Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 7,, szombat I Éli LmF * if v ff & M • / V ü * Sí « wmÊSÊÊtm Repülőgéppel. helikop­terrel ugyan hányán járhat­tak már Karácsond felett ? Hányán láthatták fentről a kanyargós utakat, a lent­ről nézvést sem túl magas házakat? Hányán a fentről bizonyára csak kusza kis mélyedésnek tűnő árkokat, a falu közepén a nagy zöld foltot, a parkot, *s a kertek sűrű zöldjét a házak kö­zött . . .? Ugyan hányán láthatták Így odafentről? Bizonyára nem kevesen, hiszen ha más nem. hát az Agroplán sárga testű, fürge gépei gyakran itt is megje­lennek. hogy mélyrepülésben növényvédő szereket perme­tezzenek a földekre. Nos. a pilóták, szinte súrolva néha a fák lombjait . vagy a vil­lanydrótokat. ha erre jár­nak. hatalmas térképnek láthatják ezt a szép nevű, s szép fekvésű települést, s bizonyára kedvüket, gyö­nyörüket lelik benne. És akik itt élnek? Akik itt dolgoznak? Örökös el­foglaltságuk közepette sza- kitanak-e olykor időt, hogy ne csak a hétköznapok szem­üvegén át, hanem más­ként a felfedezés igényével vegyék szemügyre faluju­kat .. .? — Bevallom, kicsit za­varba hozó nekem ez a kér­dés — mosolyodik el halla­tán Sebők József, a Kará- csondi Kossuth Termelő- szövetkezet elnöke, aki életkorát tekintve is fiatal még és elnöki tisztében sem öreg, „honatyának" pe­dig éppen nem, hiszen mint képviselő, csak most. nemrég mutatkozott be az országgyűlés nyári üléssza­kán. — Szóval, azért nehéz nekem kicsit ez a kérdés — folytatja, miután szándéka ellenére sorba szedjük titu­lusait —. nos azért nehéz, mert az ember, ugye nem turistaként jár itt, hanem mint helybeli, és dolgozó, ezernyi kisebb-nagyobb gonddal-bajjal-örömmel. nem igen mustrálgatja más szemmel az otthonát. Mert ha én, mondjuk megállók itt, a termelőszövetkezel előtt és ránézek erre a régi épületre, amiben most a Néni igazán műemlék, de szép, régi ház kicsiny ablakai hu­nyorognak a delelő napra (Fotó: Szabó Sándor) crossbar, a Barátság gázvezeték pedig itt húzó­dik Nagyfüged és Karácsond között, csak ide kellene ve­zetni. Néhány helyen azt hiszem, sokat fogunk erről vitázni, tán még veszeked­ni is. — De a kisvendéglőn nincs vita — teszi hozzá a tanácselnök —. annak már jövőre meg kell lennie. Olyat szeretnénk, mint ami­lyen a karácsond i nép: vendégszeretőt, tisztát, ön­magára és környezetére igé­nyest. E szép szavak után el­köszönünk a két elnöktől, és a postát keressük fel. milyennek látják ott a fa­lut. na meg a lehetőséget a távhívásos telefonra. — Az bizony jó lenne — mondja Birkás Istvánné. a hivatal vezetője, akit itt mindenki csak Katikának hív —, szép álom, csak hinni nehéz benne . . . Egyébként sokat jelent ne­künk Pest közelsége felvi­lágosult itt a nép, és ez a mi munkánkban is érezhe­tő. sok újsáp, napilap jár. utóbbiból pontosan 579-re van előfizető. Ha már itt tartunk, és bele is fér a ri­portba. megírhatnák, hogy az egyik fiatal tanárnő. Ta­si Ágnes milyen lelkesedés­sel terjeszti, népszerűsíti igen jó eredménnyel az if­júsági sajtót, na meg azt is. hogy nekünk, akik itt dolgo­zunk. szintén jobb lesz jö­vőre, mert átépítik, kibőví­tik majd a postahivatalt. Feljegyezzük, és már új­ra úton vagyunk, ahol szem­ben velünk „egy lóerős” sze­kér közeledik. Ebben itt nem is lehetne semmi szokatlan, de nem a kocsis tartja a gyeplőt, hanem egy szép szőke kislány, Luzsi Tímea. mellette az unokanővére. Luzsi Gabriella. Timi a be­szédesebb, ő mondja hogy nagyszüleiknél, Luzsi Fe- rencéknél laknak, és csak nemrég érkeztek, előzőleg Erdélyben, na meg a Bal­csinál jártak. — És aki harmadikként ül még'a bakon? — A szomszéd vagyok. Dudás Mátyás. Én csábítot­tam el a lányokat egy kis kocsikázásra, de, ugye. nem bántátok meg, lányok? — Nem bizony! — nevet­nek azok — Jutka kezes ló. Gyuri csikó kedves, ara­nyos, Buksi kutya meg itt a lábunknál imád játszani, ugrándozni, hát csak mond­ják meg. nem csuda klassz itt falun...? — De bizony — feleljük őszintén —. s haza indu­lunk, hogy megírjuk, má­soknak is megmutassuk ezt dolgozik, az is*; aki a MÄV- nál vagy a bányában vagy más üzemekben. Ezekből a szavakból is ki­tűnik : bármily kellemes is ez a település. amelyet egyébként 1500-tól jegyez­nek az okiratok munkát bi­zony jó néhány lakosának nem tud adni. — És legalább szórakozást, a fiataloknak? — Valami keveset azért igen — hangzik a tanácsel­nök válasza. — Akik hoz­zánk jönnek látogatóba azoknak tudunk mutatni né­hány műemlék jellegű há­zat, épületet, mint amilyen a művelődési há2 is. Ebben van a mozink, az ifjúsági klubunk, a gyermekkönyv­tár. Akik szórakozni olvas­gatni. kikapcsolódni akar­nak megtalálják az elképze­lésüket. Aki rneg a sportot szereti, az csemegézhet is. különösen mióta Birkás Ist­ván edző vezényletével az asztaliteniszezőink bejutot­tak az NB lll-ba. Ennek nagyon örülünk, ilyen itt még nem volt...! — Így. szó szerint — szól feleletként Sebők József —. de annak még jobban örül­nénk. igaz-e Pista ha né­hány álmunk megvalósulna. Sorolhatom, ugye: cross­bar-telefon, vezetékes gáz. kisvendéglő . ■ ^ Lehetőség tulajdonképpen mindegyik­re lenne, mert közel a Sebők József: Elérhető, hasznos és szép cél­jaink vannak Száméi István tanácselnök: vendégszerető, szorgos nép a mienk Tehát lehet itt. és jó is élni — egyezünk meg. mi­közben • lassan sétálgatunk, majd. hogy csatlakozik hoz­zánk, üdvözöljük a vendé­geket mindig szívesen látó tanácselnököt. — Szóval amolyan kará- csondi képeslap készül? — kérdezi vidáman Száméi István. — Ez jó, az ilyen­nek mindig örül az ember lelke, főleg ha jó hírünket viszi. Márpedig, ez a 3250 ember, aki itt él. megérdem­li. mert szorgos nép a ka- rácsondi. Az is, aki itthon presszó. mellette meg az italbolt ..üzemel”, akkor bi­zony semmi kedves dologra nem gondolok. Akkor csak az jut eszembe hogy mi­előbb el kell tűnnie ennek innen, hogy átadhassa he­lyét egy tiszta, kulturált vendéglőnek Erre — tudjuk meg tőle — konkrét elképzeléssel rendelkeznek, s már csak idő kérdése, hogy meg is valósuljanak az ide vonat­kozó tervek. — Amúgy — folytatja Sebők József —. talán nem túlzók. ha azt mondom: szép, szinte ideálisan szép hely ez a Karácsond. Mert délen, ugye itt van nekünk a végtelen alföldi síkság. északon pedig, karnyújtás­nyira. o Mátra hegyvonula­tai, jól ide látszik a kékesi adó... És nemcsak szép. de csendes, kellemes, mond­hatnám kulturált, s hogy a hétköznapokról se feledkez­zünk meg: jó közellátással is rendelkezik. Ehhez — ta­lán nem hangzik szerény­telenül — mi. a termelőszö­vetkezet is hozzájárulunk kis vágóhidunkkal. a friss hús biztosításával, és kor­szerű ABC-áruházzal is rendelkezünk. Halló, itt a telefonközpont! Crossbar kellene... PILLANTÁS A MÚLÓ NYÁRRA, TEGNAP VOLT VAKÁCIÓRA - SZÉP FALU AZ ALFÖLD ÉS A MÁTRA TALÁLKOZÁSÁNÁL - CROSSB ÁR KELLENE ÉS VEZETÉKES GÁZ - SZÉP LÁNYOK KEZÉBEN A GYEPLŐ, DE GYURI, A CSIKÓ VÍGAN VIHÁNCOLHAT - A CÍMZETT; MINDENKI, A CÍM: Karácsondi képeslap Tinik kezében a gyeplő — de a kutya se bánja... Ha csak akkor akkor, amikor ké­szült e kép, a szép lánykák vígan vakációztak, ma pedig már a suliban mesélgetik egymás­nak a könnyű, nyári kalandokat a szerintünk szép, karácson­di képeslapot. Karikázó srácok vidám csapata B. Kun Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents