem feledheti hangulatát, izgalmakban bővelkedő cselekménybonyolítását, elgondolkodtató társadalmi hátterét, örök emberi mozzanatokban gazdag voltát. A bűn és bűnhődés huszadik századi feldolgozása, hosszú évek múltán is sajátos ízeket kelt emlékezetünkben. Olyan impresszióikat idéz, amelyeket — eddig legalábbis azt hittük — egyetlen adaptáció sem közelíthet meg. Jókorát tévedtünk, mert a stáb képes volt arra, hogy vizuális szinten ugyanazt nyújtsa, mint a könyv. Párját ritkító erény ez, így aztán érdemes összetevőin töprengeni. A siker legfőbb titka az, hogy a szerző nem húzódozott attól, hogy a rendező- forgatókönyvíró Maximilian Schell társául szegődjön. Valószínűleg azért cselekedett ekként, mivel rájött, hogy kollégája dicséretesen igényes, s nem az átértelmezés, hanem a hiteles tolmácsolás prófétája kíván lenni. Ehhez kapott sokoldalú segítséget a legilletékesebbtől. Ezért hamisítatlan a sorokból is áradó atmoszféRitka vendég még nálunk a távol-keleti film. Ezért aztán mindig eseményszámba megy egy ilyen alkotás közvetítése: a gazdasági sikerek’ miatt az emberek érdeklődnek a japán kultúra iránt is. Természetes ez a kíváncsiság, titkot sejtünk az eredmények mögött, szeretnénk ellesni a fogásokat. Ennek a divatnak vadhajtásai is vannak, így például sűrűn találkozhatunk az utcán olyan írásjeleket „mímelő” trikókkal, amelyek láttán egy jó szándékú japán szelíden mosolyogva megjegyezné: mennyire hasonlít az önök írása a mienkre ... Nyilvánvaló, hogy ez csak egy külsődleges megjelenési formája a megélénkült figyelemnek, ki-ki a maga módján keres kulcsot a példátlan sikerekhez. Ki a kereskedőházakat kívánja lemásolni, ki az ikebana csodái láttán hévül, ki pedig arra kíváncsi, hogyan írnak vagy filmeznek a világ e távoli pontján krimit. Be kell vallani őszintén, némi csalódást okozott A karatézó Kobra című film. Ugyanis ebből azt vehette ki a jámbor tévénéző, hogy a szokások mindenhol egyformák, az összefonódások megkönnyítik a bűnözők dolgát, csupán magányos hősök verekszik ki az igazságot. Ha néha nem láthatnánk nívósabb japán alkotásokat is, megmaradna ez a benyomásunk. A csütörtök esti programban szereplő bűnügyi történet inkább arról árulkodott, hogy miként sajátították el a távoli szigetországban a hollywoodi Igaz, az alkalmazott harcmodort tekintve Kobra a régi szamurájok utódja, a karate bajnoka. Azt bizonyítja az itt látott ütésváltás, hogy puszta kézzel is lehet olyan durva az ember, mint bármilyen eszközzel. Lehet így még gyilkolni is, hangtala- nabbul és bizonyíthatatla- nabbul, mint a revolverrel. A nyomozó magára van utalva a küzdelemben, a lányok egytől-egyig szerelmesek belé, a korrupt hatalom megbékél a gazdag bűnözőkkel, s még sorolhatnánk, mi-mindenben rokon a most látott film azokkal, amelyeket hétről hétre más országok védjegyével látunk. Hozzá kell tenni, hogy a rendező — aki egyben a forgatókönyv írója is — Umed- zsi Inoue megpróbálta gazdagítani a sztori szövetét. Emlékeket csempészett az egyvonalú história eseményei közé, megpróbálta árnyalttá, lélektanilag megma- gyarázottá tenni mindazt, amit láttunk. Őszintén szólva mindez inkább csak körítésnek tűnt, egyszerű és sematikus, sőt hatásvadász volt némileg ez a pszicho- logizálás. Semmivel sem tudtunk meg többet a szereplőkről általa. Inkább csak paródiája volt ez az érzel- mességnek, s a belső magyarázatoknak, ezt is valami nyugat-európai alkotásból „menthették át” a szerzők. Mindegy, végül is jó szórakozást nyújtott a szamurájok leszármazottjáról szóló mű, bár hozzá kell tenni, hogy olykor nívósabb japán filmeket is érdemes volna lepergetni. Még bűnügyi történeteik között is akad izgalmasabb, s kevesebb utánérzést tartalmazó. Gábor László Hatvani Galéria-naptár ARCOK ES SORSOK — TAJKIALLITAS LŐRINCIBEN, BOLDOGON — MAGYAR GOBELIN — VARSÓI MELÓDIA: EGER, VERPELÊT, HORT — ÜJ PREMIER HATVANBAN A Hatvani Galériában szép sikere van Nagy Ernő festőművész és Pató Róza szobrászművész közös tárlatának, amely csaknem százötven műalkotást tár a látogatók elé, akik novem- ben 17-ig tekinthetik meg a kiállítást. Ezt követően, november 23-án, szombaton délelőtt fél 12‘kor dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője nyitja meg az Arcok és sorsok című, ötödik országos portrébiennálét, amelyen hazánk különböző tájairól 121 festő és szobrász mutatkozik be alkotásaival. Közöttük találjuk e műfaj olyan reprezentánsait, mint Kurucz D. István, Varga Imre, Kiss István, Pa- tay László, Kis Nagy András, Németh József, Búza Barna, Fejér Csaba, Ispánki József, Kő Pál, Pirk János. Utóbbi jószerint a nagybányai iskola utolsó élő mestere. Két kihelyezett tájkiállítása is lesz a Galériának: november 4-én Lőrinciben, 6- án pedig Boldogon kerül közönség elé egy-egy kisebb válogatás a biennálé anyagából. A galériabusz november 6‘án, szerdán délután 4 órakor ismét Budapestre viszi utasait,’akik előbb a Műcsarnokban a „Magyar gobelin” című nagyszabású textilművészeti kiállítást tekinthetik meg, majd a Fővárosi Operettszínházban Huszka Jenő Mária főhadnagy című, nemrég felújított daljátékán vesznek részt. A darab főbb szerepeit Tiboldy Mária, Osz- vald Marika, Farkas Bálint, Latabár Kálmán, Hadics László és Mednyánszky Agi alakítják. A Galéria Játékszín november első felében tájelőadásokkal szerepel a megyében: 8“án délután 3 órakor Verpeléten, este 7 órakor Egerben, a Megyei Művelődési Központ színháztermében, november 17-én este 7 órai kezdettel pedig Horton Zorin Varsói melódia című lírai játéka kerül színre Benkö Péter Jászai-díjas és Zsurzs Kati szereplésével, Petrik József Jászai-díjas rendezésében. A művészettörténeti ismeretek terjesztése végett — Magyar kortársművészek címmel — újabb előadássorozat is indul a Galériában november 25-én, hétfőn este 5 órai kezdettel. Ez alkalommal Barcsay Jenő. Hincz Gyula és Borsos Miklós munkásságáról tart diaképes előadást dr. Losonczi Miklós műtörténész. Ami pedig a Galéria-pódiumot illeti: november 22- én, pénteken este 6 órakor „hazai” szereplők mutatkoznak be a nemes muzsika iránt érdeklődő közönségnek, lévén hogy a Hatvani Állami Zeneiskola művésztanárai adnak koncertet klasszikus és modern szerzők műveiből. A Galéria Játékszínnek új bemutatója is lesz novemberben, mégpedig 27-én este 7 órakor a gyári művelődési ház színháztermében. Strindberg Zsüli kisasszony című, kétrészes darabja kerül színre Balkay Géza, Tóth Éva, Márton Erzsi felléptével, Tasnádi Márton rendezésében. A premierre a Jászai Mari-bérletek érvényesek. Kerítés szobrokból Nyolc emberalakot formáló, és 250 faragott, tulipános kerítésoszlopot készített a Hajdú-Bihar megyei Hadháztég- láson lévő Üj Barázda Mgtsz részére Pólyák Ferenc mat- kópusztai fafaragó. Az Ortutay Gyula emlékére állított, a paraszti élet munkásait bemutató két és fél méter magas em. berszobrokat egy év alatt készítette el a művész. Képünkön: a kerítés részlete (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter) Porcelánrestaurátorok Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Veres Pálné utcai műtermében ügyes kezű restaurátorok javítják, szépítik a sérült, törött porcelán tárgyakat. Képünkön: Varga Ildikó szecessziós osztrák majolika vázát restaurál. (MTI-fotó: Földi Imre) A Művelődési Minisztérium pályázatot hirdet külföldi ösztöndíjra, teljes egyetemi képzésre, szocialista országokba. Azoknak a nőtlen, illetve hajadon magyar állampolgároknak a jelentkezését várják, akik az 1985—86-os tanévben végzik el a közép- iskola negyedik osztályát, vagy, akik előfelvételt nyertek magyar felsőoktatási intézménybe az 1986—87-es 'tanévre. Pályázhatnak azok a diákok is, akik egyetemek és főiskolák első évfolyamán 'tanulnak; továbbá minden olyan érettségizett dolgozó fiatal, aki 1985. december 31-ig nem tölti be 25. életévét. A választható szakokat, a felvételi vizsgák időpontját és követelményeit, a pályázat módját, a külföldi ösztöndíj elnyerésének feltételeit a „Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra az 1986 —87-es és 1987—88-as tanévre” című füzet tartalmazza. A tájékoztatót, valamint a jelentkezési lapot a középiskolai tanulók iskolájukban, az előfelvételis, illetve elsőéves egyetemi, főiskolai hallgatók intézményük rektori, vagy főigazgatói hivatalában szerezhetik be. A dolgozó fiatalok a szükséges információkhoz a munkahelyük felügyeletét ellátó főhatóság személyzeti és oktatási főosztályán, valamint a me* gyei. városi, a kerületi (tanácsok művelődési osztályain juthatnak hozzá A pályázatokkal kapcsolatban az érdeklődők a Művelődési Minisztérium Magyar Intézetek és Vendégházak Igazgatóságának tanulmányi osztályától (1051 Budapest, Dorottya utca 8.) is kérhetnek felvilágosítást. Antíplacebo A nyájas olvasó bizonyára ismeri a placebo-hatást. Valakinek azt mondják, hogy pompás nyugati gyógyszert, mondjuk nyugtatót adnak. A páciens beveszi, s olyan nyugodt lesz, mint egy norvég favágó. Holott a tabletta csak ártalmatlan Kalmo- pyrin volt, az is magyar. Ez a placebo, hatása pedig a placebo-hatás. Sajnos, rám túlságosan is hatott mindennek a tudata. Amióta csak hallottam erről, nem vagyok képes gyógyszert bevenni anélkül, hogy arra gondolnék: valami semleges anyagot nyeleinek le velem. Ez a tudat olyan erős, hogy a gyógyszer nemhogy nem szünteti meg a betegséget, hanem még fokozza is a tüneteket. A nyugtatótól még nyugtalanabb leszek, az altató felér két kemény blokkra adott duplával, a vérnyomáscsökkentőtől felmegy bennem a pumpa, a Cavintontól azt is elfelejtem, amit eddig tudtam, az anti-allergiás szertől viszkető kiütéseim támadnak. így tehát nem reagálok semmiféle gyógyszerre, csak a magam erejére hagyat- kozhatom. Magam csillapítom le magamat. Az Optimisták tévéváltozatát nézem, ha aludni akarok. Ha antibiotikum kúrára fognának, inkább kalapkúrát csinálok. Ha felidegesítenek, addig várok, amíg elmúlik. Ment ez egy darabig, de aztán kifejlődött bennem az antiplacebo hatás. Annyira féltem, hogy nem hat a gyógyszer, hogy éppen a kívánt cél ellen kezdett dolgozni. Panaszomra az orvos először ideggondozóba akart küldeni, de aztán jó ötlete támadt: szedjem mindennek az ellenkezőjét! Ez sikerült. Ezután ha késő este dolgozni akarok, altatót veszek be, a déli kávét nyugtatónak iszom. Ha bánat ér, és el akarom felejteni, bedobok egy Cavintont, ha magas a vérnyomásom, vörös bort iszom. Csak egy dolog hat rám normálisan: ha a gyógyszerek hiánycikké válnak, attól mindig felmegy a vérnyomásom. Gőz József
