Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 14., szombat Vörös péntek, 1905. Választójogi küzdelmek a századfordulón Történelmi sorsfordulókban gazdag századunk embere, akinek figyelmét a jelen gyorsan pergő világ- politikai eseményeinek számontartása is terheli, emlékezetét mind inkább a politikai, társadalmi fejlődés jelentős állomásainak szenteli, s ritkábban gondol a köztük megtett út esetleg nagyon is hosszú szakaszaira, amelyek jelentősége gyakran az ellentmondások miatt is méltatlanul elhomá-- lyosodhat. Minden bizonnyal nem volt ellentmondásoktól mentes hazánk történetének az a korszaka sem,- amelyben a munkásság első jelentősebb megmozdulásaira sor került, köztük a szeptember 15-én éppen nyolcvan •• történt eseményre, amik 150 ezer főnyi munkástömeg tüntetett Budapesten a választójogért. Ezen az úgynevezett „vörös pénteken" valójában egy politikai tömegsztrájk volt a fővárosban Ismeretes, hogy a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt, amelynek a dualizmus korában egyetlen képviselője sem volt a parlamentben, a századfordulón erőteljesen bekapcsolódott a választójog kiszélesítéséért folyó küzdelmekbe. Ez a polgári rétegeknek is fontos célja volt. Valódi szövetségről azonban aligha lehetett szó a polgári pártok soviniszta színezetű nemzeti követelései és a szociáldemokrata párt ezzel szemben álló és ugyancsak szélsőségesen értelmezett internacionalizmusa miatt. A szociáldemokrata párt programjában is szereplő ezzel kapcsolatos nézetek az 1948 —49-es nemzeti-demokratikus hagyományokra fogékony munkásság egy részét is elszigetelték a szociáldemokrata párttól, amelynek helyzetét azonban mégis elsősorban az határozta meg, hogy a társadalom minden rétege félt az erősödő munkásmozgalomtól. A félelem hordozói magukban örömmel fogadták a szociáldemokrata párt és az általa- képviselt munkástömegek közötti ellentéteket, hiszen így könnyebben letörhetők voltak a mind gyakoribbá váló sztrájkok. Erről a korszakról írta Ady: „Megtudtuk, hogy a magyar parlamenti gyerekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széli Kálmán har- matozó pattanására, pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskúrus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibonganak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban.” Érről az időszakról vélekedett így Ignotus is: „Soha a magyar parlament belső kérdésekben olyan egyértelmű nem volt, mint e legdühösebb marakodása napjaiban. Közjogiakban késhegyre állottak egymással szemben a pártok, de a Darányi munkástörvényeit egyforma lelkesedéssel szavazták meg”. A parlamenti egység hátterében ez a gondolat húzódott: mindent, csak az általános választójogot ne! Ennek fejében még a nemzeti követelések szószólója, a függetlenségi párt is hajlandó volt lemondani követeléseinek teljesítéséről. Amikor a választójogi küzdelem széles méreteket Öltött. a szociáldemokraták elvi nyilatkozatban hirdették: „Kimondjuk a politikai tömegsztrájk előkészítését Ne elégedjünk meg a határozat kimondásával. Készítsük elő a magyar munkásság történelmi jelentőségű nagy harcát”. Sokan a szocialista forradalom fenyegető szelét érezték a levegőben. bár a mindössze reformokra törekvő szociáldemokrata párt ezúttal is csak a választójogi küzdelmekre buzdított. Ennek ellenére az aggodalom kompromisszumos javaslatot szült: Kristófig belügyminiszter kidolgozta a követeléseket csak szerényen tükröző választójog-tervezetét, amely szerint választó lehet minden 24. életévét betöltött, írni-olvasni tudó magyar állampolgár férfi. Ez a választók arányát 4,5 százalékról mintegy 15 százalékra emelte volna. Távol volt stehát a küzdelmek eredeti céljától, a szociáldemokrata párt azonban ezt is jónak látta támogatni. így történt meg, hogy amíg a szociáldemokrata küldöttség a képviselöház elnökével tárgyalt, az Országház téren hatalmas tömeg tüntetett a választójog mellett, jelezve, hogy a szociáldemokrata párt reformtörekvéseit mesz- sze meghaladó energiák halmozódtak fel a munkástömegekben. Az SZDP vezetői nyilvánvalóan nem tudtak mit kezdeni ezekkel az energiákkal: a nagybirtokrendszer felszámolása, a független állam megteremtése, a nemzeti kisebbségek követeléséért folyó harc helyett következetesen az általános, titkos választójog fokozatos elérésére igyekeztek korlátozni a munkásság politikai harcát. Ezt tartották a további sikeres küzdelmek előfeltételének, s változatlanul ezt tekintették fő törekvésüknek az 1907- októberében új erőre kapott sztrájkok és tömegtüntetések idején, még 1912. május 23-a, a „vérvörös csütörtök” után is. A szociáldemokrácia harcai, bár nélkülözték a politikai tisztánlátást és súlyos tévedéseket tükröztek, az utókor értékelése szerint mégis tiszteletre méltóak. Amint azt Horváth Zoltán, a csaknem húsz éve elhunyt neves történész írta a Magyar századforduló című művében, az ország demokratizálásáért folyó harc részeseiről : „Ha meggondoljuk, hogy a küzdelem ilyen hatalmas ellenfelek ellen az egyre mélyebb válság felé közeledő dualista osztrák—magyar monarchia keretén belül, a soknemzetiségű birodalom rendi maradványaival és megoldatlan belső ellentmondásainak egész tömegével terhelt történelmi helyzetben és egyben a mo- nopoltőkés-imperialista korszak kifejlődésének nemzetközi légkörében indult meg, akkor némi képet alkothatunk magunknak arról, hogy milyen hősi elszántság, milyen fanatikus hit tölthette el azokat a tömegeket, akik e harcot vállalták”. A századforduló választó- jogi küzdelmeiről minden bizonnyal ebben a szellemben kell megemlékeznünk. Szöghy Katalin Hogyan tovább? Befejeződött a Valide Szultána feltárása A törökök igazán optimisták voltak, amikor a XVI században megtelepedtek Magyarországon. Nem egykét évre rendezkedtek be, de több emberöltőre, és ha már itt voltak, igyekeztek a maguk számára otthonossá tenni a „gyaurok földjét”, ahogyan azt a városainkban fel lelhető mecsetjeik, fürdőik is bizonyítják. Amikor 1596- ban végre sikerült elfoglalniuk Eger végvárát, itt is hasonlóképpen jártak el, fürdőből például mindjárt kettőt is építettek: egy termálvizüt (ilidzsát) és egy gőzfürdőt (hamamot). Az előbbiben inkább köszvényes tagjaikat gyógyítgatták, az utóbbi viszont tisztasági fürdő volt —T és egyben színtere a társasági életnek is. Ügy látszik, gyalogolni már ők sem szerettek, mert a gőzfürdőt — a Valide Szultánát — közvetlenül a vár tövében hozták tető alá, a mai Dobó utcában, ahol a járókelők két butik között egy hosszan elnyúló, alacsony palatetőt látnak. Evlia Cselebi, a nagyot- mondó török utazó még el- dicsekszik az épülettel 1660- as ittjártakor, de Römer Fló- ris 1863-ban már csak romokat talál. Hát igen, közben visszafoglaltuk a várat és akkoriban a keresztény Európában nem a rendszeres tisztálkodás volt a legnagyobb divat. A maradványokra később ráépítkeztek, így nem volt könnyű dolga dr. Cerő Győzőnek, a Budapesti Történeti Múzeum fö- munkatársának, amikor megkezdje az érdemi feltárásokat. Az Országos Műemléki Felügyelőség pénzügyi fedezetével és az egri Dobó István Vármúzeum közreműködésével folyó ásatások hálgy festeti valaha — és talán ilyen lesz újra a Valide Szultána (A szerző felvételei) A tufából készült falak nehezen dacolnak a múló idővel — mutatja dr. Gerő Győző rom szakaszban zajlottak le. — 1958-ban az épület déli részén kezdtük meg a maradványok vallatását — emlékezik dr. Gerő Győző. — Második nekifutásra, 1962- ben, a telken álló mellék- épületek lebontása után, napvilágra hoztuk a fürdő kazánházát és tisztálkodóhelyi- ségeit. Végük 1984-ben, a további romokat fedő lakóház lebontásával és a helyszín műszaki biztosításával megteremtődtek a munka befejezésének feltételei : az előcsarnok feltárásával összeállt az épüjet alaprajza, s így felépítését, működését egyértelműen tisztázni tudtuk. A rekonstrukciós rajz segítségével a vezető régész elmagyarázza a fürdő működését is. — A vendégek az oldalsó bejáraton át jutottak a nagy kupolával fedett előcsarnokba, ahol levetkőztek, és előkészültek a fürdőzéshez. Innen egy szűk ajtónyíláson át a langyos helyiségbe, a kal- dáriumba léptek, ahol díszesen faragott falikutak és mosdómedencék várták őket. Az igazi élvezetet azonban a forró helyiségben, a tepí- dáriumban gomolygó gőz jelentette számukra. A sok kisebb kupolával fedett terem fülkékre tagozódott, amelyekben állandóan folyt a meleg víz.' A terem közepén egy nyolcszögletű, alacsony kőzsámolyon, a „köldökkö- vön” végezték a fürdőzők masszírozását. A tepidárium mögé épült a kazánház, mely a forró vizet és a fűtést szolgáltatta, ez utóbbit az ókori római fürdőknél már megtalálható padlófütéses rendszerben. A feltárással, melyhez nagy segítséget kaptam a helyi múzeum régészétől, Fodor Lászlótól, az én munkám itt véget ért, de van még egy fontos kérdés, mi legyen a Valide Szultána további sorsa. Erről faggatom hát dr. Bodó Sándort, a vármúzeum igazgatóját, az Egri Városszépítő Egyesület vezetőjét. — A maradványok megőrzésére vonatkozó terveket eljuttattam az illetékesekhez, remélve, hogy sikerül megmenteni az épületet. Az egyedüli megnyugtató megoldásnak a teljes rekonstrukció látszik, magyarul az, ha újjáépítjük az eredeti épületet, persze olyan funkciókkal, amelyek a mát szolgálnák. Berendezhetnénk például egy hamisítatlan hangulatú török kávézót vagy teázót, vagy nyithatnánk egy török iparművészeti cikkeket, régiségeket árusító üzletet. Az épületnek így lenne gazdája, valóban lenne látogatottsága és jól illeszkedne a majdani „Céhmesterek utcájába", amelynek kialakítása már megkezdődött. Ugyanakkor eltűnne a Dobó utcai foghíj és a várból lenézve, igazi élményt nyújtanának a csillogó, majd mind patinásabbá váló rézkupolák. Dr. Bodó Sándor szavaihoz tegyünk még hozzá any- nyit: a műemlékvédelemnek ez a fajtája, a teljes rekonstrukció, Törökországban például bevett gyakorlat. És a Valide Szultána mezőrzése már csak azért is kötelességünk, mert ez az egyetlen, teljesen feltárt török gőzfürdő Magyarországon. Koncz János Új tanácselnök Tarnamérán Tarnamérán július 1 -töl új személy került a tanácselnöki posztra. Juhász Jenőt jól ismerik a helybeliek, hiszen tősgyökeres falubeli. 1959-től 75-ig, 16 éven keresztül tsz-elnökkent, majd a Lenin Tsz háztáji ágazat- vezetőjeként dolgozott. Arra a kérdésre, hogy miként fogadta a megbízatást, meglepő módon válaszol : — Nem én akartam ezt az utat választani. Azt is mondhatnám, hogy „merényletet" követtek el ellenem — mondja nevetve. — Huszonhat évet dolgoztam a gazdaságban. Ezt az időt nehéz elfelejteni. S egy merőben más munkaterületen kezdeni sem egyszerű dolog. Én átéltem azt az időszakot, amikor beléptünk 1959-ben a szövetkezetbe. Akkor folyt a község átszervezése is. S még ma is rengeteg a tennivaló itt és Zárónkon, a társközségben. Ezért is ért meglepetésként, hogy rám gondoltak a választáskor. Sokáig agitálták. Százszor is meggondolta, amíg elfogadta a felelősségteljes tisztséget. A tanácsi munka egyébkent nem ismeretlen számára, hiszen 35 év óta tanácstag. A megváltozott körülmények, a helyi tanácsok önállóságának megnövekedése mégis nem kis fejtörést okoznak az új vezetőnek. — Sok megoldásra váró feladat áll előttünk. Évek óta minden körzetben gond a vízellátás. Üj, nagyobb hozamú kutat kell fúrni, hogy kiküszöböljük a hiányt. Készül a négytantermes iskola is. Remélhetőleg december 31-ig átadják a kivitelezők. Égető szükség van rá, hiszen a gyerekeink most szükségtantermekben tanulnak. Az óvodásokkal jelenleg egy lakóházban foglalkoznak. Az új iskola átadásával felszabadul a régi épület, s a kicsik abban kaphatnak helyet. Az új gyógyszertár építése szintén elodázhatatlan, mivel a szomszédos községekből is ide járnak hozzánk, a mostaniban pedig egyre nehezebb kielégíteni az igényeket. Szeretnénk a strandot is fejleszteni, hiszen körzetünkben ez az egy fürdő alkalmas kikapcsolódásra, sportolásra. Ugyanekkor a községfejlesztésre szánt pénz bizony kevés. A lakosság összefogására, társadalmi munkájára minden eddiginél nagyobb szükség van. Higgadtan sorolja a temérdek teendőt. Megemlíti a ki- lenchektáros ősi park és az épülő új iskola környékének rendbetételét, az útviszonyok javítását is. Ahogy elnézem őszülő fejét, egyenes tartását, s hallgatom megfontolt szavait: megértem a helybeliek bizalmát. A közösség érdekeit tartja szem előtt, s minden erejével azon van, hogy megfeleljen földijei kívánalmainak. — Mindenekelőtt a lakosság igényeit kell számba venni — magyarázza. — Szeretném, ha mindenki otthonának tekintené a községet. Ehhez azonban az itt lakók megértésére és türelmére van szükség. Tudom, az lenne a legszebb, ha a célokból azonnal megvalósulna minden. Az irreális, egyéni problémáknak azonban háttérbe kell szorulniuk egyelőre. A szűkös anyagi lehetőségeket figyelembe véve, első dolgunk a többséget érintő gondokat orvosolni. Az emberek mindenhol türelmetlenek. A személyi változástól sok esetben csodákat várnak. Juhász Jenő mégsem esik kétségbe, Ismerik, ezért reméli, hogy a bizalmat tényleges támogatással is megtoldják. Egyébként sincs egyedül. A különböző társadalmi szervek, a tanácsi apparátus — mint mondja — mindenben segítenek neki. — A tsz-ben csaknem 2400 emberrel tartottam a kapcsolatot. A legnagyobb különbség a két munkahely között, hogy amíg a háztáji ágazatvezetés megkívánta a tagok egyéni érdekeinek előtérbe állítását, addig a tanácselnöki tiszt elsősorban a közösség segítésére kötelez. A beszélgetés közben a napi posta is megérkezik. Nem tartom fel tovább. Búcsúzóként önmagától tér vissza egy mondattal a tszre: — Tudja, csak az vigasztal, hogy a falu lakóinak 4Ó százaléka tsz-tag, így a tanácsi elfoglaltság itt soha nem lehet független a szövetkezet életétől. Ha kellene, sem tudnék hűtlen lenni az itt töltött 26 évhez ,.. Barta Katalin Paprikasziiret Kalocsa vidékén Megérkezett az első fűszerpaprika-szállítmány a kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Gyárba. Az első érésű csövekért felárat fizet az üzem, hogy mielőbb nyers* anyaghoz jusson. A paprikaellátás ugyanis országszerte akadozik. Képünkön: paprikafüzérböl öltöttek ruhát a Kalocsa környéki házak. Innen kerül az értékes fűszernövény a paprikaőrlő malmokba. (MTI-fotó: Benkő Imre — KS)
