Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 22., kedd 3. Történelmi vívmányunk Harmincöt évesek a tanácsok VASÚTI MŰSZAKIAK Kitérő a fejlesztésre A magyar történelem legutóbbi négy évtizedének vi- . tathatatlan nagy tanulsága, hogy a felszabadulás megnyitotta népünk előtt a demokratikus fejlődés útját, ,s hogy ezzel a lehetőséggel ; tudtunk is élni. Mint ismeretes, a magyar • kommunisták vezetésével ' már a felszabadulást közvetlenül követő időszakban i megkezdődött a régi állam- j szervezet, s ezen belül a közigazgatás fokozatos át- talakítása. A tanácsok létrehozását az 1949 augusztusában elfogadott alkotmány Hette lehetővé, s az ezek ; szervezetére, hatáskörére, : működésére vonatkozó alapvető szabályokat az 1950 májusában alkotott első tanácstörvény rögzítette, melynek alapján abban az évben, október 22-én tartották meg hazánkban az első tanácsválasztást. A tanácsok a népköztársaság olyan állami és társadalmi szerveiként jelentek meg, amelyekben a munkásosztály — a dolgozó parasztsággal szövetségben — a legszélesebb demokratizmus alapján gyakorolja a politikai hatalmat. Harmincöt esztendő tapasztalatainak a birtokában ma jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a tanácsok létrehozása a magyar történelem, munkásosztályunk államépítő munkájának történelmi jelentőségű eredménye, nagy vívmánya. Tíz évvel ezelőtt jelent meg az az egészségügyi miniszteri rendelet, amelynek az volt a célja, hogy a különböző, tanácsok által fenntartott gyógyító, megelőző intézmények, szolgálatok szervezeti egységet alkossanak. Egerben 1976-tól fokozatosan került sor a különböző alapellátási szolgálatok együttműködésére, Az eltelt időszak egyértelműen bizonyította az intézkedések helyességét. A .közeljövő legfontosabb feladataiként tűzték ki a lakosság tervszerű, betegcsoportonkénti szűrését, és gon- és Az 1954 szeptemberében hatályba lépett második tanácstörvény a szocialista társadalmi-politikai és állami rendszerünkben ténylegesen betöltött szerepüknek megfelelően határozta meg a tanácsok jellegét, helyét és funkcióját, kimondva, hogy a tanácsok ., . . . a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti — önkormányzati és államigazgatási — szerve.” Ettől kezdve a gazdasági és az igazgatási jogkörök nagy többsége is a helyi, elsősorban a városi és a nagyközségi tanácsokhoz került, s új lendületet kapott, öntevékenyebbé vált a tanácsok munkája, tovább erősödtek tömegkapcsolatai. Tanácsaink napjainkban évente sok tíz- milliárd forinttal gazdálkodnak. Aktív közreműködésükkel valósul meg a települések és az infrastruktúra gyors ütemű fejlesztése, az erőteljes, az ország egészére kiterjedő iparosítás és környezetünk folyamatos védelme . . . Mintegy 14 ezer tanácsi intézmény szolgálja a lakosság oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális ellátását. A tanácsok tartják fenn az összes általános iskolát és gimnáziumot, a szakközép- és szakmunkás- képző iskolák, a művelődédozását, az orvos-beteg kapcsolat javítását, az egészséges életmódra nevelés és többek között az alkoholizr mus elleni küzdelmet. Egyebek között e témát is megvitatja Eger Város Tanácsa október 24-i ülésén, amelyen az érdeklődő állampolgárok is részt vehetnek. Az esemény 9 órakor kezdődik a tanács Dobó tér 2. szám alatti épületének nagytermében. ★ Elkészült Gyöngyös város településcsoportja áltasi otthonok túlnyomó többségét, a közkönyvtárakat, a múzeumok és színházak zömét, az összes rendelőintézetet, a körzeti orvosi, a fogorvosi és a gyermekorvosi hálózatot, a szociális otthonokat. az öregek napközi otthonait; ők rendelkeznek a kórházi ágyak nyolcvan százalékával. Mindez érzékelteti: mindennapi életünknek alapvető, nélkülözhetetlen meghatározói a tanácsok, amelyektől — éppen ezért — joggal várja el a lakosság, hogy tovább emeljék a hatósági munka színvonalát, s az eddiginél következetesebben lépjenek fel a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen. Mint ahogyan azokkal szemben is, akik megsértik a jogszabályokat, nem hajtják végre a kötelező előírásokat Ehhez azonban az is szükséges, hogy tovább erősödjék a tanácsi munka demokratizmusa; az állampolgárok még aktívabban vegyenek részt a közéletben, a szőkébb pátriájú fejlődést érintő döntésekben. A tanácsok három és fél évtizedes tevékenysége, a tanácsi tisztség- viselők, a nemrégiben megválasztott új tanácstagok és a tanácsapparátus dolgozóinak helytállása, ügyszeretete biztosíték arra. hogy javuló színvonalon oldják meg növekvő feladataikat. lános rendezési koncepciója, melyet a városi tanács testületi jóváhagyása előtt társadalmi vitára bocsátanak. Az anyag október 29-ig megtekinthető az ügyfélszolgálati irodában és a műszaki osztályon. Másnap. 30-án szerdán, 9 és 16 óra között a Mátra Művelődési Központ aulájában eszmecserére várják a lakosságot, délután 5 órától pedig a kamarateremben ismertetik a programot. Az egész napos vitafórumot követően nyolc napig lehet írásos javaslatokat benyújtani a városi tanácshoz. — Miből lehci észrevenni, hogy itt a műszaki fejlesztés nem állt meg az utóbbi években? — Talán abból — teleli a műszaki osztály vezetője —. hogy ha valaki vonaton utazik, s a kocsi váltókon halad át, a komfortérzés nem csökken. Tehá( csattogást ugyan hall. de zökkenést nem érez az utas . , . Fa helyett beton A takarékos evekben sem tér ki a műszaki fejlesztés elől a MÁV Kitérögyártó Üzem. A gyöngyösi gyár ebben a tervidőszakban kilenc nagyobb gyártmányfejlesztést és hat fontosabb gyártáskorszerűsítést hajtott végre. — Befejeztük például nyolcéves munkával, a geo- lemezgyártás komplex gépesítését — említi Szabó László főmérnök. — És épp a közelmúltban készültünk el egy vasbeton aljas kitérő mintatípusával . . . Mint a váltógyáriak elmondják, ez már a második betonaljas kitérő. Tavaly egy eltérő méretű termék gyártásához teremtették meg a feltételeket.. — Pusztán a betonaljas kitérőkkel évi 30—40 millió forintot takarítanak meg a MÁV-nak — vállalkozik becslésre Gubar József műszaki osztályvezető. — Eddig keményfából készült aljakat használtunk, amelyek kisebb részét szovjet. nagyobbik hányadát nyugati importból szereztük be. Most a lábatlant cementgyár szállítja nekünk a kiváló minőségű vasbeton aljakat. —A A munka legfőbb nehézségét az jelentette — bocsátkozik részletekbe Sohler Béla fejlesztési csn(iuhar József portvezető, — hogy míg korábban a fába oda fúrhattunk be, ahová éppen a lyuk esett, a vasbetonban csak pontosan a műanyag tiplik, helyére eshet a furat. Tehát a sínszékek gyártását lényegesen pontosabbá kellett tennünk ! Ragasztott sínek A belátható jövőben négy fejlesztéssel kell megbirkózni az üzemieknek. Közülük a legérdekesebb az úgynevezett „sínragasztás' . amellyel szigetelt kötéseket hoznak létre a vágányokon, elektromos jelzések keltésére. Többek között a fénysorompók működését is ezek a kötések szabályozzák majd A Gépipari Technológiai Intézetből vásárolt li- cenc alapján még az idén 50 darabos szériát készítenek. — Elegendő-e a szellemi kapacitás az itteni fejlesztési feladatokhoz? — Amikor 25 évvel ezelőtt, főmérnök lettem, velem együtt három mérnök volt a gyárban — emlékezik vissza Szabó László. — Tehát össze tudom hasonlítani, mit lehetett akkor megcsinálni. és mire vállalkozhatunk most. Óriási a különbség! A nyolc és félszáz dolgozót foglalkoztató üzemben tizenegy mérnök és 25—30 üzemmérnök képezi a műszaki „agytrösztöt". Emellett a kétkeziek is keresik a tökéletesítés módjait: az évi 120—150 újítás túlnyomó részét a szakmunkások nyújtják be. Tavaly 1 millió 300 ezer forint eredményi hoztak a gyár kasszájába az ötletemberek. Ut a sikeres kezdeményezéseket az országos átlagnál nagyobb díjjal honorálják. A kiforrott Sohler Béla ex Szabó László gyártmányokon azonban már nem könnyű javítanivalót találni. — Van-e információ a fejlesztéshez? — Sokoldalú segítséget nyújt a vasút, mondja a főmérnök. — Rendszeresek a konferenciák az új eljárásokról; ezeken pedig gyakori a külföldi előadó. Emellett kapcsolatunk van az NDK-beli, a lengyel és a csehszlovák kitérőgyártókkal: tőlünk is, tőlük is utaznak tapasztalatcserére. Osztrákokkal és finnekkel is élő az együttműködés. — A vállalat költségén rendszeresen kapunk az NSZK-ból szakmai folyóiratokat — közli az osztályvezető. — Ezen kívül sok „info” fut be azoktól a cégektől, amelyekkel kontaktusban vagyunk. Mi mozgat? —; Nem érzik-e korszerűtlennek. hogy a fejlesztésre való anyagi ösztönzés helyett a szakmai ambíciók mozgatják az agyakat? — A fejlesztés érezhető mozgatórugója a vasúttal szembeni társadalmi igény — közli a fejlesztési csoport- vezető. — de kétségtelen, hogy ez nem mutatható ki az anyagi ösztönzésben. — A fiatal műszakit az élet formálja — fogalmaz a 45 éves Gubár József. — Aztán kialakul benne olyan belső kényszer, alkotásvágy, amelyet nem elsősorban az anyagiak motiválnak. Fontosnak tartjuk, hogy amit máshol jól megoldottak, azt úgy mi is megoldjuk. Sőt. arra törekszünk, hogy jobban! Molnár Pál Füstmentes Becslések szerint hazánkban mintegy négymillió aktív dohányos van. S a többiek? Nos, ők ingyen jutnak az „élvezetekhez”. hiszen otthon, munkahelyen, iskolában, szórakozóhelyeken, "sőt nemegyszer még az egészségügyi intézményekben is kénytelenek beszívni a mások cigarettájából felszálló füstöt. Bár a dohányzás ár- talmassága egyértelműen bizonyított, e szenvedély rabjainak többsége nem akar vagy ha akar is, nem képes leszokni. S ha arra kérjük az ilyen embert, hogy ne gyújtson rá nem dohányzók jelenlétében, zárt helyen, némelyik egyenesen felháborodik, s emberi jogait emlegeti, mondván, mindenki úgy rongálja az egészségét, ahogy akarja, elvégre ez magánügy. De vajon tényleg magánügy? A japán televízió nálunk is bemutatott filmje szerint nem. A magyar televízió Delta című műsorában volt látható a film, amely a világon egyedülálló, meggyőző kísérletekkel bizonyította, hogy a passzív dohányosok ugyanolyan veszélyben vannak, mint az aktívak. A kézben vagy a hamutartóban füstölgő cigaretta ugyanis alacsonyabb hőmérsékleten tökéletlenebbül ég el, mint amit éppen szívnak, ezért több. az egészségre karos anyagot bocsát ki. így, amíg a dohányzó ember fiziológiai mutatói alig vagy egyáltalán nem változnak, addig a vele egy szobában lévő nem dohányzó, csak a más füstjét szívó embernek például a vérnyomása. pulzusa megugrik, rossz a közérzete, fáj a feje. A Delta, a japán példát követve, meghirdeti a füstmentes órák mozgalmát: azaz, hogy a munkahelyeken a dohányosok naponta kétszer egy órát egyáltalán ne dohányozzanak. A mozgalom népszerűsítésére, a szakmai tanácsadásra az Országos Egészségnevelési Intézet vállalkozott, amelynek szakemberei a közelmúltban kidolgoztak egy dohányzás elleni nevelési tervjavaslatot. A tervezet szakmai véleményezése most folyik. Az igen részletes, minden korcsoportra kiterjedő program célja, hogy 2000- re érezhető mértékben csökkentse a dohányzók számát. E munkát tehát hosszú távra tervezik, az eddigi „tűzoltó munka” ugyanis nem hozott eredményt. A szakértők szerint a dohányzásellenes magatartás kialakítását már csecsemőkorban kell kezdeni. Hiszen mi várható később attól a kisgyermektől, aki szeretett anyukáján és apukáján megszokta a dohányszagot? Nyilvánvalóan követendő példának fogadja el a dohányzást. s igen <könnyen rászokik majd. Később pedig már hiába próbálja meggyőzni bárki is, hogy a saját, a gyermekei és az egész közösség egészségét veszélyezteti ezzel, tehát szokjon le. Néha sikerül, de többnyire sajnos nem. A szakemberek szerint azonban nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen ha a kisgyermek nem sajátítja el — mert nincs módja rá — a mások iránti felelősségérzés képességét, úgy felnőtt korában a dohányzásban épp úgy önzővé válik, mint az élet más területein, s rosszul értelmezett emberi jogának vélve, azért is dohányozni fog. A probléma tehát igen összetett, s ez magával hozza, hogy több szakterület képviselőinek — többek között pedagógusoknak. egészségügyieknek, szociológusoknak, pszichológusoknak, sőt, a család, a társadalom — összefogására, következetes munkájára lesz szükség ahhoz, hogy 2000-re jóval kevesebben dohányozzanak, mint napjainkban. M. É. U. L. Egerben és Gyöngyösön is várják a lakosság véleményét Téma: az egészségügy, illetve a rendezési terv Rugalmas váltókat szerelnek a csarnokban (Fotó: Szabó Sándor)
