Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 7., szombat Rangos szakmai fórummá vált Mérlegen az egri nyári egyetem Valamikor a nyári egyetemeket a műkedvelők számára hozták létre. Akadtak ugyanis olyanok, akik szabadságuk ideje alatt nem a tengerparti napfénynek, hanem az ismeretszerzésnek hódoltak. A hőskorban sokan fölkerekedtek, hogy hazájukban, vagy más országban hódoljanak kedvenc témakörüknek. Azóta megváltozott a helyzet. Az ilyenfajta érdeklődés megcsappant, ám a szakemberek jó esetben „kisajátították” maguknak ezt a fórumot. Ahol ínyükreva- ló kérdésekről hallhattak, oda messziföldről elzarándokoltak. A műemlékvédelmi tagozaton a népi építészet állt a középpontban. Felvételünkön * nagyrédei zsellérház — Nem sokra mennénk az Országos Műemiékfelügye- » Szabó lőség nélkül. Velük együtt- István működésben van jövője a filmjei rendezvénynek' annál is in- sok érdekkább. mert Eger helyzeténél lődőt vonfogva a legjobb környezetet zottak. jelenti mindehhez. Már el- Képünkön képzeléseink is vannak a a Mephiskövetkező évekről, jövőre to címszereppéldául valószínűleg a régé- lője, Klausszeti kutatások eredményei- Maria Brannek közönség elé tárásáról dauer lesz szó. MINDENNAPI NYELVÜNK Cefetül: piszkosul...? Egyre gyakrabban kapok olvásóimtól olyan leveleket, amelyben mindennapi nyelvhasználatunk „hanyagságairól', „slampossá- gáról”. „közönségességeiről", „durvaságairól" mondják el elítélő véleményüket, Néhányan példatárt is csatolnak levelükhöz. A leggyakrabban ezeket a nyelvi formákat teszik rostára: gennyes pasas, a nő bitangul belém esett, pofára esett, mi a nyavalyát akar tőlem, beleköpött a levesembe, belepofátlanko- dik az ügyembe. oltgrian leszúr mindenért, a fene azt a piszkos fejet, állatian betrágyáztunk stb. stb.: A levélírók példái között igen gyakran szerepeit a címbeli két szóalak, a cefetül és a piszkosul is, ilyen szókapcsolatokban : cefetül megjártuk, cefetül berúgott; piszkosul érzi magát, piszkosul viselkedett stb. Levélíróim azt is szóvá tettek, hogy újabban a rádióban és a televízióban is el-el- hangzik mindkét — szerintük — „közönséges” nyelvi forma. Magam is felfigyeltem erre a nyelvhasználati gyakorlatra, s jegyzetfüzetembe ezek a példák kerültek bele: Vas István Zoltán életútjáról szóló rádiós riportban hangzott fel a főszereplő ajkán ez a nyelvi forma: „Piszkosul szégyellem is" (Petőfi rádió. 1985. júl. 27., Gőz című adásában). A televízió kettes csatornáján láthattuk azt az adást, amelyben Fe,yér György beszélgetett művészbarátaival. A társalgási hangnem és a kötetlen élőszóbeli megnyilatkozások közepette hangzott el ez a mondat: „Piszkosul tudott zongorázni" (Televízió, 1985. júl. 5.). Már ezekből a példákból is kitetszhetik, hogy nemcsak a „köznapi” nyelv- használatban, s az igénytelen. bizalmas társalgási nyelvben jutnak szerephez e nyelvi formák. Erről bizonykodnak azok a példáim is, amelyek már nem élőszóbeli megnyilatkozásokból idézhetők, hanem a sajtó hasábjain is megjelentek: „Cefetül felnőttes bajok ezek” (Élet és Irodalom 1985. júl. 5.). — „Cefetül kreppeg a másik fűnyíró” (Népújság, 1985. júl. 13.). — „És esetleg húsz-huszonöt évig lesz piszkosul magányos" (Magyar Nemzet, 1985. ápr. 19.). „Piszkosul le vagyok égve” (Magyar Nemzet, 1985. júl. 9.). E példák olvastán önkéntelenül vetődik fel az a kérdés, hogy valóban csak a köznapian lompos beszéd elítélendő példáit kell látnunk a cefetül és a piszkosul határozóragos formákban? Nemleges válaszunk igazának bizonyítására mondjuk el, hogy éppen napjainkban egyre több túlzó jelzőt és határozót veszünk ajkunkra és ' toliunkra mondanivalónk fokozására, nyomósítására. Olykor a hatáskeltés szándékával és a meghökkentő kiemelés céljából használjuk fel a cefetül és a piszkosul nyelvi formákat, s így e szóalakok ebbe a rokon értelmű kifejezéssoriba illeszthetők bele: nagyon, alaposan, nagymértékben, rendkívüli módon stb. Ezt tudomásul kell vennünk, méig akkor is, ha mindkét nyelvi formának rosszalló mellékzöngéjét is belehalljuk a címbeli szóalakokba. dr. Bakos József Æ - « A A M Így aztán általában beszélhetünk a nyári egyetemek válságáról, de ott virágzanak, ahol a szakmabeliek kedvükrevalót találnak. Az egri az utóbbi kivételek közé tartozik: nemhogy, csökkenne. hanem évről évre nő híre-neve. Ez az esztendő is a sikeresek közé sorolható. Hegy miért, arról hallgassuk meg Kalmár Pétert, a műemlékvédelmi tagozat titkárát és Okos Oszkárt, a filmművészeti tagozat titkárát. Egyedülálló téma — Valóban vitás a nyári egyetemek helyzete — kezdi Kalmár Péter —, mivel az eltelt évek alatt a tájékozódás és műveltségszerzés seregnyi technikai lehetősége született meg. Az amatőröket ezek kielégítik, inkább a hivatásos kutatók vágnak neki a fáradságos hosszú útnak. Nem kecsegtető már a viszonylagosan olcsó ár sem inkább csak a téma számít. Az egri nyári egyetem 15 esztendeje a műemlékvédelemmel indult. Szinte egyedülállóvá vált ezzel Európában. Komoly szakmai rangja lett a másfél évtized alatt, mert nem hivatalos vitafórumként hozzájárult bizonyos lényeges kérdéskörök tisztázásához. A különböző országokból érkezett, más és más foglalkozású emberek véleménycseréje hatott a műemlékvédelem állami szervezeteire, akik kontinensünk településeinek arculatát formálják. Ebből már világos lehet az is, hogy nem véletlenül szemelte ki a történeti városok nemzetközi szövetsége, az ICOMOS Egert egyik bázisául. — Hogyan szervezik a hallgatóságot és ma kikből verbuválódik? — A kulturális külkap- csolatainkat ápoló intézmények, a világszerte működő művelődési házak tájékoztatást adnak erről a lehetőségről, no meg kialakult egy törzsközönség is, amelyik már fölírta ezt a naptárába. s rendszeresen visz- szajár. De mindig fölbukkannak a „naiv érdeklődők” is, akik esetleg régen szerettek , volna eljutni egy szocialista országba — talán éppen hazánkba — s izgalmasnak találták az itt szóba kerülő dolgokal. ök élvezik legjobban a magas színvonalú, de közérthető előadásokat. A népi építészet jegyében — Hogyan zárták az idei programsorozatot, milyen visszhangot váltott ki az erre az esztendőre meghirdetett kérdéskör, a népi építészet? — Az egyik legsikeresebb év volt ez: hamar egységes társaság alakult kj a jelentkezőkből. Meglehetősen fiatal hallgatóság gyűlt össze: összefügghet ez a népiség új keletű divatjával. A sok nehézséget — kollégiumi zsúfoltság, hőség éjszakázás, fárasztó kirándulás — jól tűrték, lelkesen és nagy figyelemmel kísérték végig a programot. — Mint lapunkban hírül adtuk, hatvannégyen vállalkoztak a téma tanulmányozására a magyarokon kívül tizenhármán a többi szocialista országokból huszonötén a nyugati államokból érkeztek. Ez a létszám nőhet-e a továbbiakban. vagy valamilyen határhoz érkeztünk el? — Azt hiszem, nehezen vállalkozhatunk jelen körülmények között több hallgató fogadására. A vita a fordítás miatt nagyobb közönségnél nehézkesebb. Kirándulásainkon úttalan utakon döcögtünk végig egyik régi malomtól a másikig, meg valahogy be is kellett férni egy-egy zsebkendőnyi parasztportára. Arra is kell gondolni, hogy a műemlék- védelemhez nem ártanak az előtanulmányok, így aztán aránylag zárt körre számíthatunk. — Mi haszna van ebből a rendezvényből a vendéglátó Egernek? — Egész Európában szétviszik a város hírét, távoli országokban mutatják be az itt készült rengeteg fényképet, diát, filmet. Nagy dolog az. hogy éppen a műemlékes szakemberek tartják példásnak az itteni felújításokat és építkezéseket, idén például a Piaccsarnokon végzett utolsó simításokat figyelték csodálattal. A helyiek is érzik ennek a fontosságát, nagy szeretetet tapasztalnak az utca embere részéről a nyári egyetemisták. Reméljük. a támogatás a következő években is hasonló lesz. — Nem nehéz-e a tudományos központokon kívül, egy közepes nagyságú településen megtalálni a szakmai hátteret? Szabó István, az Oscar-dijas A filmművészeti tagozata „fiatalabb testvér”, két évvel később indult, mint a műemléki. Okos Oszkár szerint a hatvanas évek végének magyar filmművészete — főleg Jancsó Miklós és Fábry Zoltán — keltett olyan érdeklődést. amely életre hívta ezt a rendezvényt. Úgy kezdődött, hogy 40 francia egy hétig mozizni kívánt ha- •zánkban. Ebből sarjadt ki azután 1973-at követően ez a fórum. — Azután egy rendező életműve került rendszeresen a középpontba — emlékezik a folytatásra beszélgetőtársunk — az az évi filmtermés bemutatása mellett. De ugyanígy volt szó már az animációról, a rövidfilmekről és más érdekességekről. Az idén Szabó István rendező személye volt a meghatározó, világszerte sokan kíváncsiak, lettek rá a Mephisto elsöprő sikere után, A diplomamunkáitól kezdve a Redl ezredesig mindent megtekinthettek tőle, sőt szót is válthattak vele. Nem csoda ha 15 országból mintegy százan jöttek el, hogy részt vegyenek ezen az eseményen. — A mozgókép népszerűsége óriási, fesztivál fesztivált követ. Mi adja meg hát az egri nyári egyetem filmművészeti tagozatának vonzerejét? — Ilyen formában — tudomásunk szerint — egyetlen ország sem ismerteti ezt a művészeti ágat. Akik hozzánk jönnek, ráadásul nem a reflektorfényben gyakran szereplő filmkészítők hanem az igen fontos „második vonal” tagjai: kritikusok, klubvezetők, pedagógusok. Számukra az általunk kínált módszer a legjobb. Ha a kereskedők felfigyelnének az itt megjelentekre, több alkotást lehetne külföldre juttatni. Mégjobban terjesztői, hírvivői, vagy éppen üzletkötői lehetnének hallgatóink a sok anyagi nehézséggel küzdő szakmának. Így is születik néhány ilyen kapcsolat, most például Mon- tevideóba hívták meg Szabó Istvánt. — Mi várható a jövőben hiszen véges az igazán jelentős életművek száma? — Meg akarjuk tartani ezt a fprmát. s még van több mint egy évtizedre való, kitűnő rendezőnk. Másrészt adottak az új filmek is. ★ Egri nyári egyetem: márka már a világban ez az elnevezés. A változó körülmények között is meg tudta őrizni, sőt egyre erősíti vonzerejét. Nem kis jelentőségű szellemi kisugárzása, igv hát érdemes ápolni, támogatni ezt a formát. Az itt megforduló jeles szakembe- * rek elviszik e táj szépségének és értékeinek hírét. Gábor László Gyártelepítés magyarosan A Gyártörténeti Múzeum főmunkatársa befejezte a Központi Deszkaművek dokumentumainak tanulmányozását, rengeteg érdekes, tudományos szempontból is jelentős adatra bukkant a helyszíni kutatás során. Az anyag összeállt, nem maradt más hátra. mint köszönetét mondani a kutatási lehetőségekért. — Kérdezzen bátran, ha (valami még nem világos! — szólt az igazgató a muzeológusnak, amikor a búcsúpohárral koccintani kezdtek. — Valóban nem teljesen tisztázott előttem, hogy jó két évtizeddel ezelőtt ez a budapesti székhelyű gyár miért létesített a Mátra al ján feldolgozó üzemet. Gondolom, a Mátrában lévő korlátlan mennyiségű nyersanyag közelsége miatt volt gazdaságos ez az üzem- telepítés — kezdte fejtegetni a tudományos főmunkatárs. — Az sem világos, hogy a Balaton északi oldalán, a Bakony lábánál miért építettek új fűrészmalmot, mikor már Pesten is volt egy. Feltételezem, hogy a Mátra erre az időre már kevesebb fát adott, itt viszont a Bakony rengetegei enyhítettek a nyersanyaggondokon. Számomra magyarázat nélküli jelenség az is, hogy Soprontól 25 kilométerre lévő fafeldolgozót, amely éveken át leromlott, ráfizetéses üzem volt, miért vásárolta meg a budapesti központ. Lehetséges, hogy a közel; községekben élő, kihasználatlanul hagyott, olcsó munkaerő volt az ok. no meg itt is a nyersanyag közelsége? — Hát, kérem szépen — válaszolt hümmögve az igazgató két koccintás között —, ezek az indokok valóban szépek, tetszetősek. gazdaságpolitikailag is megalapozottak egy ipar- történeti tanulmányban. A nyersanyag közeli lelőhelye, a szabad munkaerő felhasználása még akkor is, ha a betanítás költségeit a vállalat viseli, a Budapest központú ipar kitelepítése a hagyományosan mezőgazdasági tevékenységet folytató, minimális iparral rendelkező területekre. Ezek komoly gazdaságpolitikai, iparpolitikai tényezők, amelyek nemcsak egy-egy iparág távlati fejlődésére. megerősödésére. de az egész iparstruktúrára meghatározó hatással vannak. És főleg szépen hangzanak. Még parlamenti beszédben is. Persze a valóság ennél jóval szürkébb ! — Ezt hogy értsem? — Nézze. barátocskám. mindhárom üzemtelepítés, vállalatpolitikai döntés az előző igazgató idejében történt. A kisöreg napjainkban már — ahogy ezt mondani szokás — jól megérdemelt nyugdíját élvezi, így aztán távol áll tőlem, hogy megbántsam, de... Szóval, asztmás beteg volt szegény, tüdőasztmás. Az orvos magaslati levegőt tanácsolt neki. Azt a fafeldolgozó részleget ezen a szomszédos telken is felépíthették volna. Azért kellett a Mátrában létrehozni, hogy az öregnek legyen indoka a hegyek kpzé utazgatni. A gyokori ellenőrzés, a rendszeres helyszíni szemle arra volt jó, hogy a betegségét kúrálja a hétvégeken. Mire szolgált a Balaton-felvidéki fűrészmalom? A fia kora tavasztól késő őszig a Balatonon edzett, versenyzett, vitorlázott. Nem volt kiugró tehetség, az egyesület nem sok pénzt adott, a folyamatos edzések idejére lakást bérelni, albérletben lakni drága mulatság lett volna. így aztán a fűrészmalom melletti gondnoki lakás enyhített a gondokon A fiatalúr ott húzta meg magát, természetesen a vállalat költségén. A Sopron környéki fafeldolgozó mire volt jó? Valóban évekig ráfizetéses üzem volt. Viszont az öreg félesége soproni lány, minden rokona még ma is a városban él. A rendszeres rokonlátogatás a fővárosból sokba került volna saját zsebből. Ellenben a vállalat kocsija oda ment. ahová a menetlevele szólt, világos? , l — Hajaj. meg iparpolitikai szempontból is! Na. csirió! Kiss György Mihály
