Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 26., szombat 1. Búza, zöldség, szőlőoltvány — karanténban Amíg külpiacra kerül ax áru... Sokaknak természetesnek tűnik, hogy szinte na ponta egy-egy hazánkban előállított élelmiszerszállítmány a külföldi piacokra kerül. Arra viszont már kevésbé gondolnak, hogy tzt egy hosszabb folyamat előzi meg. Szigorú nemzetközi előírásoknak kell ugyanis megfelelni, amíg egy-egy gyümölcs, zöldségféle vagy szőlőoltvány Heves megyéből a külföldi országokba kerülhet. Szőkébb hazánkból évente öt-hatezer vagon mezőgazdasági termék indul útnak más országokba, egyezmények, megállapodások alapján. KI AZ ABSZOLÚT NAGYKÉPÜ? Tovább él a kädärdinasztici Többen vallják, hogy a gyenge minősítési is alulmúló szüret ellenére a szőlőskertekben a hangulat a megszokott. Szól a nóta a sorok közölt, megy a viccelődés. A gazdák azzal heccelik szomszédaikat. hogy most kérjenek kölcsön hordót, mert minden nehézség nélkül adhatnak. Mielőtt azonban rendeltetési helyére kerül az áru, minden egyes tételt exportvizsgálatnak vetnek alá. Hogy miből áll ez, erről érdeklődtünk Rüli Gusztávtól, 3 Heves Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás főmérnökétől, valamint Petrovszki Mátyástól az állomás karantén főfelügyelőjétől. — Történelmileg tulajdonképpen a századfordulóig nyúlik vissza ez a vizsgálat — mondja Rüll Gusztáv. — Azóta nemzetközi előírások szabályozzák ezt a nagyon fontos munkát. Ugyanez vonatkozik a hazánkba érkező árukra is, amelyeket szintén szigorú vizsgálatoknak vetnek alá. Miután a mezőgazdasági termékek exportja rendkívül megnőtt az utóbbi időben, ' nemzetközi növényegészségügyi előírások is jelentősen szigorodtak. Mindezt a két, illetve többoldalú államközi szerződések is garantálják. Tehát növényegészségügyi bizonyítvány nélkül egyetlen termék sem hagyhatja el az országot. — Nem elég egy szállítmányt megvizsgálni vagonban vagy kamionban —• veszi át a szót Petrovszki Mátyás —, hanem már előzetesen a termőhelyen tartott szemléken győződnek meg az illetékesek az adott zöldségről, gyümölcsről vagy gabonáról, amelyek később exportcikkek lesznek. Ezt azután raktárellenőrzés, sőt laboratóriumi vizsgálatok is követik annak érdekében, hogy a termékek ről a kártevőmentességet igazoljuk. A jövőben tovább szigorodik ez a vizsgálati kör, miután csak úgynevezett nö- növényvédőszer-maradvány- mentes termékek; kerülhetnek a szocialista, illetve a tőkés piacokra, amelyeket laboratóriumi elemzések alapján kell bizonyítanunk! Ez 1986. január 1-től lép életbe, de a Szovjetunióba induló almaszállítmányokat már ezekben a hetekben is az említett szigorú vizsgálatok alaján veszik át. A felsoroltak természetesen nemcsak a nagyüzemekben, hanem a háztáji és a kiskertekben szedett és átadott almákra is vonatkoznak. — Milyen fő mezőgazda- sági termékek kerülnek Heves megyéből exportra? — kérdeztük Rüll Gusztávtól? — A legnagyobb tételt a kenyérnek és takarmánynak való búza jelenti, amelyet a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, mint a legfőbb felvásárló adja tovább Korrekt partner, jó az együttműködés .velük- Kiemelném a különböző vetőmagvakat, amelyek szintén keresett cikkek a külpiacokon. Ezeket a Vetőmag Vállalat Észak-magyarországi Központja küldi határainkon túlra a káli telepéről. Igen jelentős mennyiség kerül év- ről-évre külföldre a hevesi görögdinnyéből, az ezen a tájon termő almából, cseresznyéből, meggyből, továbbá a nagyrédei, az abasári és a markazi termelőszövetkezetben nevelt szőlőoltványokból is. Rajtuk kívül a Herbária által termeltetett gyógynövények is keresettek. A vizsgálatokat a állomás úgynevezett karanténcsoportja végzi. Munkájukat dicséri, hogy az elmúlt években Heves megyéből exportra került mezőgazdasági termékekre semmilyen növényegészségügyi kifogás nem volt. — Rendkívül szigorúak a vizsgálatok, — jegyzi meg Petrovszki Mátyás. — Éven- te rendszeresen úgynevezett karanténfelderítést végzünk a megyében. Ez azt jelenti, hogy valamennyi raktáron, tárolóhelyen és növénykultúrában részletesen megnézzük előfordul-e hazánkban nem honos, de esetleg mégis fellépő veszélyes károsító. Ilyen esetben növényegészségügyi zárlatot rendelünk el! Még egy érdekesség, hogy Heves megyében csaknem ötezer hektár területen található az üzemekben karanténkert. Nagy jelentőségű ez, mert az a célja, hogy a külföldi országokból -beérkezett különféle szaporítóanyagok, elsősorban vetőmagvak, növényegészségügyi állapotát egy éven át vizsgáljuk és rendszeresen ellenőrizzük az esetleges betegségek elkerülésére. Bár Heves megye nem tartozik az ország nagy megyéi közé, de mégis meghatározó például a szőlőoltvány exportja. A nemzetközi piacokon pedig egyre inkább felértékelődik a vfrúsmentes szaporítóanyagok ára, amelyek előállítása gondos munkát, folyamatos növényegészségügyi vizsgálatot követel a termelő üzemektől, de tőlünk is. Erre törekszenek a nagyrédeiek, a markaziak és az abasáriak, velük együtt mi is. Méginkább azon őrködünk, hogy garantáljuk a kifogástalan, a külpiaci igényeknek megfelelő cikkek exportját. Mentusz Károly Az élcelődést hallva Tóth László egri kádármester homlokán megjelennek a ráncok, összehúzott szemöldökkel mondja, hogy az idén egyetlen megrendelése . sem volt új hordóra. Munkát csak a javítások adtak, amire a borkombinát tartott igényt. Még 1945-ben kapott ipar' engedélyt, pontosan negyven éve dolgozik a szakmában. Azaz, hogy nem is egészen pontosan, mivel kádárcsaládból származik. Nemcsak az apja, hanem mindkét nagyapja is ezt a mesterséget űzte. Így aztán már gyermekkorában alig tízévesen belekóstolhatott a kádárkodásba. Később kádár lett a testvére, majdan a fia is. Így ma együtt dolgozik apa és fia. — A fiamat nehéz volt rávenni — mondja —, aztán valahogy mégis ráadta a fejét. Előtte 15 évig gép- technikusként dolgozott a Finomszerelvénygyárban. Igaz, az ott megszerzett tudása is sokat kamatozott ö készítette a célgépeket, a nagy hordókhoz a darut, s néhány szerszámot is. Kihalóban a szakma. Azért is örülök, hogy végül is a családi mesterség folytatója lett. — Miért van ez igy, hogy a fiatalok idegenkednek ettől? — Valamikor annyi kádár volt Egerben, hogy szinte felsorolni sem tudnám valamennyit. Ma meg az egyik kezemen megszámolhatom. Nehéz szakma. Sokat kell a hordókkal dolgozni. Különösen a nagyokkal. Én csináltam öt 250 hektolitereset, s bizony megküszködtünk vele Ráadásul az egyikben szégyenszemre málnaszörpöt tartanak Nagymaroson. Ezentúl sok szerszám is kell hozzá, olyanok. amiket ma már nem is lehet kapni, csak örökölni. A szakmunkásképzőben pedig ezt a szakmát A kép is a kádár archívumából való, amikor még ilyen nagy hordókra is szükség volt egyszerűen nem tudják tanítani. Ráadásul a borok hazájában. Heves megyében nincs is kádárképzés. A fiamnak is a fővárosba kellett járnia. — Pedig a hobbitelkek elszaporodásával — az idei szűk esztendőt leszámítva — kell a hordó. — Azokat megcsinálják a kontárok. Számtalan rossz minőségű, akácból összefabrikált hordó van forgalomban. — A jó hordónak mi a titka? — Elsősorban megfelelő anyag kell hozzá. Lehetőleg 100 évesnél is öregebb, vastag tölgy, ami jó száraz. No, meg lelkiismeretes kádár, aki úgy dolgozik ahogyan kell. nem pedig a könnyebbik végét keresi a munkának. Az új hordót ajánlatos trisóval kiáztatm. aztán kiforrázni, s csak édes mustot szabad beletenni. Lényegében a must forrása kezeli ki a hordót. — Mennyire jövedelmező ez a szakma? — Ma már nem éri meg. Az anyagi elismerés nincs arányban a befektetett munkával. Rengeteg a bizonytalanság, mindig a terméstől, a szőlőtől függünk. Pedig a régi ászokhordók tönkremennek. Nincs, aki megcsinálja, kijavítsa, rendbehozza. S ez nemcsak Egerben, a megyében, hanem az egész országban nagy goindot jelent- Jártam Budafokon, láttam, hogy a jó öreg ászokhordók milyen állapotban vannak. Maholnap nem lesz miben tárolni a bort. Az a must pedig, amelyik a betonhordóban forr ki, olyan borrá is válik. amit nemigen adhatunk el külföldre. Az ászokhor- dóhoz pedig kádár kell. Abba beletörik a kontár bicskája. Viszont nem tudom, van-e az országban tiz olyan szakember, aki segíteni tudna. Pedig, ahogy mondani szokás, a 24. órában vagyunk, ha nem azon is túl. — Miben bízik a több mint negyven éve munkálkodó szakember? — A jó időben, s a jó anyagban. Abban, hogy tovább él a kádárdinasztia, s hogy lesz megrendelés. Mert ha tréfával kezdődött a beszélgetés, fejeződjön is be azzal. Tudja, ki az abszolút nagyképű? Aki az idei terméséhez hordót rendel.. . (kis szabó) NEM MEGVÁLTÁS, DE NAGY KINCS Geotermikus energiánkról A München melletti kempingben pénzért adja az automata a meleg vizet. No, nem megfizethetetlen, ám a magyar turistának legalábbis szokatlan, hogy egy-egy márkát kell leszurkolni a reggeli-esti zuhanyért. ügyelnek a vízre. Nem, nem is pusztán a vízre: a meleg vízre! A meleg víz ugyanis energiát hordoz, nem is keveset. Mivel a vizet jobbára más energiahordozókkal melegítik, amelyek köztudottan nem olcsók, érthető a takarékosság. Vajon megfordítva hogyan áll a dolog? Vajon a föld mélyéből forrón feltörő vizekkel mi, magyarok miként bánunk? Hiszen hévizeink, mindenki tudja, bőségesek, és — bár ezt talán kevesebben tudják, — még nagyobbak tartalékaink. Ám, hogy tíz ember közül kilencnek, ha e téma szóba jön, eleve a gyógyfürdők jutnak eszébe, az aligha véletlen. A termálvíz hasznosításának minden más próbálkozása — a nem lebecsülendő eredmények mellett is — messze elmaradt az ország lehetőségeitől. Kivált az energetikai felhasználás, avagy a komplex hasznosítás. Óriási hőkészletek Közismert, hogy a föld tnéhe itt, a Kárpát-medencében — a természet különös geológiai játéka folytán — jóval melegebb a világátlagnál. Míg a Föld más tájain átlagosan 33 métert kell lefelé haladni ahhoz, hogy a hőmérséklet egy Celsius-fok- kal nőjön a rétegekben, nálunk mindössze 18 métert. Ami azzal egyenértékű, hogy például a Szeged környéki mélyfúrásokban, úgy két- háromezer méter körül már 100—140 Celsius-fok a hőmérséklet. Ha tehát a mélyben sokhelyütt föllelhető víztároló rétegekből ezt a meleg vizet (vagy csupán a hőt) felszínre juttatjuk, jelentős meny- nyiségű energiát nyerhetünk. Csak hát végül is mennyit? Nos, a hozzáértők véleménye éppen ebben eltérő. Mert igaz, Magyarország geotermikus energiakincsének fel- térképezése világviszonylatban is jónak mondható; meglehetősen sok mélyfúrásból rengeteg geológiai, hidrogeológiai adat gyűlt össze; mégis aligha túlzott a szerénység, amikor a szakemberek készletbecslésnek nevezik számításainkat. Ami szerint az optimisták, így Boldizsár Tibor egyetemi tanár, (aki több mint évtizede sürgeti, hogy jobban aknázzuk ki különleges geotermikus adottságainkat) nemzetközileg elfogadott számítási módszerrel számolva úgy találta, hogy Magyarország geotermikus energiakészlete három kilométernyi mélységhatárig. 1260 milliárd (!) tonna kőolaj elégetésekor képződő melegmennyiséggel egyenlő. (Hasonló eredményre jutott a közelmúltban a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézetben egy, a készleteket felmérő munkacsoport is — a meglepően nagy számot tehát aligha vélhetjük megalapozatlannak. Az óvatosabb becslések viszont ennek csak hatodára- tizedére teszik a készletet. Ami bizonytalanság ugyan meglehetősen nagynak tűnhet, a vita azonban inkább akadémiai jellegű. Abban ugyanis kivétel nélkül mindenki egyetért, hogy a készletek messze nagyobbak, semmint amennyit jelenlegi gazdasági lehetőségeink közepette — akár évtizedekre előre tekintve is — képesek lennénk hasznosítani. Elhanyagolt kutak Hogyan állunk hát végül is? Az érintett minisztérium mok és főhatóságok által az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság közelmúltban jóváhagyott koncepciója, valamint a Magyar Tudományos Akadémia által készített tanulmány szerint az ország területének 40 százalékán feltárt óriási geotermikus energiamennyiség, óvatos becslés szerint is legalább száz éven át egymillió tonna fűtőolaj hőegyenértéké- nek megfelelő geotermikus energiatermelést tesz lehetővé. Ez mintegy ötszöröse annak, amit ma rendelkezésre álló termálkutak képesek — lennének — adni. A feltételes módot az indokolja, hogy az országban jelenleg 180 nagy energiájú geotermikus kút létezik, ezek évente kétszázezer tonna olajat helyettesíthetnének, ha rendben lennének. Ma azonban csak energiájuk felét hasznosítjuk, mert a kutak 70—80 százaléka elhanyagolt, a karbantartás esetleges, vagy egyáltalán nincs, a kutak így kevesebbet termelnek a lehetségesnél, a meleg víz jelentős része felhasználatlanul elfolyik. Azt sem lehet tudni pontosan, menynyi a hasznosított energia, mennyi a termelés, mert nincs mérés, röviden: nincs geotermikus energiagazdálkodás. Nemcsak arról van szó tehát, hogy az említett évi 1 millió tonna kőolaj (a hazai olajtermelés fele!) helyettesítéséhez további mintegy 1000 geotermikus kutat kellene fúrni, hanem a már1 meglévőket is rendbe kellene tenni, vizük hőenergiája hasznosítását megoldani, a szénhidrogénre fúrt, meddő, de meleg vizet adni képes kutakat termelésbe állítani, vizük felhasználásáról gondoskodni; és így tovább. Látható tehát; ha a geotermikus energia nem is maga a megváltás, részesedése a hazai energiaellátásból akkora lehetne, amely mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. Mert igaz ugyan a .termálvíz hője nein szállítható, csak helyben használható. és nem is ingyen energiaforrásA kutak fúrása, karbantartása, a felszíni berendezések, a fűtő (esetleg hűtő) rendszerek kiépítése, a folyamatos üzemeltetés bizony egyáltalán nem olcsó. Olyany- nyira nem, hogy ma — bármily meglepőnek tűnhet is —, többe kerül egy ugyanannyi hőt adó, geotermikus energiára alapozott létesítmény, mint egy hasonló, ám kőolajjal vagy földgázzal „üzemelő”. Legalábbis ami a beruházási költségeket illeti. Igaz ugyan, a geotermikus létesítmény, a többlet- költséggel együtt mintegy két év alatt megtérül, de köztudott: immár évtizedéé beruházásokra bizony nehezebben jut pénz. Komplex hasznosítás Hogy ez az ellentmondás azért feloldható, arra szerencsére akad már néhány példa. Az utóbbi években létrehoztak néhány, kifejezetten korszerűnek mondható geotermikus rendszert, amelyek- kel megoldották a termálvíz hőjének komplex, több lépcsős hasznosítását: a kutak 90 fok Celsius körüli hőmérsékletű vizét több, úgynevezett hőlépcsőben hasznosítják. Előbb lakások, munkahelyek fűtésére, majd állattartó telepek, növényházak melegítésére, terményszárításra, melegvíz szolgáltatására, majd fürdésre. Sőt a komplexitás még növelhető téli-nyári felhasználás közötti különbségtétellel, hogy a hasznosítás ne csak szezonális legyen. Ma azonban még nem ez a jellemző. Az évente kitermelt, mintegy 170 millió köbméterre becsült hévíz háromnegyedét egy hőfokon hasznosítják, ez meglehetősen csökkenti gazdaságosságukat., Mindemellett az utóbbi években született kezdeményezések a helyzet megváltoztatására. Az Országos Műszaki Fejlesztést Bizottság e tárgyban készült tanulmánya két éve összefoglalta mind a műszaki, mind a gazdasági teendőket. Az Ipari Minisztérium koordinálásával létrejött egy bizottság, amely a legkülönbözőbb területek hozzáértő szakembereiből áll. Ügy tűnik tehát, lassanként világossá válik, jelen gazdasági lehetőségeink közepette mit is lehet, mit is kell tenni. Hogy legyen geotermikus energiagazdálkodás. Hogy a föld méhének elérhető hőkincse felszínre jusson, s hogy ne folyjon el hévizünk hiába, miközben néhány száz kilométerre tőlünk egy meleg zuhany árát is keményen mee kell fizetni. Trömböczky Péter
