Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-25 / 251. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 25., péntek J. Mi legyen a cukorrépával ? Jegyben - házasságban (Fotó: Szabó Sándor) A cukornál rapszódiku- sabb termék kevés akad a világpiacon: előfordult, bogy egyik évben még 1500 dollárt kínáltak tonnájáért, néhány év múlva viszont csak 150-et. A nyolc-tízsze­res ármozgás kétségbeejtö- en nehéz lecke elé állítja a termelőket, mert szinte képtelenség egy ilyen sze­szélyes termék sorsát előre látni. Nagy a cukortermés ingadozása, de a bizonyta­lansághoz hozzájárulnak a készletezők is, olyan álla­mok, amelyek manipulációs (szándékkal fölvásárolják a cukrot, majd amikor az üz­leti vagy politikai érdekük úgy kívánja, elárasztják ve­le a piacot. Részben ez az oka annak, hogy a hazai cukorrépa-ter­melés hol több, hol keve­sebb volt a kívánatosnál. A legnehezebb időszakot a het­venes évek közepén élték meg a termelők: jóval ke­vesebb répa termett a szük­ségesnél. ráadásul cukortar­talma sem volt eléggé ma­gas, így aztán sok-sok dol­lárért kell megvásárolni a háztartások nélkülözhetet­len élelmiszerét. Ekkor azt a célt tűzték az üzemek elé, hogy mihama­rabb1, termeljék meg a tel­jés Hazai szükségletet. az esetleges többletet pedig ad­ják el a külpiacon. A kor­szerűsített technológiának, s a kedvező közgazdasági szabályozásnak köszönhető­en hamarosan emelkedett a répa területe, nőttek a ho­zamok is: már a hetvenes évek végén 448 ezer tonna cukor került a raktárakba. Ez a mennyiség teljes egé­szében fedezte a hazai igé­nyeket. sőt lehetőséget kí­nált jelentős. nem rubel elszámolású exportra is. Mi­vel az évtized fordulóján feljebb kúszott a termék ára. mindenki a termelés további bővítését látta in­dokoltnak. Sajnos, azonban — 1981—82-ben — megállt az ár növekedése, majd be­következett az erőteljes visz- szaesés. így nem sikerült a tervezett eladásokat nyélbe ütni. Még tavaly is amiatt ag­gódtak néhányan, hogy nem lesz elég a répa területe. manapság viszont már arról hallani, hogy túl sok a cu­korrépa, túl sok a raktárak­ban tárolt cukor, s ezért jövőre csökkenteni kell a területet. Merthogy a termék külpiaci ára jottányit sem mozdult. A mostani 120—150 dolláros tonnánkénti árért egyszerűen nem szabad el­adni: csak ráfizetnénk az üzletre. Sokan — éppen a nyomott árak miatt — a je­lenlegi 100—108 ezer hek­tárnyi cukorrépa területét gyorsan, radikális mérték­ben. mintegy 30—50 ezer hektárral szeretnék csökken­teni, s a fölszabadult terü­leteken pedig kukoricát kí­vánnak termeltetni. Kétség­telen, sok minden szól a termőterület mérséklése mellett, ám egy ilyen drasz­tikus lépésnek rendkívül nagy a kockázata, s félő. hogy a világpiaci helyzet esetleges változásakor ismét nehéz helyzetbe kerülhe­tünk. Sokkal életrevalóbb gon­dolatnak látszik a hozamok növelésével arányos terü­letcsökkentés. Elsősorban ott tanácsos felszámolni a cukorrépa termesztését, ahol az eszközök hiánya — vagy más ok miatt — nem tud­nak elfogadható eredményt felmutatni. Jelenleg az üze­mek 15 százaléka sorolható ebbe a kategóriába. Azok­ban a gazdaságokban, ahol máig nem érték el a 32 ton­nás termésátlagot, ott — a mostani helyzetben — már nem érdemes tovább kísér­letezni, a fölszabaduló föl­deken tanácsosabb olajosnö­vényeket termelni. Sejthető, a területcsökken- lés nem lesz könnyű, hi­szen a termelő üzemek egy részét kötik a több évre szóló szerződések. Ugyan­akkor a cukorgyárak sem tapsolnak ennek, hiszen így kevesebb lesz a feldolgozan­dó nyersanyag, s emiatt ro­molhat a termelékenység. Mi legyen hát a cukorrépá­val? Legbölcsebbnek egy öt-tizezer hektáros terület­csökkentés látszik 1986-ban. Ekkora visszalépés még nem veszélyezteti a hazai ellá­tást, s a jó cukorrépaterme­lők — egy esetleges kon­junktúra idején — képesek lesznek a bővítésre is. Sok szemrehányást kap­nak a hazai termelők az osztrák termelési eredmé­nyektől való elmaradás mi­att. Ausztria a világ leg­jobb cukorrépa-termelőjé­nek számít, az itthoni ered­mények több vonatkozásban — mégpedig jelentős mér­tékben — elmaradnak az övékétől. Vitathatatlan : van mit tanulni tőlük ám az ö körülményeik sok tekintet­ben eltérnek a hazaitól, s emiatt azonos szemszögből nem reális az összevetés. Évekig éles viták folytak a cukorrépa-betákarító gé­pekről, valutahiány miatt sokáig nem volt mód meg­felelő mennyiségű és minő­ségű gép vásárlására. A ki­fejlesztett magyar betakarí­tó gépcsalád nem aratott nagy sikert a termelők kö­rében. inkább a drágább francia és nyugatnémet gé­peket választották. Mára a meglévő gépek alaposan el­használódtak. ezért is okoz sokaknak megkönnyebbü­lést, hogy a világbanki hi­telből mód nyílt száz darab égetően fontos betakarítógép beszerzésére. Egy bizonyos : a minőségjavítás a cukor­ágazatban korántsem szó­lam. jelenleg a termés te­kintélyes része — körülbelül 20—30 százaléka — megy veszendőbe egyes üzemek­ben a helytelen betakarítás és a rossz tárolási körül­mények miatt. Márpedig a gazdaságok csak a minden ponton stabil cukorrépa-ter­meléssel lesznek képesek talpon maradni a jövőben : az ilyen ágazatot nem érhe­ti meglepetés. Mikor es hol kezdődött a jegyesség? Az 1950-es évek derekán, s Csepelen, ahol Vajda Pál felvétetett az ön­tőipari technikumba, majd harmadévesen, már orszá­gos elsőként végzett egy ta­nulmányi versenyen. Ezt később a miskolci nehézipa­ri egyetem követte, 1989-ben pedig megkörnyékezték az apcí qualitálosok: hasznosí­taná ott szakmai képességét. És miközben folyt a beru­házás, fejlődött az üzem. a könnyűfémöntöde, mihamar a műszaki fejlesztési osztály­ra került csoportvezetőnek, enyhén alácsorgó bajuszával, szája szegletébe illesztett pi­pájával. Mondhatni, minden létrafokot végigjárt az idők során, tövéről hegyére meg­ismerte az Apcon kibonta­kozott munkahely belső éle­tét, embereit, ebből adódó­an aztán szinte hozzánőtt a gyár. Sok elképzelése fek­szik benne! Ezt mondja is, azokkal a fontosabb „húzá­sokkal" együtt, amelyek ti­zenhat esztendő útját szegik, s végezetül a műszaki igaz­gatói székbe ültették. — Kezdődött a pesti köz­pont kitelepítésével, meg az új tömbösítővel. Folytató­dott az öntödefejlesztéssel, nagyarányú gépcserékkel. Azután automatizáláshoz fogtunk, végrehajtottuk a szerszámüzemi rekonstruk­ciót, most pedig a forgács­feldolgozás korszerűsítése Néhány esztendő óta egyik érdekes, figyelmet érdemlő üzemága — tevékenysége — az idegenforgalom is. Ami­kor a gondolata megszüle­tett. sokan kétkedve fogad­ták, s nem titkolták: féltek is tőle. Pedig a kísérlet — mert tulajdonképpen még ma is ennek tartják — úgy­szólván maga-magát kínál­ta. A gazdaság területéhez tartozik ugyanis a hírneves, s régóta kíváncsian látoga­tott Bugac'puszta számos sajátosságával, ritka növény- és állatvilágával, lovas ha­gyományaival, a síkvidéki élet páratlan romantikájá­val. Nem utolsósorban: csa­logató csárdájával. A legtermészetesebb hát. hogy a tsz megnyergelje ezt a remek lehetőséget, bérbe vette hát a népszerű csárdát. — amelynek egyéb­ként már semmi köze a haj­dani betyárvilághoz, hiszen az eredeti fogadótól jóval arrébb, egy régi magánsza­natórium helyén épült, s mindössze 1966-tól szolgál­ja a vendégeket — az étke­zéshez pedig különféle ki­egészítő programokat is kapcsolt. A turista — cso­portosan vagy egyénileg — fogatra szállva kikocsizhat a széles határba, hogy a ko­runkban már nem minden­napi közlekedési alkalma­tossággal keresse fel a pusz­ta nevezetességeit, az erdő- gazdaság alföldfásítási, il­letve a nemzeti park pász~ van nálunk napirenden Mind olyan gond. aminek a megoldása nélkül ma sehol sem lennénk, s teljes embert követelt. De bírtam! Ha kel­lett, tíz-tizen két órát húz­tunk le az üzemben, más­kor külföldön bolyongtunk, új és új technológiák meg­ismerése végett . . . Vajda Pál most 44 éves Két „bajzás" diáklány apja. Felesége a hatvani kórház könyvelésén dolgozik. És, mert hogy a kitűnő szakem­ber igen sok szállal kötődik Apc, Lőrinci hétköznapjai­hoz is, az idei választások alkalmáéval itt lett megyei tanácstaggá, majd a környék ügyes-bajos dolgainak kép­viselőjeként beválasztották Heves Megye Tanácsa Vég­rehajtó Bizottságába. Per­sze, emellett jó néhány tár­sadalmi megbízása van. Töb­bek között vezetőségi tag a múlt században alapított Or­szágos Bányászati és Kohá­szati Egyesület öntödei szak­osztályában. valamint a fém­tormuzeumát, ősborókását. Vagy a vendéglátók saját mutogatni valóit: a racka­juh és magyarszürke szarvas­marha-rezervátumot, a csikó­istállót, a legendás méne­ket, kancákat — Abonj/i Im­re, Juhász László, Bálint Mihály világhíres fogathaj­tók birodalmát. — s termé­szetesen a pompás „paci- parádét", amit a helyszínen rögtönöznek az ügyes lová­szok. Netalán maga is lóra pattanhat, s ügethet ked­vére . . . Viszonylag fiatal kora el­lenére is már-már elfele­dett, régi ízeket idéz a csár­da étlapja, konyhája, pin­céje a hangulatos vendéglő­ben, a szintén nádtetős hosszú szín kecskelábú asz­talainál vagy — egészen jó időben — az udvaron, s ct- teraszós, köcsögdudás' da- los-tancos folklór teszi ma­radandóbbá az élményt. Ta­vasztól őszig, némely forgal­mas napon félezernél is több látogatónak. Akit pedig annyira rabul ejt a varázs, hogy tovább van kedve időzni — marad­hat, megszállhat is. persze. Miután a tsz a csárda kö­zelében komfortos, emeletes faházakat építtetett utóbb, valamivel távolabb meg ..igazi" tanyákat, szintén minden kényelemmel ellát­va. Ahol a csend, a tiszta le­vegő, s — különösen nyáron — a rengeteg napfény mel­lett egy sor olyant kap még öntó szakcsoportban, vezeti a nyomásos öntészeti mun­kabizottságot, s ügyvezető elnök az MSZBT helyi tag­csoportjánál. Mindezek nyo­mán minő haszonhoz jutott az apci Qualité!? — Néhány példával ezt is érzékeltetni tudom. Az ön­tödei szakosztály égisze alatt felmérést csináltunk a ha­zai ön töszerszá m- a ny a ge 11 á - tásról, s kezdeményezésünk­re, a Kerroglobus támogatá­sával. ma már jelentős az i mport megtakarítás. Nagyon drágák, devizaigényesek a nálunk használatos öntödei segédanyagok is! Feltáró­munkánk eredménye, hogy ma már csak koncentrátu- mot veszünk tőkés piacról, azt hígítjuk, csomagoljuk. felére csökkentve termékeink dollárvonzatát. És az önté­szeti munkabizottság tényke­dése kapcsán az sem mellé­kes szempont, hogy a szak­emberek érzelmileg is köze­lebb kerülnek - egymáshoz, könnyebben ráhangolhatók a vendég, amit másutt alig­ha. Kölcsönbe például macs­kát, kutyát, kendermagos tyúkot vagy éppenséggel egy-egy bárányt, birkát, hogy fürdőszobás, tévés, hű­tőszekrényes, villanytűzhe- lyes szállására, a műanyag- borítású teniszpályák, s a hozzájuk tartozó modern öl­töző közelében is azért éj­jel-nappal a pusztán érez­hesse magát. Míg másokat. a városi élet szokásaihoz jobban ra­gaszkodókat a tsz benn. Kiskunfélegyháza szivében lát vendégül. A valamikori fürdőszállóból átalakított központi irodaház földszin­ti legelegánsabb helyisé­geiben berendezett szövet­kezeti Aranypáva étterem­ben, a mellette levő — szau­nával, s más szolgáltatások­kal is ellátott — nyitott strandon, a fedett uszodá­ban. Mert az idegenforgalmi tevékenység kigondolása óta van már választék, igazán bőven. Elképzelésből pe­dig — amint a munkával nagy kedvvel foglalkozó, az újszerű vállalkozás sike­rében szinte fanatikusan hívő dr. Tóth Sándor fó- ágazatvezetö mondja — még több. S akkor is — magya­rázza — ha álmaik, vágya­ik, törekvéseik egyelőre saj­nos. nem hoznak sokat, vagy inkább — bármily meg­egy-egy új feladat megoldá­sára . . . Milyen tervek foglalkoztat­ják Vajda Pált a gyár jö­vőjével kapcsolatban? S mennyire hozható ez össze­függésbe a megyei tanácsi vb-tagsággal ? Ezekben a hó­napokban leginkább a köny- nyűfémöntöde önállósodásá­nak a problémái kötik le energiáját. Nem kis gond ez. Nagy felelősséget akaszt a műszaki igazgató nyakába, de azt is tudja ugyanakkor, hogy távlatilag megnőnek az üzemi lehetőségek. Ami pe­dig a jelentős társadalmi lunkciól illeti? Öt idézzük: — Igaz, Lőrinci nagyköz­séget képviselem a megyei tanácstestület tagjaként. De mivel az itt töltött jó más­fél évtized során alaposan megismertem Hatvan és a környező települések sorsát, életvitelét, úgv vélem: mind a testület, mind a végrehaj­tó bizottság munkájában az egész térség érdekeit kell szolgálnom. Hiszem, hogy ezen a módon nem csupán választóim bizalmának fele­lek meg, hanem hatékonyabb lesz általa az egész végre­hajtó bizottság tevékenysége is. Hogy ezeken túl, a ma­gam. a családom gyarapodá­sáért mit tehetek? Különle­ges vágyaim nincsenek. De nyaranta szeretek utazgatni feleségemmel, lányaimmal, ami rengeteg feszültséget old fel bennem. Az idén Cseh­szlovákiában jártunk! Év közben, szabad félóráimban pedig ott a memoár-iroda­lom, amit legalább úgy ked­velek, mint egy-egy szép ki­állítást. Hát. valahogy így élek én jegyben, házasság­ban szeretteimmel, s mun­kámmal. amely talán életem végéig e tájhoz fűz immár. lépőén hangzik — csak sze­rényen kamatoznak. Miután az említett létesítmények többnyire bérlemények, sa­ját beruházásaik, a vendeg- házak. tanyák, teniszpályák pedig elég sokba kerültek így idő kell ahhoz, hogy megtérüljenek, számottevő nyereséget adjanak. A szol­gáltatások jelentős részéi idegen utazási irodákon ke­resztül tudja értékesíteni a szövetkezet, s például a va­lutabevételből is csak fo­rint jut Kiskunfélegyházára Buzgalmuk azonban nem lanyhul, amit elkezdtek, fel­tétlenül folytatni kívánják Ugyanis kétségtelen, hogy fantázia van abban, amivel próbálkoznak, érdemes ál­dozni a terveikre, elóbb- utóbb bizonyos a teljes si­ker. S aligha túlzott ez az op­timizmus. Már csak azért sem, mert hazánkban más tsz is próbálkozik már ha­sonló kiegészítő tevékenység­gel gyümölcsözőbbé tenni gazdálkodását. Mi több: — noha kevesebb színnel, s kisebb kedvvel — akár He­ves megyében is akad pél­da ilyenféle erőfeszítésekre. A kiskunlélegyháziak igye­kezetét csak dicsérni lehet Törekvéseiket pedig talán ajánlani szűkebb hazánkban is, ahol a vendégjárás köz­ismert — és bizony a turis­tát még mindig nem tudjuk eléggé marasztalni. Bár szép tájaink, ritka, olykor páratlan lehetőségeink ugyancsak alkalmasak len­nének erre. Gondoljunk csak jobban a Mátravidékre. Eger környékére, hogy a Tiszától. Poroszló térségéről már ne is beszéljünk! Nem kellene jobban oda­figyelni erre? Gyóni Gyula CS. J. Új tetőcserépgyár Veszprémben Felavatták a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat, a VAÉV—BRAMAC (oszrák) együttműködéssel létrehozott betoncserépgyárát. A rekordidő alatt létrehozott új létesít­mény évi kapacitása 20 millió darab alpesi tetőcserép, amely s/ámitógeppel vezérelt gépsoron készül. Felvételünk az üzemben készült (MTl-fotó: Balaton József) Moldvay Győző Szekéren utazik, tanyán pihen a teniszező vendég Nemcsak bugaci lehetőség a tsz-idegenforgalom Mintegy kilencezer hektáron gazdálkodó, úgynevezett erős közepes tsz az. ál­lóidon a kiskunfélegyházi „Lenin — jóllehet földjeinek igen alacsony arany­korona-ériekével, majdhogy nem a gyenge termőhelyi adottságú szövetke­zetekhez tartozik. Tisztességes megélhetést nyújtó jövedelmet iparkodásának köszönheti. Fáradhatatlan útkeresésének, okos ötleteinek, bátor vállalkozásainak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents