Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-30 / 229. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 30., hétfő

HÍVÓ SZÓ MINDENKINEK IV/4.

Megtanulva értékeink tiszteletét...

Ott maradt abba cikksorozatunk előző része, hogy a közösségeknek meg kell tanulniuk: saját közügyeikben maguk a legilletékesebbek. Ezt valóban tanulni kell, nemcsak szervezeti — jogi. igazgatási, népképviseleti stb. — értelemben, hanem úgy is, hogy a népfront vitafórumai lehetőséget te- ! remtenek az egymás iránti megbecsülés, figyelem gyakorlására, vagyis a ma még sok esetben hiányzó vitakultúra fejlesztésére. Itt ugyanis — és ezt jól bizonyították a júniusi választásokat megelőző jelölőgyűlé- ; sek — nincsen hatalmi rangsor. A résztvevők híján vannak a társadalmi függés ; mérlegelésének, azaz való- : ban „csak” az egymás irán- • ti tisztelet, megbecsülés, az- I az a kultúra teremthet, I tarthat rendet.

Szoros kapcsok

< Ennek a helyzetnek, s ' a j hpzzá kötődő teendőknek az ! ismeretében már nem kell csodálkozni azon. hogy a népfronttestületeket hol a természet- és környezetvédelem valamennyi lehetséges ügyének, formájának, módszerének szervezői, felkaro- lói között találjuk, hol a szülői munkaközösségek új- jáválasztása. folyamatos te- • vékenysége javításának se- , gítői sorában. Az idén. az év *, elején az aktív keresők 26,5 százalékát tették ki a szellemi foglalkozásúak. Nyomós érv szól tehát amellett, hogy rétegpolitikai munkájában a népfront az eddigieknél nagyobb gondot fordítson a társadalomnak erre a széles szeletére. Továbbá arra. hogy az országban ötszáz intézményben van nemzetiségi nyelvoktatás — óvodától a középiskolákig —, de egyre nehezebb kellő számú pedagógust találni. A nemzetiségi lakosságot is meg kell győzni arról, hogy tanulja a gyerek a nyelvet. Félezer a nemzetiségi művészeti öntevékeny csoportok száma, gyökeret eresztett a hagyományőrző. nyelvművelő nemzetiségi klubok mozgalma. De itt is elkél a folyamatos segítés, támogatás mind a munka hivatalos saervekhez kapcsolódó részét, mind az érintett személyek hívogatását illetően.

Folytathatjuk a cigány lakossággal. Számuk 380 ezerre tehető. A nők foglalkoztatása — és ebben a népfrontnak is rengeteg aprómunkája van — ötvenszázalékos. a férfiaké majdnem teljes. Minden második gyermek ma már óvodába jár, a tankötelezett korúaiknak a fele már 14 éves korban el is végzi az általános iskolát. Mindez lényeges haladás a korábbiakhoz mérten. De: még mindig 30 ezer ember él telepeken.... Ezeken a telepeken az egyetlen „közember” gyakran a helyi népfrontbizottság tagja. Neki kell meglelnie a szó nem könnyű útját, módját.

Szerzőség nélkül

Valaki úgy fogalmazott: az a szép ebben a mozgalomban, hogy szinte ismeretlen az „én”. Helyette a „mi" létezik. S valóban, lehetetlen eldönteni, kihez fűződik helyben — és országosan még inkább — egy- egy javaslat, terv, tett. Ám, szerzőség nélkül is örömmel vállalhatja magáénak a mozgalom az olyan tényeket.

mint hogy ma már négy nemzetiségi nyelven rendszeresen műsort sugároz a rádió, a televízió; jelenleg már 472 ezer hektárt tesz ki a megkülönböztetetten védett természeti értékek területe; a nemzeti jövedelem másfél-két százalékát fordították a nyolcvanas évek első felében környezetvédelemre; 4500 új általános iskolai tanterem épült meg négy esztendő alatt; a házi szociális gondozásban részesülők száma ötvenezer felett van ... Csak ez utóbbinál maradva: felkutatni a rászorulókat, gondozót találni népfront- és vöröskeresztes aktivisták nemes, közös dolga, sok-sok aprómunka eredménye.

Kifogyhatatlan a teendőkből, a vállalható közügyekből a mozgalom. Mert igaz, ma már valamennyi alsófokú oktatási intézmény irányítása a helyi tanácsok jog- és hatásköre, középfo- kúaknak pedig 96 százaléka tartozik hozzájuk. De ki állíthatná: nincsenek gondok, feszültségek ennek az irányításnak a módja miatt ezen a területen? A polgári pereken belül évente majdnem százezret tesznek már ki a családjogi perek. a gyermekek 4,5—5 százaléka tartozik a veszélyeztetettek csoportjába, a széthullóban lévő vagy már szétzüllött családoknál legtöbbször a népfront gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságának aktivistái az egyetlen — és sok durva elutasítást tűrő — látogatók.

Többet ér az aranynál

Gyakori az aggodalom, túlságosan sok mindenben vállal, visz szerepet a népfrontmozgalom. Ami igaz, hiszen ott volt, van a lakó- területi sportegyesületek kialakításánál ... Számuk ma már kétszáz felett van.

A nyugdíjasok hatvan százaléka rendszeres egészség- ügyi ellátásra szorul, illetve tavaly a lakossági szolgáltatásoknak az 59 százalékát a kisipar teljesítette. De a kistelepüléseken elemi igények kielégítésére sincsen mód, szembetűnően sokan adják vissza az iparűzésre szóló engedélyt... E gondok csökkentésére is sokat tesz a mozgalom. Mindezek mellett a népfronttestületek, tisztségviselők olyasmit is a saját feladatuknak éreznek, mint például. hogy minden erőfeszítés ellenére is a tanköteles korban lévőknek — 16 évesig — még mindig csak a 96 százaléka végzi el az általános iskolát, hogy a tízezer közművelődési könyvtár — fele a tanácsok fenntartásában — meghökkentően nagy színvonal- különbséggel támogatja az Olvasó népért mozgalmat. Véletlen-e. hogy a kikölcsönzött művek száma folyamatosan csökken ... ?

Sokat tapasztalt népfrontbizottsági elnök fogalmazott úgy, hogy az okos szó többet ér az aranynál, hasonlóan a folyamatos figyelem, a következetes cselekvési készség is. Bizony, igaz. Sokszor igazolódott; az anyagi forrásokat megsokszorozza a közös bölcsesség, a célok, a feladatok közös kiválasztása, az együttes cselekvés. Ennek a logikai — politikai! — rendszernek az alkalmazásában van a népfrontmozgalom ereje. Másra, igaz. nem is nagyon támaszkodhatna, de hát ez éppen elég. A legjobb, a legerősebb, amire támaszkodni lehet.

Mészáros Ottó

HÁROM NAPON ÁT

Megvitatják az ország vízgondjait

Milyen műszaki megoldásokat követel egy nagyváros elavult csatornahálózatának felújítása? Miképp alakítható ki egy új lakótelep korszerű távhőszolgáltatása? Csukodhat-e a közműolló csatornázás nélkül? — egyebek között é kérdésekről is szó esik azon a tanácskozáson, amelyet az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság rendez Budapesten, szeptember 30—október 2. között. A vízgazdálkodási és közművesítési konferenciáról dr. Illés Györgytől, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökétől kértünk előzetes tájékoztatást:

— A tanácskozáson a szakmák legjobb képviselői vitatják meg a vízgazdálkodás, a vízi közművesítés, valamint az energiai közművesítés jelenlegi helyzetét és további feladatait — mondta dr. Illés György. — Foglalkozunk a vízrendezés egyes kérdéseivel is, így például a belterületek vízrendezésével, a kisvízfolyásokkal, és az árvízvédelemmel. Mindezek mellett megvizsgáljuk a közműépítések és a speciális mélyépítési munkák hátterét, lehetőségeit, tekintetbe véve az előttünk álló VII. ötéves tervet.

— Miért időszerű a tanácskozás?

— Azért, mert mind nagyobb az igény a gazdasági fejlődést megalapozó infrastruktúrák kiépítésének meggyorsítására. A természeti kincsekkel, az energiával, a nyersanyagokkal való takarékosságról szóló kormány- programok követelik ezt meg, de a víztakarékosságra és a vizek tisztaságának védelmére irányuló rendelkezések is megkívánják. A hidrológia az utbbi évtizedekben jelentős eredményeket ért el, de még nagy a lemaradó-, suk. A gáz- és a távhőszolgáltatás ma még csak a lakosság egy kisebb hányadára terjed ki. A lakosság 83 százaléka ihat ugyan vezetékes vizet, de igen sok kisközség kútja nem ad egészséges ivóvizet. Több, mint hétszáz az úgynevezett közegészségügyileg veszélyeztetett települések száma. Célunk, hogy a lakosság az ezredfordulóig mindenütt egészséges ivóvízhez jusson.

' — A vezetékes ivóvízellátástól messze elmarad a csatornázás és a szennyvíztisztítás. Várható-e ezen a területen előrelépés?

— A jövő feladata, hogy szennyvízelvezetésre, -tisztításra többet, nagyobb gondot fordítsunk. Míg a városokban a csatornázás mértéke lassan közelít a vízvezeték mértékéhez, a községekben, kistelepüléseken szinte behozhatatlannak látszik a lemaradás. A szennyvízvezeték drágább is a vízvezetéknél, legalább a háromszorosa. Ilyen terhet a tanácsok és a lakosság nemigen bírnak el. Szükség van olyan műszaki megoldásokra, amelyek a házi szennyvíz elvezetésére és kezelésére a legalkalmasabbak, így a vízügyi, közegészségügyi és építésügyi előírásoknak megfelelő házi derítőkre, szikkasztókra. A korszerű, kis szennyvízkezelő berendezések építését meg kell követelni az új lakások építésének engedélyezésekor, a közüzemi vízvezeték bekötésekor, és a régi kis berendezések kényszerű újjáépítésekor ugyancsak. Annál is inkább, mert hosszú távon ilyen megoldásokra kényszerül a lakosság egyharmada.

— Egy-egy üzemzavar sok bosszúságot okoz azoknak, akik élvezhetik a szolgáltatásokat, a távfűtést, a meleg vizet. Foglalkoznak-e a konferencián az üzemeltetés problémáival?

— A tárgyalt szakmák kissé hátrányos helyzetben vannak a gazdasági hierarchiában elfoglalt helyüket illetően, és a társadalom tudatában is. Csak akkor figyelnek fel rájuk, ha a csapból nem folyik a víz, ha kialszik a villany, ha hideg a fűtőtest. Ugyanakkor, a víz- gazdálkodásban és a különböző közműveknél több százezer dolgozó, szakember őrködik azon, hogy ilyen esetek ne következzenek be. A közművek a legbonyolultabb építmények közé tartoznak, technológiai megoldásaik, üzemeltetésük, ellenőrzésük is rendkívül bonyolult feladat. A konferencia az átfogó helyzetértékelés után szekcióüléseken vitatja meg a legidőszerűbb szakmai, műszaki részfeladatokat. Így például a korszerű technológiákat, az üzemelés gazdasági kérdéseit, a rekonstrukciós munkákat.

Dr. Illés György befejezésül elmondta, hogy a tanácskozáson külföldi szakemberek is részt vesznek.

K. K.

ITTASAN - VEZETŐI ENGEDÉLY NÉLKÜL - LEJÁRT MŰSZAKIVAL - ÁT A TILOSON - AMIT A TŰZVÉDELMI SZABÁLYZAT ELŐÍR - HOL A BIZTONSÁGI ÖV? - SOK BAJT OKOZNAK A SEGÉDMOTOROSOK

Egy közúti ellenőrzés tapasztalatai

Mint arról lapunkban már beszámoltunk, egy hónapon keresztül az ország egész területén közlekedésbiztonsági akciót tartanak, így megyénkben is a szokásosnál gyakrabbak az ellenőrzések. Ezt sokan zaklatásnak veszik, pedig ezek az akciók azt a célt szolgálják, hogy az év utolsó negyedévében a balesetek számát csökkentsék. Ezt kívánja biztonságunk. Arról nem is beszélve, hogy a statisztikai adatok megyénkre, de különösen Egerre s a környező falvakra vonatkozólag elszomorító képet tárnak elénk. Nemcsak megnövekedett a balesetek száma, hanem egyre több a súlyos, s sajnos, a halálos kimenetelű is. Az elmúlt napokban azért kísértük el az akciócsoportot, hogy néhány tanulságos példával szolgálhassunk.

Egerben, a Lenin út és a koszorú utca kereszteződésében Erdélyi László főtörzsőrmester a forgalom- irányító lámpa piros jelzésén áthaladó autósokat fényképezte.

— Elképesztő — hallhattuk tőle —, hogy mennyire figyelmen kívül hagyják a lámpa jelzéseit. Az ezt megelőző alkalommal is, amikor kint voltunk. néhány óra alatt 23 felvételt kellett készítenem. S akkor azokat a szabálytalankodókat nem is számoltam, akik a belső sávban egy autóbusz, vagy egy teherautó takarásában „bújtak el” az optika elől. Pedig látják, hogy ott a gép az állványon, a járda szélén, s mégis... Ami még feltűnő: egymást rántják a bajba. Sokan rutinból vezetnek. Nem a lámpát, a közlekedési táblát figyelik. hanem kizárólag az előtte lévő autót. Ha egy átmegy a piroson, még zsinórban utána három-négy követi.

— Mennyibe kerül egy-egy ilyen fotó? — kérdeztük a velünk tartó Bartus Sándor századostól, aki a szabálysértési ügyekkel foglalkozó osztály vezetője.

— A felvételek biztosan nem kerülnek be a családi albumba, mivel 2500—3000

forint az „áruk”. Attól függően mérlegeljük az összeg nagyságát, hogy hányadik esetről van szó, valamint a szociális körülményeket is figyelembe vesszük. Ezzel együtt — ha csak a büntetés oldalát nézzük — megérné egy kicsit figyelmesebben vezetni.

Amíg a következő helyszínre, Andornaktályára érünk, Fejes Pál alezeredes. a városi kapitányság vezetője elmondja, hogy a legtöbb problémát a segédmotorkerékpáros fiatalok jelentik. Nemcsak felkészületlenek, hanem virtuskodnak is. sok esetben csoportosan száguldoznak, a legelemibb közlekedési szabályokat is áthágva. Nem egy esetben ittasan ülnek a robogókra, vezetői engedély nélkül. S persze, sokszor a szülők tudtával. Egy kicsit jobban oda kellene figyelni gyermekeinkre.

Az andornaktályi főút kereszteződésében Kada Lajos őrmester. Szabó Sándor törzsőrmester s Jászberényi Miklós tűzoltó hadnagy teljesített szolgálatot. Ottjár- tunkkor éppen az FN 46-20 rendszámú ZIL teherautó vezetőjének kellett a pénztárcájába nyúlnia egy százas erejéig. Ugyanis olajat szállított, s a .tűzoltókészülék ellenőrzési ideje már rég lejárt. Ilyen szállítójárműveknél ugyanis azt írja elő a szabályzat, hogy negyedévenként felül kell vizsgálni a poroltót.

A következő állomást Ver- pelét jelentette, ahol Lénárt György főtörzsőrmester s Bódi Jenő törzsőrmester már számtalan gépjárművezetőnek felhívta a figyelmét a biztonsági öv használatára. Ennek természetesen a helyszíni bírságok adtak kellő nyomatékot. A Mátravidéki Fémművek tulajdonát képező IFA vezetőjének is 300 forintjába került a rendőrökkel való találkozás. A nagy terhet szállító autó jobb első gumija ugyanis már annyira elhasználódott, hogy teljesen simává vált a felülete, régen ki kellett volna cserélni.

Az egri lakosú Papp László ellen pedig azért tettek feljelentést a Rákóczi úti igazoltatás után, mert kiderült, hogy nem rendelkezik vezetői engedéllyel. A megyeszékhely egyik legforgalmasabb csomópontjában állították meg a rendőrök azt a segédmotorkerékpárost, akinél pozitív eredményt mutatott a szonda. A bizonyosság kedvéért vérvizsgálatra vitték, s ennek eredményétől függően folytatják vele szemben az eljárást.

A rádió, a televízió s a napi sajtó is közölte: nagyobb ellenőrzésekre lehet számítani az utakon. Szinte minden gépjárművezetőnek tudnia kellett róla. Ennek ellenére is a gátlástalanul szabálytalankodók garmadával lehetett találkozni azon a délutánon is. Mint arról az akció végeztével Veres András alhadnagy, az ellenőrzés irányítója beszámolt, több mint száz autós fizetett bírságot azon a délutánon. Ezen kívül több rendszám is bevo- nára került, mert a gépjárművek nem voltak alkalmasak a forgalomban való részvételre. A lámpánál ezúttal is több mint húsz felvétel készült, ami bizonyítja : közlekedési kultúránk

fejlesztése, az utakon tanúsított magatartásunk megváltoztatása, a szabályos közlekedésre való törekvés elengedhetetlen feladattá vált, csakis így őrizhetjük meg biztonságunkat, s így válhat valóra közös törekvésünk, hogy minél kevesebb legyen a baleset.

Kis Szabó Ervin

Egy kirívó szabálytalanság három képben.

A fehér Zastava vezetőjének még jóval a kereszteződés előtt észre kellett volna vennie a piros jelzést