Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-14 / 241. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1985. október 14., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Patay László: Mi ketten (olaj, 70XIÖ# cm) Németh László remeklése Az írástudás nem azonos a drámatermés ritka adottságával. Ez jutott eszembe, amikor október hatodikén este megnéztem Fekete Sándor Lenkey tábornok című tévéjátékát. Ezt a meggyőződést erősítette a műsorszerkesztés véletlen ellenpontozása is, hiszen ennek jóvoltából a múlt hét pénteken Németh László II. József című művének képernyőre formált változatát láthattuk. Ez a kiváló alkotó ismét tudatosította mindannyiunkban. hogy valamire való szellemi produkció csak úgy születhet, ha a művész nemcsak szakmailag felkészült, ismeri hivatása műhelytitkait, nemcsak vitathatatlanul tehetséges, hanem gondolatilag is teljes vértezetben lép elénk, hogy érveljen, vitázzon. hasson ránk, alakítsa világképünket. Kalapos királya bravúrosan megrajzolt, árnyaltan megjelenített figura. A múltból közelít hozzák, azaz olyan, amilyen lehetett, s a jelenhez illetve a jövőhöz szól, önzetlenül kínált űtravalója megfontolandó, mérlegelendő, tudatunkba plántálható, s azt sugalmazza, hogy a jobbító buzgalom akkor sem felesleges, ha pillanatnyilag majdhogy teljes kudarccal jár. Arra nevel mindnyájunkat; hogy tekintsünk túl önérdekeink szűkös birodalmán, s kovácsoljunk másokat is boldogító terveket, kitartón küzdve azok valóra váltásáért. így érthető, hogy Koltai János kiaknázta a főszerepben rejlő nagyszerű lehetőségeket, s olyan személyiséget varázsolt elénk, akire mindig emlékezünk majd. Ráadásul pályája legsikeresebb alakításaként emlegetheti ezt a vállalkozást. Aligha vélekedhet ekként Lukáts Andor, aki Lenkey- ként meglehetősen szerény teljesítményt nyújtott. Ezért nem képességei hibáztathatok, hanem a hevenyészett jellemfestés, ez a magyarázata annak, hogy folyvást bizonytalankodott, nem tudva mit kezdeni a rábízott karakterrel. Pillanatnyi felvillanásai ugyan voltak, de ezek egyáltalán nem kárpótoltak minket az írói tévedésekből, az alkotó számára sem tisztázott szellemi célIV/1. Nincs az a stronciutn, amely erősebben beleivódna a csontvelőbe, és aztán jobban kimutatható lenne, mint a szegényember tisztességtudata. * Még az ántiviilágban, Bécs- től innen, Budapesten túl volt egy kis város. Hogy nagy falu volt-e vagy kis város, ez okiratok hiúságvitájának krónikája, azonban bizonyos, hogy volt ott egy ház, és ebben a házban lakott egy gazda, kinek neve Gábor, és felesége, ki pedig a Rézi nevet nyerte az Űr keresztségében. Jómódú emberek voltak abban a pengős világban. Földjeik szépen teremtek. A gazdának is volt, az asszony is hozott móringban, és mert hogy Gábor gazda a földek mellett fuvaroskodott is két férficseléddel — a hét ló talanságból fakadó mind töményebb unalomért. Ezeket a bakikat reménytelenül próbálta ellensúlyozni Hajdufy Miklós rendező, s Czabarka György operatőr, aki jobb híján felesleges részleteknél időzött kamerájával. Bezzeg, ha mindenki olyan tömör, ízes, szinte aforiz- matikus nyelven szólal meg mint Németh László produkciójában, ha az indulatok olyan értő karmester parancsára izzanak fel, s csapnak össze mint ott. akkor mindenkinek könnyebb dolga lett volna. Emiatt tolmácsoljuk — sokak nevében az óhajt — tanulni mindig érdemes! Főként a legnagyobbaktól, mert ez bárkinek javára válik. Pécsi István A tévé, mint pedagógus Aki hosszabb időn át figyeli a televfzió műsorát, érdekes fénytöréseket vehet észre. Nemcsak magán, de ismerősein is felfedezi: nem minden műsornak az az eredménye, amire beszerkesztették az aznapi adásba. A néző válogat nemcsak abban, hogy mikor nyomja be a kapcsológombot, hanem abban is, hogy mit enged el a tudatáig. A legtöbb ismeret vagy nézet egyik fülünkön be, a másikon ki: egyszerű védekezése a szervezetnek ez a reakció. Túl sok információ áramlik nap mint nap hozzánk, s csak alaposan megszűrve lehet azokat felhasználni. így aztán könnyen előfordulhat, hogy nem az éri el a kellő hatást, amit határozott oktató-nevelő célzattal szerepeltetnek a programban; hanem más. Nagy az esély arra. hogy nem arra figyelünk, ami esetlenül, sután fogalmaz meg nagyon fontos igazságokat, hanem arra, ami ügyes eszközökkel tömi tele a fejünket csacskaságokkal. Jól vették észre a Családi kör készítői is ezt a jelenséget, s jó ideje változtattak szokásaikon. Nem akasztja meg történeteiket a magyarázó szándék. nem lép be a pszichológus egy jelenet kellős közepébe. hogy elmondja: mit hogyan lássunk. Nem volt rossz pálfordu- lás ez, mivel sokkal jobban megragad bennünk az a tanulság, amit mi vonunk le, különösen ha a szakember is és csikó mellé kellett is az ember —. hát pénz is sűrűbben csurrant ide, mint más portára. Lánycseléd is volt a háznál az asszonynak segíteni, pedig hát nem is igen kellett, mert gyerek még nem született, a gazda- asszony maga pedig igencsak dolgoskezű volt. Hanem ez a gyerektelenség nagyon bántotta őket, mert mivégre a gyűjtés, a szerzés, ha nincs kinek. Meg rokonok dolgában is elég gyérül álltak, azokat sem szívelhették. Hanem aki szereti az Istent — szokta mondani a plébános úr nyomán mindenki a faluban — azt megsegíti az Isten. Vagy nem. Ezt viszont olyanok szokták mondani — persze nem a plébános úr nyomán — akikről ebben a történetben most nem akarunk beszélni. Tehát Isten segedelménél tartottunk, amely ha kicsit későn is megerősíti hétköznapi tapasztalataink általánosítását. Már odáig fejlődött az újszerű módszer, hogy egy részbe nem is fért be a sztori. Lassan hagyománnyá is válik az effajta „sorozatozás”: úgy tűnik. negyven perc alatt egyre kevésbé érnek a bonyolult egyéni és családi problémák végére. Nehezen is lehetne rendet tenni világunkban, néhány perc esetleg csak vázlatok készítésére elég. De immár egy nagy film idejét veszi igénybe a tantörténet, egyre karakteresebb alakokat festve. Ha így megy tovább, könnyen előfordulhat az, hogy a legközelebbi sikerültebb tévéjátékot magyarázzák meg számunkra. Lehet, hogy a fejlődés útja ez: talán éppen az Anna Kare- ninával kapcsolatban világíthatnák meg legjobban a házastársi hűség problémáját, esetleg a Bún és bűn- hődésen keresztül a fiatal értelmiség sodródását. Messze csábítana ez az okfejtés, mindenesetre az egyre világosabb, hogy a nézők az érzékletességen keresztül gyűjthetnek be mind több pedagógiai ismeretet. S ha a forgatókönyv még hagyott is kívánnivalókat maga után a Nehéz választás című kétrészes tanmesében, a szereplők már néha feledtetni tudták a hézagokat. Különösen azért, mert szokatlan módon aránylag kevéssé ismert arcok is feltűntek a képernyőn, a debreceni Csokonai Színház tagjai lehetőségnek tekintették ezt a műsort. Az biztos, hogy képességeik alapján jobban lehetne foglalkoztatni őket. különösen Sziki Károly Kóti Árpád és Korcsmáros Jenő érdemelne nagyobb teret. Ha másra nem, arra jó ez a program, hogy rájöjjünk arra: több eligazító szóra, okos magyarázatra van szükség. S nemcsak a szándékoltan pedagógiai célzatú programokban, hanem a leginkább figyelmet felkeltő filmek után, esetleg a 2-esen. vagy máskor amikor az érdeklődők bekapcsolódhatnának a vitába. Oly sok értelmezésre váró probléma vesz körül bennünket, hogy — ha kedvünk, energiánk van — szívesen részesei lennénk egy effajta elemzésnek. A tévé így lehetne a legjobb pedagógus. Gábor László — már erősen a háborús években —, de ebben a gyerekáldás dologban végre megjött. Méghozzá. ahogy az lenni szokott, csőstül. Mert nemcsak az asszony hasa kezdett domborodni, hanem Jankáé, a kis apát- lan-anyátlan szolgálóleányé is, ki a konyha melletti kis- kamrában, bent aludt a házban. Éjszakánként ki nem mehetett, mert a gazda belülről zárta az ajtót. Minek okáért elég nyilvánvalónak látszott, hogy a növekedés elindítója, e mózesi történet Hágáránál is ugyanaz a férfiszemély lehetett, aki az Izsákot szülő Sárát teméke- nyítette meg. Szerencse vagy talán — így utólag nézve inkább — szerencsétlenség, hogy a kislány terhességét és gyarapodását senki, de senki észre nem vette. A gazdaasszony, tán mert oly örömmel volt eltelve a kései ajándok miatt. a gazda, tán mert a sok lótásfutásban, munkában nem volt rá ideje. Meg férfiként tán szeme sem. A környezet-fiúkat meg elvitte a háború. Ki ott maradt, ki meg csak évek múltán került elő. így eshetett, hogy a két szülés szinte egyidő- ben történt. Mikor már vijjogtak a Katyusák a határban, dübörögtek a tankojc a kertek alatt, és soha nem lehetett tudni, hogy milyen nemzetiségű katona bukkan Hatvani Galéria realista fórumként következetesen vállalt kiállítási programjában legutóbb egymás után két nagyon figyelemre méltó és egyben a realizmus széles ívét, gazdag lehetőségeit jól példázó tárlatot mutatott be. Júniusban Kohán György erőteljes, robusztus, az alföldi realisták drámai hagyományát, a mexikói mo- numentalisták erejét, a kubizmus térbeli summázott- ságát egybeötvöző munkáival találkozhattak a tárlatlátogatók. Szeptember 1 Sítől pedig Patay László festőművész azonos művészi magatartású, etikájú, humánus töltésű és szintén realista, de a részletek gazdagságát is érvényesítő műves, lírai-gondolati művei nyújtanak élményt a művészetszeretőknek. Patay László a kortárs művészet két lehetséges útja közül a megítélésem szerinti nehezebbet, rögösebbet választotta. Abból indul ki, hogy az ember — a ma embere is — belső szféráit illetően a környezet mássága ellenére sem változott alapvetően. Ezért a ma alkotója a művészet évezredes hagyományára építetten, de azt őrizve megújítóan is utat találhat a huszadik század vége emberének értelméhez és szívéhez. Ez azon múlik, hogy a művész tud-e valami eredetit, csak rá jellemzőt kifejezni az ember és környezete individuális átírásával, újjáteremtésével. Ez a hagyománytisztelet és igényesség művésszé válásának, emberi-alkotói útjának szerves következménye: A festőművész nagynéni, Patay Éva türelmes, szeretetteljes iránymutatása és a nemcsak kiváló festőművész, de kitűnő művészetpedagógus, Szőnyi István emberi nagysága, komolysága, hivatástudata egyel ár>: alakítottál egyéniségét. Patay László művein első rápillantásra érezzük a megvalósítás rendkívül magas ozintű mesterségbeli tudását és a művességet, mint a megjelenítés formai alapjának sine qua non-ját. Festői világa ebben a végezetben megjelenve az emberről, mint testi, szellemi, lelki jelenségről és az ember és természet kapcsolatáról szól elsősorban. fel a falu alsó vagy felső végén. Egyidőben esett, no persze nem egy helyen. Rézi asszony bent a tisztaszobában, a falu orvosa meg egy odaszorult pesti doktor is segített a bábaasz- szonynak, hogy világra hozza azt az egészséges, sivító lánygyermeket, aki aztán a front elvonultával anyja nyomán a plébános úrtól a Teréz nevet kapta. Míg a másik — föl nem sírható — poronty a kert végi, régi budiban jött ki anyja hasából a halálra, és nem is volt ott senki, nem lehetett ott, csak a kegyetlenül maró hideg, a méhlepényt okádó éjszaka. Janka szegény félájult kúszaságában csak átkötötte-csomagolta a véres alsószoknyába az élet tűnt ígéretét, és tíz körmével vájva lukat a fagyott trágyadombba, odadugta a semmi kis csomagot, hogy aztán betántorogva a kamrába, mély ájultságba zuhanjon. Még szerencse. hogy szükség nem volt rá, az egész házsor minden asz- szonya ott szorgoskodott Gábor gazda asszonyának az ágyánál. Tíz nap is eltelvén, a front elvonult, kiürült a ház, tette ki-ki a dolgát. Jankára csak a gazda gyanakodott, de nem a megesett, valóságos dolog miatt (Folytatjuk) Szívesen fordul az emberi arc, az emberi alak felé és igen változatos megjelenítésben találkozunk a kiállításon portréival. Patay László portréi meggyőznek a művész vállalásának igazáról Túl a külső hasonlóságon, az elkapott pillanat jellemző mozzanatán, portréi egyéniséget, életutat, sorsot hordoznak. Ahol ehhez az ösz- szefoglalóbb, nagyvonalúbb megformálás szükséges (Kendős nő, Ferkó), ott ezzel él. Máskor segítségül hívja a környezetet, a hátteret, a tárgyakat, az alakok térbeli elhelyezésének kompozíciós kifejező lehetőségét, erejét (Ditte, Dorka). Külön kell szólni a mély, bensőséges emberi kapcsolat képi megformálásának remek, a „kép a képben” szellemes ötletét is kihasználó telitalálatról. (Mi ketten) Ugyancsak kedves, örömteli lelemény az önarckép papucsban kissé ránk kacsintó, meleg benső- ségessége, enyhe iróniája, amelyet könnyed, elegáns festési mód tolmácsol. Másik önportréjának nagyon eredeti megoldása a kis tükör beépítése, amely minden néző önszembesítésének és talán önvizsgálatot is elindító, de mindenesetre gondolatébresztő, hatásos képi eleme. Nagyon szuggesztív a művész saját arca egyes részleteinek kinagyított képi megjelenítése. Ez a megszokottól kissé eltérő, de szug- gesztivitása vitathatatlan („Fejem” sorozat.) Az évek múlásának, az emberi arc munka, gond, fájdalom és a sejtek biológiai öregedése folytán bekövetkező drámai változásának megrázó képi — jelképi — kifejezője a Fiatalság. Az ember—természet kapcsolatának — a téma soha nem volt időszerűbb, mint éppen napjainkban — változatos, többirányú megközelítését látjuk Patay László kiállított műveiben. Az ember felolvad, szinte eggyé válik a természettel, a víz, a homok hullámvonala gyöngéden fogja körbe az állő figurát (Apály). Máskor a természet gazdagsága, nagysága és az ember ebben lelt öröme gondolkoztat el és ad művészi élményt számunkra (Magyar táj). E művében érzékelhetjük palettája színes áradását is. Ember, természet kapcsolatának szür- realisztikus telitalálata az Ég és Föld. Patay László alkotó munkája mellett a Képzőművészeti Főiskola tanáraként is komoly, jelentős művészet- pedagógiai szolgálatot tesz képzőművészetünk jövőjének alakításában. Humánus elkötelezettség, reális nemzettudat hatja át társadalmi elismertségéhez (Munkácsy- díjas, érdemes művész) mérten nem nagyszámú (Salgótarján, Eger, Ráckeve, Szeged, Budapest) falfestményeit. Dömötör János Szovjet képzőművészet Alkotói számvetés címmel mai szovjet képzőművészeti kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, a szovjet k'ultúra napjai keretében. Képünkön Alekszander Kis- csenko Iván születésnapja című festménye (Hauer Lajos reprodukciója — KS) A HATVANI GALÉRIÁBAN Patay László kiállítása
