Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-24 / 250. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1985. október 24., csütörtök Közös nyilatkozat Az utóbbi években nagy mértékben fokozódott a nem­zetközi feszültség. A világ közel került ahhoz a határhoz, amelyen túl az események ellenőrizhetetlenné válhatnak — hangzik a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének 1985. október 22—23-i ülésén elfogadott közös nyilatkozat. A fegyverkezési verseny erőteljesen fokozódik. Az ame­rikai középhatótávolságú nukleáris rakéták számos nyu­gat-európai NATO-országban történő telepítése új, veszé­lyes helyzetet teremtett földrészünkön, válaszintézkedések­re kényszerítette a Szovjetuniót és néhány más szocialista országot. Különös aggodalmat vált ki annak veszélye, hogy a fegyverkezési versenyt kiterjesztik a világűrre. Ez meg­ingatná a kialakult hadászati helyzetet, a világűrt az emberiséget fenyegető halálos veszedelem új forrásává változtatná. * A feszültség és a háborús veszély növekedésének okai az imperializmus, — mindenekelőtt az Egyesült Államok — politikájában rejlenek, amely nyíltan katonai fölény­re törekszik, hogy rákényszerítse akaratát más népekre és államokra A Varsói Szerződés tagállamai semmilyen körülmények között sem mondanak le népeik biztonságáról. Nem tö­rekszenek katonai fölényre, de azt sem engedik meg sen­kinek, hogy velük szemben erre szert tegyen. Határozot­tan ellenzik a fegyverkezési versenyt és annak eszkaláció­ját, síkraszállnak az erőegyensúly lehető legalacsonyabb szinten történő megvalósításáért. Külpolitikájuk fő célja a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítása, a katonai szembenállás szintjének csökken­tése, a nemzetközi kapcsolatoknak a békés egymás mel­lett élés és az enyhülés szellemében történő fejlesztése volt és marad. Abból indulnak ki, hogy az ideológiai kü­lönbségeknek nem szabad befolyásolniuk az államközi kapcsolatokat és aláásniuk azok stabilitását, s hogy nap­jainkban különösen szükség van a nemzetközi helyzet normalizálásáért fellépő összes állam és erő aktív együtt­működésére. Erre irányul a Varsói Szerződés tagállamai és más békeszerető országok javaslatainak egész sora. A kü­lönböző társadalmi rendszerű országok politikai párbeszéde, a józanul gondolkodó körök tevékenysége, a háborúellenes mozgalmak és a béke erőinek aktivitása bizonyítja, hogy vissza lehet térni az enyhüléshez, azt ki lehet terjeszteni az államközi kapcsolatok valamennyi területére és for­dulatot lehet elérni a szilárd biztonság és az együttműkö­dés felé. Egy ilyen fordulathoz véget kell vetni az erő és a kon­frontáció politikájának. A nemzetközi helyzet megjavítása új, korunk realitásai­nak megfelelő politikai megközelítést, kölcsönös önmér­sékletet követel. Olyan halaszthatatlan intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé tennék a fegyverkezési verseny megállítását és a világűrre történő kiterjesztésének meg­akadályozását, a fegyverzetek — mindenekelőtt a nukleá­ris fegyverzetek — nagymértékű csökkentését. Ezzel kap­csolatban az ülés résztvevői kiemelték az ürfegyverek. valamint a stratégiai és a középhatótávolságú nukleáris- fegyverzetek kérdésköréről Genfben folyó szovjet—ame­rikai tárgyalások nagy jelentőségét. Támogatják a Szovjetunió konstruktív álláspontját, amely a fegyverkezési verseny világűrre történő kiter­jesztésének megakadályozásával és a Földön való fegy­verkezési hajsza megszüntetésével összefüggő feladatok gyakorlati megoldására irányul; azon nagy jelentőségű, új kezdeményezését — javaslatát —, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok állapodjon meg a támadó ürfegyve­rek teljes betiltásáról és az egymás területének elérésére képes nukleáris fegyverzetek radikális, 50 százalékos csök­kentéséről. A szövetséges szocialista országok vezetői úgy vélik, hogy a közelgő szovjet—amerikai csúcstalálkozónak hoz­zá kell járulnia a világban jelenleg meglevő veszélyes feszültség enyhítéséhez, a háborús veszély csökkentéséhez, a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez, a leszerelés irányába történő tényleges előrelépést szolgáló, kölcsönö­sen elfogadható döntésekhez. A nukleáris veszély elhárításáért vívott harc legfonto­sabb feladata az események jelenlegi veszélyes meneté­nek megállítása, az európai katonai szembenállás szint­jének csökkentése. A nemzetközi biztonságot, s ezen be­lül Európa biztonságát sem lehet katonai eszközökkel, katonai erővel szavatolni. Földrészünk szilárd békéje csak az enyhüléssel, a leszereléssel, a bizalom növelésével és a nemzetközi együttműködés fejesztésével érhető el. Meg kell állítani a nukleáris fegyverek további telepí­tését a kontinensen, ezen túlmenően el kell érni csökken­tésüket. A Varsói Szerződés tagállamai határozottan sík­raszállnak azért, hogy Európa teljes mértékben mentesül­jön mind a középhatótávolságú, mind pedig a hadászati nukleáris fegyverektől. Fontos lépés lenne ezen az úton, és megkönnyítené az európai középhatótávolságú nukleáris eszközök leggyor­sabb. kölcsönös csökkentéséről szóló megállapodás eléré­sét, ha azokról az ürfegyverek és a hadászati fegyverze­tek kérdéskörétől különválasztott, azzal nem közvetlenül összefüggő, megfelelő megegyezés születne. Ezzel kapcsolatban különösen nagy jelentőségűek a Szovjetunió, jóakarata bizonyítékaként tett, olyan egyol­dalú lépései, mint közepes hatótávolságú rakétái telepíté­sének moratóriuma Európában, csakúgy, mint azoknak az SS—20-as rakétáknak kivonása a harckészültségből, ame­lyeket az amerikai középhatótávolságú rakéták európai telepítésére válaszul, pótlólagosan telepítettek a Szovjet­unió európai részén. Az ülés résztvevői emlékeztetnek a NATO tagállamai­hoz intézett, érvényben levő, közvetlen tárgyalások foly­tatására vonatkozó javaslataikra: — kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról, a Varsói Szerződés és az Észak-at­lanti Szövetség tagállamai közötti békés kapcsolatok fenn­tartásáról. A szerződés nyitott lenne minden európai és más, érdekelt ország számára; — fagyasszák be és csökkentsék katonai kiadásaikat: — mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől. A résztvevők támogatják a Német Demokratikus Köz­társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormá­nyainak erőfeszítéseit vegyifegyver-mentes övezet kialakí­tására Közép-Európában. A Varsói Szerződés tagállamai mielőbbi megállapodáso­kat szorgalmaznak a közép-európai haderő és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon, és el­ső lépésként javasolják a szovjet és az amerikai fegyve­res erők csökkentését. Napjaink legfőbb feladata a fegyverkézési verseny, min­denekelőtt a nukleáris fegyverkezés megállítása, és a le­szerelésre való áttérés. E feladat megoldásában nagy előrelépést jelentene, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok több, elsőrendű fontosságú intézkedést tenne. Mindenekelőtt le kell állí­tani a támadó űrfegyverek, köztük a műholdelhárító esz­közök létrehozásával, kipróbálásával és rendszerbe állí­tásával kapcsolatos munkálatokat; a jelenlegi mennyiségi szinten be kell fagyasztani a meglevő nukleáris fegyver­zetet. egyben maximálisan korlátozni kell korszerűsíté­süket, és egyidejűleg be kell szüntetni e fegyverzet újabb fajtáinak és típusainak létrehozását, kipróbálását és tele­pítését; le kell állítani a középhatótávolságú rakéták eu­rópai telepítését. E lépések még a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti, a nukleáris és az űrfegyverek kérdését átfogó megállapodás kidolgozása előtt megváló síthatók lennének. Napjainkban mind fontosabb és halaszthatatlanabb fel adat a vegyi fegyverek — beleértve azok különösen ve­szélyes változatát, a bináris fegyverek — teljes betiltása és megsemmisítése. Az ülésen képviselt államok megismétlik felhívásukat, hogy kezdődjenek konkrét tárgyalások a hagyományos fegyverzetek akár globális, akár regionális korlátozásáról és csökkentéséről, a fegyverkezési verseny megfékezésé­ről a tengereken és az óceánokon. Más államokkal kötött egyezmény alapján, az egyenlő­ség és az egyenlő biztonság elvének megtartásával, ké­szek bármely fegyverfajtát korlátozni, csökkenteni, kivon­ni és örökre megsemmisíteni. Más nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycseré­jük során hangsúlyozták: az ülésen képviselt országok készek az aktív együttműködésre minden érdekelt ország­gal az Ázsiában. Afrikában, Latin-Amerikában és a vi­lág más térségeiben kialakult válsághelyzetek mielőbbi rendezése és új feszültséggócok keletkezésének megaka dályozása céljából. A Varsói Szerződés tagállamai támogatják a Romáh Szocialista Köztársaság javaslatát, hogy az ENSZ-közgyű- lés 40. ülésszaka fogadjon el az egymással konfliktusban álló államokhoz szóló felhívást a harci cselekmények ha­ladéktalan beszüntetéséről és a tárgyalások megkezdésé­ről, illetve arról, hogy az ENSZ minden tagállama » konfliktusokat és a vitákat politikai eszközökkel rendezze Megállapították, hogy növekszik az el nem kötelezett országok mozgalmának szerepe a nemzetközi életben. Ha­tározottan síkraszállnak a nemzetközi kapcsolatok norma­lizálásáért a gazdaság, a tudomány és a technika terü­letén. Napjainkban a tudományos-műszaki forradalom vívmá­nyai és a nenizetközi gazdasági kapcsolatok fejlődése kö­vetkeztében lehetővé vált, hogy nemzetközi programok valósuljanak meg a tudományos kutatás és a gyakorlati tervezőmunka területén és olyan technika és technológia jöjjön letre. melynek segítségével többszörösére növelhe­tő a társadalom munkájának termelekenysége. Nem mind­egy azonban, hogy milyen célt szolgálnak ezek a prog­ramok Az idés résztvevőinek meggyőződése szerint a mostani körülmények között elengedhetetlen, hogy a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködést kizárólag békés cé­loknak rendeljék alá és világméretűvé tegyék. A jelenle­gi nemzetközi helyzetben különösen nagy jelentőségű a szolidaritás és az egység megerősítése a szocialista or­szágok között, amelyeket összeköt alapvető érdekeik azo­nossága, a szocialista és kommunista építés célja és a marxista—leninista világnézet. Ezzel kapcsolatban az ülés résztvevői hangsúlyozták a Varsói Szerződés aláírásával létrejött politikai-védelmi szövetség kiemelkedő szerepét Az értekezlet résztvevői kifejezték eltökéltségüket, hogy a jövőben tovább szélesítik a szocialista és a kommunis­ta építésről folytatott tapasztalatcseréjüket, minden ere­jükkel hozzájárulnak a testvérpártok közötti kapcsolatok, a kormányaik, parlamentjeik, minisztériumaik és intézmé­nyeik, társadalmi szervezeteik és dolgozókollektíváik kö­zötti kapcsolatok fejlődéséhez. Az együttműködés elmé­lyítésére törekednek a tudomány, a kultúra és az okta­tás területén, ösztönzik az idegenforgalmi és a helyi kap­csolatok, kiszélesítését és az állampolgáraik közötti érint­kezést. A Varsói Szerződés tagállamai végezetül felhívással for­dulnak Európa és a többi földrész minden országának kormányához és népéhez, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket az emberiség pusztulásával fenyegető^ veszélyek elleni harcban. Búvárúton a Vörös-tengeren VII/5. Az élet kezdete A felderítésre általában az öregebb korosztály való. Élettapasztalat? Adottság? Tény, hogy a „szenilisebb" 35—40 évesek jobban memo­rizálják a víz alatti irányo­kat, a látnivalók sorrendiéi. Magam, harmincöt évemmel, fotós szakmai rutinommal alkalmasnak látszom a fel­adatra : Tóni, Bátyó és Ha- csek társaságában beöltözöm a neoprén ruhába, csizmába. Magamra veszem sorban a kellékeket: tor, légzőpipa. ólomöv, mentőmellény, lég­palack, -végül uszony, és a beleköpéssel páramentesi- tett szemüveg, a maszk. Az­tán: hanyatt esve fordulok vízbe a Zodiacról. nem túl méltón köszöntve a Vörös­tengert. És azonnal elkábulok a látnivalóktól! Majd egy éve készülök szakkönyvekből, fotóalbumokból, sőt a Na- túra filmjeiből arra a lát­ványra, amellyel a tenger fogadhat itt. És mégis! Egyetlen fotó. vagy filmrész­let sem adta vissza az élet­nek azt a hihetetlen burján­zását, amely itt a szó szoros értelmében térben körbevesz. Akármerre fordulok: egy méteren belül legalább egy hal úszik, néha tízkilós. Ami pedig a koralltornyon van. az valami fantasztikus. Ko- rallok: lágy testtel és kemény mészvázzal. lengve és moz­dulatlanul — jelezvén, hogy e faj csak éjszaka él. Közöt­tük apró piros mókushalak, antiaszok. A korall üregei­ben aktiniák. viaszrózsák Ujjnyi vastag; lengedező pu­ha karjaik csalánszerűek : az arra úszó kisebb halak hozzájuk érve megbénulnak. És a lágyan lengő karok las­sú mozdulatokkal terelik be őket az emésztőbe. Két gyö­nyörű bohóchal, narancssár­ga állatok két hófehér csík­kal úszik minden bokornyi viaszrózsa fölött. A jövevé­nyek nekiúsznak riogatásul a tenyérnyi jószágok, majd látván, hogy ez nem hat, be­bújnak a viaszrózsa halál- osztó karjai közé, amely e két halat nem bántja; im­munisak a méregre. Ha el­pusztulnak, mondjuk végel­gyengülésben. akkor meg­emésztik őket a rózsák, de amúgy békésen együttélnek velük. Talán azért, hogy e harcias bohóchalak odate­reljék a náluk kisebbeket? Ki tudja? De valamit vala­miért, az biztos. Mert a más viaszrózsához telepített bo-. hóchalat a csalánzó vala­honnan felismeri, és bekebe­lezi. A nagyobb üvegekben ko­molyabb lakók is vannak. Sügérek, például. Nyitott szájjal fogadják a búvárt, jól látszik befelé álló, tűéles fogsoruk, amely közé bát­ran úszik be a fémzöld csík­kal világító tisztogatóhal. Ö tisztítja meg a ragadozók fog­sorát az ételmaradéktól. Ha a sügér megunja a tisztoga­tást, becsukja a száját. Las­san, hogy a tisztogatóhal ki tudjon belőle úszni. . . A „fogkefére" holnap is szük­ség lesz, sok az élősdi. A koraitokon színesebb­nél színesebb korallhalak vi­torláznak. Citromhal: kis * sarló nő ki a hátából, a fe­hér-fekete díszítés citromszí­nű alapon kimondottan jól mutat. A papagájhal jóval nagyobb jószág, lehet ötki­lós is. Színei a papagáj kék­je. zöldje, sárgája — ráadá­sul szája a korallharapás- hoz papagájcsőrré módosult; innen a neve. A császárha­lak káprázatos színpompá­ja le nem írható; színes fo­tó kell hozzá, hogy a kes­keny sárga-kék-fekete csí­kozást elképzelni lehessen Aztán a formák! Az üre­gek plafonjáról, üvegszerű- en áttetsző garnélarákok mozgatják testüknél ötször hosszabb bajuszukat. A szintén üreglakó tűzhal kél változata is dívik errefelé Képzeljünk el egy vörös-fe­hér csíkozású, húszcentis hosszúságú halat, amelynek a hasa két oldalából és hát­úszóiból legalább húsz cen­tis színes tüskék lengedez­nek lassan. Nem fél. Ű tud­ja, hogy minden ilyen sugár­irányú tüske belseje egyben méregcsatorna; ellensége nemigen van. így méltóság­gal úszik tova, akár a tol 1 - szerű úszója, akár a sima. tüskés változatról van szó Gyönyörű, fényképezésre termett látvány; hát még amikor koromfekete válto­zatban is elénk került! A másik rafinált forma a hegyes orrú. egyharmadáig száj, utána szem Picasse- hal. Tényleg karikatúrasze­rű! Hasonlóan hosszú, ám felülről lefelé hajló hosszú csőrt növesztett az a névte­len hal, ameiy az üregek­ből való táplálkozásra sza­kosodott. Talán ő az egyet­len ellensége azoknak az ötforintos érmékre mérhető pici halaknak, rákoknak, amelyek a homokból kinövő agancs-korallágak között zegzugolva élik le életüket. Más ugyanis nem tudna utánuk nyúlni ... És itt él együttélésre kényszerített barát és ellenség, egymástól húsz-harminc centiméterre úszkálva. Amíg egyikük meg nem éhezik. És a má­sik nem hibázik. Akkor már nem élő. Csak táplálék. Láncszem egy vége­láthatatlan láncban, amely­ből láncszem egy halraj is. Iszapszínű, nagyszerű jószá­gok, testük hozzáér övékhez, amint Bátyó átküld egy, a koralltorony belsejében le­vő kürtőn. Szelídek, védett barlangjukat nemigen keres­hette még fel ember. A fényre sziporkázva csillan fel ezüstjük. Filmen szép lesz, gondolom, és próbálom memorizálni helyét, mert hát végül is azért vagyunk itt. Közvetlenül alatta táfva egy óriáskagyló két l'éltek­nője E faj a legnagyobbra növő a világon; másfél mé­ter hosszúra, több mázsára nő, és ha véletlenül közélép a búvár, többé el nem eresz­ti. Hans Hass, a neves oszt­rák búvár egyszer gipszből öntött ki egy emberi láb­formát: a becsukódó kagy­lóhéjak fele vastagságig mélyetitek bele. A húsa, a nagy lélegző lyukkal kék, gyönyörű szép. Mint a kagy­lók legtöbbje, ez is helyhez kötött. Amit most találtam, elsőként, az pedig különö­sen az. Ugyanis egy gömb formára növő kőkorall nőtte körül. Csak annyi helyet hagyva, hogy a kagyló nyit- ni-csukni tudja porcelánfe­hér házát. A korallnak jót tesz a kagyló áramoltatta víz, a kagyló védelmet kap. Perc múlva látom, rá is szorul. Egy, csak a talpazat­ra települt példány nyitott teknő jéből vagy harminc * különféle méretű hal csipe­geti ki a falára tapadt szo- vetmaradványokat. Megvizs­gáljuk közelebbről: a kagyló „zsanéros" oldalán is " van egy nyílás, ott benyúlva a záróizom átvágható. Azt nem tudni, hogy ezt az óri- áskagylot így intézte-e e! valami nagy rák, vagy' csak a polip feszítette szét kar­jaival, kivárva, amikor a csukott páncélt nyitni kény­telen a lélegezni akaró ál­lat — de elbántak e nagy, védett állattal is. Gyorsan körül is nézek tehát. sok mindent olvas az ember cá­páról. murénáról, is gyakor­lati tapasztalatok nélkül ezek valódi súlyát még nem érzi.' Most tanulom én is a Vörös-tengert. Kőhidi Imre (Folyta tjük) Tizccnlis bohóchalak, a viasz rózsa halálos karjaiban

Next

/
Thumbnails
Contents