Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-16 / 243. szám
NÉPÚJSÁG, t985. október 16., szerda VÉGE VAN A KÖNNYŰ SIKERNEK Az importhelyettesítés új szakasza A gazdasági nehézségek súlyosbodásával egy időben világszerte megerősödtek az import-takarékossági törekvések. Nem új keletű módszer ez, akad rá példa az elmúlt évszázadokból is. Annak idején a francia arisztokrácia vásárolta meg az itáliai textilvárosok selyemtermelésének tekintélyes hányadát, természetesen igen drágán. Az aranypénzek kallóidon — úgyszólván szá- molatlanul — való elköltésének végül útját állta a király azzal, hogy az elcsábított itáliai iparosok segítségével Lyonban meghonosította a selyemszövést. Ezzel egy időben vámokkal nehezítette a behozatalt, a honi ipar támogatására pedig felhívásokkal ösztökélte a főurakat. Ésszerű takarékoskodás Az olajdollárokon hirtelen igen gazdaggá vált OPEC- országok az olajüzlet lanyhulásával adminisztratív módszereket is bevetettek a behozatal drasztikus csökkentésének érdekében. Nigéria például néhány éve máról holnapra felfüggesztett minden importot, beleértve a már megkötött üzleteket is. A külföldi árukkal szembeni szigor aztán természetesen lényegesen enyhült, de ma sincs köny- nyű helyzetben az a nigériai (és sok más országban működő) kereskedő, aki külföldi árut kíván odahaza forgalmazni. Ami hazánkat illeti, az elmúlt. évtizedben Magyarország is több terméket és nyersanyagot vásárolt konvertibilis elszámolású országokból, mint amennyi reális lett volna. A világgazdaságban lezajlott, ismert változások többsége kedvezőtlen a számunkra, ennek következtében fizetőképességünk megőrzése. a népgazdaság egyensúlyának javítása okán egyre sürgetőbb feladattá vált az importtal való észszerű takarékoskodás. A konvertibilis behozatalból származó termékeket, alkatrészeket, nyersanyagokat, technológiákat igyekszünk hazaival, vagy más szocialista országban beszerezhető produktummal helyettesíteni. Segít az értékelemzés A Mortási Farostlemez- gyárban értékelemzők tevékenysége nyomán tűnt ki, hogy a farostlemez a korábbinál kevesebb energiával is előállítható. Csak ennek köszönhetően évente 13 millió forinttal csökkenhet a gyár termelési költsége, ugyanakkor 5—6 millióval azáltal, hogy egyes import vegyszereket hazaival, illetve szocialista országból származóval helyettesítenek a technológiai folyamatban. A Győr-Sopron Megyei Állami Építőipari Vállalatnál a közelmúltban derült ki, hogy egyes import csomagolóanyagok helyett hazaiak is alkalmazhatók. Jövőre már ötmillió forintot takaríthat meg csupán e helyettesítés eredményeként a vállalat, ugyanannyit érő konvertibilis valutát pedig a népgazdaság. A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár szintén értékelemzés során az importtal való takarékoskodás több lehetőségét tárta fel. Korábban dolláron vett színezéket, festékvegyszereket helyettesítenek hazaival, és szocialista országokban be- szerezhetővel. Az importhelyettesítésből adódó költségcsökkentés é$ valutatakarékoskodás mértéke egyenként — e példákhoz hasonlóan — gyakran i em igazán számottevő, ám « rszágos összesítésben több milliárd forintra rúg. Arról nem beszélve, hogy akad nem kevés példa a nagy ősz szegű megtakarításra is, A Szolnoki Papírgyár tavaly befejeződött fejlesztése csupán ez év első négy hónap jában csaknem másfél ezer tonna úgynevezett mázolt- papírimport helyettesítését eredményezte. A könyvek és újságok alapanyagát korábban jobbára konvertibilis valutáért vásárolta az ország. Hasonló nagyságú megtakarítást ígér az Ipari Minisztérium egy kezdeményezése, amely eddig tőkés országokból behozott elektromotorok, illetve azok alkatrészeinek hazaival való helyettesítését szorgalmazza. Alapos mérlegelés A kezdeményezések továb bi részletezése helyett elégedjünk meg annak megállapításával, hogy ma már az iparvállalatok vezetői és beosztott dolgozói — tervezők, technológusok, kereskedők — döntéseik előtt egyre gyakrabban és egyre alaposabban megvizsgálják, milyen lehetőségek mutatkoznak az importtal való takarékoskodásra. Nem kis részi ennek köszönhető, hogy Magyarország — szemben sok más országgal — megőrizte, sőt, javítja fizetőképességét. Hogy népgazdaságunk megítélése kedvező a világpiacon. Hogy olyan termékek, alkatrészek, nyersanyagok megvásárlására nyílik lehetőségünk, amelyek jelenleg csak tőkés országokban kaphatók. Még a külföldre utazó magyar turisták számára is előnyösek a mai törekvések, hiszen ha kevesebb devizát kell kiadni importcikkekre, több valuta marad a világot járó magyar állampolgárok számára. M. M. Garamszegi József telepvezető (középen) eligazítást tart a reggeli munkakezdéskor a gép kocsivezetőknek (Fotó: Szabó Sándor) Téli felkészülés a hatvani Áfor-telepen Az Áfor-kirendeltség hatvani telepe négy megye — Heves, Pest, Szolnok és Nóg- rád — egy részében segít a közületi és lakossági tüzelőolaj-ellátásában. A megnövekedett igényeket — a tavalyi évben mintegy 33 ezer tonna gázolaj volt — csak megfeszített munkával, olykor nyújtott műszakokkal tudták kielégíteni az itt dolgozók. A téli hónapokra már jó előre felkészültek, s ha a MÁV a tengelyen feladott mennyiséget időben és folyamatosan tudja szállítani, a lakossági igértyeket szem előtt tartva remélhetőleg nem lesz gond a téli hónapokban az ellátással. Odler Illés a Csányba induló tartálykocsit tölti fel gázolajjal vm» Élelmezési világnap Éhesnek lenni: mindannyian ismerjük e kellemetlen érzést. Ingerlékenyek, türelmetlenek leszünk tôle, s ilyenkor még felesleges kilóinkról is megfeledkezünk és ilyenkor nem jut eszünkbe, hogy a világon majdnem 500 millió ember éhezik. sokuknak már szinte az evéshez se lenne ereje. Október 16. Élelmezési Világnap. A FAO. az ENSZ az idén 40 esztendős Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete — magyar javaslatra — 1979-es konferenciáján határozatot hozott arról, hogy ezen a napon a világon mindenütt fordítsanak fokozottabb figyelmet a Föld jelentős részét sújtó éhínség felszámolására. E feladat szinte elképzelhetetlenül bonyolult és nagy. Hiszen miként lehetne feloldani azt az ellentmondást, hogy amig a világ fejlett országaiban az élelmiszerraktárak tömve vannak, az élelmiszerárakat a kormányok mesterségesen tartják magasan, és egyre több ember küzd a tul- tápláltságból eredő betegségekkel, addig a harmadik világ országaiban százmilliók az éhhalál szélén tengődnek, s nem is remélhetik, hogy a másutt felhalmozódott feleslegekből valaha is egy falatot kaphatnak. Semmi reményük nincs: jövőjük a testi-lelki nyomor, a szenvedés, a lassú halál. Iszonyú és felháborító perspektíva, és sajnos a helyzet az utóbbi évek erőfeszítései ellenére is romlott. Az egyenlőtlen fejlődés okozta szakadék a világ gazdag és szegény része között tovább mélyült. Az előbbi helyeken nőtt az egy főre jutó élelmiszertermelés, de például a Szahel-övezet országaiban mintegy 20 százalékkal csökkent az elmúlt öt év során. Ráadásul Ázsia, Afrika, Dél-Amerika legszegényebb országait az egyre növekvő hadikiadások is sújtják. A 'FAO tagországai évente több milliárd dollár értékű élelmiszersegélyt küldenek az éhezőknek, s akikhez ebből eljut valami, azok némi haladékot kapnak. De nem minden segítség jut célba. Mert a hiány megteremti a maga háttérgazdaságát, melynek alapelve a korrupció, s színtere a feketepiac. Lelkiismeretlen emberek sokszor húznak hasznot az adakozók segítőkészségéből, s az éhezők kiszolgáltatottságából. Ennek ellenére a segélyekre szükség van. Egy világ lehetett tanúja nemrégiben. hogy ma is népszerű popes rocksztárok tanújelét adták emberségüknek, annak a még sohasem látott, hatalmas koncertnek a megrendezésével, amelynek bevételét felajánlották az éhezőknek. Azóta már hazai popzenészeink is szervezik a maguk segélykoncertjét, s bár az ötlet nem a sajátjuk, a cél nemes, és akciójuk minden támogatást megérdemel. Hiszen az elsődleges cél a mostani helyzetben időt nyerni, időt arra, hogy az éhínséggel küzdő országok segítséggel, de saját erejüket is erre koncentrálva kiépíthessék sajátos körülményeiknek megfelelő élelmiszer- gazdaságukat. Ehhez pedig szakemberek, technológiák, tenyészanyag, gépek, vegyszerek szükségesek. Csakis így lesz képes eltartani a Föld az ezredfordulóra prognosztizált hatmilliárd embert. M. E. KITÉRÖGYÁR Választás — két ütemben Az egyik részén már túlvannak. A MÁV Kitérőgyártó üzemben, Gyöngyösön már megválasztották a 42 bizalmit és a 8 főbizalmit. A következő időpont október 15. volt. Ekkor ültek össze a bizalmiak és meghallgatták a jelölő bizottság javaslatát, amelyet annak elnöke. Vadon Béla osztályvezető-helyettes terjesztett elő. A végső döntés azonban a szakszervezet tagságának a kezében van. Már harmadszor Most harmadik alkalommal kapta meg a bizalmat Mádi József, aki a hozzá tartozó csoport tizenhét, tagjával a szerszámműheiyben dolgozik. — Gondolkoztam már azon, hogy talán abba kellene hagynom, de nem azért, mert elfáradtam, mert nem megerőltető és szeretem is csinálni, hanem mivel már idősebb vagyok — mondta a kérdésemre válaszolva. — Hány éves? — Már negyvennyolc. Ez, persze, nem idő. Egy kicsit „izgult”, nem titkolja, mivel „biztosra” senki sem mehet. — Nagyon jólesett végül is, hogy újra megválasztottak bizalminak — ismeri el. Majd arról érdeklődtem, milyen a szervezettség a csoportnál. — Most már száz százalék Két hónappal ezelőtt lépett be a szakszervezetbe az a társunk. aki itt. nálunk kezdte a termelőmunkát Most végzett Hónapokig gondolkodott az „igen'-en. — Miért? — Nem indokolta meg. Többször beszélgettünk vele. a főbizalmi is, én is. — Nehéz feladat a szervezés? — Nem. A csoport nyolcvan százaléka régi dolgozónk. A bizalminak tehát mindenre oda kell figyelnie, ezért is fontos, kit választanak ki maguk közül a szakszervezeti tagok. A tagság érdekében — Afféle kis titkár a fö- biz°lmi? — érdeklődöm Marcsik Sándortól, aki a szerelő üzemegységben öt bizalmi munkáját fogja össze. — Ha nem js egészen valami olyasféle. Ügy mondanám inkább, összekötő kapocs. — Mibe szólhat bele? — Mindenbe. Legutóbb például a bérelosztásba. De mondhatnám a Kiváló Dolgozó kitüntetés odaítéléséhez szükséges javaslat összeállítását is. — Mennyire „kell" bólintania? — Semennyire. Mert mielőtt oda kerül a sor. hogy egyeztessük a gazdasági vezetés. illetve a szakszervezet véleményét, előzőleg nekem is tájékozódnom kell a tagságnál, és mindig több név kerül szóba. Lehet tehát választani a javaslatot illetően is. Persze, meg kell egymást győznünk végül is, ha az álláspontok eltérőek Hogy kikkel kell a főbizalminak tárgyalnia a gazdasági vezetők közül? Így a főművezetővel, az üzemvezetővel. és a termelési főnökkel — például a bérekről. — Nem könnyű munka — állapítja meg —, de a tagság érdekeit kell képviselnem, ezt várják tőlem, akik rám szavaztak. így van ez rendjén. Személy szerint Összesen 771 személy dolgozik a kitérőgyárban. Majdnem félszázan vannak, akik nem tagjai a szakszervezetnek. Az is előfordult, hogy valaki kilépett, azzal az indoklással, hogy ő úgysem veszi igénybe azokat a juttatásokat, amiket a szakszervezet tud nyújtani a tagjainak. — Ez is hozzátartozik az élethez — jegyezte meg Zeltner Imre, az szb titkára. — Most a vezető testületek megválasztása elölt állunk Vagyis: dönteni kell arról, kik legyenek a szakszervezeti bizottság és a számvizsgáló bizottság tagjai. A bizottság elnöke most Bódi István üzemegység-vezető. A jelölő bizottság eddig mára tagok kilencvenöt százalékával beszélgetett. Az így összeállított javaslatot a bizalmiak tanácskozása elé terjeszti. Ha ott megszületik a jóváhagyás, akkor a szavazatszedő bizottság elkészítteti a szavazólapokat. Minden szakszervezeti tag kap egyet és ő mondja ki a végső szót. A szavazás titkos. A listát tíz napon keresztül tanulmányozhatják az üzemekben. Van lehetőség, de idő is ahhoz, hogy mindenki jól átgondolja, kire adja le a szavazatát vagy kit írjon fel a szavazólapra ahelyett, akinek a nevét onnan kihúzta. A szakszervezeti bizottság elnökére és titkárára név szerint kell majd szavazni. — Azt gondolom — jegyezte meg az szb-titkár — hogy a mostani módszerrel a demokratizmust ismét bővítettük. Lehet ezt másként ? Ha mondjuk, hogy felnőtt módra kell bánni az emberekkel — márpedig mondjuk —, akkor rájuk kell bízni kit találnak alkalmasnak érdekeik képviseletére. G. Molnár Ferenc
