Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-14 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 14., hétfő 3. Kapcsolatunk az európai kultúrával írta: Köpeczi Béla művelődési miniszter A madridi találkozó záró- dokumentumának határozata szerint Budapesten rendezzük az európai kulturális fórumot, amely az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A fórum nemcsak a megértést, a párbeszéd folytatását, végső fokon a béke megőrzését szolgálja, hanem annak tudatosítását is, hogy az idegen kultúrák megismerése minden ország érdeke. Magyarország az elmúlt negyven esztendőben tudatosan törekedett arra, hogy nyitott és széles körű kapcsolatokat tartson a világ kultúrájával. Elsősorban a korábbi egyenlőtlenségeket kellett megszüntetni, amelyek a nyugati és a keleti kultúra befogadását jellemezték, és bepótolni azt a lemaradást, amely a szocialista országok irodalmának és művészetének hazai megismertetésében mutatkozik. Egy emberöltő alatt sikerült elérni, hogy a Szovjetunió népeinek és a többi szocialista országnak szépirodalma, zene- és képzőművészete folyamatosan jelen legyen Magyarországon. A hatvanas évektől kezdve megismerhettük a. nyugati világ új művészeti jelenségeit és irányzatait is. Kezdettől fogva nagy súlyt helyeztünk a klasszikus értékek terjesztésére, amelyeket legjobb íróink és művészeink mutattak be a magyar közönségnek. A helsinki konferencia utáni években az európai országok közötti kulturális kapcsolatok eredményesen fejlődtek. Bár a gazdasági nehézségek hátráltatták a kulturális együttműködés anyagi alapjainak bővítését, előtérbe került a minőség és a kölcsönösség követelménye. Nemzetközi kulturális kapcsolataink kereteit kormányközi kulturális egyezmények, kulturális vegyesbizottságok, intézményközi megállapodások és műszakitudományos egyezmények alkotják. Európában nyolc szocialista és 18 tőkés országgal van egyezményes kapcsolatunk, és további 3 tőkés állammal kormányközi munkatervvel egyenértékű csereprogramunk van. E munkatervek keretében egyetemi és főiskolai ösztöndíjasokat küldünk és fogadunk, konferenciákat és szimpóziumokat rendezünk, művészeti rendezvényeket, kiállításokat tartunk. Számos európai nagyvárosban rendszeresen sor kerül egy-egy magyar kulturális hétre, amikor kiállításokkal. filmszemlékkel és zenei rendezvényekkel szerepelhetünk a külföldi közönség előtt. Különösen sok kiállítást rendezhetünk külföldön. Igen élénk az érdeklődés a magyar zenepedagógia és a kortárs magyar zeneművészet iránt; Magyarország pedig különösen a XX. századi külföldi zeneszerzők műveinek előadásában vállal úttörő szerepét. Előadóművészeink is sókat szerepelnek külföldön, s e téren „kivitelünk" jóval meg is haladja a „behozatalt". Kulturális és tudományos külkapcsolataink fejlődésének fontos része a tanulmányutak rendszere. Az utóbbi 10 esztendőben a Nyugatra utazók száma megduplázódott. A felszabadulás óta minden száz, Magyarországon megjelent könyvből 19 fordítás, s ezzel a világstatisztikában igen előkelő helyen szerepelünk. Magyar szép- irodalmi műveket elsősorban a szocialista országokban, s különösen a Szovjetunióban adnak ki jelentősebb számban — az angol és a francia nyelvterületen a magyar szépirodalmat alig népszerűsítik. Nem más a helyzet a filmforgalmazás terén sem: a szocialista országokban számos filmünket játsszák, a tőkés országokban viszont — az évi 70—80 nálunk bemutatott nyugati filmmel szemben — alig vesznek át magyar filmet kereskedelmi forgalmazásra. Megközelítő viszonosságról leginkább a zeneművészet területén beszélhetünk nyugati vonatkozásban is. Ezek a példák azt mutatják, hogy bizonyos területeken a kiegyenlített cserekapcsolatok a szocialista országokkal alakultak ki, a nyugati kultúrának Magyar- ország elsősorban befogadója. Az európai tőkés országokkal ugyan sokat fejlődtek kulturális kapcsolataink, de sokszor egyoldalúak és viszonzatlanok. Leginkább Ausztriával és Finnországgal sikerült kiegyensúlyozott és sokoldalú együttműködést megvalósítani : az utóbbi esetében csaknem 20 testvérváros, barátsághetek, társadalomtudományi együttműködés. különféle szimpóziumok és nyelvtanfolyamok jelzik a máshol még kiaknázatlan lehetőségeket. Kulturális külkapcsolataink fontos területe a magyarság nyelvének és művelődésének megismertetése a külföldi szellemi élettel. A világ 25 országában, 83 felsőoktatási intézményben 236 oktató foglalkozik magyar nyelv és más hungarológiai tárgy oktatásával. A nagy egyetemeken hungarológiai központok épülnek ki: eddig Berlinben, Bécsben, Párizsban és Rómában működik ilyen egyetemi centrum. Nő a magyar intézetek jelentősége is, ezek a magyar művelődés terjesztésének központjai Berlinben, Bécsben, Helsinkiben, Párizsban, Prágában, Rómában, Szófiában és Varsóban. 1958 óta hazánkban is szervezünk nyári egyetemeket, ahol eddig megközelítően 25 ezer hallgató fordult meg mintegy 40 országból. A szocialista országokból legtöbben az NDK-ból, a tőkés országokból pedig a Német Szövetségi Köztársaságból jöttek. Reméljük, hogy a kulturális fórum Európa-szerte felhívja a figyelmet a magyar kultúra, a magyar művészet értékeire, és idehaza is tágítja azoknak a körét, akik az európai művelődés eredményeire kíváncsiak. A fórum így egyszerre szolgálhatja a kulturális nyitottság és nemzetköziség követelményét, és jelentős állomás lehet a helsinki úton. Bárdos Alfnnzné Csanádi l.ajosnr Sas Ervin Kovács József Ferenc Tiborné Mikó Gábor Bélapátfalvi „párbeszéd" jelenről, jövőről Bélapátfalva lakosságát is falugyűlésre hívták a napokban. Nem rohant a település népe — napvilágon akarta befejezni otthoni munkáját, s így még néhány perccel a fórum megnyitása előtt is csak- kevesen várakoztak a kullurházban — de az esemény kezdetére azért 02 érdeklődök megtöltötték a nagytermet. Tették ezt szokásból, másrészt pe dig a kedves vendégek iránti tiszteletből. Miután köreikben megjelent a kerület országgyűlési képviselője — a megyei pártbizottság első titkára — Barta Alajos, ott volt Mészáros Albert megyei népfronttitkár, s Fodorné Gombos Klára, megyei tanácstag is. A kíváncsiság, a figyelem, az aktivitás azonban feltétlenül a plénum elé került témáknak szólt. S azt bizonyította — immár ki tudja hányadik alkalommal —, hogy a bélapátfalviak a legkevésbé sem közömbösek közös dolgaik iránt. Minden érdekli őket, ami a nagyközséggel kapcsolatos. S persze, nemcsak hallani, beszélni szeretnek ilyenekről, hanem cselekedni is. egy sor nemes ügy érdekében. Erre engedett következtetni dr. Sas Miklós helyi népfrontbi.zottsági titkár számvetése is, amiből — több más mellett — kiderült, hogy — bár a HNF még mindig nem tartja elegendőnek az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1980- as 352-ről már a tavalyi esztendő végig 934 forintra nőtt. Így sikerült például bővíteni az ivózíz-hálózatot, s gyümölcsfát telepíteni, parkosítani több helyen, hogy az általános iskolai tornapálya betonozásáról, a járdaépítésről vagy éppenséggel az új szeméttároló kialakításáról ne is szóljunk. Mindez természetesen csak a Hazafias Népfront által szervezett,, támogatott önken tés akciók eredménye! Mivel a beszámolásban következő Barta Norbert, a nagyközségi közös tanács elnöke egyebeket is említhetett. Elmondhatta egyebek között, hogy Bélapátfalva a jelenlegi középtávú tervidőszakban 25 millió forintért nyolctantermes iskolabővítést kapott, korszerű tornacsarnokkal, miközben a régi tanintézetet is sikerült felújítani, megfelelőbbé tenni. A lakásgondok enyhítésére, az építkezési igények kielégítésére nem kevesebb, mint 69 házhelyet parcelláztak, s közülük — közműve- sítve — tizenhatot már tartós használatba is adtak Hozzákezdtek a felszíni csapadékvizek régóta várt elvezetéséhez — patakrendezést végeztek a Nagyszoroson — s amellett, hogy a nagyközségben 99 százalékos már a vezetékes ivóvíz-ellátottság, a társközségekben is előbbre léptek. Olyannyira, hogy Mónosbélben teljesen megoldottnak tekinthető a helyzet, Mikófalván jövőre mondhatják ugyanezt, s talán akkor Bükkszentmárton Barta Norbert tanácselnök tájékoztatóját tartja Barta Alajos zast szorgalmazták. Mtfco Gábor, Bárdos Alfonzné mél tánytalannak találta, hogy á lakótelepiek, a tanácsi bérlők kevesebbet fizetnek, s tesznek a közösségért, mint akik családi házakban élnek. Sas Emil, Holló Máté a nyugdíjasok kétségkívül nehezebb sorsára emlékezte tett a településfejlesztési hoz- zájárulásnál kigondolt — s általuk is magasnak ítélt — összegre reagálva. Csanádi Lajosné, a szociális támogatásban részesülők helyzetének körültekintőbb mérlegelését kérte, mert úgy érzi: néha az is kap, aki egyébként másoknak adhatna. Mikó Lajosné a vállalati segítség jelentőségét hangsúlyozta. A felszólaló országgyűlési • képviselő, Barta Alajos is a leghelyesebb rangsorolás fontosságára figyelmeztetett, miközben a falugyűlésen mondott köszönetét megválasztásáért, illetve beszámolt arról, hogyan próbál megfelelni a kerület bizalmának, milyen munkát végzett feddig. s mi foglalkoztatja a továbbiakban leginkább. Egyben pedig bátorította, biztatta a bélapátfalviakat: őrizzék meg a továbbiakra is közös ügyek iránti élénkségüket, összefogásukat, s keressék fel őt, ha gondjaik vannak. sem lesz már mostohább. Javult a közvilágítás, busz-, várókat, utat építettek, s — éppen a legutóbbi napokban — módot teremtettek Bélapátfalván az intézményes szemétszállítás megkezdésére is. Kétségkívül hálás szerepre vállalkozott a tanácselnök. amikor mindezeket felsorolta, s a következő ötéves tervre is 21 millió forintos fejlesztést helyezett kilátásba. Hiszen ki ne örülne lakóhelye — no, meg a szomszédos kisebb falvak — gyarapodásának, kinek ne dobogtatná meg a szívét, ha újabb nemes elképzelések megvalósításával biztatják? A fiatal is örül, ha például az öregek huszonöt személyes napközi otthonának a létrehozását emlegetik, mellette pedig ugyanennyi idős embert érintő házigondozói szolgálat megteremtéséről beszélnek. Ifjúnak és aggnak egyforma boldogsága a vízvezeték kiegészítése, a leendő szennyvízrendszer gerincének elkészítése, a gázszolgáltatás bevezetése, a távhívásos telefonhálózat kiépítése, a Nagykötélrész most formálódó új lakótelepének kereskedelmi egységgel való gazdagítása is. Netalán az útkorszerűsítések folytatása, a közterületek további virágosítása, fásítása. No, meg annak a sok más kérésnek a teljesítése, amikre — a jelölő, választási gyűléseken elhangzottak alapján — a tanácselnök tájékoztatása után Lukács Béla megbízott vb-titkár már csak számadatokkal utalt. Aztán — ugye? — egy megfelelőbb, az egész községközpont képét is szebbé formáló tanácsháza is kellene. Vitatkozni — legfeljebb a Vitatkoztak is ezen! Szinte az egész terem felszisz- szent. amikor első helyen 'említették a tanácsházára szánt kerek tízmilliót. Aztán Mező Kálmán hangosabban is kimondta — érezhetően még sokuk — véleményét. Fontosabb is lenne, éppen elég! Barta Elek pedig mindjárt elő is hozakodott például a Bajcsy-Zsi- linszky utca vendégmarasztaló sarával, Pelyhe István a Temető utcai, Kovács József a másutt lévő áldatlan állapotok ellen ágált. Ferenc Tiborné szerint a társadalmi szertartásokhoz, ünnepekhez ma még nagyon hiányzó feltételek miatt nem kellene annyit költeni a tanácsházára, sokkal olcsóbban kialakíthatnák a szükséges helyiséget a kul- túrház jelenleg semmire sem használt kisebb termében. Mások a fejlesztés közös terhein való egyformább oszter Kinek-kinek tetszett, hogy a képviselő ajtaja nyitva áll valamennyiük előtt. Vas Lajos pedig hangot is adott ebbéli megelégedésüknek, megtoldván mindját azzal, hogy: a helyi vezetők se zárkózzanak el soha a panaszosok, a segítséget kérők elöl. Mert csakis így haladhatnak jobban. Cráf; hosszat tartott a „párbeszéd" a tanács és a lakosság között — de alig látszott nyoma a fáradtságnak. Sőt, az éjszakába nyúlt falugyűlésen a népfront tisztújítására is időt szakítottak. Abban a reményben, hogy az új bizottság, az elnökség, a küldöttek — élükön az ismét megválasztott dr. Sas Miklós titkárral — a jövőben még sikeresebben mozgósítják a települést a falugyűlésen is megfogalmazott célok elérésére. Gyóni Gyula sorrendiségen lehet. Szavaz a falugyűlés
