Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 26., szombot

M

EG YEI

PANORÁMA

s.

Gazdag falu — dolgos hétköznapokkal

Besenyőtelek '85 őszén

A komplex művelődési otthon bővítésre szorul

Besenyőtelken ez nem kivrtr 1rs példa

„,.4 házam a váram — r^jltene az ismert angol köz. rpopdás a besenyőtelki utcákat szegélyező jó néhány lakóépületre. „Nézz be a ház udvarába, és megtudod ki lakja" — jut eszembe egy másik aranyigazság, miiközben ballagok a falu utcáin. Bőségről, jólétről árulkodnak a rendezett, tiszta telkek. Október közepe lévén dohányfüzérek ezrei tarkítják az udvarokat. Szárad a kemény forintokat érő füstölnivaló. Volt vele elég munka, de a jó termést látva, megérte a fáradság.

Emberek alig járnak az utcákon. Jól zárt kapuk, dühös ebcsaholás jelzik, hogy a gazda házon kívül van. Dolgozik a család.

Az új tanácselnök. Bozsik Árpád júliusban került immár nyugdíjas elődje helyére. Derű, nyugalom, elégedettség árad a hangjából.

— Gazdag település a mienk _ mondja nem titkolt büszkeséggel. Ellátási prob lémáink nincsenek. Az üzletekben többnyire megkapni mindent. Van körzeti orvosunk, egyedül a felnőtt fogászati rendelést kell még megoldani. A falu több, mint háromezer lakosának különböző igényeit hetven kisiparos elégíti ki. Van köztük lakatos, festő, ács, fodrász, szabó és még sorolhatnám. A kicsiket jólfelszerelt óvoda, a nagyobbakat korszerű iskola várja. A napközi otthonban száz gyermek számára van hely. Az idősebbekre is gondoltunk. Elkészült az öregek napközi otthona, de sajnos kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Közlekedési gondjaink sincsenek.

Olyan eredményeket, új létesítményeket sorol, amelyeket nem kevés község megirigyelhetne. A lendületes fejlődésre szükség is volt, hiszen a hatvanas években érezhetően sokan pártoltak el innen Egerbe, sőt az akkoriban többet ígérő szomszédos Füzesabonyba is.

— A népesség megtartása nálunk is kiemelt feladat

— mondja Bozsik Árpád. — A hetvenes években megállt az elvándorlás. Ma a besenyőtelkiek már nem vágynak el a faluból. Házhelyeket biztosítottunk, sok új lakás épült. Idén fejeződik be a tizenhat kilométeres vízhálózat bővítése. Az elmúlt öt év során több mint hétszáz lakásba vezettük be a vezetékes vizet, új orvosi rendelőt és várót alakítottunk ki. Postahivatalunk is kielégít minden igényt. Folyamatosan halad az utak. a járdák felújítása. Tegyen egy sétát!

— ajánlja. Itt nem talál földes utat. Mindenütt betonozott járdákat fog látni.

Megszívlelem a tanácsot, csak még egy kérdés:

— Terveik, elképzeléseik?

— Dolgunk természetesen

mindig akad. A VII. ötéves tervben kerékpárutat

tervezünk Dormánd és Besenyőtelek között, bővítenünk kell az óvodát, egy bölcsődére is szükség van. A meglévő utakat, járdákat pedig több helyen fel kell újítani. Mindez nem' a lakosságon múlik. Nekünk csak az anyagot kell , biztosítani, á többit ók kérés nélkül .is megcsinálják társadalmi munkában. Csak egy számadat bizonyításként. A társadalmi munka értéke a

VI. ötéves tervben meghaladta a 6 millió forintot

Kell ennél beszédesebb érv? Kíváncsian indulok a tanácselnök által javasolt körútra. Kísérőtársul Kris- ton Edit csatlakozik mellém, aki szintén a tanács dolgozója.

— Kezdjük a falu végén, a temetőnél — mondja —. mialatt fázósan összehúzza magán szvetterét.

Kicsit meglepődöm az ötleten. de Edit látva zavaromat, megmagyarázza az ajánlatot.

— Arról volt szó. hogy Besenyőtelek hely. Egy .temető sok mindent elárul

— mondja.

Csakugyan. Húsz-harminc ezer forintos márványtáblák rivalizálnak egymással a hűvös szürke, októberi délelőttön. Kissé -hátborzongató, de meggyőzőnek meggyőző.

— Ez itt az új cigány sor

— mutat később kísérőm az egyik utcában gombamód szaporodó otthonokra.

Az egyik udvaron markáns arcú fiatalember dolgozgat. Mellette frissen kőporozott. tetszetős családi

ház. Kissé bizalmatlanul méreget, de hamar feloldódik:

— Nyolcvanháromban kezdtünk el építkezni — mondja Váradi Ernő. miközben egy pillantással körülöleli a saját keze által emelt épületet. — Szükség volt rá az asszony és a két gyerek miatt. A tanácstól 170 ezer forint kölcsönt kaptunk, úgy vágtunk bele. Most 340 ezer van benne.

Felesége is mellénk lép. Barátságosan hív. nézzem meg belülről is a hajlékot. Tisztaság, rend mindenütt: A két és fél szobában ízlésesen elrendezett bútorok, a fürdőszobában ragyog a mintás csempe.

— Van még elég dolog — mondja az alacsony nő. — Kerítést kell csinálni, és később szeretnénk jószágot is tartani.

— Hanem elkelne ide a környékre egy játszótérféle a kicsiknek — veszi vissza a szót a férj. — Itt játszanak. szaladgálnak az utcán. A sógorom fiát a múltkor elütötte egy motor, s azóta sincs meg a tettes. Ezen változtatni kell minél hamarabb — emeli fel hangját, miközben elköszönünk.

Tovább megyünk. Amerre nézünk, mindenütt gondosan felfűzött dohánylevelek vonják magukra a tekintetet.

— Igen a dohány — olvas gondolataimban Kris- iton Edit. — Dohány és háztáji állattartás. Rengeteg csalódban foglalkoznak vele már jó pár éve. Nem rossz üzlet, különben nem csinálnák.

Püspöki Agostonék udvarán jókora szénakazal jelzi. hogy áliátokból itt sincs hiány.

— Most is van két fejőstehenünk. meg egy hasas üszőnk — erősíti meg a látottakat a háziasszony, miközben egy megpakolt kerékpárt igazgat. — Dnhánv is nyolcszáz kvadrát. Jó. közepes termés volt az idén is. Negyven-ötven ezer forintra számítunk.

— Mire fordítják?

— A lányom tavaly ment férjhez, a fiú katona. Oda megy minden. Mi öregek vagyunk már, s elég betegesek. Kevéssel is beérjük. A férjemet leszázalékolták, és én is napok óta nagyon rosszul érzem magam. Be- lázasodtam, fáj mindenem, de most éppen hinds orvosunk. Tanfolyamon van valahol.

— Pihenés. kikapcsolódás? — kérdem értetlenül.

— Nincs rri időnk. Dolgozni kell.

Az Unicum Presszó, ami előtt megállunk egy üdítőre, valóban unikum. A több szintes épület az egyszerű szemlélödőnek zavarba ejtően pazar, az ára pedig első látásra is borsos lehet. Lehó Antalné. az üzlet vezetője nem zárkózik el a beszélgetéstől.

— Mi építettük a házat, saját erőből. A férjem ács kisiparos, sajnos már hosszú ideje betegállományban van. Lebénult a fél oldala. Itt mindenért mi dolgoztunk meg. Az alapozástól a szakiipari munkáig szinte mindent a férjem és a fiam csináltaik. Két fiunk van. Ez a ház a nagyobbiknak készült. Debrecenben tanul a magasépítőknél. Az ő ötlete volt a presszó is. Besegítünk neki. mert elég fiatal még az üzletvezetésre. Már tető alatt volt ez a ház. amikor visszalépett a főiskolára jelentkezéstől. Inkább ezt választotta.

—A forgalom?

— Elégedettek vagyunk. Mivel a főút mellett van a

ház. sokan megállnak itt. De azért rengeteg a munka. Reggel 6-tól este 10-ig talpon vagyunk. Ha a fiú belejön a munkába, magara hagyjuk, és akkor talán megpihenhetek egy kicsit.

Ahogy távozáskor visszanézek. meg kell állapítani, hogy inkább palota. mint lakóház. de Besenyőtelken ez nem kivételes példa. Akad számos hasonló szájtátásra kényszerítő épületcsoda.

A helybeli Lenin Tsz felé tartunk. Soltész László elnök tizenöt éve dolgozik a szövetkezetben. Tudvalevő. hogy a Lenin Tsz mostoha természeti adottságok mellett kénytelen gazdálkodni. A szántóföldi növények termesztése a rossz minőségű talajnak köszönhetően számtalan nehézségbe ütközik. A géppark, az eszközállomány is elavult. Ezért is próbálkoztak meg 81-ben a kiegészitö tevékenységgel, a körülbelül ötven asszonyt foglalkoztató varroda üzembe helyezésével. Így a községi nők egy része Besenyőtelken jutott munkához. Kesztyűt, anorákot. kabátot varrnak a Fővárosi Kézműipari Vállalatnak.

Soltész László erdőtelki lévén, elfogulatlanul beszél az itteni emberekről.

— Iparkodó, szorgos népek lakják a falut. A pénz biztosan jó helyre kerül. Ez a település mindig is jómódúnak számított. Az emberek elődeiktől örökölték az áldozatkészséget, a tenniakarást. Sok helyen karikás . ostorral se lehetne rábírni a lakosságot, hogy társadalmi munkában, közös összefogással tegyék szebbé, jobbá környezetüket. Nálunk viszont ez természetes.

A hetvenes évek végén elkészült komplex művelőAz új cigánysoron. Váradick nal. . .

(Fotó; Koncz János)

dési otthon munkáját megye-. sőt országszerte nagy figyelem kíséri még ma is Az újdonságnak számító kezdeményezés, az egy épületben megtalálható oktatási és művelődési intézmények, az iskola, a könyvtár, a színház- és moziterem, valamint a tornacsarnok a mai árakhoz képest olcsón, közel 13 millió forintos költséggel épült fel.

Dr. Bácskai László igazgatótól arról érdeklődöm, hogy a dolgos besenyötelki- ek és gyermekeik mennyire látogatják a számukra szervezett programokat, élnek-e a lehetőségekkel.

— Már az építéskor is kiderült, hogy a helybeliek a sajátjuknak tekintik a művelődési központot, hiszen nagyon sokat segítettek a kivitelezésben. A legfontosabb célunk az volt, és ma is az. hogy minél több embert vonjuk be a közművelődésbe. A tárgyi feltétel biztosított volt, de a személyi oldalról merültek fel hiányosságok. Sikerült ezt is megoldanunk. Pedagógusaink, akik kivétel nélkül felsőfokú képesítéssel rendelkeznek, szívesen és nagy lendülettel kapcsolódtak be a közművelődési munka irányításába. Jelenleg harminc kiscsoport tevékenykedik. Ezek létrehozását igényfelmérés előzte meg. Körülbelül ötszáz családdal tartunk állandó kapcsolatot. Az ismerkedés kulcsa elsősorban a gyerekek kezében van. ök közelebb hozhatják szüleiket az intézményhez, elcsalhatják őket a különböző rendezvényekre. Ám. sajnos úgy látjuk, hogy a rengeteg munka mellett alig jut idő. s energia az idősebbeknek a művelődésre.

Mialatt beszélgettünk, végigvezet az épületen. Az iskolabővítés már kezdetét vette, jövőre talán be is fejeződik. A tanuszoda helyét is kijelölték. Egyelőre gyepszőnyeg takarja. Ez persze távoli elképzelés, de előbb-utóbb megvalósul, csakúgy, mint a többi terv

Az emberéknek, akikkel a rövid séta során találkoztam és beszélgettem, mindegyiknek feltettem a kérdést.

— Hogy érzi magát Besenyőtelken, szeretne'e esetleg máshol tanyát verni?

A válaszok szinte kivétel nélkül ugyanazok voltak Semmi pénzért nem akarnak elmenni. Mivel a falu valóban megad mindent a lakóinak, ezért senki nem akar hálátlan maradni. A segítséget kétkezi munkával, a település megbecsülésével viszonozzák.

A látottak, hallattak szerint nem eredménytelenül.

Barta Katalin

Szarud a kemény forintokat érő füstölnivaló