Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 7., szombat Itt még hagyományos „öltözékben ..." (Fotó: Szántó György) Napfürdőzők A kanócféjű kiskölyök múlt szombaton berontott a mohácsi halászcsárdába: „ — Józsi bácsi! A Terka ráment a Horthy-ra és levetkőzött. De tiszta meztelenre!” Józsi bácsi három szó idejére megpihent a nagyfröccsel : — Mostmár szabad neki!” Né- hányan azért vihogtak egy kicsit a Terka nevű hölgyön, akiről nem tudni, kije a Józsi bácsinak. De ezekre a ka- jánságokra egyre kevesebben figyelnek a Duna-parti városban. Mert hivatalos engedéllyel megnyílt a naturisták strandja. Az első ilyen strand az országban. Mégpedig a várossal szemközti szakaszon, egy holtág mentén, az egykori Horthy- zátonyon. Ez tehát az ország legújabb, s egyben legöregebb szenzációja. Mert mióta a Duna vize folyni kezdett, és hajókat hord a hátán, a jó szemű matrózlegények alkalmanként mezítelen lányokra füttyentettek az uszályokról, be a parti bokrok tövébe. Isten napja évezredek óta jó, ha elér bőrünk minden pontjára. Csak a meztelenséget mostanában nudizmusnak nevezik, legújabban pedig Magyarhonban az abszolút szalonképes naturista szót agyalták ki rá, ne sértse már annyira a finnyásabbakat. Pecsétes papíron áll tehát: a Magyar Naturisták Egyesületének Baranya megyei csoportja húsz évre bérbe vett a bajai központú Alsó-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóságtól 2, a Mohácsi Dunavölgye Tsz-től 6 hektár területet az egykori Horthy-zátonyon, évi 10 000 forintért. Az egyesület országos központja 50 000 forintot adott a naturista strand céljára. A baranyai csoport meg társadalmi munkával — és amikor már szépen süt a nap — természetesen mezítelenül rendezi a terepet, ülteti az élősövényt a leskelődők ellen. Irodájuk is nyílott Pécsett, a 39-es dandár út 9 C-ben. A naturistának tisztelt meztelenek száma Baranyában meghaladja a kétszázat, és többé egyikük sem költ fürdőruhára. Orvos, bányász, pedagógus, kereskedő, szerelő, szóval mindenféle ember akad soraikban. A vegyes társaság legfeljebb abban egyöntetű, hogy a hölgyek közül általában csak a jó alakúak lépnek be közéjük, mert ezúttal nem a ruha teszi az embert. Horthy Miklós őfőméltósá- ga persze riadót fúvatna felháborodásában, ha látná, hogy mi van az egykor az ő nevét viselő zátonyon. Mert ezeken a jó meleg hétvégeken ősemberi megjelenésű urak és szép derekú, mezítelen asszonyok huzigálják a szép törzsű nyárfarönköket. A testük minden pontjára napfényt váró pécsieknek, mohácsiaknak pedig nem kell többé jugoszláviai, vagy várnai útra pénzt kiadni, a mohácsi holtág mentén zárt naturista fürdőhelyük van. A dolog persze új: a jogalkotás, a pedagógia gondjait is fölveti majd. Mert mondják Mohácson, hogy náluk- kétszeresére nőtt a távcső ára, kéz alatt. Földessy Dénes Országjáró ruhák Guruló mintaterein A y egyéni ízlés egyik fontos jellemzője, hogv ki milyen tempóban kívánja követni a divatot. Ez a követési távolság tájegységenként is változó, a szakemberek kétéves ciklust állapítottak meg. Balázs Tibornétól, a FÉR Ruházati Kereskedelmi Vállalat értékesítési főosztályának vezetőjétől hallottam ezt. A vállalat budapesti Arany János utcai bemutató termében beszélgettünk arról, hogy az ország minden tájáról ide vándorló 2700 kiskereskedelmi partnerüket milyen kínálattal fogadják, illetve keresik fel őket. Nincs könnyű dolguk, mert a fővárosi kereslet mellett egyre igényesebbek a többi városok, települések áruházainak, boltjainak képviselői. Hogy a vásárlóerő — magyarul a pénz — megvan. azt nem kell nagyon bizonygatni, de a szép és divatos ruhák iránti igény is egyre inkább jellemző. Ez a FER-t szinte kényszeríti a fejlődésre, egyre újabb és újabb termékek forgalmazására. A mintaterem — a szebbnél szebb női és férfi ruhák. kabátok, gyermekholmik nagy választékát kínálva — szakmai fórum is. Nemrégen például Vámos Magda a Magyar Divatintézet vezető tervezője tájékoztatta a boltvezetőket párizsi tapasztalatairól. A tájékoztatás persze kölcsönös: a vevőpartnerek tolmácsolják az ország legtávolabbi részén élő vásárlók kívánságait is- Hogy minden igényt kielégíthessenek, például 83 féle iskolaruhái kínálnak a Az őszi napsütésben kellemes viselet a lágy esésű kötöttruha (Fotók: Waiier Lajos — KS) Ruha teszi az embert? Igen is, nem is. Sok mindent elárul az emberről 0 külső megjelenés. csak ennek alapján viszont nem szabad messzemenő következtetéseket levonni senkiről. Manapság például kevésbé árulkodik társadalmi hovatartozásról, foglalkozásról az öltözködés, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Farmerben jár a fiatal mérnök. jólszabott öltönyben a középkorú esztergályos, a nők; ruházkodásában pedig még több a variációs lehetőség. De az elvétve feltűnő bő szoknyák kivételével azt sem árulja el a külső megjelenés, hogy kj a pesti, és ki a vidéki. Lehet egy soproni lány divatosabb, mint egy hagyományos stílust kedvelő fővárosi asszony. kisdiákoknak és a nagyoknak is. A sok divatos holmi azonban nem vár tétlenül, hanem rendszeresen „útra kei". Persze nem gyalog, hanem autóbuszon járja az országot. felkeresve az ország áruházait, üzleteit, „házhoz viszi" a legújabb modelleket. A -mozgó bemutatótermekben kulturált tárgyalósarok ad módot a választék megtekintése után a rendelések megbeszélésére. Hogy mennyire népszerűek ezek az országjáró ruhák, annak bizonyítására egy számadat: 1984-ben a guruló mintaterem forgalma 220 millió forint volt. ezért a pénzért — egységek és magánkereskedők rendeléseiből tevődik ki. És nagy előny, ha a divatos szezonáruk rövid idő alatt megjelennek a települések boltjainak kirakataiban. A sportos, vagy elegáns vonalú nyári ruhákból kicsik és nagyok megtalálják a választékot. A legutóbbi divatbemutatókon pedig már az őszi újdonságokat láthatták a FER-mintatermének látogatói. J. E. A hűvösebb napokra az elegáns kosztümöt ajánljuk átlagárat számolva — 3 70 ezer darab ruhaneműt vettek a FER-töl az áruházak és a boltok. Előnye ennek a módszernek az is. hogy nemcsak a boltvezetők látják a kínálatot, hanem a vevőkkel közvetlenül foglalkozó eladók is elmondják róla — tapasztalataik alapján — véleményüketA vállalat forgalmának kétharmada a megyékben tevékenykedő állami vállalatok. szövetkezetek. boltA MESTER Aki Rákóczi házán dolgozott A 30-as években Rodostóban, az egykori megfakult képen .,, (Szabó Sándor reprodukciója) — Nem. Ne is tessék mutatni! — tolja el a számokkal teleírt papírt az asztalon. — Ha pontosan és szépen akarok dolgozni — márpedig csak így szabad, magamnak kell mérnem. Ahogy kifelé kalauzol a házból, melyet még a századfordulón apja épített, tovább magyarázza: — Nyugdíjas vagyok, beteg is, inkább csak időtöltésképpen vállalok néhány apróságot. De, ha már megígértem. az minőségi munka kell, hogy legyen. Pár nap múlva aztán Magyar Imre bácsi ^ megbeszélt munka aprólékos cen- tizgetése közben megszaporítja a szót, — Semminél sem mindegy. Egy szúnyoghálónál sem. Rólam persze mindig tudták, hogy így dolgozom. Azt hiszem, ezért is kerülhettem ki valaha Törökországba, ott is Rodostóba, épp Rákóczi házához, A 74 esztendős asztalos- mester meg-megpihen, s közben folytatja a megkezdett történetet. — Itt születtem Hevesen, földműves gyermekeként, de valahogy a bátyámat is, engem is a fa vonzott inkább, nem a kapa, kasza. Erdős Jenőtől tanultuk mind a ketten a szakmát. s úgy látszik olyan jól, hogy előbb a bátyámat, majd engem is maga után invitált Törökországba. A forradalom végeztével ugyanis új fővárost építettek. Ankarát, s ez rengeteg munkát jelentett. Magyar- országon viszont már elkezdődött a nagy gazdasági válság, aki csak tehette, nekiindult. Belgrád, Szófia, Konstantinápoly és aztán Kis-Azsia, majd Ankara — sorolja uj- ján is mutatva az állomásokat. — Mindjárt beállhattam. dolgoztam a fővárosban, Burszában, Balikesziben, Isztambulban, na és persze ami a legtöbbet jelentette, Rodostóban. Nem kis büszkeséggel említi, válogatott legényeket hívtak a fejedelem tanács- kozóházának rekonstruálásához. Volt ott bolgár, török. lengyel asztalos. A falak álltak, csak a famunkák hiányoztak. — A professzor, Müller István, aki történészként irányította a munkát, azt mondta, szeretné, ha nem maradnánk el a hajdani francia mesterektől. Kezembe adta a fotókat, a rajzokat, aztán megkérdezte, merem-e vállalni. Hát persze! Pedig szabad kézzel kellett mindent csinálni. olyan bonyolult volt. Imre bácsi néhány régi fényképet mutat és. sajnálkozik. Csak ennyi maradt a háború végeztével. — Hét hónapig tartott az egész. Szakmailag is roppant izgalmas volt, no meg rengeteg érdekes apróságot megtudtam Rákócziról. Például. hogy az utcán sohasem járt, hanem csak egy egyemeletes magasságban végighúzódó függőfolyosón, így ment a kápolnába, meg a lakóházba. Aztán, hogy nagyon szeretett faragni. Készített gyertyatartókat és egy egész oltárt. Sajnos, Bercsényinek és Mikes Kelemennek már a háza nyomát sem tudták megmutatni a helybéliek. De a kápolnát egy olasz szerzetes őrizte. Nézegetjük a tengerparti saroképület fotóját, melynek közepén ott áll az egykor 20 éves fiatalember, mai szemmel nézve is igen jól- öltözötten. — Rendesen megfizettek bennünket. Havi 150 pengővel tudtam támogatni a szüléimét akkor, amikor kétszázzal már lehetett viccelni. És persze maradt nekem is tartaléknak. Mintha sejtettem volna, mennyire jól jön még. Huszonhárom éves volt, amikor maláriát kapóit. Az orvosok azt mondták, csak otthon gyógyul meg. Utazni kellett, nem volt mit tenni. — Itthon behívót kaptam, így hiába várt a mester ismét maga után, most már Johannesburgba. Ha nincs ez a betegség, ma talán ott élnék... .Vagy halnék... — teszi hozzá kis gondolkodás után. s látszik, végigpereg előtte az élete, melyet azért idehaza sincs miért szégyellnie. — Nem voltam kint azóta. Lassan a nyelvet is kezdem elfelejteni, pedig már az első évben olyan jól megtanultam, hogy töröknek néztek. Tolmácsolgat- tam is. De most már csak a családomnak mesélgetem hogy milyen volt az ottani birkafaggyús koszt, vagy hogy az számított udvariasságnak. ha a nőnek hátat fordítottunk, vagv hogy a Rákóczi-ház avatásánál nem lehettem jelen, mert muszáj volt tovább menni dolgozni. — Azért a névjegyem ott van — hunyorít. — Tinta: ceruzával áll a tanácskozó 10 méter hosszú szekrényének hátoldalán, meg az ajtófélfákon is, hogy készítette Magyar Imre. aki Magyarországról jött 1932-ben Németi Zsuzsa
