Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Újra és újra A zöldségféléken a hangsúly Dinnye és paradicsom, örömmel és gonddal... Egerben járt a svájci külügyminiszter Pierre Aubert — aki maga is egy svájci bortermő vidék szülöttje — testvérvárosi kapcsolatok felvételét javasolta a városi tanácson Egymás mellett ül a kél hatvan körüli férfi a zöld kanapén. Nagy társaság zsong a szobában, csupa ,,régi harcostárs”, olyanok, akik félszavakból is értik egymást. Ilyenkor a fehér­asztalnál persze, csak a horgászat jöhet komoly té" maként szóba. „Nekem egyre kevesebb időm van rá” — mondja az egyik „Nekem egyre több” — felel a másik, és ne.m ér­tik egymást. Hát persze! Pedig együtt cselédeskedtek gyerek­ként, együtt piszkálták a gránátokat, amikor kama­szok voltak, egyszerre ha­tároztak úgy, tanulni fog­nak, s vállvetve indultak tsz-t szervezni is. Irodájuk később két egymáshoz na­gyon közel álló épület el­ső emeletén nyílott. Tit­kárnőiknek nem volt ne­héz hét végére egyeztetni a közös családi programot. Csak azután döntöttek különbözőképp, miután — négyszemközt — leültették őket a nagy fotelba, és ar­ról szóltak hozzájuk; vál­toznak az idők, teret kell engedni a fiataloknak. A kopaszodó ezek után ,,a nyugdíjas állást” vá­lasztotta. az agyoncigaret­tázott ujjú azt mondta: tudok olyan területet, ahol egyáltalán nem megy a munka, engedjetek oda. Nem szakmám, de majd beletanulok .. . Idén először Hevesen megnyílik a nyugdíjasok középiskolája. A jelentke­zők, akik szeretnék tar­talmasán eltölteni az elkö­vetkező éveket, bárhol hasznosítható technikai, il­letve gondozási ismerete­ket szerezhetnek. Hogy miért következik az előb­biek után e híradás? Csak azért, hogy érzékeltetni le­hessen, mennyire fontos, hogy a legkülönbözőbb posztokon állók ne csak életük derekán, de vala­mivel később is képesek legyenek a megújulásra, a tenniakarásra. Nem közömbös a társa­dalom számára, hogy hat­van év körül mennyien vannak a sértődöttek. Hány magas rangú tisztviselő vagy vállalatvezető érzi ötven-ötvenhét esztendő­sen úgy, hogy eddig jó voltam, most pedig kieb- rudalnak ... Szó sincs erről! A kö­zösségnek szüksége van tapasztalataikra, ismerete-- ikre, energiájukra, de eset­leg — ugyanúgy, mint ahogy 30 évesen bárki számára természetes mó­don áthelyezték őket — most már egy másik posz­ton. Mellőztetés? Megbukta­tás? Megalázás? Nyilván­való, ma még a fiatal ge­neráció tagjai sem min­denütt képviselik egyértel­műen az összérdekeket Nem kétséges, lehet, többe­ket késztetnek ok nélkül idő előtti visszavonulásra Ám annak, — aki bírja — kár megsértődnie, a peca- bothoz vonulnia. Mind­annyiunk elismerése öve­zi, ha más beosztásban, ha más munkakörben is, de újra és újra ... Németi Zsuzsa Legtöbb helyütt elégedettek » silókukoricával A Hevesi Rákóczi Terme­lőszövetkezetben a háztáji­val együtt az előbbi 230 hek­tárt tesz ki. Az utóbbi négy- százötvenet. A paradicsom a tavalyi kataszrofálisan rossz termés után most át­lagos. Eddig háromezer ton­nát szedtek le a szorgos kezek, kilencven százaléká­ban a Hatvani Konzervgyár részére. A fölszedett dinnye meny- nyisége megközelíti a 6 ezer tonnát, ez ügyben szintén nem lehet rekordokat emle­getni. Különösen a szezon ele­je volt nagyon gyenge, pe­dig jórészt exportra szán­ták a csemegét. A HUNGA- ROFRUCT-on keresztül 4 ezer tonnányit értékesítet­tek idáig. E gazdaságban a hónap végéig még meg kell oldani a búza, illetve az őszi árpa vetőmag kiszállítását is. További feladatot jelent majd a keveset ígérő 700 hektár napraforgó elraktá­rozása és a csökkentett te­rületű 400 hektárnyi kukori­ca begyűjtése. Tarnamérán e napokban a 4 ezer hektár őszi vetés előkészítése a legsürgetőbb teendő. Egyébként a tagok a 700 hektárnyi — zömmel háztáji — dinnyével és pa­radicsommal foglalkoznak Az eredmények gyengék ta­lán a napraforgóban és a cukorrépában lehet bizakod­ni. Az előbbivel szeptember közepétől indulnak. Ezt kö­veti majd a 800 hektáros kukorica fedél alá szállítá­sa. Erdőtelken — a környéken egyedül — igen jó dinnye­termésről ' beszélhetnek. Az első kötést ugyan elverte a jég. ám a továbbiakban szé­pen fejlődött ez a meleget kedvelő növény. Ennek el­lenére gondot jelent majd. hogy 10-e után már való­színűleg értékesítési nehéz­ségek lesznek. A helybéliek szerint az akciójellegű ki­árusítás nem járható út. Reklámnak túl drága, egyéb­ként pedig csak a szállító- eszközöket vonná el a sok­kal fontosabbaktól . A föntebbieken kívül 1200 hektárt készítenek itt elő kalászosok vetésére. Várják a kukorica beérését is, úgy tűnik, miként tavaly, idén ismét csak a megszokottnál később kezdődhet körülötte a munka. A silókukoricáról Pierre Aubert-nek, a Sváj­ci Államszövetség külügymi­niszterének — aki Várkonyi Péter külügyminiszter vendé­geként. hivatalos látogatáson tartózkodott Magyarországon — szombaton Heves megye székhelyére vezetett az útja. Nagy érdeklődéssel szem­lélte a Széchenyi utca fel­újított épületeit. — Boldog ember lehet — mondta a diplomata dr. Var­jú Vilmosnak. — Egy ilyen szép város vezetőjének len­ni nem mindennapi dolog. viszont már most el lehet mondani, hogy meghálálta a törődést. Kár. hogy mind­össze 91 hektárnyit vetettek. Tiszanánán szintén a ta­lajelőkészítés a legnagyobb feladat, ötszáz hektárnyi őszi búzát terveznek vetni. Pillanatnyilag 350 hektáron kell altalajlazitást végezni, közepes mélységig 300 hek­táron mennek. A tavaszi búza alá 300 hektárt kell mélyszántani. Nem kevés tennivalót ró az itt dolgo­zókra a műtrágya és a szer­vestrágya kiszórása, a tarló­hántás. valamint a szalma kazlazása sem. A kukoricasilózásnak csak kisebbik része kész, ebből 140 hektárnyi még hiányzik. A napraforgó leszárítása 500 hektáron kezdődött meg, az elkövetkező időszak felada­ta lesz a betakarítás, ame­lyet ehelyütt a szalmabálá­zással együtt végeznek. A napraforgóban Tiszanána környékén is elég sok kárt tett az árvíz. A szakembe­rek gyengének találják a kukoricatermést is, a 200 hektárnyi cukorrépáról pe­dig csak azután lehet bizto­sat tudni, ha októberben megkezdik leszedését. Városnéző sétán Ide elkísérte többek között Szőke György, hazánk ber­ni és Paul Wipfli, Svájc bu­dapesti nagykövete. A vendégeket Egerben dr. Varjú Vilmos, a városi ta­nács elnöke fogadta. A tele­pülés vezetője tájékoztatta őket a helység történelmé­ről és jelenéről. Beszámolt például a belváros rekonst­rukciójáról, az idegenforga­lomról, az ipari és mezőgaz­dasági fejlődésről és a test­vérvárosi kapcsolatokról. Szólt arról is, hogy a felsza­badulást követően, a lélek- szám gyors növekedésével nem tudott megfelelő ütem­ben lépést tartani a lakás­építés, s e téren is igyekez­nek behozni a lemaradást. Köszöntőjének végén egy, a nyomdából most kikerült eg­ri fotóalbum első példányát ajándékozta a svájci diplo­mácia vezetőjének. Pierre Aubert megköszön­te a szívélyes fogadtatást és javasolta, hogy amennyiben az itteniek is akarják, úgv svájci testvérvárosi kapcso­latra is módjuk nyílik. Kér­te, hogy e célból jelöljenek ki egy magyar—svájci vegyes bizottságot, amely elvégzi az előkészítő munkát. Ezután a Líceumban levő főegyházmegyei könyvtárba látogattak. Itt Lékai Péter érseki titkár mutatta be a bibliotékát, amelynek hajdan csupán 20 ezer kötete voll, ma viszont már 92 ezer van. s ebből harminc muzeális értékű, középkori kódex. A piaccsarnokban megte­kintette az állami és magán­pavilonokat, s egy helyüti megízlelte a híres magyar erős paprikát. A Dobó István Vármúze­umban dr. Bodó Sándor múzeumigazgató vezetésével, először a gótikus palota ki­állítását, majd a kőtárat lá­togatta meg. Megnézte Gár­donyi Géza sírját is, és mint már annyiszor e látogatás során, most is elővette pa­rányi fényképezőgépét, s a várfalról felvételeket készí­tett a panorámáról. — Az egész múzeum ele­gáns, szép, gratulálok — így köszönte meg dr. Bodó Sándornak a látnivalókat. A Park szállóbeli ebédel követően, a bormúzeumban ért véget a program. Itt Farkas Flórián, a létesít­mény vezetője ismertette meg a vendéget és kísére­tét az Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát munkájával, majd néhány borfajtából kóstolót tartot­tak. A miniszter elismerően szólt az egri nedűkről. Szak­értelmét aligha vonhatjuk kétségbe, hiszen Svájc egyik bortermelő kantonjából szár­mazik. A látogatás végén baráti szavakkal búcsúzott el dr. Varjú Vilmostól, s a délutá­ni órákban kíséretével együtt visszautazott Budapestre, ahonnan még szombaton ha­zatért Svájcba. Homa János Svájci vendégeink megtekintették a rőegyházmegyei könyv­tárat is Az elmúlt hetek legna­gyobb nyári mezőgazda­sági munkája, az aratás után a téeszekben most már a zöldség-, a cu­korrépa-, a kukorica-, a napraforgó-betakarítás, illetve a talajelőkészítés felé fordul a figyelem. Megpihenni bizony még nemigen érnek rá a dol­gozók. különösen ott nem, ahol nagy meny- nyiségű a dinnye vagy a paradicsom. Magágy-előkészítés (Fotó: Perl Márton) (Fotó: Kőhidi Imrét

Next

/
Thumbnails
Contents