Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1985. október 22., kedd HOZZÁSZÓLÁS Egy alkotóműhely újabb életjele Egyik korábbi lapszámunkban kritikusunk — dr. Farkas András — értékelte a kör kiadványát. A mostani cikk szerzője ezt a véleményt egészíti ki, jelezve a kétségtelen erényeket és hibákat egyaránt. Az Egri Ifjúsági Házban működő Heves Megyei Irodalmi Alkotókor újabb antológiája jelent meg Életjel 2. címmel. Az egyéni és a közösségi alkotói tevékenység életkedvéről, élet- képességéről is tanúskodó kiadvány megérdemli, hogy szűkebb hazánkban jobban számon tartsuk: a süket közöny és a bántó elhallgatás ne legyen osztályrésze azoknak a hatat alkotóknak, akik a kezdeti nehézségeket is vállalva a rendszeres műhelymunkában is edződni akarnak arra a szellemi erőfeszítésre, amelynek segítségével kitörhetnek az utánérzések kelepcéiből, s a kortársi alkotóműhelyek sablonszerűségeit is lezárva merjék vállalni az egyénibb hangot, s tudatosabban óvakodjanak attól, hogy a korszerűség köntösében tetszelgő álmodern kóklerkedés vagy éppen blöffölés hibájába essenek. Már elöljáróban rá kell mutatnunk: a ma nagyon divatos költői fanyalgás, ha úgy tetszik affektálás, s a szinte irányíthatatlan költői képek és látomások szerfölötti kedvelése az antológia szerzőinek legtöbbjét nem jellemző sajátosság. Itt-ott megzavarja az olvasót a célszerűtlen eredetieskedés erőszakolása, főleg olyan versekben, amelyekben a groteszk fintorok öncélú halmozása a divatos formabontással társul, s a látszatnyelvi bravúr uralkodik el a versben (Litya László: Panasznapra). Az álavantgárd hangszere- lésű versbeszéd erőszakolt nyelvi bravúrjai, merész formai megoldásai olykor süppedékes talajra csábítják egy-egy vers alkotóját: ,,A Hold kívülről ablakol, S elrúgom magamtól a földet, Iszonyú ez a semmiség, Ez a tompa égi bánat" <Bodza László). De jó jelét látjuk annak is, hogy van ereje az idézett verssorok alkotójának arra is, hogy verseinek egyénileg merészen rendezett terében teljesedjék ki a költői mondanivaló (Halottak napja, A morzsák is). Tiszteletre méltó buzgalommal küzdenek az antológia szerzői a lírai közhelyek ellen is. Ebben már jelentős haladást értek el. Az első Életjel görcsösen erőlködő képrendszerében nem a valósághoz, az egyéni élményvilághoz keresték meg a kifejező képeket, hanem a képzetkapcsolás szertelenségét is tükröző képvilághoz konstruáltak mesterkélten kigondolt és el- módolt valóságot és meg nem élt élmény sorozatot. Ez szülte a lírai közhelyek elburjánzását is. A második füzetben megjelent Havas András versei példázzák legfeltűnőbben, hogy szerzőjük tudatosan vállalja a lírai közhelyek elleni harcot és gyakorlatot is, s ha kell, nem ódzkodik a művészi prózaformálás eszköztárának felhasználásától sem (Természet, Tájkép). Ebben a gondolatkörben illik arról is szólnunk, hogy a „szavak mögött bújkáló” (Takáts Gyula) valóság költői kifejezésre alkalmas eszköztár kimódolásában mintha mívesebbek lennének ifjú versíróink, olykor még a téma, a tematika rovására is. A költői mesterségbeli jártasságuk a költői képek jelentéshordozó szerepét kitágította: a látvány és a látomás színességét és merészségét erősítő szóképek, metaforasorok éppen áttételességükben biztosítják a költemények mondanivalójának hitelét és művészi hatását. A példatárt Anga Mária és Fejes Erika versei szolgáltatják. Minden versüknek jellemző sajátsága, hogy az átlagolvasó nehezebben értelmezi, de ugyanakkor élvezi és értékeli a vers sajátos szuggeráló hatását (Anga: Meditáció, Nyárutó, Jelenidők — Fejes: Hurkot vet, Szemem csukom). Az antológia verseinek olvastán felmerül annak a problémának felvetése is, törekednek-e alkotóik arra, hogy közelítsék egymáshoz a költői és az olvasói látásmódot. Ha a látvány és a látomás részletei messze kerülnek egymástól, és a sej- tetés művészi módjait is bekapcsolja a költő a valóság és az élményvilág érzékeltetésére, művészi ábrázolására, akkor a vers valóban túlmutat önmagán. Éppen ebben a tekintetben az antológia több verse a tudatos kísérletezés példáit is szolgáltatja. Bányász István költeményei (Adj, Perspektívák), Pogonyi Pál versei (Lézer, A robot), a költői érzékenység variálódásának tüneteiről is árulkodnak. U gyanakkor látásmód j ukat finomította, gazdagította a természettudományos ismeretanyag és világkép is. A geometriai formák és fogalmak pl. egyszerre költői motívumok, s a geometrikus látás révén a mondanivalót is színesítő tényezők. A lírai szubjektivitással jól megfér a geometriai fogalmakra épített motívumsor Bányász István Történet című versében: „Csak állt és élt igenek, nemek körcikkeiben a bólintás tagadás érintőin bámult kútba, napba és hitte, hogy a világ félkörívén az ég valahol összeér a földdel. A gondolatiság felé hajló líra sem idegen az antológia szerzői számára. Különösen példázzák ezt Gyenge István versei. Nem véletlenül ő formálta meg ezt a vers mondatainak jellegzetességeire is utaló szövegrészletet: „Szerette a gondolatok szabad áramlását”. Versei azt is érzékeltetik, hogy ezzel a költői szándékkal jól megfér versmondatainak sajátos retorizáltsága is. A fantáziát megmozgató, s ugyanakkor az idegeket megnyugtató derű és humor általában hiánycikk a kor- társlíra alkotóműhelyében. Erecskékben és csillámokban mutatkozik az antológia verseiben is. Kivétel Nagy István két verse (Kutyaszorítóban, Vallomás) : Őszinte vallomásában utal arra, hogy „a vidámság, a humor, a jókedv ■.. kellék az élet országútján” (Vallomás). Humorérzékéhez párosítania kell a belső derű melegségét is. A derűs látásmódhoz pedig erőre kell kapatni a jó nyelvérzékkel párosult költői vénáját annál is inkább, mert a nyelv a humor letéteményese is. A hevesi tájak és emberek sajátos humorát a líra művészi régióiba emelő Utassy József ilyen jellegű versei legyenek követendő példák. Itt kell arról szólnom, hogy a lokális íz és téma még csak erecskékben jelentkezik az antológia verseiben. Halvány nyomai találhatók Pogonyi Pál Hozzád tartozom című versében. A hely. a táj ihletének eredőit érzékelő versrészleteket is hiányoljuk: a költők látásmódját, hangulatát is meghatározó helyi, lokális motiváció nélkül az élményvilág is szürkébb, szegényebb. Ismét Utassy alkotómódszerét állítjuk előtérbe, akinek minden verse azt példázza, hogy a költő nemcsak írja, hanem éli is a verset, s nemcsak nézi, hanem látja, láttatja is a világot, a valóságot. Nem tartjuk véletlennek, hogy az antológia szerkesztője éppen Kdrácsondi Imre verseivel zárja az antológiában megjelent költemények sorát. A formakultúrára, a mesterségbeli eszközök jó megválogatásá- ra, a költői látás és láttatás eredetiségére is jellemző verseiben (Haragudván egy feketerigóra, Intelem À folytatás) a költői érzékenység, a jó értelemben vett alkotói szerepjátszás, a nyelvi lelemények ügyes kihasználása együtt és kü- ,lön-külön a versélmények letéteményesei, Ugyanakkor példát szolgáltatnak arra, hogy az újabb próbálkozáshoz, kiadványhoz milyen magasságra kell tenni az alkotói igyekezet minőségi iéx cét. A megméretés igényével kérhetjük majd számon jól mérték-e fel az ugrótávolságot és a dobbantóhely minőségét, rugalmasságát. Az antológiában megjelent prózai írások szerzői (Körmendi Judit, Szabó Péter, Kakuk Imre) az alkotóerő próbájának nagyon is eltérő szintjén állanak. A görcsös erőlködéstől a nyelvi fantázia és a kifejezőkészség jól érzékelhető jelenlétéig ivei a kísérletező szándék, de hol a téma, hol pedig a szöveg és annak megszerkesztése vallja kárát, ha a hiteles ábrázolásnak csak a látszatáig jut el a szerző (Kakuk: Hétköznapi legendák). A prózai írásművek kifejező erejét biztosító tényező, ha a stiláris megvalósítás egyenértékű a témával. Körmendi Judit a rezig- nációs gondolatsorok kivetítésében korszerű módokra talált (Csönd lett). Művészi érzékenységet is eláruló formakultúrája biztosíték arra, hogy a túltengő hangu- latiság bűvköréből ki tud törni, és az egymást kergető pillanatok mellé és köré hitelesebb élethelyzetet és élményhátteret tud varázsolni (Mézesmadzag). Nyelvi leleményei is figyelemre méltók: „bikanyakú dac, beszélő özszemű vágy, orgonahangú mosoly” stb. Bár az is igaz, hogy a művészi próza erejét nem a nyelvi lelemények tárháza biztosítja, hanem az ábrázolt valóságháttér és az írói szándék hitelessége. A megjelenítés. az ábrázolás eszköztárának jó ismerete jellemzi Szabó Péter írását (Utószó). De kell lennie az írás- műnek sajátos életterének is, s ha erre nem vagyunk tekintettel, a nyelvi formálás kuszái tságának érzetét keltjük az olvasókban. A publi- cisztikus— atmoszférateremtésre irányuló készség is kárát látja annak, ha a dialógusok nem simulnak bele az egész tárca vagy novella sajátos nyelvi szövetébe. A szereplők szájába adott szövegrészietek megformálásában a megfelelő logikai rendre is figyelmeztetnünk kell. A Heves Megyei Irodalmi Alkotókor második füzete — reméljük — csak egyik állomása annak a nehéz útnak, amelyben haladnia kell az alkotókör minden tagjának. Ez az út nem lesz könnyebb : a kezdeti nehézségek után következnek az újabbak. De az útkeresés az izgalmak mellett sikerélményt is jelent azoknak, akik céltudatos, munkával törekednek egyéni képességük kiteljesítésére. dr. Bakos József Ahol az orgonák készülnek A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Aquincum orgona- üzeme közel százéves múltra tekint vissza. 1887-ben a felső-sziléziai jägerdorfi Rieger cég leányvállalataként alapítódon. Jelenleg az ország egyetlen orgonakészítő „műhelye", ahol hazai egyházi megrendelésekre, zeneiskolák és koncerttermek részére, valamint tőkés exportra készülnek a hangszerek. Képünkön: Milei Viktor lakkozza a fasípokat (MTI-fotó — Tóth István Csaba — KS) A román szövetség elnökségének ülése Méhkeréken tartott ülést hétfőn a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének elnöksége. A szövetség kihelyezett ülésén, melynek munkájában részt vett Márk György, a szövetség főtitkára is. egyebek közt megvitatták a helybeli nemzetiségi közművelődés helyzetét. A többségében románok által lakott Méhkeréken 1983. óta működik közös irányítás alatt az általános iskola, a művelődési ház, a könyvtár és az óvoda. Ez a szervezeti megoldás. mint az elnökségi ülésen megállapították, lehetővé teszi, hogy a korlátozott anyagi lehetőségek ellenére is fejlődjék a nemzetiségi közművelődés. Eredményeket mutathat föl a gyermek és az ifjúsági tánccsoport, az irodalmi színpad, a nemzetiségi ifjúsági kör. s a községi könyvtár. Ez utóbbiban állandóan nőtt a felnőtt olvasók száma. Jó hírverője igyekszik lenni a román nyelvű könyvnek: ismeretterjesztő rendezvényeket szervez, rendszeresek az író —olvasó találkozók is hazai és romániai vendégek részvételével, anyanyelvi és könyvbarát szakkör szolgálja a könyvtárban a nemzetiségi műveltség ápolását. Az elnökségi ülésen több javaslat is elhangzott, miként lehetne más területeken is eredményessé tenni a román lakosság körében folytatott közművelődési tevékenységet. Nemzetközi diáktalálkozó Nemzetközi diáktalálkozó kezdődött hétfőn Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemen a magyar műszaki felsőoktatás 250 éves jubileuma alkalmából. Az egyhetes rendezvénysorozatra a miskolci egyetemmel szoros kapcsolatot tartó külföldi bányászati és kohászati egyetemek, akadémiák hallgatóinak küldöttségét hívták meg. A találkozón Angliából, Ausztriából. Bulgáriából. Csehszlovákiából, Finnországból, Franciaországból, Görögországból. Hollandiából. Jugoszláviából. Lengyelországból, az NDK-ból, az NSZK-ból, Olaszországból. Portugáliából és Spanyolországból érkezett küldöttségek vesznek részt. Idegenforgalmi látványosságok a Balaton- parton A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum és a balatonszentgyörgyi közös községi tanács közösen helyreállíttatja az épülő kis-balatoni tározó szomszédságában levő Vörs községben található szép régi kúriát. A patinás épületben már jövőre megnyílik a Kis-Balaton élővilágát bemutató, állandó kiállítás. Egyidejűleg Balatongyörök határában is dolgoznak egy kúria helyreállításán. A tóközeli épületben Nagy Endre afrikai trófea-, festmény- és grafika-, továbbá néprajzi gyűjteménye kerül közönség elé. A híres tanzániai vadász közreműködésével a kúria nagy kiterjedésű parkjában vadaskertit is kialakítanak jutóit útilapu? Kinek Vállalatunk, az általános Rugógyár, hosszú évek óta gazdaságtalanul termel, így aztán a közelmúltban újabb igazgatócsere zajlott le nálunk. Az új főnök első nekifutásra lecserélte a régi titkárnőt, meg a gépkocsivezetőt, hozott magával egy főkönyvelőt, az igazgatói traktusban teakonyhát és pihenőszobát rendezett be a vállalat pénzén, potom félmillióért, mondván: második otthonunk a munkahely. Aztán váratlanul vezetői tanácskozást hívott össze. —• Emberek! — szólt a jelenlevőkhöz. — Az itt töltött rövid egy hónap alatt az a vélemény alakult ki bennem, hogy néhány, a munkáját • gyengén végző dolgozónak feltétlenül útilaput kell a talpára kötni. Kérem, tegyenek javaslatokat, hogyan tudnánk előrelépni ezen a területen! — Van egy remek ötletem! — mondta az értekezlet egyik, minden lében kanál résztvevője, aki mellesleg a tizennegyedik igazgatót szolgálja, és még mindig az eredeti beosztásában van. — Ugyebár, mindnyájunk előtt köztudott, hogy a felsőbb irányító szervek számos, minden oldalról támogatott, gyenge képességű emberkét, kigolyózott kádert sóznak ránk rendszeresen. Az új főnök először magára vette a célzást, de aztán biztatóan megszólalt: — Érdekes megközelítés. Folytassa ! — Itt van például Buha- rai Hugó. Az ő kedvéért még osztályt is kénytelenek voltunk szervezni, mert a főhatóságtól elpaterolták, viszont osztályvezetői posztnál alacsonyabb beosztást nem fogadott el. Mivel azóta'már más főhatóság felügyelete alá tartozunk, retorziótól nem kell félnünk, nyugodtan megszabadulhatnánk Hugó barátunktól, mert egyfolytában lóg, és nem csinál semmit. Az ötletet az értekezlet után bizalmas tervekben rögzített intézkedések sora követte. Először is összeírták azokat a munkatársakat, akiket föntről, sógor-koma alapon küldtek a nyakukra, akiket protezsáltak, akiket keresztapa híján lefelé buktattak. Amikor a névsor összeállt, kezdetét vette a szűrés. A listáról kihúzták azok nevét, akikkel nincs semmi gond. akik rendesen dolgoznak. Így aztán csak a kétbalkezes tehetségtelenek maradtak a listán. A szelektálás egyik fontos szempontja volt az is, hogy megnézték, mi van az illető protektorával, a keresztpapával. Ha még most is a helyén van, esetleg még magasabbra tornázta fel magát a hivatali ranglétrán, a keresztfiát kihúzták az eltávolítandók névsorából. Ha viszont a keresztpapa nyugdíjba ment, lebukott, lapátra tették, akkor kíméletlenül . .. No, szóval, a végleges névsorban szerepelt egy főosztályvezető-helyettes, egy mérnök-közgazdász, egy osztályvezető, meg egy jogtanácsos. Nem akarom tovább szaporítani a szót, de vállalati érdekre, szerkezeti átrendezést is eredményező, új követelményrendszer bevezetésére, megnövekedett adó- terhekre, beszűkült világpiacra, nehéz télre, árvízveszélyre, meg még rengeteg nehézségre hivatkozva, sikerült a delikvensektől megszabadulni. Ja, és hogy most mi a helyzet? Egyszerű és világos. A főosztályvezető-helyettesi posztra az igazgató feleségének az unokaöccse került, az osztályvezetői tisztet a főkönyvelő sógora tölti be másodállásban, a felügyeleti szervtől jött hozzánk egy kigolyózott mérnök-közgazdász, a jogtanácsosi állás viszont egyelőre még betöltetlen. Szeretném hangsúlyozni: az új igazgató nagy sikernek könyveli el, hogy néhány tehetségtelen, kétbalkezes, pro- tezsált embertől sikerült megszabadulnunk. Állítólag ezt a véleményét a pihenőszobában fogalmazta meg, miközben gyermekkori barátjával, az új jogtanácsossal konyakozott. Kiss György Mihály
