Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET , NEPÜJSAG- 1985. szeptember 7 , szombat

A reformerutazó

Erdélyi János: Úti levelek, naplók

KJ emrég új. bővített ki- adásban látott napvilágot Erdélyi János reformkori útirajzainak gyűjteménye. A Gondolat Könyvkiadó gondozásában megjelent, korabeli képekkel illusztrált kötetet a kiváló irodalomtudós unokája. T. Erdélyi Ilona szerkesztette, látta el előszóval, jegyzetekkel és névmutatóval.

A könyv első része hazpi beszámolókat tartalmaz, melyeknek gerincét egy 1842- es Pesttől Kolozsvárig tartó utazás dokumentumai alkotják. Olvasóját megragadja az a vonzó és eleven kép, amelyet Erdélyi János az alföldi pusztáról rajzol: Petőfihez hasonlóan a sza' badság honának, a legma- gyarabb tájnak, a népköltészet legigazibb szülőföldjének látja. Számunkra az akkori Heves megyét dicsérő sorok a legmelengetőtr bek: „Ha Magyarországot, mint a rétesnek való tésztát, mikor széle a nyújtásban megrongyollott, körültép- nök; minden idegen népszakadéktól menten tisztán maradna egy rész. mely igazán magyar; és e tiszta magyar résznek középpontja nem más volna, mint Hevesnek különösen a Tiszára eső része Hogy ez így van. mutatja a földkép. Ide, éppen a magyar középpontjára a külföld divata még be nem tolakodott, itt magyar minden. jó és rossz; s ez engem jobban gyönyörködtet, mint majommíveltség Ezzel függ össze, hogy „a népköltészet e tájon erősebb, mint másutt”, tőle errefelé az „úrirend” sem idegenkedik, „míg hazánk némelyik vidékén az úr kimosná száját egv népdal után”

Mindenekelőtt a nemzeti öntudat megnyilatkozásai, a feudális korlátokon és partikuláris érdekeken felülemelkedő emberi magatartás példái foglalkoztatták magyarországi utazásai során. Egyszerű logikával magyarázta meg a hazaszeretet etikai szükségszerűségét: „Mindig azt hiszem, az ember véges volta bizonyos korlátok közé szorítja még a szeretet szent indulatát is, különben miért szeretné jobban édes övéit, gyermekit és hitvesét, mint másokat? De nem emberben kell-e szeretnünk az emberséget. nem egyesekben minden embereket?” Ez a gondolat a nemzetinek és az egyetemesnek a dialektikáját, elválaszthatatlan egymásba fonódását teszi magától értetődővé. A nemzetenkénti eredetiség herderi eszméje, értéktudata Erdélyinél sohasem társult. szemhatárszúkítő provincializmussal, a nemzeti kizárólagosság és öncélúság hirdetésével. Ellenkezőleg: lépcsőfokot teremtett más népek sajátos értékeinek fölfedezéséhez és tiszteletéhez. Szenvedélyesen hitt abban, hogy a magyarság csak akkor válhat egyenrangú és megbecsült tagjává a népek közösségének, ha megőrzik hagyományait, s ugyanakkor „az idegen műveltség magas fokait” ostromolja.

Erről tanúskodnak az 1844—45-ös nyugat-európai utazásáról szóló tudósításai is. Miközben önfeledten gyönyörködött az idegen tájak szépségében, múzeumokat. hangversenyeket, színházakat látogatott, gondosan följegyzett mindent, ami az elmaradottabb Magyarország okulására szolgálhatott. Főként a társadalmi érintkezés különbségeire. a mindennapi élet, az emberi kapcsolatok magasabbb minőségére figyelt föl■ A feudális hierarchia cím- és rangkórságát megvető, származása miatt itthon sokak által lenézett „pórfiú" számára fölemelő élmény volt. a párizsiak „illödelmes. szabad fesztelenség"-e. ahogyan bármely élethelyzet ben viselkedtek. Egyik színházlátogatásakor meglepőd ve tapasztalta, hogy a kultú rát önmagáért is lehet szeretni, nem csupán „nemzetiségből’. Részt vett a Francia Akadémia ülésén, ahol demokratizmusból kapott életre szóló leckét: az

egymással hevesen vitázó, már-már ölre menő ellenfelek a legnagyobb barátságban távoztak a tanácskozás színhelyéről. Egy francia íogadósné szívélyessége az emődi magyar kocsmáros modortalanságát juttatia eszébe.

Széchenyi István szemével- és felelősségével, „a legnagyobb magyar” reformtörekvéseinek híveként nézett körül Nyugat-Európa országaiban. A „Nagy Parlag” nyomasztó látomását vitte magával, amely nemcsak a földet hagyja megművelet- lenül, hanem az emberi szellemet is. A magyarországi és a külföldi viszonyok szembesítése is tudatosította benne, hogy a műveltség nem maradhat a kiváltságos kevesek monopóliuma, hazánkat a „kiművelt emberfők” sokasága virágoztat- hatja föl. A Nyugat-Európá- val való együtthaladás. a polgári átalakulás érdekében minél több tudósra és művészre, gazdára és nevelőre van szükségünk. Világjárásának ez volt a legfőbb tanulsága, hazatérése után ezért a célért dolgozott ő is mind növekvő elszántsággal.

Nyitott, dinamikus, mobi- 1 is gondolkozásra. a nagy összefüggések és távlatok meglátására, az etnikai zárt terek összeütköztetésének eszméltető jelentőségére tanítja a mai olvasót is ez az érdekes dokumentumgyűjtemény.

Lisztóczky László

S\ : , W ■ , ... .

Régi arcok, hajdani tájak

( il lus: t rációk a kötet hói) Szántó György reprodukció*

Naplójegyzetek magyarországi utazása ah

mmammmsamsm

Mill

tornyán állhalni. Efféle előjog megy. mert nem esik be a társaskörbe, hogy ebből mást kiszorítson.

(Részlet)

Én nem kívánok jogot a testnek, hanem a léleknek, és csak annyiban a testnek, amennyiben lélek orgánuma.

Nemesíti a lovat, szamarat előbb, mint rokonaidat!

Most már Magyarországban sok a jó futó ló. ha jön a muszka, lesz min elszaladni.

Ha eddig távol valék is a törvény műhelyétől. ha nem láttam is, hegy csinálták. művelték dolgaikat a törvényhozók. de tudom, mit csináltak.

Nem annyira gondolkozom én a politikai szabadságról, mint az erkölcsiről. tehát arról, mely nélkül ama is csak állókép, azaz bálvány — állvány, s csak papirosi szabadság. Lehet én felőlem gróf, herceg, színes ember, ez előttem külső, mely annak idejében talán nevetséges is lehet. Mondják, van Angliának, Észak-Amerikának politikai szabadsága. Meghiszem, de van-e erkölcsi szabadsága? Kétlem.

Vallás, nemzet, rang. pénz tekintélye mind azt mutatja, hogy ezek nem az

erkölcsi szabadság körébe valók.

Sötétben nincs vége. határa semminek. Miként a szabad síkságot csak akkor vehetjük ki legjobban, mikor a nap feljő, aképp magát á szabadságot is akkor tudjuk korlátozni, ha eléggé okosak vagyunk vele élni. A fény nem egyéb, mint a határok s korlátok kitüntetője; a sötétség elfed, elrejt minden korlátot, s az ember vakon rohan.

Az állatoknál lehet példát találni, hogy ütés-verés után még mintegy csókolják a verő kezet; ilyen az eb. Ha kisgyermeket vernek, mint én már láttam mostoha s ezért kegyetlen bánásmódot, ez is megteszi részérül az esedezést. de csak azért, hogy ne verjék. Az eb állat, a gyermek és szüle közt saját viszony van, de a státus ne legyen mostoha.

Tengernek, pusztának s magának a végtelenségnek is határt szab a horizont.

Kik azt hiszik, hogy a gyermeket az ítélőerő gyakorlásában kell szoktatni, és az elmeerőt mint másodrendűt elhanyagolják. természet ellen cselekszenek.

Irodalmi pálya. LJjabb időkben, mikor a holt gyököket feltámasztaná Kazinczy. mintha minden szóval egy erény támadt volna fel a nemzetben.

Mind a magyar-, mind a franciának fő jelleme az., hogy pusztán az emberben szereti a természetet. Az ember, igaz, dísze - a természetnek, de ismerni szomorú. A természet egyéb tüneményeit, mik az érzékre anniyira hatnak; p. o. a szép tárgyak, emberen kívül is lehetők: szép vidék. szép természet. Az ember szeretet vagy inkább csak a nemi szeretet elvégre szenvedélyre visz. mi kiszárítja a lelket, testet. Kik mindenhol unalmat éreztek, végre a természet egyszerűségén nyugodtak meg. Költöítlenségünkön sokat se- gítne a természettudományok tanulása. Ritka oly ember, mint Vajda: ő költő és természetbúvár.

Szóljak népről, éppen úgy odaértem a politikai életet, mint mikor nemzetről, országról szólok; tehát bizonyos viszonyban az önkormányzással

Sokan respublikát nem is gondolnak vér nélkül. s remegnek; tehát adjátok azt oda vér nélkül: minek erőltetni a dolgot.

Mennyi szellem van eltemetve a nagy tömegben művelés. nevelés hiánya miatt!

Hogy függ össze a tökéletesség eszméjével nemesítni a juhot és lovat, virágot és szőlővesszőt: s hagyni az embert, mint születik, eredeti tudatlanságban? — Mit ér a dolgokat nemesíteni. ha nem gondolunk a lélekkel ?

A puszta ösztön kéjeinél s örömeinél hagyni az emberiséget. lélek ellen való bűn.

Szerencsétlen idő. melyben az igazságot csak kör- nyülmetélve lehet világra hozni, mi neme a hazugságnak: s élni az idő hazugságában nem ritka, de annál szomorítóbb.

A nép az a szellemnek, mi föld a gabonának.

Rés ad triarios rediit. E/.i kell mondani a politikusnak, és kik azok a triariusok? A nép. — Nálunk az arisztokrácia méltatlanná tévé magát a hazára. levetkezvén

szokásait, erkölcseit, a haza legszorosabb érdekeit. Ók magok és nem más okai. hogy új elemekről kell gondoskodni az élet és nemzet megtartására.

Isten őrizz minden népet oly felvilágosodástul, mint a poroszé.

Nálunk az emancipációk igen mennének, ha egy po- foncsapásba kerülne. mint a rómaiaknál a rabszolgák felszabadítása.

Kossuth két részből áll Egyik a régi udvardi. másik a mai, a népszerű. Olyan, mint mikor egy fa különböző gyümölcsöt hoz.

Felőlem lehet előjog. Tisztelem a bárókét, hogy ők vörös pecsétet használhatnak. a pécsi püspökét, hogy joga van kérni palástot. a veszprémiét, hogy ő koronázza meg a magyar királyt. Az olyan előjognak nem vagyok ellene, minőt talán II. Jakab angol király adott egy kötéltáncosnak vagy minek. ki Londonban a király tisztességére a Westminster tetején áll tótágast, s jogot niyere azt Anglia minden

Míg cenzúra van. az irodalom sehogy sem képviseli a nemzet értelmiségét. Csonka igazság vagy hazugság az egész.

Vallásnak. szabadságnak közös jóvá kell válnia, amannak kivétetni a papok, ennek az arisztokraták kezéből.

ötmillió ember talán sehol sem hoz kevesebb pro- centet. mint Magyarországon.

Dicsérnek a népet előtte annyi, mint ha aranynak mondod az aranykövet. .4 kőben arany, a népben szellem.

Ha az ember teremne, mint a gomba, tehetnél köztük különbséget, de a születés után ítélve tenni különbséget igen bajos, mert akkor igen sok fattyának kellene úrrá lennie.

Lelkesedésünk nem az erő kilángolása. hanem szalmatűz, mely akkor lobban föl, ha kissé megmozdul a szív, mely csak kezdete a polgári erénynek, tettnek.